Attól még, hogy Magyarország messze nem egy sínagyhatalom, nem bolondság belföldre menni síelni, sőt egy-két napra nagyon is jó ötlet, mert gyors és olcsó ez a megoldás. Némi körültekintés azonban nem árt, hiszen nem egyforma a színvonal itthon sem, úgyhogy segítségképpen elmondjuk, mi hova járunk, és miért.

Hajlamos az ember a síelésre valami ünnepélyes, hatalmas előkészületeket igénylő ceremóniaként gondolni, és persze ha jobb a helyzet, tényleg ilyesmiről is van szó. Jelenleg azonban - a válság-verkli megtekerése nélkül is ezt kell mondani - nem olyan jó a helyzet, és különben is: akármikor közbejöhet valami, ami keresztbe tesz egy nagyobb, külföldi utazásnak, legyen szó pénzhiányról, a társaság húzódozásáról, vagy egyszerűen arról, hogy nem szeretnénk ekkora feneket keríteni a dolognak.
Van egy egyszerű megoldás az összes verzióra: maradni belföldön. Egyértelmű, hogy hazánkat nem lehet sínagyhatalomnak titulálni, de emiatt azért lenézni sem kell a lehetőségeket, és igenis érdemes felkeresni valamelyik itthoni pályát. Ilyen olcsón és egyszerűen ugyanis sehol máshol nem ússzuk meg a dolgot: kisebbek az utazási költségek, kevesebb időt kell rászánni a dologra, nem olyan drága a hütte, és a napidíj is jóval kevesebb. Nem mindegy azonban, hogy hova megyünk, mert a hazai lehetőségek sem egyformák - ezért elmondjuk, szerintünk merre érdemes útra kelni, aztán várjuk a további javaslatokat, ellenérveket, véleményeket. Négy pályát tudunk jó szívvel javasolni, lássuk őket sorban.

Mátraszentistván

Az "alpesi élmény itthon" szlogen a honlapon nem túloz, mert tényleg ilyesmiről van szó, leszámítva, hogy négy használható hosszúságú pályájuk van, a többi rövid (persze aki egyszer síelt külföldön, az tudja, hogy az összes rövid, de hát érjük be azzal, ami van). Pozitívum viszont, hogy modern és gyors, csákányos felvonók vannak, így még hétvégén is viszonylag rövid (10-15 perc) a várakozási idő, és a hüttében egész jó az étel is.



Esti sízésre is nyílik lehetőség, ha pedig minden pálya nyitva, akkor ide érdemes akár két napra is menni, és egy szerényebb összegből megszállni valahol a környéken. Ezen nem is árt spórolni, mert a napijegyek egy kategóriával drágábbak, mint a legolcsóbb helyeken. A beléptető rendszer egyébként kártyás, nem lyukasztós, erre érdemes felkészülni, esetleg a honlapon is tájékozódni róla.

Dobogókő

Kezdjük a rosszal. A dobogókői pályában nem kevés a negatívum: a "fapados" kifejezést gazdag tartalommal tölti meg a hely, ugyanis nemcsak haladó sízőnek kell lenni a pálya igénybevételéhez, hanem haladó sofőrnek is a feljutáshoz (ritkán takarítják az odavezető utakat). Síelésre csak akkor van lehetőség, ha rendes hó esik, mert ágyú nincs, sőt tapasztalatunk szerint a ratrak is csak dísznek van, mert a kilencórás nyitáskor is egyenetlen, buckás a pálya. Sok jót a felvonóról sem lehet mondani: régi, piszkos, vacak, tányéros darab, és hétvégén félórás sorban állás is jár hozzá (bár ilyenkor van esély találkozni Jeszenszky Gézával és Trokán Péterrel is). A hütte úgy rossz, ahogy van, a ragulevest például akár vegetáriánusok is fogyaszthatják, mert hús helyett is répa van benne.

Három apró tipp egynapos síeléshez

Mi kevésbé vagyunk a hétvégi síelés hívei - akárhova megyünk is, inkább kiveszünk egy nap szabadságot, vagy ha a távolság könnyen legyőzhető, munka után ugrunk el, mert sokkal kellemesebb elkerülni a tömeget.

Egynapos síelésre az ember hajlamos lehet három étkezésnyi élelmiszert is elcsomagolni, de ennek sok értelme nincs, mert szétfagy minden a hidegben. Egy termosz tea és néhány szendvics mellé szerintünk nem érdemes semmit betenni, a többit inkább a helyszínen szerezzük be, még ha így drágább is a dolog.

Az öltözködésre ilyenkor még annyi figyelmet sem fordítunk, mint egy hétvégi síút esetén. Talán nevetséges, de még azt is meg szoktuk tenni, hogy a ház elé állunk az autóval, magunkra kapjuk a teljes hacukát, és úgy megyünk, ahogy vagyunk. Ha a szomszéd meglát a tarkabarka cuccban, lehet, hogy nem köszön egy ideig, a járókelők biztos furcsán fognak nézni, és az ülést is le kell takarni valamivel, de kényelmes.

Hogy akkor mégis miért ajánljuk? Egyrészt azért, mert nagyon olcsó: a napijegy 3000 forint, de ha csak egy hétköznap délelőttre megyünk fel, egy 15-ös bérlet is elég 2500-ért (vigyázat, hétvégén csak 10 lesiklásra érvényes). Másrészt pedig azért, mert egy hétköznap délelőttre tényleg megéri felmenni, ha szenvedélyes síelő az ember, és nem zavarja a pálya minősége (minket például nem szokott), ugyanis nincs tömeg, és hazai viszonyok közt kimondottan hosszan, egy kilométeren keresztül lehet siklani, amiből az első 300 méter koromfekete, utána ugyanennyi piros, majd 400 méter laza kék szakasz következik. Ajánljuk ezen felül azoknak is, akik szeretnek a hatvanas években nosztalgiázni - viszont akinek van két pár léce, vigye inkább a régit, mert a friss waxnak betehetnek a kavicsok és az ágak.

Visegrád

Aki fél a havas úttól, az a fellegvár felől közelítsen, aki nem, az a bobpálya-sípálya táblánál kanyarodjon balra a 11-es útról. Visegrád is igen olcsó (2000-3500 forint között vannak a napi árak, és elég sok a különböző jegy, úgyhogy lehet taktikázni), bár cserébe igen rövid pályákat kapunk, a tolókaros felvonó nem kíméli a hátunkat, az acélsodrony pedig a kesztyűnket (ergo tessék régi, rosszabb darabot vinni). Este viszont kivilágítják, úgyhogy ha nem lakik messze az ember, fel lehet menni akár munka után is (velünk már megesett), napközben pedig, ha a pálya felső része - amit hóágyúzni nem tudnak - kap természetes havat, akkor van egy kimondottan kellemes piros szakasz, ahova már rendes, tányéros felvonó visz fel az erdőben. Ráadásul a panoráma is pazar, a személyzet pedig roppant kedves, és a forralt bor is ízletes volt legutóbb, amikor arra jártunk. A sült krumplit ellenben nem ajánljuk, mert úszik az olajban - de hát ahogy III. Osgood Fielding mondta: senki (és semmi) sem lehet tökéletes.

Eplény

Egyezményes a vélemény, hogy Eplény a csúcs itthon, mondhatnánk azt is, hogy a hazai síparadicsomhoz van szerencsénk, bár ebbe a kijelentésbe némi irónia mindenképpen vegyül. Ezt most mi azonban inkább félretesszük, és megjegyzések nélkül elmondjuk, hogy valóban van alapja a dicséreteknek, ugyanis hosszúak a pályák és jók a felvonók, ráadásul a csákányos megoldáson kívül itt van Magyarország első négyüléses felvonója is, úgyhogy nagy a kapacitás (ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy van, aki szerint kicsit sokáig tart és fárasztó a libegés).



A profik mellett a tanulóknak is tudjuk ajánlani, a pályákat nehéz gondozatlan állapotban elkapni, este, világítás mellett is kellemesen lehet síelni, és amit külön is ki kell emelni: van pályaszállás, ami bizony ritka hazánkban (a hütte felső szintjén találhatók a szobák). Egyébként a kiszolgáló épületekre sem nagyon lehet panasz, úgyhogy a mátraszentistváninál egy gondolattal még drágább jegyek abszolút megérik az árukat. Hétvégén persze pont emiatt a tömött parkolóval könnyen megjárhatjuk, a pénztárnál is nagy sor tud kanyarogni, és a pályavégi emelkedő sem a legjobb, de ennyi még bőven belefér.