Összes komment megtekintése! (206)

Az utolsó 20 komment:

Azon is gondolkodtam, hogy az ilyen zaklatásokkal voltakáppen uralma alá akar vonni, ez ilyen \"ki a falkavezér ha nem én, azt csináltok amit én mondok\" gondolkodás. És ha így van, akkor folyamatosan mutatni kell a dominanciát feléje: azt hogy semmiben de semmiben nem fog ő itt dönteni, még akkor sem ha kivételesen nem tartom rossznak amit gondol.

Medko, én benne lennék, befizetném őket egy ilyen utazásra. Külön faj lennének, el is képzeltem hogy anyósaink egymást győzködik az \"okosságaikról\", milyen kemény diók lennének egymásnak! Az én anyósom pia nélkül is tud \"jópofa\" dolgokat állítani, de te aztán jól kikaptad akkoriban: anyós fetreng, a gyereknek meg mi a fenét mondjon az ember? Nem lehet elfelejteni az ilyet. Súlyos.

Hableány, lehet, hogy jót akar, de úgy tűnik végtelenül buta, és mint tudjuk, ők a \"legokosabbak\"....Az exanyósommal együüt fel lehetne lőni a Holdra...

TITA- azt hittem először, hogy ez az anyós neve. X-né, Y. Titta. vagy valami ilyesmi.

Köszönöm a reagálásokat. Anyósom hetvennégy éves, mondásainak egy részét (amit először írtam le) első unokája születésekor kezdte mondogatni, akkor 56 éves volt, de most is ugyanazt gondolja a dolgokról és minden új unokánál el is mondja, pedig ugyanaz az anyja és apja mindnek (egyetlen fia és én). És még csak elfejteni se lehet ezeket az utasításokat, viszont jellemzően szakmai szempontok szerint döntök, úgyhogy úgyis hiába mondja. Az evéstukmálós beszólásait például december hatodikán is élvezhettem, miután teleszedte, öntötte az erre szolgáló asztalkellékeket - igaz én mentem hozzá, mert meghívott és senki nem érti miért is esik olyan nehezemre igent mondani és kibírni őt. Engem még mindig fel tud bosszantani, amúgy is egy szem gyerek mellett \"okosodott\" ki, én viszont már a harmadikat rongálom és mégis mindig besértődik ha nem az van amit ő akar. Ha valaki tudja, akkor mondja meg nekem, hogy miért csinálhatja ez a nagyi ezeket a dolgokat. Amúgy sokmindent kapunk tőle pl. tömi nekünk a kacsát (holott kértem, hogy szegényeket kímélje mert úgysincs szükségünk annyi zsírra), metszi, permetezi a gyümölcsfákat, szőlőt és adja ezeket a dolgokat. Magunk közt beszélgetve arra jutunk néha hogy nem akar ő rosszat. De akkor mit, mit akar? Sokszor bántó dolgokat művel, főleg velem. És megfordul a fejemben, hogy amikor ránk akarja erőltetni az akaratát az mégiscsak önző dolog, akármilyen jószívű is máskor. Ki érti ezt, őt, az ilyen nagyikat?

nálunk se volt sosem gügyögés...hogy aztán ennek köszönhető-e, hogy a 4 éves gyermekem szépen tisztán, és valamelyest választékosan beszél, azt nem tudom... muca, ez a \"hogyan lehet megtanítani hallgatni, téma nálam is aktuális

Hableány: :)))) Egyébként az egyik dolog, amit nem tűrtem az első perctől kezdve, az a gügyögés: mondad tépen, hogy tita! Ugyanis nem óhajtottam beszédhibássá tenni, amit majd javítgathatunk (pösze, selyp, raccsoló, stb) vagy mi vagy logopédus. Eleinte furcsállkodva nézett anyósom, mondván, minden gyereknek gügyögnek. Ja, mondtam, emlékszem, sógorom elmesélte, mennyit kínlódott iskolába menetel előtt az \"r\"-betűvel, merthogy megmondták, addig nem mehet, amíg nem tudja kiejteni. Sőt, nagyon megijedt, amikor elkezdték emlegetni, hogy ha nem megy, logopédushoz viszik. 6 évesen fogalma sem volt róla, mi az-ki az, és félni kezdett a logopédustól, látatlanban.... Úgyhogy ennek az \"élménynek\" a lehetőségét is ki szeretném zárni, mondtam anyósomnak. Elhallgatott.... ezután csak kedveskedő hangszínű beszéd volt, idétlen gügyögés nem. Szeretném hinni, hogy ez is oka volt annak, hogy hamar, sokat és tisztán beszélt...... (azt nem tudja valaki, hogy hogyan lehet megtanítani hallgatni is???...:D) A logopédusra egyébként rákérdezett, merthogy 2 pedagógus-csemete volt az oviban, majd a suliban csoporttársa-osztálytársa (mindkettőnél mindkét szülő tanár...), és mindkét fiút logopédushoz kellett hordani ovis koruktól kezdve, éveken át (az egyik ma is raccsol, a másik ma is pösze....), és hogy az valami extra jó dolog? Mármint a logopédus. Mondtam neki, hogy az olyan néni-bácsi, aki a beszédhibásoknak segít megtanulni a helyes kiejtést. Az addigi, szinte irigy álláspont az ismeretlen \"valami-valaki\" iránt átváltott büszkeségbe: én nem vagyok beszédhibás, ugye?!....... gyermeki logika...... :)))

Hableány! Mondad tépen, hogy TITA!!! (Mondjad szépen, hogy cica) behaltam, nagyon jól összeszedted, és 100 százalék, hogy igaz. Az én nagymamám amikor átjött hozzánk, a kislányom még lehetett 4-5 hónapos, és Hasra pulinak hivta, azt hittem eldobom az agyam!!::)))

hableány...azon az én nagymamám is ki volt először akadva, hogy ha a gyerek elaludt. akkor becsuktam rá az ajtót, és visszafogtuk magunkat nevetéskor...nem értette, mert annak idején náluk a férfiak hangosan kártyáztak az asztalnál és a gyerekek mégis mélyen aludtak mellettük a bölcsőben...mondtam neki, hogy az más világ volt...nálunk megszokta a gyerek, hogy csend van a szobájában, és éppen ezért felriadt, ha hangosan beszélgettek vagy nevetgéltek mellette...de hál\' Istennek soha nem volt ebből sértődés, megértették, hogy nálunk ez a módi és kész

Hableány ! Ez ugye nem egy friss évjáratú nagyika ?Nálunk a Nagygpapa nénje mondott ilyeneket a 70\'-es évek végén ! Ja és nálunk ő töltötte be a mumus-mami szerepet is .Szegény nagyim nem igazán kedvelte és sokszor küldte el melegedni mikor mi is ott voltunk és az unokák körül osztotta az észt .Jelzem mi gyerekek ha megneszeltük érkezését szanaszét futottunk ,de szegény maminak maradni kellett ...

Jézusom!!!!!! Ezekhez képest pótanyósom egy bűbáj! Legalább szemtől-szembe.

Megpróbáltam összegyűjteni anyósom kedvenc beszólásait, igyekeztem érzékeltetni autentikusan hogyan hangozhat. - Ó, hát egy két hetes nagylán’nak nem kell már napközben aludni! - Hajnali öt órakor már felkelnek a lányok (szintén két hetes), mert frissek vagyunk, ugye? Nem lusták ám. Elhúzzuk a függönyt had jöjjön be a jó fény. Majd este alszunk megint. - Az a baj, ugye aranyom, hogy csak anyatejet adnak neked. A finom bocitej, tejbegríz, az való neked. - Hogyhogy nem szereti a borsófőzeléket, mikor az apja mindig is imádta?! Adni kell neki, osztán megszereti. - A babáknak nem kell csend az alváshoz. Apja is úgy aludt a babakocsiban, hogy hangosan szólt mellette a rádió, mi is hangosan beszéltünk, oszt’ ha fáradt volt elaludt. - Hát már mé’ ne adjak a szájába csokit, hát neki is jött a mikulás. Nem fog az megfulladni (kb. két hónapos). Na jó, de akkor negrót azt ehet, ugye?,- az nem csoki. - Mondad tépen, hogy TITA! - Na! lázas a gyerek? Anyja megfázította! Nem vigyázott rá. - Á, nem-nem, én nem vertem meg, csak a kezére ütöttem egy kicsit, de csak egy icipicit, hogy csattanjon. Meg kell neki tanú’ni, hogy nem szabad, ezt így kell megmutatni neki. Ha fáj, majd nem nyú’kál oda. (Tisztelettel megígértem neki, hogy legközelebb én adom vissza ha rossz helyre, azaz más gyerekére üt - egy bal horoggal megspékelve.) - Ó, hát a Jolikának (vagy Jucikának, Klárikának, Erzsikének stb.) az unokája, az öt hónapos. Na, az olyan aranyos volt, ahogy ette a csokit, milyen fintorokat vágott neki, de nagyon szerette! Hát az már mindent eszik, mindenből adnak egy kicsit a szájába, ami olyan azt egy kicsit megcsócsálják neki. Na olyan dundi is, gyönyörű kövér baba. Éppen akkor beszéltem vele, amikor a gyerekorvoshoz vitték a kicsit, hasmenéssel meg bőrkiütéssel. - Persze, az orvosok csak tömik azt a gyereket azzal a sok méreggel. Mi annakidején nem kaptunk mást csak izzadt kapcát ha fájt a torkunk. Vagy tűzforró teát köllött inni. Miféle tudomány ez manapság? - Egyél még. Hogyhogy nem kérsz? Mindig kevesebbet eszel, mint amennyit kellene. Na, még azt a picit, azt biztos megbírod. Vagy amazt? De hát mér’ nem? Hát hiába főztem én finomat!? - Nem igaz az, hogy nem szereted a főzeléket. Anyád biztos lusta hogy azt főzzön. Vagy nem tudja olyan finoman mint mama csinálja. Na, majd főzök én neked olyat , hogy az csak na. - Nem fogja ottan bekapni a bicikliküllő a lábát, majd szétterpeszti ő. - Hogyhogy nem tud forgalomban biciklizni, hát öt évesen már minden gyerek tud.

Na egy kicsit másként! Lehettem 10 éves, az unokatesóm, fíú akkor lehetett kb 5-6 hónapos. Szerencsétlen nem tudott kakilni. Ordított a gyerek, de piszkosul. Ugye nagymamám elővette a jó kis lúgos háziszappanát, és megfaragta ám olyan ügyesen hogy a gyereket ott alul azzal ingerelte. Már vörös volt a gyerek az ordítástól, és még nagymamám kérdezte tőlem, miért ordít ennyire hiszen az nem is fáj. A menye meg kikapta a kezéből, de marja!

Exanyósom esküvő napjától baszlatott, hogy mikor szülök má neki unokát?! De lányt! 1év után közöltem, hogy szülök, ha úgy döntünk, de akkor se neki! Ezt már úgy mondta tovább, hogy elküldtem a k. anyjába! (lehet, azt kellett volna) aztán képes voltam 2 év múlva fiút szülni, hordta neki a rózsaszínű, meg piros cuccot, persze, nem adtam a fiúra. Erre: nem jó neked a turis, mi vagy te naccságos asszony? ha az apjával átmentek, ráadta a hálóingét (pf büdös koszos bleeee) hogy de szép kislány lenne. aztán meg duzzogás, hogy nem engedem át a gyereket. Szülinap előtt3 nappal hiszti, amiért anyuméknál ünnepeljük (apu már nem tudott felkelni az ágyból) Rendeljek tortát, majd ideadja az árát, ő is meg akarja köszönteni. ok, megrendeltem (biztos szart sütnék, rendeljek) vártuk, vártuk, nem jön. exem átmegy, hát olyan részeg, hogy a saját ürülékében fetreng...Gyerek meg várja:(((

Tüneményes teremtés lehet!

röpke:D Nekem a kedvenc mondatom anyósom szájából hangzott el, mikor hazahoztuk a babát.Idézem:\" Nem is gondoltam volna, hogy neked ilyen szép gyereked lesz\" :D

A hozzászólásokat olvasva csak azt tudom mondani, hogy nem értem és remélem, hogy ezek a rámenös nagymamák az abszolút kisebbséget képviselik. Baráti körömben sok a nagymama (én is az vagyok), de soha ilyet nem tapasztaltam. A kiindulási alap az, hogy megbeszéltük a szülökkel, mit hogyan csinálunk. Az unokám rengeteg idöt tölt velünk, egészen kicsi korától így volt, de soha, semmiféle nézeteltérés nem volt köztünk a gyerek miatt. Söt, állítom, hogy én vagyok vele következetesebb, szigorúbb, mint a szülei. Amikor segíteni kellett, soha nem mondtam nemet, amikor a kicsi beteg volt sokszor én gondoztam, ne kelljen az anyjának kimaradnia a munkából. A gyerek pedig imádott velünk lenni, mert azt nem mondtam neki, hogy nem érek rá. Vagy együtt csináltuk amit kellett, ö meg \"segített\", vagy megvárt a tennivaló. Szinte hihetetlen, micsoda történeteket írnak le a kedves hozzászólók.

Sziasztok! Sajnos anyósnál lakom!Nálunk az a felállás,h.az após okoskodik,és a feltuningolt anyós folytatja!A gyerek előtt szidtak-hordtak,+após elmondta a másfél évest mindenféle barom állatnak,mert kiszórta a homokot a fűre.Ezért én mindenféle k....vok.A párom ellenem fordítása:idézem őket:"a védőnő nekik panaszkodott,nem lehet bejönni a lakásba a kuplerájtól,mert a gyerek játékai szana szét vannak!"A védőnő a köszönésen kívül soha nem beszélt velük!E tények tisztázása után csúnya balhé,azóta mindenféle k.....voltam s;vagyok! Saját "szülő"mostoha apám"idézem:te egy hülye vagy a gyerek neveléshez,nem való neked,menny el a "oda",majd az apja felneveli+mi.Az egész történet a fiam előtt zajlott.Mindezt azért mert nem engedtem 3és fél é.fiamnak sört adjon, kiskanállal etették vele a kristály cukrot .........stb!Minden ami az ÉN nevelési elveim ellenkezője!Anyám meg csak bólogat,mindenben a férjének van igaza. Rólam:Az anyámék elváltak,4éves lehettem,férjhez ment elvált 2gyerekeshez,ők nevelték őket,lett egy lányuk,ő a tökély. Ja és én ?Anyám szülei és nővére nevelt fel.

A kedvenceim a nagyszülők mondataiból: - legalább nyáron had igyon egy kis vizet, hát ki fog száradni az a gyerek! - persze hogy fáj a hasa, mert csak tejet kap! - na főztem egy kis teát, ez majd biztos segít! - nem kell az a torna (csípőszűrésen kérték) miért kínzod a gyereket! - hát pedig egy kis tejbegríztől biztos átaludná az éjszakát, mi mákteát adtunk a gyerekeknek! - Na annak a gyereknek 4 nyugtatót kellett adnunk, hogy elaludjon. - Volt olyan is aki úgy sírt, senki nem tudta megnyugtatni. Na én akkor megfürösztettem a jó hideg folyó csapvízben, aztán úgy aludt mint a bunda (sztorizott az egyik volt szülésznő nagymama) - na megy már a bilizés? - ne szellőztess, megfázik a gyerek, igenis kell 38 fok a szobában! - de hisz így is a kisebbik Mikulást választottuk (200 g), had egye meg! Na ne bánkódj fiam, gyere, adok egy kis gumicukrot akkor.. - (miután büntetésbe állítom a gyereket, hogy végiggondolja miért hisztizik) jaj fiam, hát mi baj van, miért sírsz? - (vidéki látogatáskor nagyszülőknél, miután a gyerek már 3 órája kérdezget, és nem érti miért alszanak tovább a nagyszülei, amikor ő játszani szeretne, hiszen mindjárt indulunk is tovább): Hát tudjátok, a mama szeret így hétvégén sokáig pihengetni! (Hozzáteszem Papi is 9-kor kelt csak fel. Sebaj legközelebb csomagolok reggelit is a gyereknek) - kínzás a gyereknek 9 óra az oviban,...

hableány:) Makacs vagyok, és már a terhesség alatt eldöntöttem, hogy szopiztatni akarok.Meg nagyrészt azért sikerült, mert a gyerekorvos, és a védőnő végig mellettem álltak.Bármi volt, hozzájuk mindíg bátran fordulhattam, és azon voltak mindketten, hogy megoldjuk az aktuális gondot.Ez egy kicsit fura, de nekem ők voltak a mamik:) Lényegében azt tették, amit szerintem a nagyiknak kéne normális körülmények között:) Mindíg alig vártam a tanácsadást, mert ott kaptam pozitív visszajelzést is, azzal mindíg kihúztam a következő hétig. Lényegében ezért sikerült:) Ha ők nem lettek volna, az első hónap végére elapad a tejem, vagy tápszerhez nyúlok, mert annak ellenére, hogy az első hónap végére a baba egy kilót hízott, otthon folyamatosan azt hallgattam, hogy éhezik a gyerek, meg le van fogyva, nem jó a tejem, túl vizes, vagy kevés stb. Mindenen ki voltak akadva:D A gyerekorvosnak meg nem bírtam olyat mondani, amin kiakadjon, ez még a mai napig nem sikerült:) Hát nálunk az eperrel volt ilyen.A kislány nem allergiás az eperre, de egy éves kor alatt alapban nem ajánlott, ő meg allergiára való hajlammal született, és volt a családban eperallergia.A tojás viszont kiverte az első alkalommal.Akkor mondta az orvos, hogy jó, akkor most a tojással várunk egy hónapot, addig mást fog kapni, viszont így hogy ez kijött fokozottan kell vigyázni az erős allergénekre( a tojássárgája verte ki, pedig abban alig van fehérje, a lányomon meg nem volt egy négyzetcentiméternyi pöttymentes hely), és felsorolta mik azok.Akkor mondta az epret is, és hogy ha megoldható, az sem lenne baj, ha a gyerek csak kétéves kora után kapna előszőr, akkor is szeretni fogja:) Ezután érkeztek sorra az epres ivólevek, joghurtok, sütik stb. Lehet hogy pont az epertől nem lett volna semmi baja, de szerintem senki sem akar kockáztatni egy anafilaksziás sokkot, tekintve, hogy a mentőszolgálat sem a gyorsaságáról híres:(Kétéves kora elött pár héttel kapott epret, és igaza volt a doktornőnek, mert így is szereti, hogy csak ilyen későn kapott:) Viszont így a kockázat már nem volt nagyobb mint mondjuk egy felnőttnél:) Egyébként a hozzátáplálás egy rémálom volt.Állandóan résen kellett lenni, hogy ne zavarjanak bele.Nem irigyellek, mert nálatok még most is ez van:(