Címkék: ital, tea, hagyomány, mítosz

Elegünk lett a tea körüli ködösítésből

Bus András
2009. I november I 19.

Minden nap teázunk, mégsem tudunk semmit erről az italról, és ezt sokan meg is lovagolják: egymásnak ellentmondó mítoszokkal tömik a fejünket. Megelégeltük ezt az állapotot, és úgy döntöttünk, hogy tisztázzuk az összes zavaros kérdést az ízesítés engedélyezett és tiltott módjaitól a filteres tea valódi értékéig. Íme az eredmények.

hirdetés

Bár a kávé erős vetélytárs, többségünk valószínűleg el sem tudná képzelni a mindennapjait tea nélkül - ha a Női Lapozó szerkesztőségében körülnéz az ember, akkor legalábbis mindig látni fog valamelyik asztalon egy gőzölgő bögrét. Rendszeresen fogyasztani azonban nem jelent egyet azzal, hogy értünk is a dologhoz: nekünk például rengeteg különböző információnk volt arról, hogy mit kell, mit lehet és mit nem szabad csinálni ezzel a forró itallal. Merhetjük-e ízesíteni? Szabad-e a filteres változatot használni az ortodox nézetek szerint? Meddig áztassuk? A sok kérdést megelégelve úgy döntöttünk, hogy egyszer s mindenkorra eloszlatjuk a teamítoszokat, így kérdéseinkkel szakértőkhöz fordultunk: fellapoztunk néhány könyvet, átböngésztük a netet, és felkerestük a budapesti Aroma teaboltot is, hogy első kézből kapjuk az okítást.

hirdetés

Ebbe jól belenyúltunk

A tájékozódás rögtön egy jókora pofonnal kezdődött, ugyanis hamar rá kellett jönnünk, hogy alapvetően a fogalom definíciójával sem vagyunk tisztában. Tehát a lényeg: nem mind tea, amit annak hívunk, a hivatalos (vaskalapos?) verzió szerint ugyanis kizárólag azt az italt nevezhetjük így, amit a Camellia sinensis nevű örökzöld cserje leveleiből készítenek. Ezeknek négy fő fajtája van az alapján, hogy mennyi ideig erjesztették az alapanyagot: fekete (teljes erjesztésű), oolong (félig erjesztett), fehér (enyhén erjesztett) és zöld (erjesztetlen). Nem tartoznak viszont a teák körébe alapanyaguk miatt a gyógyteának, illetve gyümölcsteának nevezett italok, sőt a rooibos - Dél-Afrikából származó vörös fokföldirekettye (Aspalathus linearis) hajtásaiból készült tea - sem. Persze ennyire még egy szakértő vagy egy szakkönyv sem szigorú: tájékozódásunk során mindenhol úgy láttuk-hallottuk, hogy mind a gyümölcs-, mind pedig a gyógyteákat egyenrangú felekként emlegetik a valódiakkal.

Egy igazi mostohagyerek viszont van: ez a filteres tea. Szerettünk volna arról is tudakozódni, hogy ezekkel mi a helyzet, hogyan kell helyesen készíteni őket, hiszen - ezt most már szégyenkezve valljuk be, de - mi gyakran fogyasztjuk őket, azonban azt a választ kaptuk (vagyis inkább azt következtettük ki a válaszból), hogy komoly teakedvelő a filteres változattal nem foglalkozik. Hogy indokoljunk is: egyrészt azért nem, mert nem tudni, mi, mikor és milyen mennyiségben került a tasakba, másrészt meg azért, mert az azért sejthető, hogy igazán minőségi teafű még véletlenül sem. "Ha autókon kellene érzékeltetni a különbséget, akkor úgy viszonyulna egymáshoz a filteres és a valódi tea, mint egy Opel és egy Mercedes" - jegyezhettük fel a leckét az Aroma teaboltban. Persze lehet erre azt mondani, hogy a gyengébbik sem olyan gyenge, csakhogy van még egy fontos tényező: a tea két típusa közt a közkeletű hiedelemmel szemben nincs akkora árkülönbség, mert van drága filteres és olcsó füves tea is. Akkor meg ugye miért ne a luxuskategóriát választanánk. Nem egy mítosz rombolódott le, hanem egy világ omlott össze bennünk, de hát ez van: a híresztelés igaz, a filteres tea alantas műfaj.

És akkor most mi legyen?

Egyedül maradtunk tehát a tasakolástól mentes teafüvekkel, de mit kezdjünk velünk? Elvégre az elkészítéssel kapcsolatos a legtöbb tévhit: milyennek kell lennie a víznek, mennyi ideig kell áztatni, mivel szabad ízesíteni, és így tovább. Haladjunk tehát lépésről lépésre a gőzben, és oszlassuk a ködöt. Először is, a szakértők szerint a víz kérdését nem kell túldimenzionálni, egy a lényeg: legyen friss. Lehet persze hókuszpókuszolni a víz különböző tulajdonságai és a tea aromája között fennálló kapcsolatról, de nem muszáj, ha nem akarunk csinnadrattát, és bármennyire is szerettünk volna valami megrendítő választ kapni, úgy tűnik, az is mítosz, hogy feltétlenül hideg vizet kell forralni. "Ez valószínűleg csak megszokás kérdése - magyarázza az Aroma teaüzlet vezetője. - Ha jobban belegondolok, én is mindig hideg vizet engedek, de ennek nincsen különösebb oka. Hogy melyik a jobb, azt legfeljebb úgy lehetne eldönteni, hogy utánaszámolunk, melyik a gazdaságosabb: kiengedni a forró vizet, és kevesebbet forralni, vagy spórolni a csapnál, és hosszabban melegíteni. De ezt valószínűleg senki nem fogja kikalkulálni." Mi több, a szakértő szerint még a mikrót is használhatjuk a forralásnál - csak nem leszünk elegánsak, de nem rontunk el semmit.

... mert a víz hőmérséklete sem mindegy

Nem mindegy viszont, milyen vízzel öntjük le a teafüvet: a fekete-, gyümölcs- és gyógyteákat lehet 100 fokossal (bár vannak, akik erre is inkább kicsit alacsonyabb hőmérsékletűt javasolnak), a zöldteánál viszont a forrás után vissza kell hűteni a vizet 70-80 fokra, hogy a kívánt ízélményt érjük el. Ezután jöhet is az öntögetés, de előbb még azt is meg kell tanulni, hogy mennyi füvet adagoljunk. Nos, a szakértők szerint az egycsészés, egybögrés módszert jobb elfelejteni - az tehát nem mítosz, hogy a tea kancsós, többszemélyes ital, vagy ha szebben akarunk fogalmazni, mondhatjuk azt is, hogy "kell neki a hely a kiteljesedéshez". Ehhez kapcsolódik egy teás mondás is, amiből rögtön kiderül a fű helyes adagolásának titka: személyenként egy kanál - egy pedig pluszban a kancsó kedvéért. Eddig jók vagyunk, járjon hát egy rövid pihenő: a mennyiséget belőttük, a vizet kiöntöttük, mehetünk egy kicsit a dolgunkra, a teát pedig hagyjuk dolgozni - de nem ám akármeddig. Újabb hókuszpókuszok helyett íme egy egzakt útmutató az Aroma boltból: a zöldteát 2-3, a feketét 3-5, a gyümölcsteát 8, a gyógyító főzeteket pedig minimum 10 percig kell állni hagyni. Hogy miért van ez így, arra egzakt válasz nincs, úgyhogy törődjünk bele, és élvezzük az ízeket.

Igen ám, de mivel merhetjük fokozni őket? Odahaza a cukor-citrom duó és a méz-citrom verzió feltétlen tiszteletére neveltek, egyre több felől halljuk viszont azt, hogy az igazi teába semmit nem buggyintunk, mert csak elrontjuk vele. Most akkor mégis melyiket higgyük el? Nos, ha az avatott teásokra hallgatunk, ízesíteni merünk, de csak ésszel. Ez annyit takar, hogy mind a tejes/tejszínes, mind a cukros verziót alkalmazzuk ízlésünknek megfelelően, de előbbit csak a tiszta feketeteáknál, illetve néhány azokból készült keveréknél, utóbbit pedig kizárólag citrom nélkül, mert az a filterhez hasonló bűn. "Aki citromot tesz a teájába, az limonádét csinál - mondják az Aromában. - Teljesen megváltoztatja a tea ízét, ezért nem való bele." Bumm, egy újabb világ omlott össze bennünk (lassan Roland Emmerich is elkezdhet irigykedni), de persze kitartóak vagyunk, és igyekszünk betartani a tanultakat. Sőt, kérdeztünk tovább is, hogy mindent megtudjunk, így arra is fény derült, lehet-e bármi baja az embernek a teától. "Napi 3-4 filter fekete tea biztos nem használ, ahogy elalvás előtt sem tanácsos inni egy erős főzetet, de ahogyan igazi teafüggőség sem tud kialakulni, úgy beteg sem lesz senki a teától - mondják az Aroma teaüzletben. - Ez az ital hatását tekintve hasonlít a kávéra, de sokkal kevésbé káros."

Nos, ezzel egyetértünk - épp ezért óvnánk is a teánkat. Így az utolsó tisztázandó hiedelem is az volt, hogy mennyire kényes a tárolás szempontjából a teafű - a válasz pedig körülbelül annyira izgalmas, mint egy gyógyszerhez mellékelt használati útmutató: ideális esetben száraz, hűvös helyen, de tulajdonképpen már szobai körülmények között, egy jól záró dobozban vagy zacskóban tartva is években mérhető a tea a szavatossága. Nos, ettől nem fogunk a falnak menni, ahogyan tulajdonképpen semmi mástól sem, amit hallottunk. Ahogyan azt a szakértők is mondják, a tea körül sok mindent lehet misztifikálni, de szinte semmit nem érdemes, és ezt mi is így látjuk. Nem jelenti ez viszont azt, hogy nem volt mit megtanulni hétköznapi emberként erről az innivalóról - úgyhogy mi kifejezetten bölcsebbnek érezzük magunkat, és reméljük, hogy ezzel más is így van. A többi már pofonegyszerű: gyakorlat teszi a mestert. Azaz tessék fogyasztani. Egészségünkre!

Ajánljuk még:

Legolvasottabb cikkek:

27 komment

A hozzászóláshoz be kell lépned. Amennyiben regisztrálni szeretnél, megteheted itt!

Összes komment megtekintése! (27)

Az utolsó 20 komment:

Lylia I 2010. 07. 11. 14:45

Aroma záró dobozban!

noiram I 2010. 07. 11. 14:37

Sziasztok!Szeretném megtudni, hogy hogyan kell a termesztett tealeveleket tárolni.Papírzacskóban vagy lenvászon zacskóban?Miben őrzi meg a legjobban az aromáját , értékét? Kszi a segítséget.

szitaa I 2010. 02. 01. 07:56

Sziasztok! Nálunk is sok tea fogy,gyerekeim főleg a gyümölcsteákat,és de a zöld vagy fehér teát fogyasztom. Viszont még a mái napig nem tudtam utánajárni hogy mit takarnak az aromák és a természetazonos aromák a teákban? Sőt ,egyáltalán ott kell hogy legyenek?! Aki tudja kérem írja meg! Köszönöm.

zsurlo I 2009. 11. 30. 20:38

Sziasztok, ezt ajánlom: rooibos + csillagánizs. Amikor felbukkant az új influenza volt olyan hír miszerint a csillagánizs tartalmaz olyan hatóanyagot ami véd a vírus ellen. Vagy igaz vagy nem, mindenesetre érdemes kipróbálni a fenti kombinációt szerintem....

mazsóci I 2009. 11. 29. 22:05

@civeto Köszi a biztatást, akkor igyekszem!

cilla I 2009. 11. 29. 18:01

Civeto! Hamar rájöttem, hogy nem nekem szólt! hahaha

Civeto I 2009. 11. 29. 15:44

Bocsánat, Mazsócinak akartam cimezni!

Civeto I 2009. 11. 29. 15:43

Cilla! Ird meg minél előbb a Tea- könyvedet!!! Én lennék az első, aki megvenném! Nagy élvezettel olvastam , amiket a teákról irtál!

mazsóci I 2009. 11. 29. 15:19

@cilla Nagyon szívesen :-). És szerintem a zöld tea ízleni fog neked is. Próbáld ki elöször a kínai zöld teát, de mindenképpen valami jobb fajtát, pl. a Lung Ching, Ding Gu Da Fang vagy a Pi Lo Chun (bár ez taiwani, de a kínaiakhoz szokták sorolni)nevüeket. Ezek elég drágák, de hidd el megéri! Olcsóbb alternatívaként a Green Keemun-t ajánlom. A Gunpowdert ne elsöként próbáld (bár ez elég olcsó) mert a gömb alakúvá sodort levelek miatt nehéz helyesen adagolni. Ha megszoktad az ízt, áttérhetsz a japán teákra is. Ezeket azért nem ajánlom nagyon kezdésként, mert eléggé algaízük van, ami nem mindenkinek tetszik elsöre. Itt pedig a Banchával érdemes kezdeni, aztán késöbb jöhet a Sencha vagy akár a Gyokuro is. Nem vagyok ellensége a jobb minöségü filteres teáknak - lehet már kapni egy-két nagyon jó fajtát - de a szálas teákat pontosabban lehet adagolni. A kész filteres teába ugyanis gyakran belekerülnek elporlott tealevelek is, és mivel a tea erössége a tealevél méretétöl is függ (minél nagyobb a viszonylagos, vízzel érintkezö felületük, annál erösebb fözetet adnak), némely kész filteres zöld tea néha nagyon keserü. Tehát érdemes elmenni egy jó teaházba szálas teáért, vagy ha ilyen nincs a közelben, interneten megrendelni, pl. a Pure Tea, az Althaus vagy a Ronnefeldt teáit (ez most nem reklám volt, hanem ez a saját személyes ízlésem). Akkor sok sikert és remélem nagyon ízleni fognak neked a zöld teák is! Bocs, hogy ilyen részletes voltam, de ebben a témában alig tudom visszafogni magam ;-)

cilla I 2009. 11. 29. 14:47

Mazsóci! Köszönöm, hogy ilyen részeletesen tájékozattál. Egyébként nagyon szeretem a roiboos teát, a fekete, ízesített teáktól ég a gyomrom. A zöld teát is el fogom készíteni az általad javasolt módon, idáig én is keserünek tartottam.

mazsóci I 2009. 11. 29. 13:46

Kedves cilla, nagyon örülök, hogy tetszettek az információim! Akkor folytatom a roiboos-sal: A roiboos, mit ahogy a cikk írója is említette, a szó szoros értelmében nem valódi tea, mert ezt a jelzöt hivatalosan csak a tea sinensis és a tea assamica fözetére használják. A roiboos egy dél-afrikai cserje (aspalathus linearis) fözete, amelyet csakis a Fokvárostól 200 km-rel északra fekvö \"Cederberg mountains\" nevü hegységben termesztenek. Az aratásra megérett cserjét kézzel, sarlóval kaszálják, az ágakat a fermentációhoz megnedvesítik, a napon szétterítve szárítják, majd pasztörizálják. A fermentációtól a roiboos tüalakú levelei rozsdabarna színt kapnak, amitöl a fözet is szép vörös színü lesz. Van egyébként zöld roiboos is (ez nem fermentált), ennek a levelei zöldes-sárgás-barnás színüek (szép tarka) és a fözete sokkal enyhébb ízü, mint a jóval elterjedtebb fermentált roiboos-é. A roiboos a fekete és a zöld teával ellentétben teljesen koffeinmentes, csersavat alig (föleg a zöld nem), viszont nagyon sok fontos ásványi anyagot tartalmaz. Ezek közül föleg a fluor, a vas, a kálium és a magnézium említésre méltó. Gyerekek, csecsemök is ihatják, söt a viszonylag magas fluortartalom miatt nagyon hasznos is a számukra, és ha már cumisüveget ad az ember egy csecsemö kezébe, akkor legyen inkább magasabb fluortartalmú roiboos benne, mint a fogakat romboló édes gyümölcslevek. A roiboost (mint a gyógyteákat általában) forró, de nem lobogó vízzel kell elkészíteni (kb. 95 fok), minimum 5 percig ázzon, hogy minden fontos anyag kioldódjon. Mivel kicsit édeskés az íze, nem is szükséges édesíteni. És még egy érdekes tipp nemcsak teát lehet belöle készíteni, hanem egy csomó más finomságot is, pl. lekvárt, zselét is (a zöld és a fekete teából is lehet egyébként egy csomó finom édességet, teacoctailt stb. készíteni)! Talán egyszer - ha lenne rá igény Mo-on - írok is majd egy könyvet a teáról és a belölük készíthetö finomságokról...

cilla I 2009. 11. 29. 00:23

Mazsóci! Köszönet a részletes tájékoztatóért! Érdekes volt elolvasni. Mi a véleményed a roiboos-ról, ami nem igazi tea ugyan, de mégis annak számít. Elöre is köszönöm válaszodat.

mazsóci I 2009. 11. 29. 00:15

Kedves evanagyi, mivel egy híresneves külföldi teacégnél dolgoztam, talán tudok neked segíteni egy kicsit a megfelelö koffeintartalmú tea kiválasztásában. Sokan azt gondolják, minél sötétebb vagy keserübb a fekete tea, annál több koffein van benne, de ez nem mindig így van. A kínai fekete teák zöme, pl. a Keemun, nem tartalmaz sok koffeint, tehát, ha érzékeny vagy a koffeinre, vagy késö délután szeretnél teázni, akkor ezt a fajtát javaslom. Lágy íze van, nem savas, nagyon enyhén füstös illata van, de nagyon kellemes tea és nem is olyan drága, még szálas formában sem. Az indiai darjeeling teákkal vigyázni kell a koffeinre érzékenyeknek, mert a magashegységi teák általában lassan nönek (évszaktól függöen) és így a levelekben sok hatóanyag gyülik fel. A tavaszi szüretelésü \"first flush\" sok koffeint és sok csersavat is tartalmaz, de enne ellenére nagyon világos a fözete és ha nem áztatjuk agyon, selymesen lágy íze van. A nyári szüretelésü, aranyszínü fözetü, teltebb ízü \"second flush\" darjeelingben már kevesebb a koffein. Az indiai assam teák bár nagyon sötét színü fözetet adnak, koffeintartalmuk nem nagyon magas, mert az assami klíma miatt elég gyors növésüek. Erös zamatú teák, kicsit malátás ízüek, nagyon tartalmasak, és nagyon finomak tejjel. A ceyloni teák koffeintartalma a pontos származási helytöl függöen átlagos ill. magas, egy kicsit keserübbek és citruszamatúak a magasabb csersavtartalom miatt. A zöld teáknál már egy kicsit egyszerübb a helyzet, legalábbis a japán teáknál. Itt majdnemhogy ránézésre meg lehet állapítani, mert minél sötétebb színü a japán tea, annál több koffein van benne általában. Ez a tea növekedésének sebességével függ össze: egyes fajtákat pl. a napfényt felfogó háló alatt nevelnek, és a lassú növés miatt ezek több hatóanyagot halmoznak fel a leveleikben. A mélyzöld levelü Gyokuro pl. egy ilyen \"árnyékban nevelt\" teafajta. A japán Bancha világoszöldebb levelü, enyhe ízü, és nagyon kevés koffeint tartalmaz, ezt gyerekek is isszák japánban. Úgyhogy aki mindenképpen zöld teát szeretne inni, de csak kevés koffeint fogyaszthat, az Banchát igyon. A kínai zöld teák közül a zöld Keemun hasonlóan kevés koffeint tartalmaz. Remélem tudtam egy kicsit segíteni ;-) És ha már idekeveredtem akkor hadd adjak nektek tippeket a zöld tea elkészítéséhez, mert sok olyan emberrel találkoztam, akik váltig azt állították, hogy nekik bizony nem ízlik a zöld tea, mert keserü. Na, miután elkészítettem nekik egy fözetet, csodálkoztak, hogy \"jé, a zöld teának ilyen íze van?\". Tehát: a zöld teát nem szabad forró vízzel felönteni. Mindenképpen várjátok meg, amíg a víz lehül úgy 70-80 fokra (kb. 10 perc forrás után, de nyissátok fel a vízforraló tetejét). Egy literes kannához kb. 5 púpos teáskanál tealevél kell (egy papírból készült teafilterbe téve). Ha a víz 70-80 fokos, öntsétek a tealevelekre és áztassátok kb. 1, max. 1,5 percig. És ki ne öntsétek az elsö fözetet!!! Ez egy súlyos tévhit!!! Söt, tartsátok meg az ázott tealeveleket még egy darabig, és készítsetek még egy-két (vagy akár három) további fözetet - ezeknél elég a 45-60 mp-es áztatás is. És higyjétek el, az ilyen módon elkészített zöld teákat nem kell mézezni vagy cukrozni. Akinek mégis hiányzik az édes íz, az rágcsálhat hozzá egy kis teasüteményt, marcipánt vagy (ez a legeslegjobb hozzá) kandírozott gyömbért, amit otthon is el lehet készíteni. Próbáljátok ki az zöld teát így, mindenképpen megéri!!! Ha van még kérdésetek a teákkal kapcsolatosan, jöhet!

rozina I 2009. 11. 28. 09:13

Én a legtöbb teát önmagában iszom. Leggyakrabban szálas zöld teát készítünk. Épp most szűrtem le az első felöntést :) Mézes-citromosat csak betegségkor választunk. A mentateát szerintem az észak-afrikaiak terjeszthették el Angliában is. Franciaországba is ők hozták be. Nálunk terem a kertben, saját mentát iszunk télen is (akkor szárítottat). Pár éve rákaptam a szép, régi csészék gyűjtésére. Nekem mindig voltak kedvenc bögréim, csészéim.. más ezekből a legfinomabb ital is :)

Andy7 I 2009. 11. 27. 08:55

Munkám során volt szerencsém sokat Angliában tartózkodni - én ott tanultam a következőket: 1. Earl Grey teát citrommal iszunk (+cukor + méz, ki,hogy szereti). Megdől a cikknek az a tétele, hogy aki citrommal issza a teát, az limonádét csinál.... 2. Fekete teát tejjel iszunk (+cukor), ki hogy szereti. Ennél a kettőnél mindenképpen forró vizet kell használni. 3. Gyógyteák, gyümölcsteák - itt mindenképpen fontos, hogy mi a tea alapja, attól függően kell áztatni forrázni, ízesíteni, nem lehet általánosítani. 4. Az angolok előszeretettel isznak mentateát, még a legforróbb nyárban is forrón - egyébként szerintem is nagyon finom. Ezt is szokták citrommal ízesíteni. A privát véleményem pedig Krumplicukorral egyezik - mindenki úgy issza, ahogy akarja! Én a fekete teára esküszöm, tejjel, illetve a rooibos-ra ízesítés nélkül.

zsebdög I 2009. 11. 26. 09:58

igen, evanagyi, úgy van, ahogy mondod sajnos. én ezért szoktam teaházakban is venni teát. imádom, amikor a zöld tea levelei a forró vízben szétnyílnak! pl 10 dekányi tea még ha drágának tűnik is, nagyon sokáig elég, mert kevés kell belőle. ha kiszámolod, mennyi (és milyen minőségű) tea van a filterekben, még akár olcsóbb is lehet a kimérős.

cateyes I 2009. 11. 26. 09:56

3% nem szereti a teát? De érdekes. Nekem a tea olyasmi, amit akkor iszik az ember, ha beteg.

evanagyi I 2009. 11. 25. 16:58

Nekem az a tapasztalatom, hogy meg a teakat forgalmazo vallalatok sem ismerik a teakat Magyarorszagon. Mivel nagyon szeretem a teat, sokkat iszom. Meg szerettem volna tudni, hogy melyik tea mennyi koffeint tartalmaz, ezert telefonon probaltam megkerdezni, de a leghozzaertobb hozzaerto sem tudott felvilagositast adni. Ugy gondolom, hogy a filteres teakba a morzsakat teszik, es az aruk csak a filter minosegetol fugg. Azt tapasztalom, hogy az olcso filteres teabaol mindig kiszivarog a teapor, a dragabb teaknak jobb minosegu a filtere, csomagolasa.

zsebdög I 2009. 11. 23. 10:44

a kommentelők jobban képben vannak, mint a cikkíró. a gyümölcsteákat én sem forrázom le a vitaminok miatt, a gyógynövényteákat pedig nem áztatom 10 percig, mert van, amelyik ettől túl aromás (kesernyés) lesz és szerintem így is hatásosak. a zöldteákhoz és a gyógyteákhoz nem ildomos citromlevet tenni - de sztem ez is ízlés kérdése. ja, és a zöldteát esténként még kevésbé javallt fogyasztani, mert élénkítő (és anyagcseregyorsító) hatása erősebb a fekete teáénál.

niki.ke I 2009. 11. 22. 16:36

én nem szeretem ha túl édes ha tea