Vannak emberek, akiknek nem egyértelmű, hogy ha üzenetet kapnak, arra válaszolni is illik. Egy idő után az ilyen ismerősöknél nem is nagyon próbálkozunk, úgyhogy saját érdekük is lenne megtanulni: akit keresnek, annak reagálni is illik.

Mindenkivel előfordult már, hogy nagy boldogságát vagy bánatát hirtelen meg szerette volna osztani valakivel, vagy minden különösebb apropó nélkül küldött egy rövid sms-t. Jól tudtuk, hogy a címzett nem éves nyaralását tölti a Bahamákon, a közösségi oldalakon is láttuk, hogy munka mellett bizony ismerősöket jelölgetni, fényképeket feltölteni mindig van ideje, nyilván a mobilját is a közelben tartja, úgyhogy nem is értettük, miért nem válaszol. Elfelejtette, meg sem kapta vagy egyszerűen nem akar visszaírni? Most mi csak az utolsó esettel foglalkozunk, hiszen a technikai hibák csak bosszantóak, az emberi figyelmetlenség, nemtörődömség viszont felháborító.



Persze értjük mi, hogy mindenki túlságosan elfoglalt, és egy sms megírásánál sokkal fontosabb dolgok is vannak a világon - de hát legyünk őszinték, egy rövid üzenet begépelése nem vesz el nagyon sok időt az életünkből, és valószínűleg a feladónak sem esne jól, ha üzeneteire semmilyen választ, reakciót nem kapna. Persze vannak olyan körülmények, amelyek nem teszik lehetővé még egy sms megírását sem, és az is megeshet, hogy az idő múlásával egyszerűen elfelejtkezünk az egész dologról. De ilyen azért rendszeresen nem történik, vagy ha mégis, akkor még mindig ott a lehetőség, hogy legalább időnként életjelet adjunk magunkról, és esetleg bocsánatot is kérjünk - már csak azért is, mert ha nem díjazzuk eléggé a nekünk jutó figyelmet, akkor egy idő után már kérésre se kapunk belőle. Egyszóval, ha más nem is, legalább az önérdek mozgasson mindenkit, és ne legyen senki lusta reagálni, ha keresik.