Címkék: szex, kapcsolat, büntetés
A szexmegvonással büntető nő maga felett is ítélkezikNői Lapozó
A konfliktus rendezése helyett a konfliktus mélyítésének az egyik leghatékonyabb eszközéről értekezünk, hívjuk szexsztrájknak vagy szándékos megvonásnak. Hagyományosan inkább a nők szoktak az erődemonstráció e sokat kárhoztatott eszközével élni, a bosszú mégsem olyan édes, mint gondolnánk. Az üzenet ugyanis valamilyen formában visszaér a feladóhoz. hirdetés Sértődésről és sértődékenységről volt szó nem is olyan régen itt a NőiLapozón. Sokan vallják, hogy néma, mártírom szótlansággal tüntetni a létező legaljasabb büntetésforma, amelynek az igazságtartalmát egyetlen percig sem vitatjuk, ezúttal azonban szélesebbre tárjuk az ollót, és a szexmegvonást mint fegyvert is górcső alá vesszük. Hogy a szexuális elutasítás, a saját test megvonása a társtól bűnös cselekedet, arról már a Biblia is megemlékezik, de a közelmúltban sűrűn elővett és feldolgozott Arisztophanész-darab, a Lüszisztraté is hasonló témát jár körül. Sőt: kenyai nők egy jelentős csoportja néhány évvel ezelőtt egyenesen szexsztrájkba kezdett, hogy az ország vezetőit jobb belátásra bírják, és nyomást gyakoroljanak a kormányra a béke megteremtésére - még a prostituáltakat is megfizették, hogy ne akadályozzák a bojkottot. hirdetés hirdetés A hatalom íze Nekünk eszünk ágában sincs a választások előtt efféle össznépi "böjtre" szólítani, nem is igen hisszük, hogy rendet szülne a káoszban, egy párkapcsolat megnyomorítására azonban éppen elégségesnek bizonyulhat az ilyen típusú büntetés - és legyen is ez a kulcsszó. Hiszen nem csökkent szexuális vágyról, szexuális "anorexiáról" beszélünk, hanem hatalmi birkózásról és erőfitogtatásról, amelyben szépen kidomborodik a szándékosság. Hangsúlyozni talán azért fontos mindezt, mert a hagyományosan kapcsolati kiégésnek nevezett jelenség egyik gyakori kísérőtünete a gyengédség megtagadása a másiktól, de míg férfiaknál ez nem szükségszerűen érinti a szexualitást, addig a nők esetében jóval gyakoribb - akár önkéntelenül is. A kapcsolatra mázsás súlyként nehezedő bizonytalanságérzés nemcsak a "nagy közöst", de a feleket külön-külön is gyengíti, így utolsó mentsvárként marad a remény, hogy legalább ezzel a markunkban tarthatjuk a másikat, ha máshogy már nem tudunk erőt demonstrálni. Elvégre az önbecsülésünk, az önértékelésünk a tét. ![]() És pontosan tudjuk, hogy a kapcsolat sarkköveit morzsoljuk szét azzal, hogy olyan ösztönökre és elemi igényekre mondunk nagy büszkén nemet, amelyek felett - úgy véljük - hatalmunk van, és e hatalommal visszaélni bármikor jogunk is. Természetesen nem a néha-néha fejfájásra hivatkozó szólamokra célzunk vagy a menstruációs görcsökkel palástolt hullafáradtságra. Arra, amikor haragból, bosszúból, sértettség vagy féltékenység okán ott szorongatjuk meg a másikat, ahol talán a leggyengébb: "nem eszek a főztödből", "nem fekszem le veled", "köpök a bocsánatkérésedre". Amikor tehát vélt vagy valós sérelmeinket ekképp próbáljuk megtorolni, és a győzelmi mámor non plus ultrája, ha a másikat szenvedni, feszengeni, kínlódni látjuk, mert a vágyai kielégüléséhez (legyen az bármilyen alapvető igény) mi magunk lennénk az egyik kulcs. Tort ülni sem akkora öröm A bosszúálló szemétkedés persze kemény vád, és mielőtt ennyivel le is tudnánk az ehhez az eszközhöz folyamodók jellemzését, érdemes belehallgatni a kazetta B oldalába is. "Már fél éve ment az állandó veszekedés, hogy szedje már össze magát, ne igyon annyit, ne késsen el örökké a munkájából. Semmi eredménye nem volt. Nekem meg az eszközeim is fogyni látszottak. Nem tudtunk soha annyira összeveszni, hogy rá öt percre ne lett volna kedve lefeküdni velem, és én sokáig még úgy is beadtam a derekam, hogy ez volt az utolsó, amire az ilyen helyzetekben vágytam. És ha lefeküdtünk, az számára mindig azt jelentette, hogy minden rendben van, kibékültünk, a gondjaink megoldódtak. Ebből lett elegem. És amikor már sokadik napja nemet mondtam, láttam, hogy megőrül, de legalább sikerült demonstrálnom, hogy nem ez az egyetlen konfliktusrendezési mód, és hogy két orgazmus még semmit nem fog megoldani helyettünk. Persze ez sem oldott meg semmit. Ilyenkor általában bevágta az ajtót, elment, és berúgott. És még nekem volt bűntudatom, hogy milyen aljas vagyok." ![]() Ne legyünk persze naivak: a legtöbb nő múltjában akad hasonló epizód, a megregulázás e módjával szinte mindenki megpróbálkozott már egyszer-kétszer az élete során. Hiszen nemcsak a női bájak piedesztálra ültetéséről van itt szó, nem szimpla tekintélyharcról, hanem a "közösnek" címkézett örömök elosztása feletti javakról. Olyan fegyverről, amelyről szinte biztosan tudjuk (vagy inkább csak sejtjük), hogy ilyen formában nem fordítható ellenünk, és úgy véljük, a másik "jobban akarása" az idők végtelenjéig kitart majd. Ha azonban hosszabb távon is kizárólag ez mutatkozik a partnerrel való "konfrontálódás" egyetlen módjának, ott már szegénységi bizonyítvány íródik, de minimum szakember díványára kívánkozik a psziché. Mert épp azt a közöst semmisítjük meg végleg, amelyre - akár ilyen áron is - törekszünk. És olyan mélyen alázzuk meg a partnert, hogy később sem fogja sok örömét lelni az együttlétben. Inkább mérlegeljünk.
A hozzászóláshoz be kell lépned. Amennyiben regisztrálni szeretnél, megteheted itt! Hirdetés |
Belépéshirdetés HírlevélFriss kommentekBuktató rúzsnyomok- félrelépés pasiszemmel 235: ha még el is tudnám hinni, hogy annak haszn... muca || 2010 || Júl || 31.Buktató rúzsnyomok- félrelépés pasiszemmel Lehet leélni egy életet, szemet hunyva egyértel... Elza || 2010 || Júl || 31.Buktató rúzsnyomok- félrelépés pasiszemmel Elza megkérdezhetem ,hogy a "nem mostani " férje... yudi || 2010 || Júl || 31.Legforróbb témaLegfrissebb cikkekSzavazásAjánlat
Receptajánló |
![[origo] Női Lapozó címlap](http://www.noilapozo.hu/templates/imgs/nl_logo.jpg)



Összes komment megtekintése! (458)
Az utolsó 20 komment:
szaniszló I 2010. 03. 31. 12:09
458
nembaszásnak rábaszás a vége
cinimini I 2010. 03. 31. 12:04
457
Én ezt nem bírnám ki! Miért tennék ilyet azzal, akit szeretek?
Jagumami I 2010. 03. 24. 14:33
456
Sziasztok, a szexmegvonás módszer szerintem is előbb-utóbb a kapcsolat halálát okozza és SOHASEM alkalmaznám olyan párkapcsolatban, amelyik jól működik (a mostani)!!. De be kell, hogy valljam Nektek, egy régebbi kapcsolatomban ehhez folyamodtam, mert véget akartam vetni neki, és akkor még sajna túl gyenge voltam, hogy egyik napról a másikra kitegyem a szűrét. Ezért szándékosan ritkítottam az együttléteket.. Közben meg kaján élvezettel néztem, hogy szenved a csóri - sőt, mielőtt a kényszeres böjt miatt megcsalásomhoz folyamodott volna, szakítottam vele.. Indok és ok nélküli féltékenykedésével és egyéb nyűgjeivel az őrületig gyötört, ezért jogos volt a szakítás, de most már nem vagyok büszke rá, hogy így sanyargattam szegény párát. Szóval szerinem csak az éljen ezzel a \"remek\" módszerrel, aki véget akar vetni a kapcsolatnak és némi elégtételt szeretne előtte - de még így is több, mint kockázatos..
elina I 2010. 03. 24. 12:59
455
Sziasztok! Bár nem igazán vág a témába, de légyszi segítsetek nekem a véleményetekkel! A párom -szerintem- túl sok pornó oldalt néz a neten. Bár nehezen, de elfogadom, hogy a férfiaknak olykor-olykor szükségük van egy kis egyébre, hogy fantáziadúsabbak legyenek, de úgy érzem, ez a mi szexuális életünkre éppenséggel negatívan hat. Mit lehet átlagosan normálisnak mondani ebben az esetben? Mert Ő akár 4 órán át is képes ilyeneket nézegetni, mondjuk kétnaponta. Az eredmény igen változó: van amikor tettre készebb lesz általa, de újabban rám se hederít, nem kezdeményez. Ha akarok valamit, akkor nekem kell lépnem. Nem tudom mi tévő legyek, mert nem érzem magam langyos víznek és minden egyéb téren működünk, sőt egyre jobban... Mégis mit jelent/jelez ez?
Szösszke I 2010. 03. 24. 11:54
454
Sziasztok, mi a házasságunk elején megbeszéltük ,hogy ezt nem vetjük be.Olykor érzek rá kisértést de tudom ,hogy jobban fájna ha vissza ütne ez a fajta büntetés.( 10éve vagyunk házasok)
Lylia I 2010. 03. 15. 17:20
453
Yudi! Csak jelzem, hogy ehhez a cikkhez korábban nem kommenteltem, és főéeg nem az általad hivatkozozz 508 hsz. meg főéeg nem lehetett, hiszen ez a 453-as. :-))) Azt hiszem összekeversz valakivel......
Máté666 I 2010. 03. 14. 20:08
452
Beleolvasgatva a hozzászólásokba, szanti 16-os hozzászólása fedte az én véleményemet. Valamint A védett férfiak című könyv erről nekem is eszembe jutott...
yudi I 2010. 03. 14. 19:45
451
Mnyu a 19 hsz-emben már megírtam! 17 év valóban elég hosszú idő,de lehet abból több is ,jó úton haladsz:)))
szanti12 I 2010. 03. 14. 19:24
450
Mnyu 449: Mennyire kivitelezhtő? Hát két emberen múlik. Mindkettőnek ki kell egyezni a másikkal, és megküzdeni saját magával is. Nem mindig jön össze. De ha hosszú időn keresztül és sokszor nem jön össze, abból biztosan krach lesz a kapcsolatban, ezt borítékolhatom.
Mnyu I 2010. 03. 13. 18:57
449
Van benne valami, jól is hangzik, de mindig kivitelezhető? 17 év sok-sok napjáról van szó ... De elgondolkodtattál!
szanti12 I 2010. 03. 13. 18:34
448
Mnyu 447: Erre mondták a régiek a Biblia alapján, hogy \"ne menjen le a nap a te haragoddal!\" Hát ha ez mindenkivel szemben nem is megvalósítható, de azért a párommal (és közvetlen hozzátartozóimmal) szemben érdemes törekedni rá. Mert ha nem törekszem, annak szomorú következményei lesznek, csak idő kérdése, hogy mikor.
Mnyu I 2010. 03. 13. 17:22
447
szanti12!Nem zsarolásról van szó, hanem aról, hogy a szexhez pozitív érzelmek kellenek.Anélkül sztem nem megy.Márpedig ha összezördülsz a pároddal, akkor inkább kívánod a pokolba, mint az ágyadba.. ..szeretkezni!
szanti12 I 2010. 03. 13. 15:31
446
Linett 325: Lehet, hogy fáziskésésben vagyok, de most olvastam el hozzászólásodat. Az biztos, hogy a teste mindenkinek a sajátja, de a házassági/élettársi kapcsolatban azért valamilyen szinten a párjával közösben használják egymásét. Pro és kontra tekintettel vannak egymásra. Ezt szem előtt tartva nem fogja egyik a másikat zsarolni szexmegvonással, optimális esetben.
frakki I 2010. 03. 12. 08:37
445
Hajadonna! Még egy lényeges dolgot elfelejtettem írni! Ha rosszul érzed Magad, és ez - a természetes gyógymódok ellenére - ismétlődik, akkor nincs mese, orvoshoz kell fordulni! Azzal azonban meg kell barátkozni, hogy a felírt gyógyszert életed végéig szedned kell majd. :(((
yudi I 2010. 03. 11. 15:55
444
Frakki,Kedves! Ez nagyon tetszett!:)) Mindig tudtam,hogy a skorpió jegyben született párom az ,akivel akkor is szövetségben élnék,ha nem a férjem lenne! Egyszerűen azért,mert ez az a csillagjegy,ami kiegészít engem!Pedig a horoszkóp egy nagy baromság!:))
frakki I 2010. 03. 11. 15:46
443
Yudi Kedves! Soha nem adtam okot senkinek se, hogy féltékeny legyen rám. Hűséges, vagy pontosabban ragaszkodó típus vagyok. :))) (Talán már kissé túlzásba is viszem) A féltékenységről, mint betegségről megvan a saját véleményem. Valahol olvastam az alábbi mondást, amit szó szerint nem tudok pontosan idézni, de a lényegét ideírom. \"Akire féltékenykedni kellene, az nem érdemli meg, hogy féltékeny legyek rá!\" Bizalom, bizalom, bizalom! és persze őszinteség. Ennyi.
yudi I 2010. 03. 11. 13:09
442
Frakki Kedves! Nem hiányzik tebelőled egy fikarcnyi féltékenység sem,csak eddig nem volt rá okod,azért gondolod így! Annál jobb,így te sem fogsz rá okot adni,nemde?:))
Banya969 I 2010. 03. 11. 11:16
441
Ajjajj, na ez már több, mint hasonlóság. :-))) Yudi, rendben megegyeztünk. :-)))
Hajadonna I 2010. 03. 11. 11:13
440
Lajosné, ez jó kérdés! Talán az tart vissza, hogy az orvosok hajlamosak gyógyszert felírni a kiváltó ok megkeresése nélkül. Persze ez nem kifogás tőlem. Egyelőre megpróbálom házi módszerekkel lejjebb vinni: egy kis mozgás, egy kis fogyás, stb. Van előttem intő példa: egy régi kolléganőm nem szedte a vérnyomáscsökkentőt, merthogy elálmosodik tőle, és el is vitte az agyvérzés.
yudi I 2010. 03. 11. 11:06
439
Banya ezentúl,ha a férjed elmegy otthonról azonnal írj nekem ,hogy tudjam ,hozzám indult:)))))) Én is szólok ,ha elindult tőlem \"haza\" hozzád!:)) Megegyeztünk?:))