Összes komment megtekintése! (37)

Az utolsó 20 komment:

csupaszabo (25)! Tökéletesen igazad van. Ha engem pl meg akarnak változtatni, először jön a \"jus mormorandus\" utána a nyugalmas lassú és halk érvelés, és ha igy sem tudják elfogadni a rigolyáimat akkor Hasta la Vista. Reklamálni esetleg a szüleimnél lehet D)) Na de az igazsághoz hozzátartozik, hogy hajlandó vagyok kompromisszumokra is! A Micimackós bögrémet csak Müzlizésre és teázásra lehet használni!!! NEKEM p

Banya :)) Anyukám már áttért arra, hogy a gyerekeimen keresztül próbál már nevelni :) Nekik mondja el, hogy kéne csinálnom a dolgaimat. :))) Persze visszahallom tőlük anyám mondókáját, de olyankor megbeszéljük a miérteket és ezzel el van rendezve az ügy :)

Szerintem nagyon sok szülő is ott követi el a hibát, hogy nem tudja elfogadni, hogy édes pici csemetéje felnőtt. Hiába egy család, azonos nevelés, a gyerek önálló és más ember. Saját érzésekkel, saját tudattal. Hiába a családi hagyományok, kötelékek és elvárások, attól még hogy máshogy éli az önálló életét, az nem biztos, hogy rossz. (Illetve lehet, hogy a szülők szemében megvetendő, de neki jó, akkor miért kéne máshogy élnie?) Én is egy élő példa vagyok erre. Mivel gyerekkoromban nagyon beteges voltam, anyámban egy olyan reflexet alakított ki, hogy gyakorlatilag úgy kezelt, mint egy porcelánbabát. Még a mai napig is jogot próbál formálni arra, hogy beleszóljon mindenbe. Imádom, de időnként le kell állítanom, és közlöm vele, hogy halihó, nem 3 hanem 36. :-))))

\"nehogy pont szeretetükkel, babusgatásunkkal zúzzuk szét a gyógyulás esélyét\" Ez meg milyen hülye mondat? Az épp előtte említett anyuka is mondta, hogy mindenben támogatta a lányát, féltette, szerette - és mivel szerette, pont emiatt tudta azt is, mikor kell elengedni a kezét!

Banyus, teljesen igazad van. És ezt kell mindenkivel megértetni a környezetünkben: nem vagyunk egyformák. Kinek a pap, kinek a papné, kinek a paplan, ahogy Szaniszló mondaná. Én imádom a spenótot, de a sóskával világgá lehet kergetni. Műás fordítva. Na és? Olyan nagy baj az, hogy nem vagyunk egyformák? Nem, mert így színes a világ. Én szeretem a piros színt. De megőrülnék, ha minden piros lenne, a hótól kezdve a tojáslevesig. Mindaddig, amíg komoly gondot nem okozunk a többieknek a \"dilijeinkkel\", addig nyugodtan fel kell vállalni és fel is lehet, hogy nekünk ez így jó. Én plé. a fejtett bablevest úgy eszem, hogy megtejfölözöm, és apró kenyérdarabkákkal teéljesen megtöltöm, de annyira, hogy a kanál megáll benne. És ettől nem tántorított el az sem, hpogy volt, aki szerint ez undorító. Nem ülök le Vele fejtett bablevest enni, mert nem akarom, hogy ez zavarja. Ugyanakkor nem mondok le a számomra élvezetes elkészítésről sem! Élni és élni hagyni...

Csupaszabó, a gondolatmeneteddel maximálisan egyetértek. Annyival egészíteném ki, hogy sokan ott követnek el hibát, ha beleszeretnek valakibe és ugye azért szeretnek bele mert olyan amilyen. De ha már meg akarják változtatni, akkor már nem az az ember lesz akibe beleszerettek. És sokan akkor jönnek rá, hogy mekkora hibát követtek el. (Már ha rájönnek.) Nem kell a saját arcunkra formálni az embereket, hiszen pont az a szép benne, hogy nem vagyunk egyformák.

Ha már a pánikbetegségnél tartunk: vagy 20 évvel ezelőtt voltam pánikbeteg, amikor még nem is igazán tudták, hogy ilyen is van. Halálfélelem, szívtáji szorító érzés, légszomj, karzsibbadás, verejtékezés, ájulás,ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Egyik kivizsgálás a másik után, semmi bajom! Vagy 2 évig szenvedtem tőle. Végül a kutyám gyógyított ki. Megérezte, mikor jön a pánikroham,odatolt egy padhoz vagy kerítéslábazathoz, \"kényszerített\", hogy leüljek, és bújt hozzám, nyalogatott, \"mammogott\" nekem, minden mozdulatával azt sugallta: nincs itt semmi baj. Én meg Őt simogattam,éselfeledkeztem a rohamról! A gyógyszeres kezelés csak tüneti. Meggyőződésem, hogy mindenkinek magának kell rájönnie, mi váltja ki a pánikrohamokat. Amíg ez nem történik meg, addig a pánikrohamok újra és újra megjelennek. De ha elcsíped az okot, meg tudod szüntetni! Saját magadat kell meggyógyítanod, a szervezet öngyógyító képességét kell használnod, Bambino.

Sokat tudnék én is hozzáfűzni a pánikbetegséghez. Nekem is frontint adtak kérdezés nélkül. Most keresek rendes terápiát. Próbálok racionálisabb lenni. Nagyon nehéz. Úgyhogy pontosan tudom, hogy mit érzel Bambino. S én is azon gondolkozom, hogy az én anyukám miért tette velem azt, amit tett, hogy ez miben befolyásolta azt, hogy nálam is sajnos kialakult ez a dolog. Milánói mélytányéból, villával és kanállal, ahogy kell. Sajnos a barátom felvágja kicsire a tésztát és úgy eszi. Először hülyét kaptam, most már nem. Elfogadtam. :)

Igazatok van mindenben, és köszi a bátorításokat:) Eezentúl bödönből fogom enni a milánóit, ha úgy esik jól :D Banya, köszönöm a tippeket, meg is veszem őket. Szendi könyvével már szemeztem pár hete az Ósönben...:) Csupaszabo, kivi vagyok az elefántos bögrédre, biztos aranyos:)

Csupaszabó igazad van. És a kommented utolsó fejezete nagyon-nagyon tetszik! Időben kell elvágni a köldökzsinórt, az biztos!! És nekünk fe lkell ismerni azt az időpontot, de nagyon!

lapostányérban

Dolgoztam étteremben (is), több helyen, mindenütt nagy lapostányérra tett mélytányérban tálalták a milánóit és a bolognait, villával és kanállal. A kicsi étteremben is és a nagyban is. Tehát a \"minden főétel lapotányérban tálalandó\" elv nem helytálló..... :))

Nekem a reggeli kávé csakis és kizárólag az elefántos bögrémből esik olyan jól. Másikból nem ugyanolyan élvezet. Vannak apró kis bogaraink, amik ha nem ártanak a másiknak, akkor simán túl kell lépni rajtuk. Meggondolandó, ha valaki a másikat állandóan meg akarja változtatni, nekem ez nagyon nem tetszene. Fogadjon el úgy, ahogy vagyok! Ha mélytányérból szeretem enni a milánóit, akkor azzal egyöütt fogadjanak el. Ha tutyit használok otthon, akkor úgy. Idegbajt tudok kapni azoktól, akik pl. egy párkapcsolatba mennek úgy bele, hogy \"Na majd én megváltoztatom!\" Minek? Miért? A túlzásba vitt szeretet pedig igenis ártalmas, a képzeletbeli köldökzsinórt időben el kell tudni vágni. Ellenkező esetben a már felnőtt gyerek soha nem lesz egy önmagáért, a cselekedeteiért felelősséget vállaló igazi felnőtt.

Néha a kommentezés elmászik teljesen más irányba, mint a cikk, és ellaposodással ér véget. Ez inkább egy kicsit elment speckó irányba Bambino esete nyomán, de pozitív hangnemben, és a lecsengése is bartságos. :)

Így van, onnan már csak a szánkba menekül. :))) Kellett megint ide felnéznem, már megint éhes vagyok! :)))))

Nyami, most volt szilvalekváros gombóc: semmi mag:))))) A milánói mászik. Azért jó a mélytányér, abból nem menekül!!:DD

Ugyan Melcsi, semmi gond - szilvásgombóc........szerintem hallottátok mekkorát nyeltem! ((::

Váljék egészségére az Apukádnak! :) A szilvásgombóc is lábosból a legjobb. Ú, de éhes lettem! :)))

Apu mindent tányérból evett (mély, lapos, mikor miből), kivéve a túrós laskát. Azt kizárólag a lábosból. Mindenki szedett, a többinek nekiállt ő, villázta jóízűen.... Miért? Mert az valahogy onnan esett jól.... :)) Egye még sokáig! :)))

Bambino, sajnos az általam említett könyvet nem, de sok más érdekes olvasmányt találtam Neked! http://www.libri.hu/konyv/csak-semmi-panik.html http://www.lelkititkaink.hu/panik_agorafobia.html http://www.polc.hu/konyv/panik/114009/?gclid=CM7xg7aZoZ4CFQUUzAodQXv9kg http://www.maganterapia.hu/panik_lp.html?gclid=CLjLuMCZoZ4CFc4WzAodnEa8kw Az utolsót a helyedben jócskán átböngészném, én csak beleolvastam, és már szimpatikus volt. Kitartást Neked és mielőbbi gyógyulást. Veled vagyunk!!!