Címkék: szex, vallás, hit, fantázia, bűn

Hit és szexualitás közt csak kényes egyensúly létezik

Női Lapozó
2010. I január I 25.

Ha a kereszténység és a szexualitás kapcsolatára gondolunk, elsősorban mindenkinek a különböző tiltások és elmarasztalások jutnak eszébe. Való igaz: a vallás sok mindent nem engedélyez, megannyi kérdésre pedig nem ad választ. A vágyak ilyen alapon történő önkéntes elfojtása azonban könnyen tönkreteheti a nemi életet.

Noha akadnak hívek, akik az Énekek énekével igazolják a bujaságot, és bátran élvezik a testi örömöket mint Isten ajándékát, többnyire a homoszexualitás-ellenességről és a házasságtörők kirekesztéséről hallunk, amikor a keresztény vallás és az erotika metszéspontja szóba kerül. Mint számos modern kori jelenséggel kapcsolatban, a keresztény tanácsadók a szex egyes aspektusainak megvitatásakor is bizonytalannak tűnnek. A Bibliában nincs egyenes válasz a "Mit kezdjünk a netes szexszel?" vagy a "Használhatok-e vibrátort?" kérdésekre, az iránytűként bevethető alapelvekről pedig a különböző közösségek eltérően gondolkoznak. A teológiai vitáktól függetlenül szexuálpszichológusok arra kerestek választ, hogy hogyan befolyásolja a szexualitáshoz való viszonyt az egyéni vallásos attitűd.

hirdetés

Mi a nagyobb bűn?

Harmincéves férfi páciens jelentkezik a szexológusnál. A problémája elsősorban a feleségével kapcsolatos, aki konzervatív, mélyen vallásos családban nevelkedett: "Zsuzsa teljesen más, mint a szülei. Ha együtt vagyunk, igyekszik nyitottnak és haladó gondolkodásúnak látszani, mégis sokszor úgy érzem, mintha parancsot teljesítene. Hébe-hóba hajlandó például az orális szexre, de látom, hogy nem élvezi, szinte alig ér hozzám, utána pedig úgy viselkedik, mint aki kegyet gyakorolt." Annak ellenére, hogy sok, vallásos környezetben felnőtt nő a gyerekkor elmúltával elhanyagolja a templomba járást, sőt, a szexualitással összefüggésben igyekszik minél liberálisabb szabályokat követni, a "jókislány-forgatókönyv" a tudatosság szintje alatt meglapulva igen erősen befolyásolhatja az érzelmeket és a viselkedést. "36 éves koromig képtelen voltam az orgazmusra a férfipartnereimmel - meséli egy 43 éves nő. - Kislányként azt sulykolták belém, hogy a testiség rejtegetni- és szégyellnivaló dolog. Korán rászoktam a maszturbálásra, amit kellőképpen elválasztottam az életem többi, "szép" részétől. Ez volt az én privát, bűnös kis titkom. Hogy kiadjam másoknak, és olyan oldottá váljak egy férfi társaságában, hogy a gyönyörig eljussak - ez teljességgel elképzelhetetlen volt. Évekbe telt, mire rájöttem, hogy a férjemnek való hazudozás arról, hogy milyen fantasztikus volt, talán nagyobb bűn, mint a vágyaim vállalása."

Amerikai szexuálpszichológusok szerint a konzervatív keresztények számos szabály betartása mellett is igen felszabadult és örömteli szexuális életet élnek (aki nem hiszi, látogasson el a keresztény nimfománok honlapjára, ahol a férjükkel izgalmas és színvonalas huncutkodásra vágyó hölgyek adnak egymásnak tanácsot a fehérnemű-viseléstől a "Miért nem bűn az anális szex a hitveseddel?" témaköréig). A kutatók ugyanakkor arra a következtetésre jutottak, hogy minél erősebben tagadja valaki a szexuális fantáziák létjogosultságát, annál gyakrabban él át - az izgalmat jócskán aláásó - bűntudatot a szex terén. A jó öreg gondolatbűn témaköréhez érkeztünk. A katolikus szentmiséken elhangzó "bűnvallás" elsőként említi a gondolattal való vétkezést, a Tízparancsolat pedig óva int mások feleségének és tulajdonának a puszta megkívánásától is. A jó keresztény tökéletesen kontrollált, beleértve a gondolatai feletti irányítás kézben tartását is.

Lehet egyezkedni

Kérdezz-felelek oldalakon olvashatunk olyan keresztény tanácsokat, amelyek szerint a fantáziálás egészen addig bűnös szenvedély, amíg nem a házastársra irányul. Mindez szembeállítva a kortárs, kísérleti pszichológia eredményeivel igen komoly kihívást jelenthet a híveknek. Egy vizsgálatban például emberek egy csoportját megkérték, hogy egy percig gondoljanak egy jegesmedvére, egy másik csoportot pedig arra utasítottak, hogy egy percig egyáltalán ne jusson eszükbe ilyen állat. Természetesen az utóbbiak ábrándoztak többet a mackókról, ami arra utal, hogy minél erősebben próbálunk a tudatküszöb alá szorítani egy nemkívánatos képet, az annál sűrűbben tolakodik majd be a gondolataink közé.

Természetesen a pszichológusok nem adhatnak útmutatást a hitigazságokkal vagy az erkölccsel kapcsolatban. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a kósza fantáziák miatti bűntudat ahelyett, hogy megszépítené az együttlétet, egyre erősebb gátlásokat épít a személyiségbe, amelyek épp a házasélet élvezete, a felszabadult szerelmeskedés ellen hatnak. Sokan talán "hitehagyottnak" bélyegeznék a következő, hívő megkérdezettünket - mi inkább bölcsnek találtuk, ahogy a késztetéseit és vágyait megpróbálta összehangolni a Szentírásban olvasottakkal:

"A maszturbáción keresztül ismertem meg a testem - állítja egy 34 éves, katolikus nő. - Mindenféle erotikus történetet találtam ki. Egy darabig használtam, aztán újabbakra és újabbakra cseréltem őket. Ennek ellenére sohasem tettem meg semmit abból, amiről ábrándoztam. Nem csábítottam el a barátnőm apját, nem voltam egyszerre két férfivel, és leszbikus kalandokról sem számolhatok be, noha nagyon izgatónak találom az elképzelést. Sokan azt mondják, hogy bűnös dolgot művelek, de engem egyszerűen ezek a gondolatok indítanak be. Olvastam, hogy ez helytelen reflex, és próbáljak a férjemre koncentrálni, őbenne felfedezni és meglelni az izgalmat. Én azt hiszem, pont fordítva működöm: tele a fejem számos mocskos gondolattal idegenekről és ilyen-olyan helyzetekről, de miközben szeretkezem a férjemmel, valahogy megtisztul az egész. Sokszor beszélgetünk az erotikus fantáziáinkról, és a titkok megosztásán, a közelségen és az intimitáson keresztül érzem, hogy talán ilyesmi lehet a megváltás is. A szeretet általi feloldozás mindazért, ami az ember mivoltunkkal természetesen együtt jár."

Ajánljuk még:

Legolvasottabb cikkek:

342 komment

A hozzászóláshoz be kell lépned. Amennyiben regisztrálni szeretnél, megteheted itt!

Összes komment megtekintése! (342)

Az utolsó 20 komment:

kromatika I 2010. 02. 18. 13:01

342

Muca: Nem tudom, milyen barátod ez a róm. kat. családos embör, de hogy nem rk., vagy nem pap, az biztos. Az eshetőségek: 1. pappá szentelték, de később kérte a Pápától a felmentését, ezt hívjuk "kiugrásnak", ha megkapja lehet családja, stb., misézhet is, mivel ha valakit egyszer pappá szenteltek, onnantól kezdve minden nemű szentség kiszolgáltatására jogosult haláláig. Csakhogy ez egy különleges eset, nem gyakorolhatja hivatásszerűen a papságát. 2. felszentelték, de harmadrendinek, diakónusnak = szerpapnak, énnemtommicsodának, csakhogy ebben az esetben - bár néhány szentség kiszolgáltatására jogosult - egy biztos: nem misézhet. Max. prédikálhat, vagy koncelebrálhat. A mise ugyanis egy dologtól lesz mise római katolikuséknál, mégpedig a kenyér és a bor átváltoztatásától. Így tök mindegy,. hogy volt-e prédikáció előtte, vagy másfél órán keresztül tartott (pl. nagypénteki csonka mise), kizárólag az áldozati résztől válik misévé. Ezt viszont kizárólag felszentelt pap teheti meg, ami nem egyenlő a szerpappal, azaz a diakónussal.

lachesis I 2010. 02. 13. 12:33

341

Akkor más fogalmaink vannak az alapításról, és nem hiszem, hogy Jézus a mai egyházra gondolhatott! Másrészt pedig az alapítás nem annyiból áll, hogy kinyilatkoztatok egy mondatot, és jöjjön, aminek jönnie kell, hanem kb. 2000 éves cselekvések sorozatából áll jelen esetben.
Azt nem értem, ha tényleg hívő vagy, miért kell fennakadni, olyan technikai jellegű semmiségeken, mint az, hogy ki lehet diakónus. És csak csendben jegyezném meg, hogy a CIC-ben lefektetett szabályok áthághatóak, amivel papjaink előszeretettel élnek, és azok a szabályok egy tollvonással meg is változtathatóak, úgyhogy inkább higgy Istenben, mint magukban a szervezeti szabályokban. Szerintem.

muca I 2010. 02. 13. 12:07

340

Mint írtam, barátom. Tehát bízom benne, hiszek neki (lehet, hogy nem is vagyok "igazi" hitetlen?? :D). Így nekem elég, amit ő mond és amit mellette tapasztalok. Pld az említett esküvő után idén pünkösdkor megyek vele az egyik legnagyobb búcsúba (részemről sima, bár erős kíváncsiság, sohse voltam még olyan "igazi" búcsúban: körmenet, imádkozás, misék, kegytárgyak, stb), ahova misézni hívták és misézni fog. Amíg ő beszél (bár kíváncsi vagyok rá, ezért meghallgatom) és a "hivatalos" ügyeit intézi, addig én mászkálni-nézelődni fogok (előre sajnálom a lábikóimat: a terület mérete, a látnivalók száma, a kíváncsiságom...... jó, ha saját lábon jövök haza..), aztán számítok a társaságára-kommentjeire. Biztos vagyok benne, hogy nagy élmény lesz, hittől függetlenül. Így marad nekem a szavaiban-tetteiben való bízás. Ez megvan, ezért is a barátom, nem pedig csak az ismerősöm.....

Banya969 I 2010. 02. 13. 12:06

339

Én meg úgy látom, mintha egyedül lennék...de rossz egyedül beszélgetni. :-(

seherezádé I 2010. 02. 13. 11:40

338

Nyüssz,eltűnt a kommentem...Majd később jön a válasz

Lylia I 2010. 02. 13. 10:55

337

Seherezádé! Óriási fogalom zavarban szenvedsz. Az ateista nem egyenlő a nem hívővel! Nézz utána az ateista szó jelentésének, akkor rá jössz!
Amúgy meg senki sem tévedhetetlen, még azok sem akik az Egyházi Törvénykönyvet írták. Következtetés: abban is lehetnek hibák :-)))

seherezádé I 2010. 02. 13. 10:40

336

muca...
Lehet,hogy a wiki nem mindig megbízható,de találtam megbízhatóbb forrást.
Íme:
http://www.hhrf.org/gyrke/dok/zsinati5.html
Az Állandó diakónusokat keresd.
Ez már az Egyházi Törvénykönyvből van,szóval ennél megbízhatóbbat már nem tudok keresni.Ez már nem tévedhet.
Hidd el,én vagyok a világ legnagyobb kételkedője és bizalmatlana,de amit az Egyház törvényekben lefektet,annak hiszek.
Ami a barátodat illeti,arra már tippem sincs,hogy akkor ő mit és hogyan csinált.
Amúgy sok olyanról hallottam már,hogy egy ateistának az egyik legjobb cimbije egy pap,vagy lelkész.Gondolom,hogy ez azért lehet,mert az ateisták is valahol Istent keresik,csak még nem kaptak választ a kérdéseikre.

muca I 2010. 02. 13. 10:01

335

Egyébként a wikipédia szabadon szerkeszthető: bárki bármit feltölthet. Iránymutatónak csak-csak, de kész ténynek elfogadni nem kellene mindent, amit ott olvashatunk. Részemről inkább elfogadom "frankó"-nak azt, amit általam ismert és elismert ember(ek) mond(anak) (netán tudottan személyes tapasztalás után, bár ők sem tévedhetetlenek, volt is rá példa -és lehet, hogy lesz is-, hogy "félrement a nóta"), mint amit valahol leírnak, kategorice kijelentő stílusban. Nem bántásként vagy kötekedésként: kételkedj! Van, hogy ugyanazt sokan mondják, ezért az a tuti, és van, hogy ennek ellenére mégis az beszél jól, aki magára maradt az álláspontjával. Az biztos, hogy nem egyszerű "kiválogatni", hogy alkalmasint mi a helytálló..... :)))

muca I 2010. 02. 13. 09:54

334

Vettem, seherezádé :)))

muca I 2010. 02. 13. 09:54

333

seherezádé: nem. Végzettsége római kat. diakónus és lelkész. 10 éve. A házasságkötés (és gyermekáldás) később volt). Az említett esketés pedig múlt nyáron (kereszteléseket most nem említve...). Egyébként a pontosság kedvéért: nem csak ismerősöm, hanem barátom, kb hetente megfordul nálunk, hidd el, ismerem, nem csak nagyjából meg azt hiszem-módon. A pikantéria kedvéért: ő római kat. és hívő, én református és nem hívő.... mégis milyen jól megértjük egymást. A vallás "csak" a vallástörténelem kapcsán kerül szóba (események, okok-következmények, szervezeti felépítés, stb), ami viszont szerves része a történelemnek. Ez meg az én egyik kedvencem... Ezen túl a mindennapok, a főzés, gyerek, az ő mindennapjai (ennek is része a főzés, gyerek, stb) és millió más dolog: kívülről nézve tán fura barátság, de működik... :))))

seherezádé I 2010. 02. 13. 09:47

332

muca...
a hosszú mondatom után nem pont van,hanem kérdőjel.

seherezádé I 2010. 02. 13. 09:46

331

lachesis...
Jézus alapította az egyházat.
"Te Péter vagy,azaz kőszikla és én erre a kősziklára építem Egyházamat és a pokol kapui sem vesznek erőt rajta." Mt 16,18
Ekkor választotta meg Jézus Pétert az Egyház fejévé,aki ugyebár az első pápa volt.

seherezádé I 2010. 02. 13. 09:36

330

muca...
Nem lehet,hogy ez az ismerősöd anno pap akart lenni,szépen kijárta a szemináriumot,diakónussá szentelték(ami ugye nem egyenlő az állandó diakonátussal),majd rájött,hogy ő nem akar pap lenni és kérte a laicizálását,megkapta,megházasodott és él boldogan.V iszont akkor már nem diakónus.

Andersen...
Nálad minden rendben?

Andersen I 2010. 02. 12. 22:49

329

Olyan se here se zádé

Andersen I 2010. 02. 12. 22:48

328

de annyira vok vagy!

seherezádé I 2010. 02. 12. 22:48

327

muca...
ha én nem vok elég meggyőző,nézd meg itt:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Diak%C3%B3nus

Andersen I 2010. 02. 12. 22:44

326

szia Muca!
Most befeléfordulós korszakomat élem:-)
illetve másnak fordulok ki:-)