Összes komment megtekintése! (26)

Az utolsó 20 komment:

Amikor gyesen mellett elkezdtem dolgozni, és csak én mehettem gyáp-ra, akkor előfordult olyan, hogy a munkám miatt nem tudtam otthon maradni a csemetémmel. Az A verzió az volt, hogy Apa elmegy a körzetihez, és kiiratja magát, mert meg lehetett vele dumálni, B verzió, vitték az anyukámék. Mostanra már bedolgoztam magam annyira, hogy megtehetem, hogy itthonról dolgozom, ha valami gond van. Márpedig a bölcsiből az oviba váltás együtt járt minimum havi egy hét itthonléttel, de átvészeltük. A mi mnkahelyünkön nem nagyon "divat" otthon maradni a gyerekkel, ha beteg, inkább mindenki megoldja, hogy vagy a párja marad otthon, vagy a nagyszülők vigyáznak az apróságokra.

Nem is nagyon merek beírni, mert leszedik a fejemet. De akkor is, hány olyan anyuka van, aki állandóan otthon marad, mert \"beteg\" a gyerek. (ja, megjátssza magát, mert nem akar iskolába menni) én meg próbálok bűvészkedni a minimális szabimmal, és sosem merném kiíratni magam táppénzre, pedig párszor voltam már beteg...

Macska: a beszámolód alapján én is a \"visszaélést\" gyanítom...

A történetem másik oldala van gyerekes kolléganőm más is neki két gyereke van az egyikük hat éves kora óta diabéteszes ,ha nála beteg valamelyik gyerek akkor mindíg megoldja pár nap hiányzással ,ha a kórházi felülvizsgálatra mennek előre szól és még egyikünk sem morgolódott ezek miatt .Persze azt már ő is megkapta ,hogy mert nagyok a gyerekei (A fia 9 ,a kislány 6éves) neki könnyebb.Hát nem tudom .Igazából inkább azért részleteztem ki ezt mert sajnos igen is van olyan aki visszaél a kisgyerek betegségeivel a többiek rovására ,hál istennek ez a ritkább .

Nálunk mindig mindenki meg tudj oldani a dolgait. :)) De ez nem az \"állami okosságon\" múlik, hanem azon, hogy mindig mindent meg tudunk beszélni egymással. És akinek beteg lett a gyereke, az nem egy vállrándítással intézi el a dolgot, hogy \"így jártatok\", hanem amikor épp nem beteg a kicsi, akkor odateszi magát nagyon a dologba! Sőt, volt hogy tényleg a férje maradt otthon a gyerekkel: persze addig, amíg át nem tudtuk szervezni magunkat... Lehet, hogy az a titok nyitja, hogy mindannyiunknak van gyereke?? Vagy az, hogy nem kiszúrásra járszik egyikünk sem???

Azért nem kellene a tisztelt anyukáknak Macskát szétmarcangolni, mert írta, hogy amíg távol volt a kolléganő, igazságosan fel tudták osztani egymás között a munkát, úgyhogy egyrészt szerintem nem a létszámhiánnyal van a baj, másrészt azért egy váratlan hiányzás még a megfelelő létszám esetén is gondot okozhat. Az is igaz, hogy a bacilus nem válogat (főleg nem az oviban), sok ismerősömnek a gyereke kéthetente lebetegszik, de azért ilyenkor az okos ember a munkatársak igényeit is figyelembe veszi ( számomra ez is beletartozik a kollegiális viszonyba, hogy egymásra vagyunk tekintettel, és nem csak a többiek vannak egy személyre), mert ha a többieknél nincs is gyerek, azért a szabadság, kikapcsolódás nem kizárólag a gyerekesek privilégiuma, úgyhogy ilyenkor apukát is meg lehetne kérni, hogy ő menjen táppénzre a gyerekkel pár napra.

Ezt mind értem de azt magyarázza meg valaki ,hogy honnan tudja az a fránya bacilus ,hogy épp hosszú hétvége vagy ünnep közeledik . egyébként már csütörtöktől pedzegette ,hogy valszeg hétfő már megint nem jön mert úgynéz ki beteg lesz a gyerek .A legifjabb kolléganőm kérdezte ,hogy honnan tudja ? Az anyák ezt megérzik .Ifjabbunk megkérdezte ,hogy nem maradna esetleg otthon a papájával a csemete ? Azóta nem beszélnek .Engem ma már felhívott ,hogy biztosan nem jön holnap és legyek szíves szóljak a főnöknek ,mert köhög a kicsi .Nem szólok.

Egyetértek julival. Ha az éves szabi kiadása (megbeszélve, előre egyeztetett időpontban) nem okoz gondot, akkor a váratlanul fellépő -1 fő (saját vagy gyerek betegsége miatt) nem okozhat megoldhatatlan gondot, gyakoriságától függetlenül. Ha viszont már az éves szabit is éppenhogy lehet csak kiadni, ott valóban komoly gondot okozhat egy váratlan hiányzás. Ebben az esetben viszont eleve létszámhiány van, kevesebb ember végzi az adott munkát, így annak elvégzése (határidők, mennyiségi-minőségi mutatók betartása-munka jellegétől függ, hogy hol mi az elsődleges a többi szempont mellett-) kérdésessé válik egy váratlan plusz hiányzó miatt, mivel a \"maradék\" létszám nem tudja elvégezni a munka mennyiséget. Az ilyen létszámhiányos (spórolás!) helyeken jön a kollegiális (??) \"minek vállalt gyereket, ha nem tudja megoldani a vele kapcsolatos problémáit? mi közöm nekem ehhez??!!\"- kezdetű szöveg. Persze, ha idővel a kedves kolléga (-nő, merthogy általában anyu marad otthon a beteg gyerekkel, és akkor még a téli-őszi-tavaszi szünetekről nem is szóltunk....) is eljut oda, hogy gyerekre vágyik.... vajon szül? És akkor hogyan oldja meg??? Bébysitter? Mi marad a fizuból? Merthogy alapból a pénzért dolgozunk, a többség, arányaiban kevesebb nőnél lehet beszélni a szó eredeti értelmében vett karrierről. Igaz, rájuk meg nem jellemző a szülés... Vajon miért?... Egyszóval: nehéz. Bár lehet, csak abba kellene belegondolni, hogy fordított helyzetben nekem hogyan esne... Merthogy én is lehetek (leszek. Ugye, lesz?) gyerekes anyuka, aki a 3 év fölötti gyereke mellett dolgozni szeretne (pénz, TB-ellátottság, szolgálati idő a nyugdíjjogosultsághoz: erre mindenkinek szüksége van).......

macska Nekem erről az a véleményem, hogy a mai munkáltatók is okolhatók az ilyen helyzetekért. Aki ma dolgozik, az 2-3 ember munkáját végzi el, ugyanakkor számtalan munkanélküli van. Minden cég így spórol. Sok helyen már az éves szabadság kiadása is gondot okoz, nem hogy a váratlan megbetegedések. Kellemetlen Nektek is, és a kolléganőnek is. Egy plusz fővel mindez lehet, hogy elkerülhető lenne.

Kolléganőnk tavaly jött vissza gyesről azóta állandó jelleggel borul a beosztásunk ,mivel a gyereke gyakorlatilag egy -két hét után mindjárt beteg .Nem is szóltunk tavaly míg a beszokós első ovis idők voltak de most már kicsit bicskanyitogató a hangulat ,a nyári szabadságoláskor a saját szabija előtt két héttel betegedett meg a gyerek ,ez egy hónap távollét volt miközben a többiek szabadságát úsztatta el .Most az őszi szünet közeledtével mit ad isten a gyerek újra beteg lett ,tehát ezt a szabadságot is megtoldotta még egy héttel .Nem tudunk tervezni mivel a leglehetetlenebb időpontokban jelent beteget a gyerekre hivatkozva és meg sem fordul a fejében ,hogy nekünk is lenne magán életünk ,programunk és a kolléganőknek is járna a szabadság és a pihenés .Az ünnepektől előre rettegünk mert hiába írat a főnök beosztás tervezetet az első lesz aki felrúgja ,pedig a mi munkarendünk folyamatos ,és ilyenkor is dolgozunk ,amíg nem jött vissza kevesebben voltunk de mindenki számíthatott a többiekre és minden ünnepet igazságosan osztottunk fel.Mit tegyünk ? Nem vagyunk szörnyetegek ,de ezt azért túlzásnak érezzük.

Ovis koromban nekem is folyton mandulagyulladásom volt, 5,5 éves koromig 2hét betegágy, 2hét ovi:( Édesanyámnak persze hamar leketyegett a táppénz, sokszor voltam ekkorka gyerekként egyedül otthon. A szomszédos épületben dolgozott, fizikailag közel volt, meg sokszor átszökött rámnézni, de mai napig bennem van, hogy állok az ablaknál és ordítok -ami egy mandulagyulladásnál csak recsegés volt- hogy anyaaaa, gyereee... Volt hogy az ablakot vertem, de úgy, hogy betört az üveg. Mai napig gyűlölöm az egyedüllétet.

Megbízható és elég önálló is. A munkahelyemről (műszakos munkarend, 12 órás) a hazamenetel sem igazán pártolt a vezetőség részéről (kollégát a 14 éves fia hívta fel este 10-kor, hogy megpróbáltak betörni, de a szomszéd elriasztotta a betörőt, most már minden oké. Haza akart menni, nem engedték el...... :((( ). \"Mindössze engem enne a fene, hogy vajon hogyan boldogul - hogyan van, miközben tudom, hogy lázas-törött lábú-stb. Elvégzett munka mennyisége-minősége.... Mán\'megéri dolgozni menni, mindenkinek....... Amíg még van hova.... Nehéz szitu lehet, nem óhajtok belefutni. De védőoltást, sajna, nem kaptam ellene....,.

Muca az én rendes főnökm mellett volt olyan \"rendes\" kollégaNŐ!!! aki azt mondta \"ekkora gyereket már otthon lehet hagyni nyugodtan\" 9éves volt !!!! Lázasan.....meg egyáltalán. Igen nagyon nehéz helyzetben van az akinek ilyen gondja van, de egyet biztosan tudok, én a gyerek mellett döntenék, persze könnyen jár a szám gondolhatod, de a lányom 25 éves, és amiko kicsi volt én is küzdöttem hasonló problémával. Volt egy \"pótnagyink\", a szembe szomszéd néni, és ha már nem volt más megoldás akkor ő jött......A 15 éves lányod szerintem ha elég megbízható már könnyebben megoldható. Nálunk ilyenkor már a telefonos segítség elég volt, persze rohantunk haza amilyen gyorsan lehetett.

Főnökfüggő. Anno kb havonta-6 hetente volt torokgyulladása a lányomnak, ekkoriban (kb 1 éven át) 1 hét táppénz. (2,5 éves volt, amikor visszamentem dolgozni, gyerek oviba került, szerette nagyon). A főnököm ordított (szó szerint) a műhely közepén: nem igaz, hogy mindig beteg, ne lógjak annyit, mért pont mindig az enyém beteg, stb???!!!. Aztán kivetettük a manduláját, 3,5 éves korában, azóta kb évi 1 megfázás és slussz. De akkor ez felmondást eredményezett részemről (a főnöki ordítás), mivel nem tudtam máshogy megoldani a gyerek ellátását (oviba betegen nem vittem-nem vihettem), a cirkuszra nem volt \"igényem\". A mostani munkahelyemen is finoman szólva görbén néznek a táppénzesekre (nagy cég, többszáz alkalmazottal), miközben ki van plakatírozva bent, hogy ha beteg vagy, maradj otthon, ne terjeszd az (esetleg) fertőző betegségedet, pihend-kúráld ki magad otthon! Én sem mertem otthon maradni, mivel leépítéseket rebesgetnek, \"előnyben\" a táppénzesek (természetesen állományból visszatérve, törvény adta módon...) Aztán az is érdekes, hogy szabályozva van, hogy X éves gyerek évi hány napot lehet beteg (mármint a táppénzes napok száma életkor-függő). Ha egy 10 éves gyerek évente 3 alkalommal szed össze lázas-egyebes nyavaját (pld. egy alapos megfázás + egy hányásos-hasmenéses gyomorrontás-fertőzés + egy valamilyen gyerekbetegség -pld. bárányhimlő- =ezesetben még csak betegesnek sem mondható a gyerek, aki mindig minden nyavaját elkap) , esetenként 1 heti otthonléttel számolva, akkor a 3. alkalommal micsinájjon a kedves szülő? Szabi? Ha van még, ha elengedik.... Ha nem? Tegye a sarokba a gyereket? A nagycsaládos együttélés vagy a közelben a nagyi nem mindenkinek létező állapot, pláne, hogy egyre inkább elmennek a munka után nagyobb távolságra az emberek... Akkor? Pláne, ha az azévi első problémánál kimerítette az a fránya betegség a két hetet (ennyi idő alatt gyógyult meg a gyerek)..... Érdekes \"szabályozás\".... Jut eszembe: ha a 15 éves lányom beteg lesz (influenza, vakbélgyulladás, kéz-lábtörés, stb. = bárkivel bármikor megeshet, sajna, de mindenképpen segítséget-ellátást-ápolást igénylő betegségek), akkor micsinájjak???? Tegyem be a ..... Hova??? De tényleg? Ekkor m i van?

Ez is egy olyan dolog, hogy járni jár, de... :S Ha valakinek nem olyan a főnöke, akkor aztán maximum a szája jár :((

Nagyon kemény meccs volt mire megértette! (((:::

Gyurma :)) Rendes ember a főnököd és még gondolkodik is :)) Ha így is jól el tudod látni a feladatodat, akkor ez mindenkinek a lehető legjobb :)

Gizi - nekem azt mondta a főnököm mikor gondom volt, keressek bébiszittert, kifizeti, de nem maradjak otthon - nehéz volt vele megértetni, hogy az ember a beteg gyerekét nem bízza bébiszitterre. Kompromisszumot kötöttünk, \"office at home\" - és működött, azóta amennyit csak lehet nem is megyek be.

Na ez az!! Úgy látom ez a \"jó régen\" mindenkinél működik :) Szerintem ilyenolyan okból nem szívesen veszi igénybe senki sem a táppénzt...

táppénzen saját betegségem miatt nem voltam még.de a fiam miatt már igen és nem volt belőle problémám.a főnököm tök megértő,de tisztában van vele,soha nem éltem vissza a helyzettel.de ha beteg a gyerekem,akkor én maradok,nem vagyok sztahanov,mert megtehetem.mondjuk ez kb.4 éve volt utoljára.