Tinédzserkorában az ember még úgy készül egy szexuális együttlétre, mint valami kivételes eseményre, később azonban a lelkesedés elmúlik, és marad a dilemma: ha igyekszünk, görcsösek leszünk, ha nem, ellustulunk. Pedig a szexre való készülődés akár még a spontaneitást is elősegítheti, ha jól csináljuk.

Tizenévesen kölcsönkérjük a lakást, bőrápolunk, óvszert kunyizunk apánk kollégájától, stresszoldóként bekészítünk egy üveg sangríát, válogatáscédét mixelünk, magyarán: rákészülünk a Nagy Eseményre. A lazaság éveit követően - amikor legfeljebb a gyantázottság állapotára ügyelünk, egyébként éljen a spontaneitás - könnyen megszokásba fúlhat a szerelem - vagy épp ellenkezőleg! A kapcsolat életben tartásáért felelős rutinszex elfelejtve, a havi egy pedig akkora csinnadrattával jár, hogy a puszta körítés szorongáskeltőbb, mint az aktus maga. Ha igyekszünk: görcs és megfelelési kényszer, ha nem, akkor unalom. Mégis mi a teendő, ha jócskán túlvagyunk már a szüzesség elvesztésén?
Jelenthet bármit

"Az egyetem után rögtön dolgozni kezdtem, így a saját bőrömön érezhettem a változást - meséli egy 29 éves nő. - Napi tízórányi feszülés a munkahelyen, helytállás a háztartásban, a sportban, egy-két borozgatós délután a barátnőkkel: mindig volt valami ürügyem a férjem visszautasítására. Lassan beállt, hogy csak szombatonként, az esti közös program előtt szerelmeskedünk. Fél éve tartott így, élvezetes volt, látszólag semmi probléma. Ugyanaz a póz, ugyanazok az érintések, a megbízhatóan érkező orgazmus, de egyszer mégiscsak szíven ütött a kiszámítottság. A hajszálpontos adagolás. Arra gondoltam, muszáj egy kicsit összekapnom magam, ha meg akarom óvni a házasságom. A szombati alkalmak maradtak, de már vasárnaptól azon agyalok, hogy mi legyen a következő héten. Szerinted ez olyan öregasszonyos? Mintha ráparáznék a szexre?"



Szexuálpszichológusok szerint a készülődésnek a párokat összefűző viszonytól kezdve a szex szűkebb és tágabb értelemben vett kontextusáig számos oka és jelentése lehet. A személyiség- vagy párkapcsolati probléma akkor a legvalószínűbb, ha a túlzott ráhangolódás és "szervezőmunka" hátterében a spontán szex elutasítása áll. "A mostani barátnőmet képtelenség csak úgy becserkészni - fakad ki egy 32 éves férfi. - Mert biztos nem jó illatú, nincs megfelelő hangulatban, nyomasztja valami vagy mittudomén. Neki minimum egy nappal előre tudnia kell, hogy szex lesz, máskülönben összezavarodik. Az én olvasatomban viszont a szerelmeskedés pont arról szól, hogy a legmocskosabb dolgaink is megszentelődnek az együttlét során: éppen emiatt jöhet bármikor bármi." A szex megtervezése ezekben az esetekben inkább arról szól, hogy önmagunk elrejtésére és a tökéletes kontrollra készülünk fel, semmint arról, hogy kinyitjuk a kapukat, és szőröstől-bőröstől átadjuk magunkat a másiknak.

A spontaneitást is segítheti

A készülődés másik típusa az ünnepélyességgel áll szorosabb összefüggésben. A népszerű magazinok rózsaszirom-hullatást, de legalábbis azt ajánlják, hogy tisztítsuk meg a nászi ágyat a korábbi csipsz- és szendvicsmorzsáktól. Kutyafutta helyett korlátlan időt, a misszionárius pózt kiváltandó némi netszörfölést az újdonságokért, a megelőző vacsoraelköltés és mosdás pontos idejéről és mikéntjéről már nem is szólva. A test, lélek és környezet "kisuvickolásával" természetesen semmi gond nincs, amíg nem válnak a szex kizárólagos kulcsingereivé, vagyis amíg nem akadályozzák meg, hogy a nemi vágy akkor is feléledjen, ha épp szanaszét hevernek az iratok a hálószobában, és kissé pelyhedzik már a boka. Le a kalappal, ha azt éljük át, hogy az együttlét ünnep - de ahogy a karácsonyfa lebontását követően is illenék szeretni egymást, úgy elvileg a szex elé sem gördíthet(ne) akadályt, ha épp mosásban van a baldachin.



Akadnak persze, akik a fennköltség helyett inkább az együttlétre és önmagukra fordított több idővel és figyelemmel kötik össze a készülődést: "Ha letelefonáljuk a férjemmel, hogy ma este szerelmeskedés lesz, az nem azt jelenti, hogy rohanok a fehérneműboltba ribancjelmezért - mondja egy 42 éves nő. - Sokszor csak annyi múlik rajta, hogy nem veszem be a fájdalomcsillapítót, hogy ne legyek tompa, hogy nem eszem még egy sütit vacsorára, és leborotválom a lábam, amit egyébként is kellene, de sokszor éjfélkor már nincs kedvem hozzá. Vagy hogy nem a holnapi könyvelést nézegetem hazafelé a metrón, inkább csak hátradőlök, és ábrándozok egy kicsit arról, ami nemsokára megtörténik majd velem." A készülődés - bár úgy tűnhet, hogy a spontaneitás ellen hat -, elég helyet hagy a kreativitásnak és a kezdeményezőkészségnek is, különösen, amikor a terveink összehangolása a partner terveivel már az ágyban valósul meg. Ráadásul ha önmagunk féken tartása és "összerendezése" helyett a felkészülést az ellenkezőjére használjuk - például arra, hogy végiggondoljuk, mi az, ami örömet okozna nekünk vagy a másiknak, és hogy hogyan szabadíthatnánk fel magunkat még inkább -, akkor paradox módon a "nem tervezett", hétköznapi együttlétek minősége is javulni fog.