Összes komment megtekintése! (138)

Az utolsó 20 komment:

Hú Banya, miért írtad hogy Hú Hableány, ez komoly? Én mondtam hogy csak apróság.

Igen, ez engem is sokáig foglalkoztatott, hogy talán azért volt ilyen, mert nem tudott róla, milyen hatása van. Próbálkoztam finoman beszélgetni vele erről, de nagyon zárt. Azután megtértem, és ez lényegesen átformált. Rengeteg sérelmet, bántást tudtam őszintém megbocsátani, annyira, hogy nem is fájt többé. Eszembe jut, emlékezem rá, de nem fáj, nem gerjeszt indulatokat. Anyámmal azóta sem találtam meg azt a meghitt, bensőséges hangot, ami szerintem anya és lánya között normális lenne. Feladtam. Örülök, hogy még van nekünk, maximálisan gondját viseljük, de egészen más, mint az apámhoz fűző érzelmeim és a fiaim is így állnak ezzel. Tulajdonképpen érdekes kérdés, hogy érdemes-e 56 évnyi házasság után szembesíteni egy férjet azzal, hogy mi mindent nem tud a feleségéről. Apám sosem emelt kezet ránk és meggyőződése, hogy anyám sem bántott minket. Mit érnék el azzal, ha most tartok egy nagy leleplezést ?

Szegény Ti, de erről eszembe jut a saját történetem, és sajnos az sem sokkal szebb. Csak az én Anyám már nem él.....ezért bennem mindig ott az érzés, hogy talán meg kellett volna próbálni, talán helyre lehetett volna hozni......de ő sem a saját életét élte.....

Már megbékéltem vele és tulajdonképpen sajnálom anyámat, aki most szembesül azzal, hogy, ha apám eltüsszenti magát, akkor rohan ki hozzájuk az összes unoka, ő pedig hiába adja elő a nagyhalált hetente többször is. És ebben az a vicces, hogy sosem mondtam el neki, miket éltem át gyermekként , nem is fogom, mert nem látom értelmét. Nem rossz ember ő, csak nagyon, de nagyon nem azt az életet élte, amire vágyott.

Hát, ez elég durva, érdekes ahogy ezt mesélted azon gondolkodtam nálunk mi a volt a büntetés, és képzeld - semmi nem jut eszembe........és ez eddig soha nem jutott el a tudatomig. Pedig a gyerekkorom nem volt egy felhőjáték azt megmondom, de mégis, ez valahogy kimaradt....persze, volt helyette más. De gyereket félelemben tartani, hm...nem is tudom, ez nem egészséges valahogy - sajnálom.

Kislány koromban anyán kedvenc nevelési módszere volt, hogy órákat kellett a sötét szobában egyedül töltenem. Kb 10-12 éves koromig annyira féltem, hogy mire bejött értem, már csak vinnyogtam a félelemtől. Később túllendültem a félelmen és álmodoztam magamban. Ennek két nagy hátránya lett, elvesztettem minden időérzékelésemet, a mai napig sem érzékelem az idő múlását, a másik pedig, hogy alkottam egy másik világot magamnak. Ebből megszabadultam azóta, de még mindig szívesen vagyok egyedül és a sötét sem zavar. Nem fogalmaztam meg, de mindig nagyon törekedtem arra, hogy a gyermekeimnek ne kelljen semmitől sem félniük, tőlem pedig végképp ne.

Ó, ez a bagoly nálunk is volt a porondon.....meg a zsákos ember......mégsem lettünk lelki töröttek, valahogy másként éltük meg ezeket a dolgokat.
Mamszi - nem is értelek, a prakkerrel volt bajod? Akkor egy jó kis áztatott kötél vagy vizes törölköző......(((::: Uramisten! És az tényleg orvos volt?

/ Apai nagyapám egyszer úgy tudott csak becsalogatni a házba, - este volt már, - hogyha nem jössz be, gyermek, elvisz a rézf...ú bagoly!
Sokáig rettegtem ettől a félelmetes figurától, bár akkori eszecskémmel fel sem fogtam, mit jelenthet.
Talán ennek a negatív élménynek köszönhetően sohasem dresszíroztam csemetkéimet. Most ők ijesztgetnek engem. Naponta. Többször. Ha egy kicsit késnek... Ha elköszön reggel, és elindul... Ha távol vannak tőlem... Ismerős, ugye, lányok!

Nekem ezzel pont fordított tapasztalataim voltak. Mivel nem vertem a fiúkat előbb a szomszédok, majd az iskola szólt a gyermekorvosnak, hogy beszéljen már a lelkemre, mert fiúgyereket verni kell. Nem vicc ! A doktornő elmagyarázta, hogy nád prakkert kell venni, beáztatni este és másnap azzal verni, feneket és combot, ott nem hagy nyomot. Nem akarózott tenni a dolgot, ezért ezt többször végig kellett hallgatnom. Azzal is jöttek a pedagógusok, hogy, ha túl puhán nevelem a gyerekeimet, akkor anyagyilkos lesz belőlük. Nos az idősebb 28 éves, a kisebb 26 és fél - még élek !

Hú Hableány. Ez komoly.

Jól van lányok! Én mindig frászt kapok amikor azt hallom, hogy szerencsétlen, védtelen gyerekeket bántják és egy felnőtt sem meri felvenni a harcot az agresszor szülővel.
Én is sarkamra álltam már néhányszor, bár ilyen súlyos következménye nem volt. Apróság csak Gyurmához képest. Azt tapasztaltam, hogy elég néha az is, ha végighallgat az ember egy kellemes játszótéri anyukatraccspartit, miközben azzal dicsekednek, hogy na az ő gyerekük minden nap megkapja a verésadagját, vagy hogy szobafogságot kap napokra, vagy kicsukja az erkélyre hisztizni, meg hogy mivel ijjesztgeti egyéb "praktikus nevelési eszköz".. De az ő gyereke nem fog ilyet meg ilyet csinálni, őt lestrapálni stb. Na, akkor elmondom a véleményem ezen büntetések alkalmazásáról, és nem vagyok népszerű. Nagyon sokszor látom, hogy egyből szebb hangnemben beszélnek a kölkökkel, nem is ígérgetik játszótéren a fülest.
Meg amikor a frissen ideköltözötteknek el kell magyarázni, hogy ha az udvaron kicsukva sír a gyerek kétségbeesetten (mert őnáluk ez a bünti), akkor errefelé az a szokás, hogy megnézzük mi történik, nem-e baj van. Ha pedig nem tudjuk megállapítani hogy nembántalmazzák-e a gyerkőt: rendőrt hívunk. Mindezt egyetemet végzett szülőknél.
Szegény kicsik, nem tudom ilyen helyeken jut-e nekik egy kis "perverz" testi kontaktus. Jobb lenne ha inkább ezzel inzultálnák őket.

Nem egy elhanyagolható részlet - legyünk őszinték ((::

De legalább reggelente bele tudok nézni a tükörbe úgy, hogy nem.... : )

Miért van olyan érzésem Bizsu, hogy már azok is maradunk? Én 1 hónapig álltam rendőri védelem alatt (más ügyben) dolgozni is rendőri kísérettel jártam.......senkinek nem kívánom.

Na, én egyszer tanúskodtam. (piti ügyben) Halálosan fenyegettek meg!!!!! Akkoriban nem mertem a sötétben egyedül sétálgatni.
Hülyék vagyunk Gyurma, ennyit tudok mondani. : )

Igen, ezzel az érzéseddel nem vagy egyedül. Nem messze tőlem lakik egy család 5 gyerekkel. Egyszer nem bírtam tovább és odamentem, megfogtam az apa karját és közöltem vele, ha még egyszer azt látom amit most rendőrt hívok, azóta házban veri a gyerekeket.....Mikor szóltam a védőnőnek akkor azt mondta, szerezzek még legalább 2 tanút aki ugyanezt elmondja amit én és akkor a gyámügy intézkedni fog. Elmentem a gyámügyre - a gyerekek azóta védelem alatt vannak. rendszeresen ellenőrzik óvodában - iskolában, hogy vannak -e rajtuk külsérelmi nyomok, le van-e vágva a körmük, tetvesek-e, stb.....az ablakomat az apa kétszer dobta be kővel, senki nem volt hajlandó tanúskodni. Pont.

De gyurma, ketten nagyon kevesen vagyunk. Tudod 1 fecske, nem csinál nyarat. Mostanában az az érzésem, hogy az összes fecske sem.

Azért Bizsu, mert ugye szemérmesek az istenadták, mert az olyan kényes dolog....mert akkor igazából állást kéne foglalni - és az olyan nemszeretem dolog. És főleg nem trendi! Nem tudjuk vele a nagy nyugatot majmolni......etc. És addig még álproblémákkal van mindenki elfoglalva, az igazival nem kell foglalkozni, az mehet a szőnyeg alá.

Mamszi, mehetünk tegyünk rendet ott is. :-)

Mamszi! Mikor indulunk? Kész a konyha? Milyen színű? ((::