Összes komment megtekintése! (111)

Az utolsó 20 komment:

Mormy!!!!!!! Nemá...... Csabikám amikor megszületett, olyan kicsi volt (1760 gr) és olyan csúf, hogy apjuk elsőszava: nem lehetne visszadugni még vagy 2 hétre? Ott vertem fejbe az öklömmel, aztán gyorsan megszültem a másodikat is.

En csak annyit akartam hozzafuzni, hogy nem hiszem az igazgato neni szoptatna. Kulfoldon az nem "divat"...

Szülőszoba, fakkokra osztva. Az első ágyon feküdtem, az ággyal szemben asztal, rajta számítógép, iratok, miegymás. A gép bekerepált, nosza, szóljunk a karbantartásnak. Kb félóra múlva megjelent egy 20 körüli srác, számítógépet gyógyítani. Csórikám azt sem tudta, hogy forduljon, hogy véletlenül se lásson belőlem valamit. A sziszegést, nyögést így is hallotta... A forgolódása azt eredményezte, hogy kb 15 perc után közölte a szülésznővel és a dokival, hogy itt nem lehet javítani, el kell vinnie.... Elvitték a gépet (újabb 2 karbantartó pasi...), én meg szültem tovább.... :))

Mormy! :-)))

amikor én bújkáltam kifelé, akkor is elájult a nővér, mondjuk aki látott már az nem is csodálkozik :)

medko...még jó, hogy vizuális típus vagyok, így el tudtam képzelni a sápadt sorfalat...hát utólag tényleg mulatságos, de amikor ott van az ember, tényleg nincs röhöghetnéje :))

mert... értjük.

gyurma..a kórházat a vezetőség és a dolgozók hozzáállása teszi olyanná, amilyen tapasztalatokat szerzel ott...namármost ezek szerint az én osztályvezető dokim nem volt éppen a toppon (bár egy volt évfolyamtársa szerint jó szakember, csakhát az ital kezd egyre nagyobb szerepet kapni az életében)...a röhej az volt, amikor megkaptam az ágyam, akkor egy olyan iszonyatosan foltos lepedő volt rajta, hogy az már egy kórházban is szégyen, még akkor is, ha egyébként elvileg tiszta volt, aztán, amikor másnap megtudta a nővérke a főnővértől, hogy a hugom révén az osztály egy nagy szatyor steril ruhát kapott ajándékba, akkor gyorsan ki lett cserélve a lepedőm

Orvostanhallgatók:))) Amikor a minitehervonat jött, eléggé fájt. Én a fájdalomra nem vonyítozással ragálok amúgy sem, az erőmet meg pláne nem akartam erre fecsérelni, így összeszorítottam a fogam. Ráadásul a babám a vajúdóágyon már elindult kifelé, tehát a sorban álló ifjoncok előtt a következő \"klip\" pergett: Szülésznők (2) tolják a vajúdóágyat, 1,90-es, mázsás doki beöltözve a szélén ül, egy babafejtetőt tart a kezével a lábam közt, mindez rohanva...közben úgy csikorgattam a fogaim, hogy másnapra izomláz lett az állkapcsomban... Ezek mind úgy álltak, hogy látszott, feláll a szőr a hátukon, a csajok meg lesápadva:)))))))) Utólag jót röhögtem rajta, bár hozzátartozik, fekete-fehérben emlékszem rá...(ha nagy fájdalom, lelki/testi ér, fekete fehérben látok, és emlékszek) Másik: Tejlázzal visszakerültem egyszer, mert majdnem tályog lett, és csak a sokágyasban volt hely. Ez azt jelenti, hogy én voltam az egyetlen fehér...Egy erkélyes szoba volt, ahol, míg én 40 fokos lázzal a gennyes-véres tejet fejtem a mellemből, az etnikum ki-be járkált folyamatosan az erkélyre bagózni...nyár lévén a füst bejött a nyitott ajtón...Randa nagy büdös mocskos undorító kancig.-ok, még szólni se mertem, mert...

Hát érdekes lenne, ha bolti eladó( szülés után rakatokat emelgetni stb), vagy mondjuk veszélyes anyagokkal dolgozó nő magával vinné az újszülöttet, de egyébként gyári szalag mellett sem tudom elképzelni a szopiztatást.Irodában, gondolom neki van sajátja, más a szitu, vagy mondjuk értekezleten elkezd bömbölni a baba.De pl orvosoknál sem megy ez nekem, rendelés közben jön a sok fertőző beteg.Ez a nő valami álomvilágban él.Ő meg tudja oldani, beállít egy kiságyat a saját irodájába, aztán azt hiszi ez minden területen megoldható. Ezt még kicsit át kéne gondolnia, mert ezt nem tette meg a jelek szerint.

Na, a kórházak védelmében elmondom - én 3 gyereket szültem a Tétényi úti kórházban (most Szent Imre) - még a 80-as évek elején. Semmi de semmi rosszat nem tudnék akkor sem mondani ha akarnék sem, de nem is akarok, kiváló orvosgárdával és nagyszerű szülésznőkkel, ápolónőkkel. Tisztaság maximális, fegyelem az volt - a látogatók már akkor nem mehettek oda be ahol a frissen szült nők feküdtek, szóval azért volt ilyen is.

Mamszi, A kórházi biztonság elsősorban a szülésre vonatkozik. A már megszületett gyereket is meg-meg vizsgálják az első napokban, akárcsak az anyukát. Az otthonszülés nagyon jól hangzik, de ebben a formában, ahogy nálunk zajlik, leginkább egy orosz-ruletthez hasonlítanám... :(

Hát, az sem lehetett semmi. Ezért is tudom nagyon megérteni az otthon szülni akaró nőket. Az ismerősöm lánya is otthon szült, az első sima volt, végig mászkált a lakásban, ha elfáradt , ledőlt, majd felkelt,vele volt a férje, de nem úgy, hogy szerencsétlen ember áll egy ágy végénél és tehetetlenül toporog ! ( A végén már nem is tudni, ki van rosszabbul a férj vagy az anya. ) A második gyermeknél volt valami gubanc, készenlétben álltak a mentők, de végül is nem kellett kórházba menni. Az eszem azt mondja, hogy a kórházban helyben van minden eszköz, ha baj van, de a szívem azt mondja, hogy miért kell így tönkre tenni ezt az élményt. Biztos, hogy vannak emberibb kórházak is, de nem nagyon hallok róluk. Az unokaöcsémék kisfia másfél éves és amikor született egy szobában volt az anyjával. Azt mondták a fiatal anyukának, hogy, ha vele van baj, akkor a balra eső folyosóvégen kell szólni, ha a kicsivel akkor az ellenkező irányba menjen. Akkor ez hol kórházi biztonság ?

mamszi, ahol én szültem, ott a szülőszoba olyan kis fakkokra volt osztva, mint egy malacólsor, az enyémmel szemben volt a műtő ajtaja...miután az egyik velem egyidőben szülő kismamát bevitték császározni, így folyamatos volt a jövés-menés (a férj a kórházi gyerekorvos volt), még jó, hogy takartak rám egy lepedőt...szerencsére egy se szerelő volt, de még így is zavaró volt

Hab a tortán, hogy a klinikán akkor volt felújítás, úgy mászkáltak a szerelők, festők és egyéb szakemberek ki és be, ahogy nekik tetszett. WC-be, vizsgálóba, kórterembe, szülőszobába, mindenhova. mit ne mondjak, női mivoltomat alaposan megtépázták.

Klinikán szültem és akkor még ( az elsőnél ) nem tudtam, hogy ez a tény azt is takarja, hogy oktatóhely. December volt és hemzsegtek a hallgatók. Két héttel korábban befektetett egy doki, az én fogadott orvosom éppen nem volt itthon. Ez a doki valahogy nem kedvelt engem, nem tudom, miért, egyáltalán semmi közünk nem volt egymáshoz. Bemutatás címén a kismamákat felvitték a profokhoz és ott megvizsgálták őket. Erről tudtam, de akkor nem csak az orvosok, hanem a hallgatók is ott voltak. Ez nekem azért volt nagyon kínos, mert több hallgató két évvel korábban még sporttársam volt és egészen más aspektusból ismertük egymást. Elmondtam ennek a dr dúvadnak, mire totál kiakadt, hogy ez senkit sem érdekel. Elsírtam a főnővérnek, aki egy régi apáca volt és fantasztikusan jó nővér. Ezek után minden reggel felkeltett, felsétáltam a műtött betegek osztályára, ücsörögtem a folyosón vagy sétáltam, olvastam,és nem mentem bemutatásra. A vajúdást viszont nem úsztam meg, kétszer indították és szinte végig háton fekve. Az első egy fél napig tartott, a másodiknál 26 órán át voltak félperces fájdalmaim. Azt hittem, hogy ott fogok megdögleni, mint egy állat. Mindezek tetejébe a szülőszobán is voltak hallgatók, minden vajúdó mellé tettek egyet, hogy ott legyen. A többieké hozott nekik vizes ruhát a homlokukra, vízzel kenegette a szájukat, mert vizet nem kaptunk, az enyém pedig visítozott. Hiába mondtam neki, hogy kedvesem, az az én dolgom, ez csak visított. Szerencsémre a második indítás végére hazaérkezett a dokim, kinyomtuk a gyereket tolófájás nélkül, igaz, két bordámat eltörte a doki, de nem lett baja. Két hét még kellett volna neki. annyira borzalmas volt, hogy, amikor a másodikkal készültem erre a folyamatra, akkor végrendelkeztem, megbeszéltem a nővéremmel, hogy felneveli a másfél éves nagyfiamat, mert komolyan azt gondoltam, hogy ezt ember kétszer nem élheti túl.

Nekem mindkét szülésemet az Istvánban ugyanaz a szülésznő kísérte végig, aki egy tündér, egy angyal, csak szárnyai nincsenek. Nem tudom, reklámnak minősül-e, ha a nevét is ideírom, de megérdemli: Józsa Andrea. Olyan kedves volt, és olyan biztonságban éreztem magam mellette, hogy szerintem ezért is ment mindkét szülésem simán és extra gyorsasággal.

csupaszabó...nálam se sokat volt benn a dokim, csak úgy 1,5 óránként bejött megvizsgálni (2 perc), aztán maradt a tapló szülésznő...a három szülésznőből kifogtam az egyetlen bunkót, mert a másik kettővel már előtte találkoztunk, amikor elmentem a szülőszoba látogatásra...egy biztos, ha a férjem nincs ott, akibe néha belemélyesztettem a körmeimet, meg a hugom nem jön be, akkor nagyon magányosan szenvedtem volna... abban a kinlódásban semmi szépséget nem találtam...a végén már szinte nem is annak örültem, hogy van egy egészséges gyerekem, hanem annak, hogy vége a megalázó szenvedésnek

Elhangzott, hogy miért kell háton fekve vajúdni? Miért, miért...A teknősbéka is akkor a legtehetetlenebb, ha hanyattfektetik. Ha hagynák a nőket a maguk igénye szerint vajúdni, meglehet, kiderülne, a szülés nagyon ritkán igényel orvosi beavatkozást. Sok országban a szülésznők kísérik a szülést. És csak gubanc esetén szólnak a dokinak. Én az ikrekkel 38 évesen voltam életemben először terhes, és a szülészeten hülyét kaptak tőlem. Nagy pocakkal, bekötött infúzióval sétálgattam a ritye és a szülőágy között, de vagy négyszer. És ragaszkodtam a természetes szüléshez, és előre megmondtam, hogy nem szándékozom 3 óránál sokkal többet eltölteni az egész hercehurcával. 2 óra 40 perc alatt lettek meg. De nem mentem volna szülés után munkába, örültem,hogy 2 órát hagyott a nagyobbik fiam aludni!

Frakki, én is ki lettem képezve katonaságból rendesen, férjem és a haverjai által. Nagyjából képben vagyok a futkosóról... :-))))