HA egy válás beindul, azt nehéz lefékezni, sőt mgey minden magától. Voltunk ügyvédnél, megírta a papírokat, megegyeztünk, elmondtuk a közeli családnak és barátoknak a "jó" hírt. Minden megy, ahogy a nagy könyvben. Én meg úgy érzem az ügyintézések folyamán, mintha nem velem történne. Várom azt a nagy megkönnyebbülést, amire számítottam, a fényt az alagút végén, hogy igen ezt így kell, és ez a jó út....mégsincs. Sőt, egyre nagyobb a bizonytalanság. Most már teljesen össze vagyok zavarodva. Ha végképp elidöntötted, akkor ne várj semmire, hanem tervezd az életedet "utána". Csak előre nézz!
HA egy válás beindul, azt nehéz lefékezni, sőt mgey minden magától. Voltunk ügyvédnél, megírta a papírokat, megegyeztünk, elmondtuk a közeli családnak és barátoknak a "jó" hírt. Minden megy, ahogy a nagy könyvben. Én meg úgy érzem az ügyintézések folyamán, mintha nem velem történne. Várom azt a nagy megkönnyebbülést, amire számítottam, a fényt az alagút végén, hogy igen ezt így kell, és ez a jó út....mégsincs. Sőt, egyre nagyobb a bizonytalanság. Most már teljesen össze vagyok zavarodva.
Hogy mindketten akartuk, az mázli. Teljesen más, valahogy olyan, mintha másik házasság lenne egy új partnerral. Még a kívülállók szerint is. Igen megpróbáltátok volna egymás nélkül,de inkább még jobban összekovácsolódott a házasságotok,mert isten is egymásnak teremtett benneteket!:))Tökéletes! Így jó ahogy van!:))
vöröskarom,a te történeted nagyon szép és őszintén szólva én szeretem az ilyen befejezést. Viszont ahhoz mindkettőtöknek kellett akarni(kissé változni),hogy sikerüljön. Tulajdonképpen két ember között leginkább így kellene végződni egy "majdnem" szakításnak,és ha ez Fahéjnak tetszik akkor csak egyet jelent,aminek mindenki jobban örülne,de ez az ő döntése. Amíg egy házasság menthető (és nem minden áron ,hanem valahogy úgy, ahogy vöröskarom megtapasztalta)azt menteni kell:)) Hogy mindketten akartuk, az mázli. Teljesen más, valahogy olyan, mintha másik házasság lenne egy új partnerral. Még a kívülállók szerint is.
Mi így maradtunk együtt. Ezt én elengedésnek kereszteltem el, amikor már nem azért vagyok vele, mert nélküle nem tudok élni, hanem azért, mert vele akarok. Elvárások nélkül. És valahogy mégis bizalomban, mégis sokkal intimebb lett a kapcsolatunk. Talán, mert olyan érzéseket, tetteket vallottunk be egymásnak, amit azelőtt nem. Nem tudom. Ennek 10 éve. Olvastam vegre hozzászólását is. Abban is van igazság. Lehet, ha akkor elválunk, úgy is jó lenne. Akkor más irányba indultunk volna el. Nem tudom. vöröskarom,a te történeted nagyon szép és őszintén szólva én szeretem az ilyen befejezést. Viszont ahhoz mindkettőtöknek kellett akarni(kissé változni),hogy sikerüljön. Tulajdonképpen két ember között leginkább így kellene végződni egy "majdnem" szakításnak,és ha ez Fahéjnak tetszik akkor csak egyet jelent,aminek mindenki jobban örülne,de ez az ő döntése. Amíg egy házasság menthető (és nem minden áron ,hanem valahogy úgy, ahogy vöröskarom megtapasztalta)azt menteni kell:))
Mi így maradtunk együtt. Ezt én elengedésnek kereszteltem el, amikor már nem azért vagyok vele, mert nélküle nem tudok élni, hanem azért, mert vele akarok. Elvárások nélkül. És valahogy mégis bizalomban, mégis sokkal intimebb lett a kapcsolatunk. Talán, mert olyan érzéseket, tetteket vallottunk be egymásnak, amit azelőtt nem. Nem tudom. Ennek 10 éve. Olvastam vegre hozzászólását is. Abban is van igazság. Lehet, ha akkor elválunk, úgy is jó lenne. Akkor más irányba indultunk volna el. Nem tudom. Nagyon klassz! :)))
Mi így maradtunk együtt. Ezt én elengedésnek kereszteltem el, amikor már nem azért vagyok vele, mert nélküle nem tudok élni, hanem azért, mert vele akarok. Elvárások nélkül. És valahogy mégis bizalomban, mégis sokkal intimebb lett a kapcsolatunk. Talán, mert olyan érzéseket, tetteket vallottunk be egymásnak, amit azelőtt nem. Nem tudom. Ennek 10 éve. Olvastam vegre hozzászólását is. Abban is van igazság. Lehet, ha akkor elválunk, úgy is jó lenne. Akkor más irányba indultunk volna el. Nem tudom. Ez nagyon érdekes. Elgondolkodtató... A szétmenés melyik fázisában éltétek ezt meg?
Van valami érdekes abban, ahogy haladnak a dolgok...blogot kellene írnom.:)) Amióta mindketten a válás mellett foglaltunk állást, megszünt a feszültség itthon. Teljesen nyugodtan beszélünk a következő lépésről, ügyvéd, osztozkodás. Csak egy lehetséges jövőképet tartunk mindketten elfogadhatónak, a válást. És közben: közös étkezés, ölelkezés, szenvedélyes szeretkezés. Mintha nem nyomasztana már minket az életünk. Túl utópisztikus, hogy így menjen? Mi így maradtunk együtt. Ezt én elengedésnek kereszteltem el, amikor már nem azért vagyok vele, mert nélküle nem tudok élni, hanem azért, mert vele akarok. Elvárások nélkül. És valahogy mégis bizalomban, mégis sokkal intimebb lett a kapcsolatunk. Talán, mert olyan érzéseket, tetteket vallottunk be egymásnak, amit azelőtt nem. Nem tudom. Ennek 10 éve. Olvastam vegre hozzászólását is. Abban is van igazság. Lehet, ha akkor elválunk, úgy is jó lenne. Akkor más irányba indultunk volna el. Nem tudom.
A manipulációnak nem látom értelmét egyik részről sem. Sőt, azt hiszem most már billent a mérleg, és ő a határozottabb a lépések előrehaladását illetően.
Eddig nem igazán értettem a szex az ex-el dolgot, de valami ilyesmi lehet...az elválás része. Kedves Fahéj! Tényleg manipuláció fogalma fordult meg a fejemben,mert nem tudom,ő mennyit tud arról a pasiról,akit szeretsz?:) Ha nem vele szeretkezel még most sem ,hanem a férjeddel,akkor azért van,.mert a férjed szereted. Mondom ezt a te szemszögedből,de mi a helyzet az ő szögével? Ugye nem azért lettél ennyire fontos neki,mert tudja,hogy valaki más is vár rád,ő pedig csak hozza a formáját, hisz egy pasi mindig birtokol. Na jó tuuuuuudom ,most majd kapom az ostyát,hogy éppen fordítva szokott ez lenni,pedig dehogy.. Egy férfi mindig úgy beszél a nőről,hogy enyém,ha össze fut a következő pasival azonnal megvan a rangsor,mert azt mondja:--de én dugtam előtted.. Nézd a férjed te ismered,mikor hogy viselkedik az adott szituációban,de ha kitálaltál neki, akkor ő még nem emésztette meg hogy az ő tányérjába bele ettek és ha mégis akkor sem akarna már enni belőle. Ha mégis eszik akkor talán most találkozunk a bosszúbaszás fogalmával.