Groot Zundertben született 1853. március 30-án. Testvérei közül a legszorosabb szál Theo öccséhez fűzte, ő támogatta élete során szellemileg és anyagilag. 1871-től folytatott levelezésüket máig kutatják, magyarázatot keresve a művész életének fordulataira. Tizenhat évesen Hágában, nagybátyja műkereskedésében vállalt munkát. Állását 1876-ban mondta fel, mert református lelkipásztor atyja hivatását akarta folytatni. Segédlelkészként működött Angliában és Belgiumban, de teológiai tanulmányait megszakította. Van Gogh bányászok gyermekeit tanította, betegeket ápolt, szabadidejében rajzolgatott: ekkor készültek első tájképei.

1880-ban úgy döntött, hogy csak a festészettel foglalkozik. Brüsszelben, a művészeti akadémián tanult, majd hazatért, de apjával összekülönbözött. Magánélete tragikusan alakult: szerelmei sorra kikosarazták, vagy a szülők álltak közéjük. Van Gogh egy ideig Hágában lakott, majd 1883-ban újra hazaköltözött, de egyre többet veszekedett szüleivel, végül apja 1885-ben bekövetkezett halála után a család - Theót kivéve - megszakította vele a kapcsolatot. Ez alatt a viharos két év alatt majd kétszáz festményt készített; ezekre a sötét, földszínű tónus a jellemző. Ilyen a Takácsműhely, a Paraszt pipával, A korsók, s hollandiai korszakának főműve, a Krumplievők.

1886 tavaszán Párizsba utazott öccséhez. Itt lett barátja Toulouse-Lautrec, Camille Pissarro, s megismerte Paul Gauguint is. E korszakának összefoglalása az öreg festékkereskedőjéről, Julien Tanguyről festett portré, amelyre az impresszionisták fényjátéka, a felszínnek a grafikus szerkezetekben való pointillista feloldása és a japonizmus síkbelisége jellemző.

1888 februárjában Arles-ba ment, ahol 190 merész színezésű képet alkotott. Sárgára festett bérelt háza a fontos dolgok és a boldogság jelképévé vált számára. Ekkor készültek legismertebb művei: a Gauguin karosszéke, a Napraforgók, a Vincent háza Arles-ban, a Roulin postás, a Virágzó fák és a levágott fülű önarckép.

Meghívta Gauguint, akivel közösen ittak, szórakoztak és festettek, de pár hónap után összekülönböztek. Egy veszekedés végén van Gogh levágott egy darabot a jobb füléből - a történteket sokan és sokféleképpen magyarázzák, de az bizonyos, hogy ekkor már a festő is érezte, hogy gyógykezelésre van szüksége. Néhány hónapot a bolondok házában töltött, majd 1889 májusától egy évig saját kérésére kórházban kezelték. Ekkor is festett, képein keserűvé váltak a színek és a formák. Példa erre az Olajfák, A ciprus-út vagy Az örökkévalóság küszöbén című műve.

1890 tavaszán Auvers-sur-Oise-ban telepedett le. Képein a színek derűsek és világosak lettek. 1890. július 6-án Theo hívására Párizsba ment - hogy ott mi történt, nem tudni, de Van Gogh halálosan megsértve még aznap visszatért Auvers-be. A végletesen magányos és szomorú festő 1890. július 27-én kisétált a mezőre, és revolverrel mellbe lőtte magát. Azonnal hozzáutazó öccsével még beszélgetett, úgy tett, mintha nem szenvedne, de július 29-én éjjel fél kettőkor meghalt.

Forrás: MTI