Jövő januárban változnak a nagykorúakat érintő tartásdíj-fizetési előírások, mert tény és való, hogy manapság egy felnőtté vált gyereket is segíteni kell, a másik oldalon viszont neki is vannak kötelességei. Erre helyez nagyobb hangsúlyt a törvény.

Jövő januárban az új Polgári Törvénykönyvbe csomagolva lépnek hatályba a megújított családjogi szabályok, így ennek keretében változnak a nagykorúakat érintő tartásdíj-fizetési előírások is. Némiképp szigorodik, talán kissé nehezebbé is válik a különélő, elvált szülők helyzete, ugyanakkor több felelősséggel tartoznak majd irányukba a felnőtté vált gyerekek. Lássuk, hogy pontosan mit is jelent mindez!
A tartásdíjjal kapcsolatban általában három fontos kérdés merül fel a gyakorlatban. Az első, és talán legfontosabb, hogy egyáltalán nem mindegy, mit is tanul az a gyerek. A közelmúltban bevezetett úgynevezett bolognai rendszer jelentősen átalakította a felsőoktatás helyzetét. Ezzel összhangban azokat a tanulmányokat kell a szülőnek az új előírások szerint támogatnia, amelyekkel olyan képesítést lehet szerezni, amely a gyerek önálló életpályájának a megkezdését - választott szakmájának, hivatásának megfelelően - lehetővé teszi.

Ha nem a felsőoktatásban tanul tovább, akkor ilyennek tekinthetők a szakképzettséget adó képzések, vagy tanfolyamok. Aki ellenben a felsőoktatást választja, annál az egymásra épülő vagy egységes alap- és mesterképzés, illetőleg a felsőfokú szakképzés az, ami elengedhetetlenül szükséges lehet a választott pályán való elhelyezkedéshez. Ez azt is jelenti, hogy az alapképzés és a mesterképzés ideje alatt a szülőnek tehát fizetnie kell, a doktori képzés támogatása viszont már önkéntes, azaz kötelezően senkitől sem várható el.



Eddig is fontos volt és a jövőben is fontos lesz a tanulás folyamatossága, magyarul, hogy ne legyenek indokolatlan megszakítások, kihagyások. Így például nem jár szülői támogatás akkor, ha az érettségi után évekig dolgozik a gyerek, és csak jóval később jön rá, hogy mégiscsak tanulnia kellene. Jár ugyanakkor a tartásdíj pályamódosítás, vagy rövidebb idejű megszakítás esetén, különösen akkor, ha az eredetileg választott szakmában, vagy a megszakítás ideje alatt nem sikerült a gyereknek az addigi végzettségével elhelyezkednie.

Meddig kell fizetni?

A másik, igen fontos kérdés, ami persze összefügg az előzővel is, hogy meddig, azaz a gyerek hány éves koráig kell a szülőnek fizetnie. A mai válságos helyzetben, amikor egyre nehezebb a megélhetés, talán még jobbal előtérbe kerül mindez. E körben nincsenek és nem is lesznek kőbe vésett szabályok, de az eddigihez képest valamivel talán kiszámíthatóbb lesz a helyzet. A bolognai képzés miatt a diploma megszerzése hosszabb ideig is eltarthat, a törvény éppen ezért azt írja elő, hogy a szülőt a huszonöt évet betöltött, továbbtanuló gyermekének a tartására már csak rendkívül indokolt esetben lehet kötelezni. Alaphelyzetben tehát huszonöt éves korig jár a tartásdíj, utána viszont, ritka kivételektől eltekintve, már nem. Azt ellenben, hogy mi minősül olyan rendkívüli helyzetnek, ami még a későbbiekben is indokolhatja a tartásdíjfizetést, a gyakorlat fogja pontosan kialakítani majd. Így is talán valamivel kiszámíthatóbb, tervezhetőbb lesz a szülők helyzete.

A másik oldalon ott van viszont, ami némi szigorítást jelent, hogy a középiskolai tanulmányok befejezéséig, legfeljebb azonban húsz éves korig gyakorlatilag úgy kell fizetni, mintha még mindig kiskorú lenne a gyerek. Ez azt jelenti, hogy a huszadik születésnap betöltéséig a szülőnek akkor is fizetnie kell, ha egyébként maga is nehéz helyzetben van a megélhetését illetően. Később viszont nem köteles már a nagykorú gyermek eltartására akkor, ha a saját maga vagy a másik kiskorú gyermekének az eltartását veszélyeztetné ezzel.

A főiskolással szemben is vannak szülői elvárások

A harmadik, ugyancsak fontos kérdés, hogy miként kell teljesítenie a tanulmányait a felnőtté vált gyereknek és hogyan kell viselkednie az őt anyagilag támogató, különváltan élő szülőjével szemben. Új szabályként került a törvénybe, hogy a továbbtanulási szándékról időben tájékoztatni kell a szülőt, nem engedélyt, vagy hozzájárulást kell kérni, csupán tájékoztatni kell. Eddig ilyen előírás nem létezett, éppen ezért gyakran előfordult, hogy azt sem tudta az elvált apa, vagy anya, hogy a gyermeke valahova felvételizett. Így fel sem mérhette, meg sem tervezhette előre, hogy vajon mennyi ideig kell még fizetnie. A tájékoztatás mellett elvárás az is, hogy a felnőtté vált gyerek, ha már egyszer iskolába jár, akkor rendesen tanuljon. Nem jár a tartásdíj ugyanis akkor, ha a félvállról veszi a továbbtanulást, a tanulmányi és vizsgakötelezettségének rendszeresen, önhibájából nem tesz eleget. A szülő mindezt gyakorlatilag ellenőrizheti is. Az iskolák ugyanis a kérésére kötelesek lesznek tájékoztatást adni arról, hogy egyáltalán oda jár-e még a gyerek.



Újdonság az az előírási is, hogy eleshet a pénztől a nagykorú gyerek akkor, ha a tartásdíjat fizető szülőjével kellő indok nélkül nem tart kapcsolatot. Ezt a tételt egyébként a bíróságok már eddig alkalmazták, hiszen levezethető volt a törvényből annak, ellenére, hogy abban feketén-fehéren ilyen tartalmú szabály nem szerepelt. Fontos tudni tehát, hogy egy felnőtté vált gyerekektől elvárható, hogy, ha tartásdíjat kérnek, tartásdíjat kapnak a szüleiktől, azaz elvárják, hogy továbbra is gondoskodjanak róluk, akkor kötelességek is terhelik őket, azaz megfelelő családi kapcsolatot kell fenntartaniuk a tartásdíjat fizető apjukkal vagy anyjukkal szemben. Egy konkrét esetben éppen azért vonta meg a szülői támogatás a bíróság, mert kiderült, hogy a gyerek szinte teljesen megszüntette a kapcsolatát az apjával szemben.

Az apa ugyan igyekezett, kereste a gyerekét, egyértelmű azonban, hogy a kapcsolatot kikényszeríteni nem lehet. Nem hívták meg például a ballagásra és a 18. születésnapján is csak úgy sikerült felköszönteni a gyerekét, hogy egy virágcsokrot hagyott a kapuban. Éppen ezért érdemtelenségre hivatkozással kérte, hogy szüntessék meg a tartásdíjat, mivel nem látott elfogadható indokot arra, amiért a felnőtt gyermeke nem hajlandó szóba állni vele. A bíróság szerint az a körülmény, hogy a gyerek a szülők közötti korábbi vitái során az édesanyja mellé állt, nem indok arra, hogy az apjával ne legyen hajlandó kapcsolatot tartani. A tartásdíjra való érdemtelenség ugyanis nemcsak cselekvésben, hanem passzív, elutasító magatartásban is megnyilvánulhat. Ezzel összefüggésben persze mindig alaposan megvizsgálják, hogy az ilyen magatartást milyen ok és körülmény váltotta ki. A lényeg azonban az, hogy a gyerek, főleg akkor, ha tartásdíjat kér, kap, indokolatlanul nem fordíthat hátat a szülőjének.