Címkék: család, lélek, szülő, gyerek, skizofrénia

A skizofrénia a betegek családtagjait sem kíméli

Szabó Fruzsina
2009. I november I 18.

93 komment Betűméret növelés Betűméret csökkentés Küldés e-mailben Nyomtatás

Ugyan a skizofrénia tüneteinek egy része gyógyszerekkel megszüntethető, a betegek családtagjainak rengeteg türelemre és erőre van szükségük a mindennapokhoz. Főleg a skizofrén szülők gyerekei veszélyeztetettek - van, aki egy életen át nem tud szabadulni a nyomasztó emlékektől. A gyógyuláshoz viszont elengedhetetlen a családi környezet.


hirdetés


"Az első, amire emlékszem, hogy mennyire féltem tőle. Megpróbáltam megérteni, megpróbáltam a történetének szereplőjévé válni, de az egész egyre furcsábbá, és furcsábbá vált. Szerettem volna tudni, hogy mi is történik valójában, mivel korábban olyan jóban voltunk." "Olyan időszakokon mentem keresztül, amikor a józan eszemben is kételkedtem, és akkor olyan volt, mintha ugyanazt az utat járnám be, mint ő, ami iszonyú félelmetes volt számomra. Hirtelen borzasztó pánik lett úrrá rajtam, és úgy gondoltam - éppen úgy, mint az anyám -, hogy mindenki gyűlöl engem" - csak néhány részlet a Camouflage című brit animációs filmből, amelyben olyan felnőttek vallanak gyermekkorukról, akik skizofrén anya vagy apa mellett nőttek fel, és akik azóta sem tudtak megszabadulni a nyomasztó és félelmetes emlékektől.

hirdetés

hirdetés


Nehezek a mindennapok

Százezer ember, vagyis a lakosság körülbelül egy százaléka: ennyien szenvednek skizofréniában ma Magyarországon. A betegek ötödének élete során csupán egyetlen skizofrén "epizódja" van, többségüknél azonban rendszeresen visszatérnek, vagy folyamatosan jelen vannak a tünetek. A hallucinációkkal, érzékcsalódásokkal, téveszmékkel, illetve közönyösséggel és érzelmi elsivárosodással terhelt mindennapokkal azonban nemcsak nekik, hanem a családjuknak is meg kell küzdeniük. A hazai és nemzetközi kutatások szerint ugyanis míg a férfiaknál általában korán, húszéves kor körül alakul ki a betegség, vagyis kettétöri a karrier- és családalapítási terveket, addig nőknél jóval később, harmincéves kor után jelennek meg az első tünetek. Akkor, amikor már a család, a gyerekek és a munka is jelen van az életükben. Magyarországon több mint százezer egészséges embernek él a családjában pszichiátriai beteg. 

"Aki már gondozott skizofrén beteget, az tudja, milyen borzalmasak a tünetek, és mekkora terhet rónak a családtagokra" - mondja Molnár István, aki évek óta vezeti a Korlátozottan Cselekvőképes Személyek Hozzátartozóinak Érdekvédelmi Szövetségét. A civil szervezet olyan embereknek segít, akik súlyos pszichiátriai betegségben szenvedő rokonukat, családtagjukat ápolják, többek között beszélgetéseket és konferenciákat szerveznek, tanácsokkal segítik egymást.



"A tünetek ijesztőek, a betegek alkalmazkodóképessége egyenlő a nullával, ráadásul sokuk nem is ismeri el, hogy beteg. Ezért aki arra vállalkozik, hogy otthon gondoskodik egy skizofrén személyről, annak rendkívül türelmesnek, önzetlennek és alkalmazkodónak kell lennie" - mondja a szövetség elnöke, aki szerint ma már valamennyivel könnyebb a helyzetük, mint két-három évtizede, a modern gyógyszerek ugyanis a tünetek jelentős részét megszüntetik. Azért viszont most is komolyan küzdeniük kell, hogy a beteg be is vegye ezeket, és hogy rendszeresen járjon pszichiáterhez. "Ez egy nagyon megerőltető, sziszifuszi munka. Van olyan apa, akinek a fia sokáig nem volt hajlandó szakorvosoz fordulni, nem szedte az antipszichotikumokat, ezért folyamatosan romlott az állapota. A szülő három éven keresztül minden egyes nap ellenőrizte, hogy bevette-e a gyógyszerét. Ebben segítségére volt, hogy rendelkezésre álltak és állnak folyékony készítmények is" - magyarázza Molnár István.

A skizofrén személyek jelentős része tünetei miatt ráadásul dolgozni sem tud, így a szülőkre, testvérekre vagy házastársakra nem csak a gondozás terhe hárul: el is kell tartaniuk családtagjukat. "Ha a hallucinációk és a téveszmék el is múlnak a gyógyszerek hatására, megmarad az állandó levertség és a zavarodottság, amelyek miatt gyakorlatilag szobafogságba szorulnak a betegek. A saját démonjaikkal való küzdelem leszívja minden energiájukat, el kell fogadnunk, hogy ők ott belül dolgoznak. Bár sokszor tehetetlennek érezzük magunkat, egyszerűen nem szabad feladnunk" - magyarázza.

Már csak azért sem, mert az otthoni, családi gondoskodás - beállított és szigorúan ellenőrzött gyógyszeres kezelés mellett - hatékonyabban segíti a gyógyulást, mint ha a beteg kórházban vagy más intézményben élne. A kutatások szerint így jelentően csökken a visszaesés, vagyis a tünetek újbóli megjelenésének esélye, de a családjukkal együtt élő skizofrén személyek körében az öngyilkosság is ritkább. Ez egyébként óriási problémát jelent: az átlagos elkövetők számához képest a skizofréniában szenvedő nőknél tizenháromszor, a férfiaknál hússzor magasabb az öngyilkosságot megkísérlők száma. "A halált nem közvetlenül a skizofrénia okozza. De aki szeretet nélkül, teljesen magányosan, a téveszméivel, hallucinációival együtt él, könnyen arra a döntésre juthat, hogy eldobja magától az életet. Míg talán azok, akikkel foglalkoznak a családtagjaik, mégsem lesznek öngyilkosok, mert nem akarnak fájdalmat okozni a szeretteiknek" - magyarázza Molnár István.

"Úgy érzem, a betegség ellopta a gyermekkoromat"

Rita édesanyját a család szeretete és törődése sem mentette meg: negyvennégy évesen lett öngyilkos, tíz évvel azután, hogy skizofréniát diagnosztizáltak nála. "Hatodik osztályos voltam, amikor az első tünetek megjelentek. Attól a perctől kezdve úgy éreztem, nekem nincsenek is szüleim. Anyukám saját magával küzdött, édesapámat pedig teljesen felemésztette az aggodalom és a sok munka, amit a megélhetésünkért vállalt. Már nem hibáztatom őket, rám egyszerűen nem jutott idő" - meséli a ma már 28 éves nő, akiben ma is élénken élnek édesanyja hallucinációi.

"A rosszabb periódusokban azt hajtogatta, hogy követik, hogy meg akarják támadni. Nem értettem, hova lett a régi énje, túl kicsi voltam még, nem fogtam fel a skizofrénia lényegét" - mondja Rita. Édesanyját többször is kezelték kórházban, de voltak jobb időszakok is. "Tizenöt-tizenhat évesen már fel tudtam fogni, hogy anya beteg. Ekkor jött a düh: dühös voltam rá és a sorsa, és azt kérdezgettem, miért pont az én családomban van skizofrén? Néha úgy éreztem, nem is tudom, milyen a normális élet, hiszen évek óta egy pszichiátriai beteg mellett éltem" - emlékszik vissza. Tizennyolc évesen elköltözött otthonról, férjhez ment, de azóta is úgy érzi, a skizofrénia ellopta tőle a gyermekkorát.

Tények és tévhitek a skizofréniáról

A világ lakosságának körülbelül egy százaléka szenved skizofréniában, függetlenül a gyermeknevelési szokásoktól, vallástól, társadalmi helyzettől vagy más körülménytől. A tévhitekkel ellentétben ez a pszichiátriai betegség nem egyenlő a tudathasadásos állapottal, amely egy egészen különböző kórkép, ahogy a szakemberek szerint az a filmekből ismert információ is hamis, miszerint a skizofrén betegek többnyire erőszakos természetűek. Négy betegből egy meggyógyul egy éven belül, és a többi esetben is enyhülnek az érintett személy tünetei, sőt akár tünetmentessé is válhat, ha megfelelő gyógyszeres kezelésben részesül, és szociálisan is gondoskodnak róla.

A fiatal nő azok közé tartozik, akiket a Svéd Skizofrénia Társaság "láthatatlan gyermekeknek" nevez - ők azok, akik pszichiátriai betegséggel kezelt szülőkkel éltek vagy élnek ma is. A skandináv országban külön programot indítottak a számukra, sokan ugyanis a látottak, tapasztaltak miatt lelki sérülésekkel küzdenek, vagy éppen magukat okolják szüleik betegsége miatt. "A gyerekek számára valóban nagyon megterhelő, ha a szülő pszichiátriai beteg. Egyrészt nem értik, miért viselkedik furcsán, miért mond furcsa dolgokat az édesanyjuk vagy az édesapjuk, hiszen ezeknek a betegségeknek nincsenek látható tüneteik. Másrészt ijedtséget és bizonytalanságot érezhetnek, mert nem tudják, mi lesz velük és a szüleikkel" - magyarázza Dr. Gácser Magdolna, a gyulai Pándy Kálmán Kórház Gyermekpszichiátriai Osztályának főorvosa.



Úgy véli, a skizofrénia tünetei közül az ún. pozitív tünetek ijeszthetik meg leginkább a beteg szülővel élő gyerekeket, például a hallucinációk vagy a téves eszmék. "A szaknyelven negatívnak nevezett tünetek - például a közönyösség vagy a lelassultság - talán kevésbé viselik meg a skizofréniában szenvedők családtagjait" - teszi hozzá a gyermekpszichiáter, aki szerint a skizofrén szülővel élő gyerekeknek mindenképpen szakember segítségére van szükségük azért, hogy a lelki sérüléseik ne alakuljanak át pszichiátriai betegséggé.

Egészséget, családot és munkát szeretnének

Rita a mai napig fél attól, hogy egyszer nála is megjelennek a tünetek, a betegség azoknál ugyanis nagyobb eséllyel fordul elő, akiknek édesapja vagy édesanyja skizofréniában szenvedett. "Azt veszem észre magamon, hogy görcsösen próbálok normálisan viselkedni. Mások teljes nyugalommal az időjárási frontokra vagy a hormonokra fogják, ha éppen rossz a kedvük. Ha az én hangulatom nyomott, akkor mindig azon tűnődöm, nincs-e valami bajom" - meséli a fiatal nő, aki ismer olyan családokat, amelyek nem tudták vagy nem akarták vállalni pszichiátriai beteg rokonuk otthoni ápolását.

"Őket is megértem, de tudom, hogy az édesanyámnak nagyon sokat jelentett az, hogy szinte végig velünk lehetett" - mondja Rita, akinek tapasztalataival egy 2008-as felmérés eredménye is összecseng. A kutatók kétszáz skizofrén beteget kérdeztek meg többek között arról, hogy ha lenne három kívánságuk, mit kérnének. A legtöbben a teljes gyógyuláson kívül családra, párkapcsolatra és munkára vágynak.

 

Merjen egy skizofrén beteg gyereket vállalni?

 

 

Ajánljuk még:
Legolvasottabb cikkek:
Értékeld a cikket:  Szavazat

A hozzászóláshoz be kell lépned. Amennyiben regisztrálni szeretnél, megteheted itt!

     



Összes komment megtekintése! (93)

Az utolsó 20 komment:

kósika I 2010. 04. 13. 20:16

93

Kedves Göre Gábor/87 Azért írok Neked,mert úgy érzem,hogy a mondandód fontos lehet minden kedves hozzászólónak.Ne tartsd magadban,mert az sem jó.Ha úgy gondolod,hogy megosztanád velem tapasztalataidat kérlek írj az e-mail címemre:kosane@mailbox.hu

kósika I 2010. 04. 13. 20:02

92

Kedves Hajni1!A kérdés amit feltettél,igen komoly döntésre késztet.Hidd el ezzel nem vagy egyedül.Nem írtad meg,hogy az agresszivitás mellett van-e más tünete is a férjednek.Nem elég az,hogy az \"orvosai elég jól együttműködnek\"a férjednek kell velük együttműködni.Beszélj vele.Mondd meg neki,hogy az orvosaival őszintén beszélhet,-sőt ez nagyon lényeges-mert csak így tudnak neki segíteni.Általában a pszichiátriai rendelőkben szerveznek úgynevezett életvezetési therápiát.Javaslom Neked vedd fel a kapcsolatot a Thalassa Ház pszichiáter szakorvosával.(Ha érdekel e-mail címedre küldöm a pontos adatoka ).Azért merem ajánlani,mert sajnos a 27 éves fiam 8 éve skizofréniás, és Ő volt ebben az intézetben.A férjednek nagyon sok figyelemre ,empátiára,szeretetre van szüksége.Ha dührohamot kap,nem marad más - sajnos - mint mentőt hívni,akik szakszerüen ellátják,és a megfelelő helyre szállítják.A gyerekekre és rádvaló tekintettel én a költözést ajánlanám,mert így a kis családod \" talán \"kevésbé lesz sérült,mintha együtt maradnál a férjeddel.

Hajni1 I 2010. 02. 16. 10:10

91

Férjem 10 éve skizofréniás, Van 2, 4éves gyerekünk. Az utóbbi 1 évben kezd a férjem agressziv lenni. Félek tőle, komolyan van okom félni tőle vagy csak fenyeget? Eddig biztos voltam a dolgomban, úgy gondoltam így is lehetünk boldog család. De az utóbbi időben úgy viselkedik hogy már a költözésen gondolkozom mert félek hogy ha nem teszem meg csinál velünk valamit. Az orvosai elég jól együttmüködnek de nincs más segítségem. Egyáltalán létezik valami segítség? Mi a helyes maradjak vagy menjek? Melyikkel okozok kisebb bajt?

Gyöngyöm I 2009. 12. 11. 20:12

90

Mamszi szakszerű írását egészíteném ki egy kicsit. Bár általában fiatal felnőtt korban alakul ki, előjöhet később, akár ötven éves korban is. Lelkileg megterhelő, stresszes időszak elősegíti a kialakulást. A skizofrén betegnek gyakran hallucinációi vannak. Nagyon megszívlelendők Mamszi utolsó sorai is. Ha ez, vagy más mentális betegség, depresszió, szorongás, stb. valószínűsége fenáll, keresni kell egy pszichiátriai rendelést, gondozót, és elkísérni a beteget, mert magától, egyedül kicsi a valószínűsége, hogy orvoshoz fordul. A skizofréniára létezik gyógyszer.

Mamszi I 2009. 12. 08. 10:19

89

A schizophrenia ( sch.) főként fiatal korban jelentkezik. Az értelmi képességekkel nem függ össze, tehát nem jellemző az alacsony intellektus. A betegség lényege az, hogy szakaszokban ismétlődően a beteg kiszakad a valóságból és a belső kényszerképzetei erősebbek lesznek a külső hatásoknál. Az, hogy milyen gyakori a szakaszok váltakozása és milyen hosszúak, az egyéni. Nagyon nehéz a nem szakember számára diagnosztizálni, mert sokszor tévesztik össze más mentális zavarokkal. Ha bármilyen aggodalmad van hozzátartozód vagy rokonod állapotával kapcsolatban, akkor okvetlenül fordulj szakemberhez. A késői diagnosztizálás éppen úgy veszélyes és ártalmas, mint egy érzékenyebb, morózusabb embert sch-s-nak mondani.

szerelmes asszony I 2009. 12. 05. 16:34

88

Sziasztok! Ha valaki bennevolt ebben a betegségben,vagy családtagként élt át írja le nekem legyenszíves a tipikus jeleket. Köszönöm előre is!

gőre gábor I 2009. 12. 02. 15:27

87

Hozzászólnék, de nem névvel, érdekes, speciális tapasztalataim vannak, de nem adom nevem hozzá.

bettoula I 2009. 11. 24. 20:41

86

Kedves Mamszi! Nagyon szépen köszönöm a gyors válaszod és a rengeteg hasznos információt! Egy nemzetközi projekt tagja vagyok Dániában és ha nem bánnád, akkor megkérnélek, hogy írj nekem egy e-mailt (bettus@mailbox.hu), mert lenne még egy-két specifikusabb kérdésem! Előre is köszönöm és minden jót kívánok!

Mamszi I 2009. 11. 24. 19:27

85

A kényszer gyógykezelés már sokkal ritkább, szakértők kellenek hozzá. Jellemző, hogy hazánkban egyetlen egy ilyen intézet van ( Bp-en ) IEMEI. Akkor utalják ide kényszergyógykezelésre az illetőt, ha a bűncselekmény elkövetésekor nem volt beszámítható állapotban vagy börtönbüntetés alatt lett pszichiátriai beteg. Ez egy zárt intézet, gyakorlatilag börtön, de nem elítéltként élnek bent, hanem betegként. Amikor értelmi fogyatékkal élő lop ( nem azért, mert ő rossz lenne, csak az enyém, másé fogalom nem alakult ki nála ), akkor nem büntethető. Ha viszont megöl valakit, akkor a bíróság dönti el, hogy el kell zárni a társadalomtól vagy nem. Ha nem, akkor lakhat intézményben, ahonnan kijárhat, hiszen nem zárt intézmények az otthonok.

Gyurma I 2009. 11. 24. 19:08

84

Mamszi - akkor te még emlékszel az ominózus \"kényszer gyógykezelés\" intézményére. És akkor azt is tudod, hogy most hogyan megy ez......mármint a kényszergyógykezelés elrendelés, (jogszabályi háttér) azt hiszem ezzel mindent meg is magyaráztunk.

Mamszi I 2009. 11. 24. 19:01

83

Kedves Bettoula, nem is tudom, hol kezdjem. Intézményhálózat: nappali ellátás: az egyre fogyó pszichiátriai osztályok miatt minden önkormányzat feladata pszichiátriai nappali foglalkoztatót, napközi működtetni. Ez gyakorlatilag a legtöbb helyen abból áll, hogy a nyugdíjas klubot kettéválasztották és bal sarokban a reszkető öregek, jobb sarokban a pszichiátriai betegek. Ennek az intézménynek kellene megoldani azt, hogy a betegek állapotára szakértő szem nézzen, ha megjelennek az első jelek, akkor már tudja orvoshoz küldeni, vagy, ha nem akar menni, akkor értesítse a szakrendelőt. Szomorú, de nagyon kevés működik így. Volna még a házi gondozás, ahol szintén szakképzett ember jár ki hetente többször is, ellátja a szükséges feladatokat, ebédet visz, bevásárol, kimos, takarít. Ez pénzbe kerül ( igaz, a nyugdíjhoz igazítják ), de nagyon komoly gond a betegek bizalmatlansága. A bentlakásos intézmények abból a szempontból, amit kérdeztél, szintén nagyon rázós téma, mert ezekbe több éves várakozás után jutnak be és többségében régi, lakott területen kívüli épületekben vannak. Egy szülő nélkül maradó fiatalnak bizony gond az odautazás, még, ha van is pénze. Ez ahhoz vezet, hogy a kötelékek meglazulnak, a szülő egyre kevésbé lesz része gyermeke életének és mire - talán - meggyógyulna, már nincs meg a kötődés. Statisztika - orvosi könyvtárban bizonyára vannak ilyen statisztikák vagy a KSH évkönyveiben, de ezek a diagnosztizált esetek, a nyilvántartott betegek. Azok száma, akik látens vagy otthon elfogadott pszichiátriai betegek, akiket a család nem tekint annak, azokról nincs felmérés. Amikor ebből írtam dolgozatot a főiskolán, akkor gondolatban végigmentem a 10 emeletes panelon ( ahol lakom ) és annyi alanyom lett, hogy bele sem fértek a dolgozatba. És közülük csak egy szerepelt orvosi nyilvántartásban, előrehaladott dementia miatt. A gyerekek megsegítése témakörben felhívnám szíves figyelmedet egy magyar sajátosságra. Amikor a gyermeket segélyezni kell, támogatni bármiben, akkor az a helyi önkormányzat feladata, amikor ez a gyermek bekerül egy otthonba, állami gondoskodásba, akkor rögtön állami feladattá válik. Tehát a helyi önkormányzatok sokkal szívesebben teszik \"zaciba\" a gyereket, mert akkor nekik nincs velük gondjuk.

bettoula I 2009. 11. 24. 14:46

82

Nagyon aktuálisnak tartom, hogy már a médiában is foglalkoznak valamilyen szinten azokkal a gyermekekkel, akiknek valamelyik családtagja (leginkább szülőkre gondolok ezalatt) mentális betegségben szenved. Az ilyen fiatalokra rengeteg nyomás és feladat hárul. Arról már sokat olvastam, hogy más országokban (Hollandia, Dánia stb.) hogyan próbálják segíteni a hozzátartozókat, de nagyon érdekelne, hogy Magyarországon jelenleg milyen intézmények/ segítők állnak rendelkezésre és hogyan valósul ez meg. Milyen módszereket használnak? Statisztikai adatok vannak-e az adott célcsoportra vonatkozóan? Ha igen, akkor hol található? (A 2001-es népszámlálásnál a negyedik oldal alján találhatók erre vonatkozó adatok, de ott is leginkább a beteg szülőn van a hangsúly és nem pedig a gyermekeken)

Christart I 2009. 11. 22. 19:34

81

Csupaszabó, a 79. kommentre reagálva: igazad van, az emberek túlnyomó része (tisztelet a kivételeknek!) nem igazán szereti, ha valaki különbözik. Főleg, ha az a sorból kilógó egyén segítségre, és/vagy egy kis empátiára szorulna. Tudod, az nyűg nekik. Akkor gondolkodni kellene rajta, esetleg átértékelni dolgokat, és az fárasztó. Az egy plusz megoldandó probléma. Mennyivel egyszerűbb ítélkezni és beszólni, plusz esetleg elővenni a felmenőink által előregyártott előítéleteket... Akkor nem kell megerőltetni az agytekervényeket.

Mamszi I 2009. 11. 21. 11:02

80

Csupaszabo, tudod, hányszor gúnyoltak ki ezen nézetem miatt ? Pontosan azt mondtam, amit Te. Nem tudhatja senki, mert még hibáznia sem kell ahhoz, hogy ilyenné váljon. Az egészség hite bizony sokakat olyan öntelté tesz, hogy még bele sem hajlandóak gondolni a mások helyzetébe. Azt hiszik, hogy ők megérdemlik az egészséget, ez jár nekik az élettől és akinek nem ez jutott, az valamiért megérdemelte. Ugyan ez a helyzet a hajléktalanokkal is. Elismerem, vannak olyanok, akik azért élnek az utcán, mert nem akarnak máshol, nem bírják a kötöttséget. De vannak olyanok is, akik hoztak egy rossz döntést, vagy esetleg még ezt sem tették. Őszintén: ki nem hozott még soha rossz döntést ?

csupaszabo I 2009. 11. 21. 06:34

79

Mamszi, sajnos az emberek nagy többsége a másságot az élet minden területén elutasítja. Ha megnézed, egy szemmel látható másfajta betegségben szenvedőt is legszívesebben kiiktatna az emberek többsége az életéből, hogy még csak látnia se kelljen! Volt egy ismerősöm, a János. A régi munkahelyemen dolgozott, az udvart söprögette. Szemmel látható volt, hogy valami nincs rendben nála. Néha nagyokat kurjongatott, ha valaki elkezdte csúfolni, azt piszkosul megkergette. Amúgy ártalmatlan volt.De János nem volt mindig ilyen! Egyetemre is járt, és az egyik tanulmányi kiránduláson fertőzött kullancs csípte meg. Agyhártyagyulladást kapott, hetekig élet és halál közöttvolt, végül felgyógyult, de sajnos, nem múlt el a fertőzés nyom nélkül. A vicc az egészben, hogy János minden lököttsége mellett is művelt ember volt, 4 nyelven beszélt,. Egyszer fültanúja voltam, amikor az egyik professzorral beszélgetett a büfé előtt, és Ő, a lenézett, bunkó melósok által ezerszer kigúnyolt \"cégünk bolondja\" adott hasznáható ötleteket a profnak!!!! Jó lenne, ha mindenki belegondolna: vele is megtörténhet, hogy egy fertőzés vagy egy baleset miatt maradandó mentális károsodás éri. Hát bánjon ma úgy a mentálisan sérült embertársaival, ahogy szeretné, ha bánnának vele, ha Ő kerül ilyen helyzetbe! Meg persze mindenki mással, időssel, fogyatékossal, beteggel is úgy kell bánni, ahogy szeretnénk, ha velünk bánnának.

Mamszi I 2009. 11. 20. 19:27

78

Nekem, mint segítőnek talán az fáj a legjobban, hogy az emberek többsége még,ha mondom sem hiszi el, hogy az ilyen betegséggel küzdők is szenvednek. Amikor kórházban dolgoztam volt erre a taigetosz-pozitív kifejezés. Ezzel fejezték ki a fogyatékosokról és a pszichés betegekről a véleményüket. Egészségügyi dolgozók !!! Akiknek sokkal jobban kellene tudniuk, hogy ez a betegség miből áll ! Engem már többször küldtek pszichiátriára, csak nem mentem be. az egyik akkor volt, amikor félrediagnosztizálták a 12 éves fiamat, kezdetben volt a csontrák, ez több hónapig tartott, majd a cukorbetegség, ekkor viszont már örültem ennek a kórképnek, sőt boldog voltam. Arra gondoltam, hogy ezzel élhet. Ekkor is el küldött volna az orvos pszichiátriára.

Christart I 2009. 11. 20. 06:26

77

zizi: nagyon durva annak a fül-orr-gégésznek az esete, akiről írtál! Vajon hogy tud elszámolni a lelkiismeretével? Apám mély depresszióban szenvedett, időnként pszichotikus állapotba került, halucinált, embereket látott, akik nem is voltak ott, stb. Először egy lelkiismeretesebb doki kezelte, ő befektette, úgy állította gyógyszerre, kihozta a pszichózisból. Azután az a doki elment, kapott helyette egy másikat, aki mindenféle ellenőrzés nélkül adott neki másik gyógyszert, és még egy pár másikat is, olyanokat, amiket tilos lett volna szednie apámnak. Még egyszer mondom: mindenféle ellenőrzés nélkül. Olyan hangulatjavítót kapott, ami mellékhatásként felfokozza a depressziót, és a szuicid gondolatokat. Tavaly január 4-én szándékosan rengeteg gyógyszert vett be az apám. Búcsúlevelet is hagyott, amit a mai napig őrzök a pénztárcámban. Az orvos válasza (mosolyogva): \"Ó, szegény!\" Azt már csak a belgyógyász orvosa, aki az öngyilkossági kísérlet után próbálta megmenteni, súgta meg, hogy ezért simán be lehetett volna perelni a pszichiátert, mert hanyag módon, gondatlanul intézte apám betegségét. Nem tettük, mert úgyis kimosta volna magát az orvos. Azt pedig hadd ne mondjam, hogy délelőtt tízkor vitte be a mentő gyógyszer túladagolással válságos állapotban, és délután kettőkor még nem mosták ki a gyomrát. Fel is szívódott a cucc maradéktalanul...

tricrom I 2009. 11. 19. 23:35

76

A tényekről és a cinizmusról annyit, hogy az egyensúly megteremthető. Mindenkinek van egy kis világa, a skizofréné egy kicsit túl működik. Mindegy hogy csapdákat vélsz felfedezni az előszoba padlójának mintázataiban, ha kezeletlen vagy... Én arról a cinizmusról beszélek, hogy élsz, dolgozol eltelik 3 év, elveszted a munkahelyed, project munkákat végzel, kezdesz kievickélni. És miközben csak öntik rád, csak öntik rád, te még mindig itt vagy... És mégis jogilag neked kell bizonyítanod, hogy nem vagy aggresszív, mert valaki rádmondta, hogy veszélyezteted a gyerekét. Nem élhetsz a választott pároddal, mert a jog. Elméletileg ez olyan, mint a cukorbetegség. Vannak lelki katalizátorok, amik szétborítják a neuronterhelést, de nem hiszem, hogy az élő szervezet képes megváltoztatni a genetikai felépítését. Szóval akkor meghatározott, miért van az, hogy ha én állítólag, mert nagyon okos lélekbúvárok leszedáltak és rászoktattak egy szerre, ami igazából nem tudom, hogy mit csinál, mert 2 évente tök más információk vannak az interneten. Annyit mindenki állít, hogy erre ez a megoldás... Kéthetente egy injekció, aminek ráadásul egy dózis felett nincs is nagy hatása, és annak a mértével romlik a hatékonysága, minél nagyobb dózisokban adják. Máshol azt olvastam, hogy ez valami mesterséges enzim, ami a segít elbontani a dopamint a sejtközi térből, ahol gátolják a normális működést ha nagyon felhalmozódnak. Nekem vannak természetes módszereim, hogy az elsivárosodást, amit a gyógyszer okoz kezelje, ezért bűnöző vagyok. De működik, megvan a magam kis világa, és próbálok boldogulni. De mielőtt bárki bármit mondana a pszichés állapotomról, létezik egy vizsgálat, amiben nagy biztonsággal kimutattak eltéréseket a génerősségben. Nemrég megjelent tanulmányok azt mutatják, hogy a dopamin receptorok D1 és D2 szubtípusai a periferális limfocitákban is kifejeződnek. A dopamin receptor D3 (DRD3) génjének túlműködését találták szkizofrén betegek limfocitáiban és javasolták a betegség diagnosztikai markerének. [Sántha, Miklós és Janka, Zoltán és Szekeres, György (2007) A szkizofrénia diagnosztizálására alkalmas periferális genetikai marker azonosítása = Identification of a peripheral genetic marker suitable for diagnosis of schizophrenia. Munkabeszámoló. OTKA.] Máshol tesztekkel igazolták, hogy a skizofrének között kevésebb az agresszivitás, mint cukorbetegeknél. De én veszélyeztetem az ő gyerekét, és ehhez az ilyen cikkek is hozzájárulnak. Lehet, hogy stressz váltja ki, máshol úgy hivatkoznak rá, hogy korra, nemre, vallásra, világra való rálátástól 1%. A cikk a kezeletlenekről szól. Én küzdöttem és küzdök a szerért, ami megoldást jelent a problémámra, és örülnék, ha kimondanák, hogy genetikai. Mert nem a lélek beteg, hanem az elme. A fizikai hüvely. A sokféle fantázia nem baj, a baj, ha valakinek téveszméi vannak. Én megkérdőjeleztem őket, lassan az évek folyamán, mostanában csak egy finom motor, ami háttérből katalizálja az események. Úgy vagyok vele, a betegségemet fel szeretném használni, a félénkség, a szorongás, a magas fokú rendszerszemélet úgy tűnik az oldalamon áll. Mások szerint ez ömlengés. Vannak vadabb elképzeléseim is egy világról, amilyenben élni szeretnék. Az emberek 90%-át zavarja, abszurdnak tartja. A maradék 10%-ot érdekli, de ha mélységeibe elmondom akkor elidegenítem őket. A barátaim az az 1% akik közül van aki tisztel, de kiakad rám, ha lélekben összetörök. Mégsem zuhanok meg. Küzdelem. Belűről sem egyszerű.

csupaszabo I 2009. 11. 19. 21:37

75

Ajvé!!!! Mint Mary Poppins? Egyik kedvenc filmem, nagyon szeretem.Különösen a kéményseprők táncát.

alenkis I 2009. 11. 19. 21:26

74

Én a mai napig nem tudom, hogy tényleg beteg vagyok-e. Nagybátyám diagnosztizáltan skizofrén volt és huszonévesen öngyilkos lett, de ezt csak akkor tudtam meg, amikor 35 körül \"furcsán\" kezdtem viselkedni és anyám némi információt szolgáltatott fogcsikorgatva. Elég sok évig küzdöttem - de soha semmilyen gyógyszert nem voltam hajlandó szedni. Úgy hiszem, túl keveset tudunk még az agyról, hogy vegyileg beleavatkozzunk. Egy ideje jobban vagyok, dolgozom, iskolákat végeztem és végzek - de, ha arról kezdek el mesélni, hogy bele tudok lépni egy képbe és tényleg ott vagyok, fúj a szél meg minden - hát, elakad a társalgás. A gyerekeimmel viszont szerencsére sohasem szakadt meg a kapcsolatom - és ők, tündérmese/lidércnyomás és valóság eszmélési határán nem kérdőjelezték meg, hogy éppen a képben vagyok-e vagy kint.


Hirdetés
Belépés

hirdetés



Hírlevél
Friss kommentek

Lehet egyszerre két pasit szeretni?

Náunk mindenkinek barna szeme van. A férjemékn...

pgreta || 2010 || Sze || 03.

Új étkezési zavar: orthorexia

Mikor reikizni jártam, az egész tanfolyamon két...

Lucgizi || 2010 || Sze || 03.

Leteszteltük: Mit bír a körömlakkod?

Gizi köszi, láttam, hogy 200 alkalomra elég... ...

pgreta || 2010 || Sze || 03.

Legforróbb téma
Legfrissebb cikkek
Szavazás
Ajánlat

 

 

Receptajánló