Egyébként a történet nekem is tetszik.

Mamszi! Belevaló nő vagy!

Mamszi - ezt nagyon el tudom képzelni! Igen-igen életszerű - és ha jól emlékszem nem is kellett ahhoz Valakinek a barátnőjének lenni, már sokkal kevesebbért is nagyon kikezdték az ember lányát. De ez nagyon "aranyos" történet....(((:::

Ifjúságom tavaszán első munkahelyemen elkövettem azt a hibát, hogy szerelmes lettem egy ottani Valakibe. Valaki elvtárs éppen külföldön intézte a magyar nehézipar dolgait, és hazatelefonált nekem, hogy intézzem el az egyik üzemi ügyét. Akkoriban még a telefonközpontos jelezte, hogy interurbán hívás van folyamatban, tehát az egész osztály tudta, hogy vagy az én valakim telefonál vagy a másik nő nagynénje. Megtörtént a beszélgetés és indultam intézni a szóban forgó ügyet. Beléptem az első irodába, elintéztem az ottani nővel a dolgot, aki megkérdezte, hogy Valaki elvtárs éppen hol tartózkodik és mikor várható haza. Megmondtam, de többet nem társalogtunk, nem voltunk rokonszenvesek egymásnak. Mentem a következő irodába, ahol a nő éppen telefonált. Rám nézett, félig a telefont fogta, félig nekem beszélt, hogy ülj csak le, Mártikám és nem hallotta, hogy szóltam, nem Márti vagyok, de ő eltökélte, hogy ismer engem és én Márti vagyok. Közvetítette nekem, hogy mit mondanak neki a telefonba. Az előző nő értesítette, hogy érkezni fog hozzá Valaki elvtárs kurvája, mert már telefonált neki korán reggel is, mert nem bírja nélküle. A nő megköszönte, majd felhívta azt a kolléganőt, akihez ő utána kellett mennem és tájékoztatta a történtekről. Közben ez a Valaki elvtárs kurvája kifejezés nagyon sokszor hangzott el és nekem egyre jobban röhögnöm kellett a zavarom miatt. Elérkeztünk oda, hogy a nő elmesélte a telefonba, hogy itt ül mellette Mártika és ő is tud Valaki elvtárs kurvájáról. A vonal másik végén nem tudták, milyen Mártika is vagyok, ezért eltartva a kagylót megkérdezte eme hölgyemény, mond csak Mártikám, milyen Mártika is vagy te ? Jó hangosan, hogy mind két nő tisztán hallja mondtam, hogy nem Mártika vagyok, hanem Valaki elvtárs kurvája. A telefon pillanatok alatt a helyére került, iszonyat jeges hangulatban megkaptam a kellő pecsétet és mentem a következő helyre, ahol két perc alatt elintéztem mindent, de a kés megállt volna a levegőben. Valaki elvtárs hazaérkezett a haza üdve munkából, és nevetve mesélte, hogy a legfelsőbb szinten is szóvá tették neki, hogy milyen kellemetlen helyzetbe hoztam néhány idősebb kolléganőt. Arra nagyon jó volt, hogy megtanultam, a pletyka rossz és irányíthatatlan, valamint azt is, hogy nem olyan nagy öröm ismert ember kedvesének lenni még mikrokörnyezetben sem.
Később viszont pont abból volt problémám, hogy nem pletykáltam, mert nem ismervén a munkahely pletykáit, időnként olyan kínosan találtam el szarva közt a tőgyét, hogy abból lett baj.

Később a harckocsi mellett álló hivatásos elégnagy katonának, aki felajánlotta, hogy akár be is mászhatok a következő pacifista érvet adtam elő:
Ebbe a nagy szar rohadék dögbe, ami arra való, hogy embereket öldököljenek vele, a k.va anyád másszon bele!
Hát, barátom elráncigált.........

Halkan, együtt menjünk, akkor tuti a veretés:DDD Egyik fesztiválon, erősen módosult tudatállapotban a motorosbanda vezérétől érdeklődtem aziránt, hogy ebben a hülye testtartásban, amivel a chopperen ülnek, nem fagy-e szét a golyójuk, szerintem csak azért nem vertek meg, mert a primitív kultúrák tisztelik az elmebajosokat.....

Halkan, akkor csak a szerencsének köszönheted, hogy egyben vagy még. Vagy ágyban? Esetleg kórháziban? :-))))

És meg sem lettél verve? Akkor hol a mulatság? :-)))

Engem rendszeresen kibeszélnek kedves primitív kollégáim, de már régen nem foglalkozom velük.

Ha egy kicsit iszok, koncerteken általában belekötök a legnagyobb biztonsági őrbe, vagy egy egy motoros bandába, vagy ilyenek, de eddig még mindig megúsztam. Egyszer kártyával akartam fizetni a bejáratnál, és reklamálni kezdtem a legnagyobb fekete ruhás 150 kg. izomnál, úgy fogták le a többiek. De végül csak nem tudtam kártyával fizetni...

Medko, jó kis kényes szitu. :-)

Barátnőmmel kocsmázódtunk, amikor bejött a város réme, egy agresszív állat, arról volt hírhedt, hogy direkt belekötött valakibe, aztán a szerencsétlent általában úgy vitték el.... 160 cm-es, 40kg-os barátnőm az ajtónak háttal kérdezte: Itt van még az a nagydarab állat ............(név)?
Halálra váltan bámultunk rá, mire ő:
-És a hátam mögött áll?
Csak bólogattunk...
Hálistennek nem bántotta, úgy tűnt tetszett neki, de hogy onnan hogy elsöpörtünk...

Breki! :-)))) Nekem erről az jutott eszembe, mikor a férjemmel romantikázni indultunk a Gellért-hegyre, majd a parkolóban majdnem összeütköztünk egy másik autóval. Szerencsére nem történt kocc, kiszálltunk az autóból, mi is ők is, egymásra néztünk, majd néhány másodperces döbbenet után, úgy gondoltuk, hogy inkább menjünk máshová. A volt szomszédunk volt az, csak nem a férjével, egy másik sráccal... :-))))

Történetke a hetvenes évekből.

Még taxisofőrként dolgoztam. A Déli Pályaudvarnál beszállt egy vidám, fiatal srác a kocsimba, megmondta hova akar menni, majd elindultunk. Beszélgetés közben szóba került egy balatoni kisközség is, és a srác kérdezte, tudom-e hol van.
- Hogyne tudnám, annak idején körülbicikliztük a Balatont, és ott is aludtunk a kempingben. Még arra is emlékszem, hogy egy nagyon kellemetlen, csúnya nő volt a recepciós.
- Stimmel, az az anyám!

:-)) :-(( :-))

Szóval tényleg kicsi a világ!

Másik eset, Barátommal elmentünk motorral egy birkacsárdához ebédelni. Na, mit látunk? A nővérem harmadik, éppen aktuális férje ott romantikázik egy hölgyikével. Amikor összenéztünk, öröm volt látni az arcán az elszörnyedést, majd hallgatni azt az óhéber süket dumát, amit levágott nekünk az állítólagos kolléganőjéről! :-)) :-)) :-))

Ezért kell "virágnyelven" beszélni mindenhol. Csak akkor van gáz, ha a körülötted lévő idegennek előbb esik le, hogy miről beszélsz, mint az akinek szólna... :-))))

Nem volt végül is negatív, dícsérték az illetőt, de nekem azért jó tanulság volt, hogy ez velem ne forduljon elő ! :-)

Hajadonna, az de gáz. :-)))

Nem kell pletykásnak lenni ahhoz, hogy az ember odafigyeljen mikor, hol, kinek mit mond! Nyilvános helyen (buszon, boltban stb.) már csak azért sem érdemes név szerint említeni senkit, legalábbis negatívan, mert nem tudhatjuk, hogy a hallótávolságban lévő vadidegenek nem ismerik-e az illetőt. Kicsi országban élünk! Én már jártam úgy, hogy hallottam emlegetni valakit, akit én is ismertem.

Roppant egyszerű a tétel. Nem kell pletykálkodni senkinek a háta mögött. Ha valami gond van, akkor face to face el kell intézni. De lehet mindenkinek gyenge pontja, és rossz időszaka. Emberek vagyunk a magunk gyarlóságaival együtt. Aki meg egyébként is pletykás, vigyázzon azzal, hogy mikor hol kinek és kiről és mit beszél.