Kezdetben még hajlamosak vagyunk szemet hunyni a kellemetlen szituáció fölött, ha az új partner nem abban az ütemben és mennyiségben vágyik a szexre, mint mi. Idővel azonban épp az eltérő szexus lesz a viszony rákfenéje. Ilyenkor muszáj dönteni, megéri-e a harcot a kapcsolat, és ha igen, azonnal komoly lépéseket kell tenni.

Megvan bennünk a kellő önkritika, úgyhogy nem csodálkozunk, ha a partnerrel sebtében megejtett első együttlétek köszönőviszonyban sincsenek a filmvásznak prémium kategóriás ágyjeleneteivel. Természetes, hogy zavarunkban fennhagyjuk a zoknit, égve marad a lámpa, vagy nem lesz mindenkinek orgazmikus élmény a pásztoróra vége. A klasszikus felállás és néhány szerencsés jelölt szerint azonban ahogy enyhül a lányos - vagy éppen fiús - zavar, úgy csiszolódik össze a pár két tagja, összeegyeztetve érdeklődési kört, szabad napokat és ugye a szexuális igényeket. A rideg valóság azonban az, hogy igenis vannak kapcsolatok, ahol az együtt töltött hónapok, évek után is csak nyögvenyelősen működik a szex.
Hamar kibukik

A női oldalon ekkor születnek a "nem vagyok elég jó neki", a "mást szeret" és a "mit rontottam el" típusú aggodalmak, a férfiak pedig az egyszerűség kedvéért inkább a méreten és a teljesítőképességükön rágódnak. Igaz, ami igaz, a szexuális problémáknak ezernyi, kacifántos oka lehet: a stresszes életmód, a ki nem mondott párkapcsolati problémák, a félrelépés vagy egy lappangó betegség éppúgy okozhat szexuális törést, mint a korábbi szerencsétlen tapasztalatok. Mi azonban nem matatnánk a mélyben, hiszen elsősorban arra vagyunk kíváncsiak, mi a megoldás akkor, ha nincs a háttérben semmi komoly, "csupán" az eltérő szexuális habitusból, a párkapcsolat "résztvevőinek" homlokegyenest más vérmérsékletéből és szokásaiból adódnak a gondok. Mert szép számmal akad ilyen is. "Olyan étvágya van, mint két másiknak - fakad ki a kávézó összes vendégének füle hallatára a 25 éves Rita. - Nem mondom, hogy nem jó vele, de nekem a napi extrém menetek helyett bőven elég lenne heti három romantikus szeretkezés is. Persze őt ez nem érdekli."



A kezdeti, rózsaszín ködbe burkolt forró éjszakákon, az egymás felfedezésével és a kölcsönös megfelelési vággyal töltött napokon, ha észre is vesszük, nem tulajdonítunk akkora jelentőséget a szexuális étvágyban kiütköző drasztikus különbségeknek. Ahogy azonban az idő múlásával józanodni kezdünk, feltűnik: mintha nem stimmelne valami az ágybéli szokások és szándékok összeegyeztetésével, mintha egyre több lenne a "te miért így szeretnéd" és az "én inkább majd máskor akarom". Így egy idő után nyilvánvalóvá válik a tény: a szex intenzitásán, körülményein, módján és gyakoriságán kibukó összekülönbözések oka nem más, mint az eltérő szexuális alaptermészet. Ezzel a tényállással azonban senki sem tud elsőre megbarátkozni, hiszen mindez épp a kapcsolat alapjául szolgáló testiséget itatja át negatív hangulattal, feszült percekkel, és kritikus megjegyzésekkel.

Muszáj kezdeni vele valamit

"Állandóan ezen megy a harc, én így szeretném, ő meg úgy. Ha szépen kérem, csináljuk máshogy, nem reagál, ha ellököm, vagy lehurrogom, akkor meg az a baj - panaszolja Rita. - A fejemhez vágja, hogy frigid vagyok, szerintem viszont ő az, aki tolakodó és figyelmetlen. Úgyhogy jól elvagyunk, szex helyett mostanában inkább vitatkozunk." Még szép - és lelki egészségünk szempontjából igencsak hatékony is -, hogy nem állunk neki saját elveinkkel, jó ízlésünkkel és temperamentumunkkal szemben, pusztán azért lepedőakrobatikázni éveken át, hogy megóvjuk partnerünket a visszautasítás során keletkező esetleges lelki sérülésektől. Ennek ellenére jobb tisztában lenni a következményekkel is: az, ha az együttlétek során az egyik fél sorozatosan nemet mond a másik kívánságaira, természetes módon feszültséget és negatív érzéseket generál a saját vágyaiban kielégítetlen, és a nemleges választ egyértelmű elutasításként értelmező, így önbecsülésében sértett partnerben. Így az eltérő szexuális vérmérséklet csakhamar veszekedő, egymás közeledését egyre inkább kerülő, és a szex szó hallatán is összerezzenő feleket hagy maga után. Nem nehéz belátni, ez a krízis csakhamar a párkapcsolat alattomos molylepkéjévé válhat.

"Az exbarátommal minden rendben volt, azon kívül, hogy már a kapcsolatunk elején kikötötte: havi egy alkalom, semmi több. Próbáltam visszafogni magam, de végül otthagytam pár hónap múlva - mutat be egyet a lehetséges kiutak közül a 29 éves Viki. - Mégis, miért maradnék egy olyan pasival, aki semmibe veszi az igényeimet?" Mi azonban inkább tisztázzuk a lényeget: mivel a gének és a temperamentum szülte habitus nem tartozik a könnyűszerrel megváltoztatható problémák skatulyájába, ezért jobb elfogadni, hogy ezt a problémát nem likvidálni, hanem - a hosszú távon is normális kapcsolat érdekében - kezelni kell, de azonnal. Mégis: sokan, miután szembesülnek a választott partner merőben eltérő szexusávaI, a felmerülő kínos, és ennek okán megbeszélésére alkalmatlan szituációból csupán egy lehetséges kiutat találnak: a szakítást, még akkor is, ha a kapcsolat egyéb, szextől független pillérei sértetlenek voltak.

De előbb el kell dönteni, érdemes-e

Azért ha van egy percünk, nézzünk szembe a tényekkel: bár a hétköznapi problémák közepette komoly erőpróba egy ilyen mély sebből vérző kapcsolat megmentésére indulni, ha már egyszer nagy nehezen megtaláltuk az "amúgy" ideális partnert, egy próbát talán mégis megér az intelligens konfliktuskezelés. Ezalatt persze semmiképp sem az önmérgezésre kiválóan alkalmas, saját vágyaink és kívánságaink csendes pufogás közepette történő elhallgatását, de nem is az odamondós, szexuális igényeinket a másikra erőltetős taktikát értjük. Egészen egyszerűen a kompromisszumos megoldása törekvésről van szó - mert valljuk be, azért ez sem lehet olyan rossz. "Eleinte nagyon bizarr volt és idegesített, hogy a barátnőm nem tud meglenni az extrém helyszínek nélkül. Amúgy jól megvagyunk, ezért most az a stratégia, hogy egyszer az van, amit én akarok, egyszer meg az, amit ő. Ez így nagyon jól működik, egyikünk sem panaszkodik" - világít rá egy másik megoldásra a 31 éves Péter.



Nem állítjuk persze, hogy mindenki számára kötelező program lenne az eltérő szexuális étvággyal bíró partnerrel viaskodni egy életen át, de azért nem árt, ha a probléma megoldását nem rögtön a szakítással, hanem azzal a kényes, önmagunknak szánt kérdéssel kezdjük: megéri-e küzdeni ezért a kapcsolatért? A válasz tükrében talán nem is lesz olyan nehéz eldöntenünk, a visszatérő szexuális dilemmát mennyiben okozzák az egymás közt feszülő, kimondatlan problémák, és mennyiben az eltérő vérmérséklet. Ha úgy érezzük, a jelenlegi kapcsolat csak ezen az egy, kritikus ponton csúszik meg, megéri próbálkozni azzal a bizonyos kompromisszumos megoldással. A legjobb, ha első lépésként - például a kedvenc sorozat helyett - leülünk végre négyszemközt a partnerrel, hogy átbeszéljük a kínosnak hitt problémát, őszinte véleménynyilvánítással, ez idáig kimondatlan igényeink felvállalásával, majd - ez pedig már a konfliktuskezelés "élmény" része - az ismétlődő próbálkozással, hogy megtalálhassuk mindkettőnk számára a - szó szerint - kielégítő megoldást. A kiemelt, sokszorosan aláhúzott mondatrészek ismét az "együtt" és "intelligensen" szavak lesznek. Hiszen a konszenzus, a közös megegyezés, csak közös erőfeszítéssel, és értelmes emberek módjára történő, toleráns, elfogadó szellemiségű problémamegoldással valósulhat meg. Ha ez megvan, akkor pedig nincs is más hátra, mint a hepiend.