Utolsó előtti fejezetéhez ért az alternatív állapotfelmérő módszereket összehasonlító sorozatunk: tesztalanyunk ezúttal a kínai diagnosztikát próbálta ki. Saját magáról itt sokkal kevesebbet tudott meg, mint az előző két helyen, viszont rengeteget tanult a test "szóra bírásának" kínai praktikáiról, amik közt a vizeletkóstolás is szerepel.

Harmadik részéhez érkező alternatív állapotfelmérő sorozatunkat ezúttal az 1992 óta hazánkban praktizáló kínai orvosprofesszornál, dr. Yu Funiannál folytattuk. Bár a kínai gyógyászatról sok mindent megtudtam, várakozásommal ellentétben magamról - az íriszdiagnosztikán vagy a reflexológián szerzett információmennyiséghez képest - jóval kevesebbet. Lássuk, mire jutottunk.  
Jin és jang

Patinás budai épületben található Dr. Yu Funian hagyományos kínai magánrendelője, ahol egész kis csapat dolgozik a vezetése alatt. A rendelőben tisztaság és fegyelem: a recepciós arra hívja fel a figyelmünket, hogy amennyire lehet, hagyjuk kint az utcát, és ne csak a kabátunkat akasszuk fel a vállfákra, hanem a cipőnket levéve bújjunk bele a fehér papucsok egyikébe (a férfiaké barna színű). A páciensek közé ülve mi is várakozni kezdünk, az asztalon frissen lefőzött császártea gőzölög. Egy idősebb férfi, aki nem először jár itt - saját jó tapasztalatai miatt most fiát kísérte el a kínai doktorhoz - kedvesen arra biztat minket, igyunk a meleg gyógyteából, az szinte mindenre gyógyír, mert nem holmi utánzat, ezt egyenesen Kínából hozatják. "Igaz, hogy a rum hiányzik belőle" - viccelődik, mikor nyílik az ajtó, és sorra kerülünk.


Dr. Yu Funian

Arra kérem a doktort, magyarázza el, hogyan mérik fel pácienseik állapotát több évszázados módszereikkel, majd engem is vizsgáljon meg ugyanezen kritériumok szerint. A kínaiak szerint a természethez hasonlóan az emberi szervezetben is állandóan az ellentétes erők harca folyik, és attól függően, hogy melyik kerül ki győztesen, az határozza meg egészségünket vagy betegségeinket. A két fő erő a jin (passzív, hideg, nedves, nőies) és a jang (aktív, meleg, száraz, férfias). Ezek egyensúlya biztosítja az egészséget. "Érdemes már akkor elmenni állapotfelmérésre, mikor kicsit felborul ez a harmónia, még csak diszkomfort érzet van a testben, nem pedig fájdalom. A legjobb komputer ugyanis az ember, ő érzi a legjobban, mikor van szüksége orvosra" - kezd bele Dr. Yu Funian, aki a kínai orvoslás hagyományai szerint a műszerek nélküli diagnosztizálást négyfajta elemből állítja össze.

"Az első az emberi külső megfigyelése. Már akkor képet alkotok magamban a betegről, amikor jön be rendelőmbe. Fontos információ, ha húzza a lábát, ha nagy a pocakja, ha nagyon sovány és így tovább" - kezd bele Dr. Yu Funian. Lényeges számára az arc is, mert például a sápadtságból le tudja olvasni, kinek van legyengült immunrendszere vagy energiahiánya. "Beszélnek a szemek is, hiszen azok a szervezet ablakai. Súlyos esetekben a szemgolyó alig mozog, nem aktív, hanem csak egy irányba néz mereven" - s kedvesen el is játssza nekünk a pácienst, ami hasznos, ugyanis nyelvtudása tizenhét év után tiszteletreméltóan jó, mégis nagyon-nagyon figyelnünk kell, hogy mindent megértsünk. A hajból is sok minden kikövetkeztethető, például ha valaki nem idős, mégis kopaszodik, túl sok fehérje lehet a szervezetében, vagy ízületi kopása van valahol. Fontos a nyelv formájának, színének és felszínének a vizsgálata. A túl nagy, a túl rövid, a térképszerű, vagy éppenséggel a tükörnyelv is betegségről árulkodik. A túl sötét nyelv vérpangást, belső keringési zavart jelez, a túl fehér vérszegénységre, energiahiányra utal. A ferde, nehezen mozgatható például agyvérzéses, trombózisos betegeknél fordul elő. "Még a lepedék is fontos számunkra, a sárga például influenza vagy egyéb vírus jelenlétére hívja fel a figyelmet. Hosszan sorolhatnám még, külön tankönyvből kellett megtanulnunk a nyelvdiagnosztikát" - mondja a doktor.   

Vizeletkóstolás?

A diagnosztika második vizsgálata a páciens hangszínét figyeli, miközben az orvos az ízlelésére és a szaglására is hagyatkozik. Aki komoly szervi bajjal küzd, az gyenge, erőtlen hangon szólal meg, míg a magas vérnyomású ember erős hangon beszél. (Gyorsan végigfuttatom magamban a családtagjaimat, és be kell látnom, az alacsony vérnyomásúak mind csendes emberek). A szaglás-ízlelés viszont a háromezer éve fennálló hagyományos kínai orvoslásból is kezd kikopni, és nemcsak Magyarországon, de szép lassan Kínában is - hiszen a gyorsan elkészülő laboreredmények kiszorítják a diagnosztika e különleges elemét. "Több ezer évvel ezelőtt nem voltak modern gépek, az orvos ízleléssel és szaglással állapította meg például, ha cukros volt valakinek a vizelete, sőt, a széklet vagy a lehelet is szagmintául szolgált. Kínában még én is úgy tanítottam az orvoshallgatókat, hogy meg kellett kóstolniuk a vizeletet" - mesél a közelmúltról a Hagyományos Kínai Orvoslás Magyarországi Szövetségének elnöke.



Az állapotfelmérés harmadik része az anamnézis felvétele, magyarul a kikérdezés. Mivel a kínaiak az embert a test-lélek egységében vizsgálják, a tünetekre mindig csak jelzésként tekintenek, kérdéseikkel célratörően mindig az okokat kutatják. Ezért néha furcsának ható dolgokat firtatnak, például azt, hogy mi a kedvenc étele, vagy hogy járt-e nemrég külföldön, például Afrikában? "Nem mindegy az sem, mióta van panasza, mert másképp kell kezelni az új és a régi betegségeket" - mondja a másfél évtizede magyarokat gyógyító orvos, aki szerint a gyógyítás szemszögéből semmi különbség nincs a kínai és a magyar ember között, hasonlóak a problémáik, a betegségeik, sőt az okok is. Ennek értelmében, ahogy az őshazában, úgy nálunk is sikeresen kezelnek különböző fájdalmakat, belgyógyászati, idegrendszeri, mozgásszervi betegségeket, nőgyógyászati panaszokat, gyermekbetegségeket, immunrendszeri problémákat és függőségeket.

Végül, de nem utolsósorban következik a tapintás. Ezzel nem csak fájdalompontokat, hideg végtagokat, izzadást vagy a pulzust érzékelik, hanem csomókat vagy akár tumort is. "Ha én diagnosztizálok valakinél először ilyesmit, azonnal továbbküldöm műszeres vizsgálatokra, hiszen a kínai orvoslás sem mindenható, Kínában is a kórházakkal együttműködve dolgozunk." A pulzusvizsgálat viszont egészen különleges, a nyugatiaktól eltérő metódus, hiszen 28 fajtáját különböztetik meg, melyekből a szervek állapotára következtetnek. Mindezek után jöhet csak a gyógyítás akupunktúrával, köpölyözéssel, talpmasszázzsal, moxával, akupresszúrás masszázzsal és személyre szabott gyógynövénykúrával.    

Ön egészséges!

Ezek után kíváncsian várom a doktor véleményét rólam, azt, hogy visszaköszönnek-e az előző két állapotfelmérésen hallottakkal az ő megállapításai. Azt mondja, mutassam az ínyemet, mert mintha kis sorvadást látna. Miközben felhúzom a szájszéleimet, biztosítom arról, hogy a fogaim a sajátjaim, és hogy csak a terhességem alatt vérzett néha fogmosáskor. Mindenesetre villámgyors trükköt mutat, amivel tíz évvel későbbre tolhatom fogaim elvesztését. Naponta kell a felső és alsó fogsoromat kis csattogtatással edzésben tartanom. Vadonatúj információ magamról.



Aztán elkéri a jobb csuklómat, melyet kis párnácskán kell pihentetni, és három ujját rátéve percekig csak figyeli a pulzusomat. Közben ki kell nyújtanom a nyelvemet. "Kicsit vörös és kis lepedék is van rajta, de semmi komoly" - mondja rápillantva. Következik a bal csuklóm. "A két csuklón nem egyforma a pulzus, mert a test energiacsatornái, a meridiánok megoszlanak a két kéz között. Így más szerveket vizsgálunk a bal pulzussal, másokat a jobb pulzussal" - magyaráz Yu Funian doktor. Azt kérdezi, a szemem alatt elmosódott-e a festék, vagy önmagában sötétebb árnyalatú a bőr ott. Kérésére lehunyom a szemem, majd megnyugtat: némi energiahiány van a vesémben, de ha apámtól vagy nagyszüleimtől örököltem, semmi baj, és hogy megértsem, felhoz egy példát, ami nekem úgy hangzik, mint egy kínai mondás. "Ha egy fekete ember jön hozzám, nála nem probléma a fekete bőrszín, de ha magyar vagy kínai jönne fekete bőrszínnel, az már baj lenne."

Rákérdez még a menstruációmra és a székletemre, aztán diagnózist mond. Megemlíti a pulzusom típusát - azt hiszem, kínaiul, mert semmit nem értek belőle -, ami kis feszültségről, a stressz jelenlétéről árulkodik, majd kiböki a bűvös szót: gyomor. Minden szervem rendben van, mondja, csupán a gyomromra vigyázzak kicsit jobban, mert a stressz elsőként ezt betegíti meg - ebben mintha összebeszélt volna az íriszdiagnosztával és a reflexológussal. A májamról, a tüdőmről és a légutaimról - azaz a további mumusokról - viszont semmit nem mond, pedig külön rá is kérdezek. "Gratulálok, ön egészséges!" - búcsúzik végül a kínai doktor, aki jóval kevesebb információval lát el, mint az előző két diagnoszta, viszont elsőként állít fel rólam igazán hízelgő diagnózist. Tapasztalata szerint egyébként kevesen jönnek hozzá így, állapotfelmérésre, mint én - inkább akkor jelentkeznek, amikor már baj van. Vagy ahogyan ő mondja: "Sajnos a legtöbben még mindig csak vezetik az autót, de soha nem vizsgáltatják meg szerelővel."     

(Köszönjük Dr. Yu Funian professzornak)