Összes komment megtekintése! (98)

Az utolsó 20 komment:

Kedves lado! Nem a gyereken kell változtatni, hanem magatokon, s a gyerek nem fog hisztizni. A cikknek és az általad választott szakember válaszának is ez volt a lényege. Nem muszáj önismerettel rendelkezni a gyerekneveléshez, csak akkor vállalni kell a felelőséget, és nem másokban keresni a hibát.

Tehát, ha jól értem: Ha a gyerek játszani akar, akkor játsszunk vele. Ha 5 percenként mást akar játszani, akkor találjunk neki ki 5 percenként más játékot. Közben takarítás, mosás, mosogatás, bevásárlás, főzés a másik 2 gyerek, és a drága fáradt szülőtárs is. Ehhez elég sok *uracell elemet kell egyen szegény szülő, hogy legyen elég energia és villanyozottság, de az nem egészséges. És akkor kikerül a kicsibabu a társadalomba, ami - jé - nem ilyen. És... elkezd lövöldözni az iskolában? Igen, van hisztis palántánk, nem is akármilyen. Mentünk is szakemberhez támogatást kérni. Mondtuk neki, hogy nagyon frankó a kis srác, de mi nagyon kivagyunk már. Nézze már meg, és mondjon valamit, hogy úgy tudjuk csinálni, hogy ember tudjon maradni belőlünk is, és az ő értékes különlegességeit se szocializáljuk nullára. Minden szakértő csak annyit tudott mondani, hogy a gyerek rendben van (gondolom: nem kell gyógyszerezni, bezárni, műteni, stb.). Nade, könyörgöm, nem ez volt a kérdés!!! Na, most itt van ennek a grafomán verziója is...

Mi megúsztuk, az elején elcsípve: Középsőm próbálkozott a legtovább: Gondosan körülnézve a földre erszkedett, kényelmesen elhelyezkedett, mint egy halódó operadíva, majd üvölteni kezdett...Mi meg röhögni...Előbb ráerősített, majd feladta - komolytalan felnőttek, ezeknek drámázzak? Aztán abban maradtunk, szóljon, hogy rá figyeljünk, mondja el, mit akar, aztán megegyezünk, ha lehet. Bolti hiszti ellen az \"egy apróság\" jött be, igaz, volt, hogy 10edjére cseréltünk, de hát megígértem, hogy 1et választhat, akkor tartsam a szavam. Látták, anyu szája nem segg, ők se csinálnak a sajátjukból...Végső esetben határozott szorítás kulcs-csonton, a többi felnőtt nem bámul, mint a véres rongyra, hogy gyerekverő, de kellően kellemetlen a csimotának, hogy magához térjen vihargyorsan. Nekem ezek jöttek be.

a munkám kapcsán sokféle csemetével találkozom. a isztiseket is jól kezelem. sosincs gondom velük. de most hétvégén egy 7 éves kis ribi, úgy leakasztott. inkább ezer hisztist egyszerre mint egy ilyen kígyó palántát. kérdem mit kér inni. mondja tejet. oké megkapta. pár perc közli neki víz kellene. mondom oké, várj egy cseppet , nem sokára kapsz. addig idd a tejet. erre a kis dög az anyujának eljátszva a hattyú halálát, szenved, mert játék közben beverte az álát és szédül szegénykém. meg nagyon nagyon rosszul van. persze anyuka majd meghallt a rémülettől. a kis dögnek meghoztam a vízet, persze mire odaértem, semmi baja nem volt. szélesen mosolygott. huh szerettem volna nagyon nagyon megverrni, pedig nagyon nem vagyok híve a tettlegeségnek. de őt még most is megverném. megfogok állni a növésben ettől a hiánytól.

November, a lányom 3 éves, ruházata halványlila pufi kantárosnadrág, hozzátartozó halványlila pufidzseki szőrmeszegélyes kapucnival = nagyon aranyos volt. Amíg be nem mentünk a boltba. Alapszabály volt, hogy 1 valamit választhat magának: kiscsoki, mogyoró, tasakos tejpor, rágó, efféle. Működött is. Kivéve akkor egyszer... Soha nem szerette a nyalókát, így azt soha nem választott magának. Akkor viszont ki volt téve a mesefigurás nyalóka-forgató + nyalóka, 250 forintért (a drágább cukorkából 100 ft körül volt egy zacskóval...). És ő kinézte magának: azt kéri! No, nem a nyalóka miatt, hanem a figura miatt! Mondtam, nem, mert nem szereted a nyalókát. Dee! Nem, mert... DEEEE! Nem, mert..... és ekkor hasravágta magát (bele a novemberi latyakba, amit a vevők behordtak a boltba......), keze-lába járt, mint a motolla és ordított-visított: aztakaromaztakarom!!! (soha előtte és azóta sem....) Ment a műsor, én mondtam szépen, hagyd abba, állj fel, gyere, stb, ő ordított, deedeedeee.... Jött az ismerős eladósrác, mitsegítsen? Kosaramat fogja? Gyereket szedje fel? Mondtam, semmit, köszönöm, jöjjön, mérje nekem a felvágottat, a gyereknek meg szóltam: ott leszek a szalámis pultnál, ha megunta, jöjjön utánam. Válasz: aztakaromaztakarom! Menjünk szalámiért! És mentünk a hápogó eladósráccal (ma kétgyerekes apuka...). Kb 2 perc múlva megjelent a lányom, tetőtől-taplig mocskosan és halkan megkérdezte: kaphatok Túró- Rudit? Igen, hozz egyet..... Nem volt közönség, abbamaradt az előadás...... Egyébként kakaó-függő: akkoriban is és a mai napig is azzal indul a nap. Viszont hiszti akkor és azóta sem volt... pedig a vércukorszintjére ugyanúgy hat a kakaó/nutellás kenyér/szendvics/mifene.... szerintem..... Persze, lehet, hogy csak ezenm a napon hatott így..... Lehet, hogy nem a vércukorszintről van szó, hanem a nevelésről? Vagy inkább a hiányáról? És igenis kell a \"nem\". Mert a gáztűzhely csapját piszkálva én bizony nem segítettem neki, néhány határozott nemszabad! után a kezére is csaptam.... meg sem próbáltam a bő 1 éves gyereknek elmagyarázni, miért veszélyes az, amit ő szeretne csinálni: nem hiszem, hogy megértette volna, hogy robbanás, fulladás, stb... persze, lehet, hogy tévedek és felfogta volna.... mindenesetre utána nem piszkálta és lelki sérült sem lett (az elmúlt 14 év alapján) amiatt, hogy határozott \"nem!\"-eket és néha kézre-fenékre csapást kapott... Legfeljebb nem modernül neveltem, csak úgy, a józan szerint.... Nem hisztis, nem követelőzik (kamasznál ez ma szinte erény..... régebben ez volt a \"normális\"....), őszinte: én pont ilyet akartam!! :DDD

Csakis a szülön múlik!! A szülőt jellemzi, hogy hogy viselkedik a gyereke. Van, hogy hisztizik a gyerek a boltban, de az már még döbbenetesebb, mikor a szülő ordítja túl a gyerek hisztijét! Én így jöttem ki egy boltból, mert már az agyamra ment az agya és gyerek közötti ordenáré ordítozás! Nem ordítással kell a gyere hisztijére válaszolni. Ők is értelmesek már egészen picike korban is. Csak sajnos sokszor a szülő nem elég intelligens a gyerekhez felérni!

Hisztis gyerek voltam. Az anyám ma is hisztisnek tart. a sors fintora, hogy 35 évesen visszakerültem a szülői házba. Tényleg a saját hibámon kívül. Vagy nem? Ez is lehet. Ha hisztiztem volna a férjemnek is, amikor nem azt tette, amit én akartam, már előbb is visszajöttem volna. Sőt, nem is lett volna kapcsolat sem, nemhogy házasság. Úgy látom, a szülővel való kapcsolat az alapja minden további kapcsolatunknak. A szülőtől tanuljuk, hogyan is reagáljunk a világra. Ha a szülő egy diktátor, ott nekünk gyerekként csak a hiszti marad. A tekintélyelvű nevelés nagy károkat okoz. Nem tanultam meg ellentmodani normális emberi módon, nem tanultam meg a porblémáimat elmondani és megbeszélni. Mivel a hisztit nem vetettem be felnőttként, maradt a gyermekkorban elsajátított befelé nyelés. Ebből lettek aztán súlyos betegségek, válás stb. Most is nehezemre esik, úgy cselekedni, ahogy az anyám cselekszik. Valahol mélyen, belkül utasítom el az ő problémakezelését. Nekem pl. az is gondot okoz most, hogy elvállajak egy állást, ahova az anyám szerez be protekcióval, majd közben faarccal keresgéljek tovább és bejelentsem, hogy bocsi, köszi a segítséget, de találtam egy jobbat. Ez biztos az én hülyeségem. Csak én látom ezt a másk becsapásának. Az jut eszembe: "én még őszinte ember voltam, ordítottam, toporzékoltam". Csak én nem azért ordítok, hogy rám figyeljenek, hanem azért mert ellenkezik a beállítottságommal, hogy bármilyen módon becsapjak, rászedjek másokat. Ez egy rémes világ, ahol le kell szokni az őszinteségről, hogy egyáltalán legyen munkám. De az is lehet, én vagyok rosszul összerakva.

gabee77 Az én fiam is egy időben problémázott a ruhákkal, pl. nem akarta azt felvenni, amit kikészítettem neki....én megtettem, hogy ő maga választhatta ki a ruháit, de azzal a feltétellel, hogy akkor amit kiválaszt fel is veszi...bejött....kb. 1 hónap után már elfogadta,amit kiválasztottam és azóta sincs gondja ezzel. Na, meg a pisilés......én sosem engedem, hogy reggel ne pisiljen....szép szóval....kis csellel, de ráveszem. Próbáld meg esetleg ezeket a dolgokat és ki tudja, hátha beválik?!

Én úgy vettem észre, hogy van, akinél valamiért kijön a bolti hiszti, van, akinél nem. Az, hogy másfele akar menni, más cuccot akar felvenni stb, meg normális, ha néha bosszantó is (ha az ember reggel kocka aggyal haladna már, és akkor figyel be, hogy a gyereknek is megvan a maga dilije). A földhözverős-hisztinél én úgy látom, hogy egy dolog van, ami tilos: belekapcsolódni. Azaz elkezdeni ordítani, pattogni, pofozkodni a gyerekkel. Így a szülő is \'hisztis lesz\', és bezárul a diliketrec. Anyukámék szomszédai ilyenek, a szülők egy darbig ülnek, mint akit odaraktak, majd rábődülnek az eleve ordítva ébredő, folyamatosan problémázó, nyivákoló kissrácra. Az meg nyilván töretlen lendülettel nyíg tovább, mert mire nyugodjon le...? Bona: igen, ezzel az \'inzulin-hintával\' nem árt vigyázni. Azaz az egyszerű cukrok tök célszerűnek tűnnek, de pillanatok alatt átmennek, akkor pörögsz, aztán az ingalengés törvényének megfelelően irány a padló.. Nem erre valók.

és ha az én fiam nem hisztis? az normális? vele bármikor lehet menni játékboltba nézelődni, mert semmiért sem veri ki a hisztit, hogy az neki kell!!! ő akkor hisztizik, ha nem azt a zoknit, gatyát, pólót akarja felvenni, amúgy meg nem érdekli, vagy nem akar pisilni reggel csak délután megy el valamikor....még sorolhatnám. a kisebbik fiam "normálisan" működik, ő hisztizik, ha nem kap meg valamit, amit épp a másik fogott a kezébe. nála lehet tudni, hogy reagáljon az ember! de a nagyobbiknál....

Sose gondoltam volna, hogy az édességevésnek lehet ilyen hatása. Jómagam nagy édességzabáló vagyok, de sose éreztem, hogy néhány órával az édességfogyasztás után idegesebb lennék. Sőt, a csokoládéféléknek kedélyjavító hatása van (bizonyított).

tüncili! Nem hiszek a nadrágszíjas, pálcás nevelésben. Volt gyerekkoromban egy ismerösöm, akire úgy ütött rá az anyja a fakanállal, hogy a lány egy életre lesántult....De hiszek a jól alkalmazott erélyben,, határozottságban, következetességben, ami idönként nagyon nehéz és fárasztó tud lenni, (néha sokkal egyszerübb lenne ráhagyni a kölökre) és uram bocsá´ abban a bizonyos makarenkói pofonban. A gyerekeket annak idején mindenbe belevontuk, amit lehetett megbeszéltünk velük, amiben lehetett választhattak, dönthettek már egészen kicsi korukban is, de a hiszti nem volt megengedve. Le lettek állítva még mielött eljutottak volna az elkékült örjöngésig. Az apjuk soha kezet nem emelt rájuk, a nagyfiam megúszta 1 anyai maflással, ja és volt még 1-2-3 fenékreverés.

Ááááá dehooooogy.... olvasd vissza a kommentjeimet én is mindig milyen következetes, tudatos szülő voltam vagyok és leszek..... :-))))) (Totál hülyére tudnak venni az \"anya apró pici fiai\"). Ez kész. Mormy feldobtad a napomat, mostmár nem írok komolyat.... :-)))

Igen, a gyerekek egyszerűen bepróbálkoznak, mit bírnak a szülők. Valljuk be, sokuknak sikerül is átvenni a sétapálcát.

A hiszit valóban olyan, amin minden gyerek átesik. És ez természetes, meg is van rá a magyarázat. Amíg pici, a mama, a szülők lesik és kitalálják mire van szüksége, mit szeretne. Amit kér, rendszerint megkapja, mert a pici még azt kéri, amire valóban szüksége van. Aztán a pici gyerekből lassan kicsi lesz, akinek már több önállósága van. A szülő ezért már nem lesi minden gondolatát, sőt, van amit megtilt. Ehhez meg a gyerek még nincs hozzászokva. Ezt valóban szoknia kell és tanulnia. De ez keserves, hiszen felnőtt fejjel is rossz lemondani dolgokról és rossz, ha tiltanak. A kicsi gyerek ez ellen hisztivel védekezik -- a tüntetés csak később jut eszébe. ;-)

:-) Én is.

Jó ebédet mindenkibe! Nálam sűrűn ez a téma, szeretek főzni. Mondhatnám azt is szeretek örömöt okozni finom étkek előállításával.

Na már megint itt az ebédidő, és mi a téma: KAJA! Jó étvágyat mindenkinek!

:) A Kicsi Férjem sütimániás, némi fogalmam van a türelmetlenségről.

Rátapicskoltál a lényegre...:-)))) Készvanmármérnincsmérfősülolyansokáigmeghalokéhenanyaaaaaaa..... :-)))