Kétségtelen, hogy a korábban rendszeres nemi életet élő férfi élete legnagyobb tragédiájaként éli meg az impotenciát. Arról azonban kevés szó esik, mit okoz a szexuális életben bekövetkező hirtelen csend és az önbecsülését vesztett férfi látványa a női lélekben. Pedig bátran állíthatjuk: mi is súlyosan megszenvedjük a problémát.

Az unalomig reklámozott kék kapszulákkal, a rengeteg társadalmi célú hirdetés segítségével szinte egy emberként harcolunk az önbecsülését és szó szerint férfiasságát vesztett erősebbik nem gyógyulásáért, és jól is tesszük, hiszen köztudott: minden második középkorú férfi áldozatául esik az impotenciának. Ugyanakkor a statisztikai adatok jótékonyan hallgatnak róla, hogy a merevedési zavarral küzdő betegek feleségei, élettársai is súlyosan megszenvedik az újonnan kialakult, kínos élethelyzetet, pedig a szexuális problémák - a kötődés erősségétől függetlenül - nagyon megterhelőek a partner számára is. "Fogalmam sincs, mit tehetnék - panaszolja problémájukat a 37 éves Timi. - Korábban aktív szexuális életet éltünk, de az utóbbi időben szinte minden szexre irányuló próbálkozásunk kudarcba fulladt, így gyakorlatilag már hónapok óta nincs nemi életünk. Tamás visszahúzódó lett, nem enged közel magához, én meg nem merek vele erről beszélni. Tudom, hogy mostanában emiatt olyan feszült köztünk a hangulat, és egyre csak távolodunk egymástól."
Mindent tönkretesz

Klisé, hogy minden párkapcsolat alapja a kiegyensúlyozott szexuális élet, pedig így van. A szexualitás nem csak a Freud által túlhangsúlyozott nemi ösztönök kielégítését biztosítja, de fő funkciója, hogy - megteremtve az intimitást - hidat építsen két ember közé a hétköznapok problémái, a lakáshitelek, a munkahelyi stressz és a gyereknevelés nyűgjei közepette. Így aztán ha a szexuális élet bármilyen okból, esetünkben a férfi betegsége okán csorbát szenved, vagy egyszerűen megszűnik létezni, a levezetetlen energiák és az állandósuló negatív emóciók a bűntudatossá és magányossá váló felek házasságát szép lassan felemésztik. "Lelkileg nagyon nehéz ez a probléma, hiszen a szexualitás megélése a mi kultúránkban rendkívül erekció- és orgazmuscentrikus - magyarázza a probléma mozgatórugóit Füredi Krisztián szexuálpszichológus. - Az erekció sokak szemében a férfiasság szimbóluma, így nehéz szembesülni azzal a problémával, hogy nem jön létre. Általában ezt a problémát nem nagyon osztják meg az emberek a környezetükkel, sőt van, aki a párja előtt is igyekszik titkolni, így inkább elkerüli az együttléteket."



Ha a férfi oldaláról közelítünk, talán természetes, hogy ő többnyire tanácstalanul áll férfiassága egyre gyengülő teljesítménye felett, küzd a helyzet okozta szorongásával és önostorozó gondolataival, így többségük számára egy megoldás marad csupán: a problémára irányuló mindennemű kommunikációt minimalizálni, és ha lehet, titokban tartani, de mindenképp segítségkérés nélkül folytatni tovább a már cseppet sem nyugodt hétköznapokat. A női lélek azonban eredendően sokkal bonyolultabb ennél: a férfi csökkent szexuális teljesítőképessége ösztönös módon kétségbe ejt minket, mégis, ahelyett, hogy az orvosok által szajkózott organikus vagy pszichés okokon morfondíroznánk, magunkat hibáztatjuk, és kétségbeesünk a gondolattól, hogy korábban "kívánós" férjünk tünete nem más, mint annak a jele: nem kellünk már. Magyarul azt hisszük, hogy már csúnyának, vagy éppen unalmasnak tart minket. A probléma kibeszélésétől ezért - a kezdeti gyenge próbálkozásoktól és biztatásoktól eltekintve - többnyire mi is elzárkózunk, hiszen nem tartjuk illendőnek, és valljuk be: nem is merjük a megalázott férfi életét tovább keseríteni a problémával való szembesítéssel.

Nem könnyű lépni

"Szinte mindegyik házasságban gondot okoz az impotencia megjelenése - vázolja a merevedési zavar párkapcsolati vetületét Dr. Bede Zsuzsanna szexológus. - A párok többsége nagyon hasonlóan reagál: a férfiak magukba fordulnak, a nők pedig azt gondolják, vagy a kapcsolatukkal van probléma, vagy azzal, hogy egy külső személy, például a férfi életében megjelenő szerető okozza a problémát. Pedig a kapcsolat megóvása érdekében nincs más választás: mihamarabb szakértőhöz kellene fordulniuk a problémával." Ez a - talán nem túlzunk, ha azt állítjuk: sorsdöntő - lépés azonban mindkét fél részéről nagy energiát kíván, és a betegségről való kommunikáció hiányában többnyire nem jön létre, így a házastársak - akaratukon kívül - hamar elveszítik egymáshoz fűződő kapcsolatukat. A képlet külső segítség igénybevétele nélkül szinte mindig ugyanaz: marad az impotenciájával együtt élni kénytelen, férfias szerepében megalázott férfi, és az előbb-utóbb más karjaiban vigaszt és az aktív nemi életet kereső nő.



Remény viszont azért még akad. "Nálunk szerencsére jól végződött a dolog - kezd bele biztató történetükbe a 47 éves Anna. - A férjemnél négy éve jelentkeztek az első tünetek. Ez roppant zavaró volt, hiszen minden együttlétre rányomta a bélyegét. Kínos volt erről beszélnünk, de végül közösen döntöttünk úgy, hogy szexuálpszichológushoz fordulunk, így aztán pár hónap után rendeződtek a dolgok." Nagyon úgy tűnik, mi, az impotencia hatására kétségbeesett, vagy éppen dühös feleségek a probléma megjelenésével komoly válaszút elé kerülünk, hiszen ekkor azt kell tisztáznunk magunkban: megéri-e a kapcsolat, hogy küzdjünk érte. Ha a válasz igen - tetszik vagy sem - nincs más lehetőség, mint félretéve saját zárkózottságunkat, aggodalmainkat, vagy éppen sérelmeinket, belebújni a nyitott és empatikus feleség szerepébe, aki megértő ugyan, de éppen gyengédsége segítségével képes nyomatékosan és hatékonyan meggyőzni párját - a kapcsolatuk jövőjére való tekintettel - az egyetlen járható útról: a mihamarabbi, kompetens szakemberrel történő konzultációról.

Talán elsőre kétségbeejtőnek tűnhet az urológia folyosóján töltött megalázó órák és az esetleges műtét víziója, a pszichológus vagy szexológus intim kérdéseire való kötelességtudó válaszolgatás gondolata, de el kell fogadjuk: ha közösen szeretnénk visszatalálni az origót jelentő harmonikus szexuális élethez, és a nyugodt párkapcsolathoz, meg kell hozzuk ezt az áldozatot.