Címkék: szabadidő, homeopátia, alternatívgyógymód, interjú, manntamás

Mann Tamás: Minden gyógyulási folyamat hit kérdése

Bus András
2009. I október I 15.

Mann Tamás alternatív gyógyterápiával foglalkozik, mióta elvesztette egy balesetben a látását, de két lábbal szeret a földön állni, és bár nyitott mindenre, csak abban hisz, amit megtapasztal. Ennek megfelelően saját módszereiről és a hagyományos orvoslásról is tárgyilagosan nyilatkozott a Női Lapozónak.

hirdetés

Mann Tamás azóta foglalkozik alternatív orvoslással, hogy egy balesetben elvesztette a látását. Talpdiagnosztikával állítja fel betegei kórképét, a kezelés során megérzéseire, benyomásaira is hagyatkozik, és több olyan módszert is alkalmaz, amik nem mérhetők és nem írhatók le egzakt módon. Ennek ellenére kifejezetten realista ember, és bár nyitott mindenre, csak abban hisz, amit megtapasztal, de abban feltétlenül - így az alternatív orvoslás módszereiről éppolyan tárgyilagosan beszél, mint a hagyományos gyógykezelésekről.

hirdetés

Női Lapozó: Nemrég olvastam egy Vágó Istvánnal készült interjúban, hogy a Szkeptikus Társaság szeretné elérni, hogy kivegyék az Európai Unióban a hatékony gyógymódok köréből a homeopátiát. Mit szól ehhez a terapeuta?
Mann Tamás: - Az az illető, aki erre rájött, és ezt elkezdte, nem volt buta ember, és már több mint száz éve bizonyítottan működik a módszer. Bár én ezzel nem nagyon foglalkozom, mert nem feladatom meggyőzni senkit, azt javasolnám azoknak, akik nem hisznek benne, vagy hasztalannak gondolják, hogy mélyedjenek el benne. Aztán amikor megvannak az első sikerélményeik, megint megkérdezném őket, hogy mi a véleményük.

Biztosan lennének sikerélményeik?
- Lennének. Nagyon molyolós dolog, de tegyük hozzá, hogy az orvosi gyakorlatban is úgy megy ez többnyire, hogy kiírnak egy gyógyszert, a beteg beszedi, aztán vagy a mellékhatásaitól szenved, vagy nem használ neki. Akkor kiírnak neki egy másikat, és így tovább, szóval egyik sem egyszerűbb a másiknál, csak épp a homeopátia esetében nincs mellékhatás.

A hit milyen szerepet játszik a sikerélményben?
- Minden gyógyulási folyamat hit kérdése. Az is egyfajta hit, hogy elmegyek az orvoshoz, megbízom benne, és beveszem a gyógyszert. Lehet az a terapeuta orvos, alternatív gyógyász, homeopata, bármi, a hitre szükség van. Ha nem hiszünk benne, még a gyógyszer hatását is képesek vagyunk blokkolni.

Van akkor gyógyíthatatlan ember a homeopátia szempontjából is, aki egyszerűen nem akar meggyógyulni?
- Aki eljön egy kezelésre, az gyógyulni akar. Az én dolgom az, hogy olyat tegyek, amivel bebizonyítom neki, hogy működik az, ami mellett letette a voksát. Ennek ellenére előfordulhat, hogy nem sikerül, mert minden terápiában lehetnek kudarcélmények. Éppen azért van annyiféle kezelési mód. Egyedül üdvözítő út nincsen, csak és kizárólag homeopátiát én nem alkalmaznék. Persze vannak esetek, amikor az is elég, de kombinálni kell más módszerekkel, legyen az akár manuálterápia, akár másmilyen gyógynövény-kivonatok alkalmazása, vagy urambocsá, ha kell és szükséges, akár gyógyszeres terápia is.

Hogyan került ön kapcsolatba az alternatív gyógymódokkal? Hogyan kezdődött a pályafutása?
- A pályafutásom egy baleset után indult, amiben elvesztettem a látásomat. Részt vettem egy rehabilitációs programban, ahol felajánlották, hogy tanulhatok kefekötést, telefonközpont-kezelést és gyógymasszázst. A gyógymasszázs közel állt hozzám, így azt választottam, de a gyakorlás közben rájöttem, hogy egymagában kevés. Ezért fordultam az alternatív gyógymódok felé, és így került képbe a homeopátia is.

Összetalálkozott volna ezekkel a gyógymódokkal, ha nincs a baleset?
- Ezt így utólag nem tudom megmondani. Nehéz lenne kitalálni, hogy abban az előző életemben hogyan találkoztam volna össze ezekkel a gyógymódokkal, és hogyan reagáltam volna rájuk.

A sorsszerűségben hisz?
- Vannak sorsszerű események, de én elég realista vagyok minden tekintetben. Azt hiszem el, amit megtapasztalok, és amiről tudom, hogy működik. Amit nem tapasztalok meg, arra pedig nyitott vagyok, és arra törekszem, hogy legyenek róla tapasztalataim, hogy bebizonyítsam magamnak, hogy működik. Én így állok mindenhez hozzá.

Hogyan tanulja az ember ezeket a gyógymódokat? Van ennek intézményrendszere?
- Most már szerencsére van intézményrendszere is. 1998-ban hoztak egy olyan egészségügyi törvényt, ami elismert bizonyos alternatív gyógymódokat, és rendezte ezeknek a képzését, vizsgáztatását, a továbbképzést, és így tovább. Amikor pedig valaki már praktizál, akkor ugyanúgy pontokat kell gyűjtenie, bizonyítania kell bizonyos idő alatt, mint az orvosnak és sok más szakembernek.

És hogyan lehet továbbadni azt a tudást, amivel ön rendelkezik? Tökéletesen egzakt módon, mint a hagyományos orvoslás módszereit?
- Van, amit nem tudnék átadni, mert az egyfajta megérzés, sejtelem, másrészt rutin kérdése is. Egyszóval úgy nem lehet előadni az egészet, mint egy matekpéldát, inkább az irányvonalat lehet lefektetni, azt, hogy merre kell haladni, mire kell figyelni, hogyan kell memorizálni. A többi már a tanuló dolga. Ettől függetlenül én nagyon szeretném már valahogyan elkezdeni oktatni, meg sok minden szorult belém, de sajnos elég nehéz bekerülni az oktatói körökbe. Én mondjuk el is pályáztam hat évre vidékre, és ezzel kilőttem magam mindenhonnan, de amúgy sem sok az esély. Hogy miért, arra konkrét választ sosem kaptam.

Van egyébként olyan, akiből nem lehet terapeuta, mert hiányoznak belőle kulcsképességek, vagy elvileg minden ember képes rá?
- Az adottságok menet közben derülnek ki, ehhez el kell kezdeni tanulni. De nem biztos, hogy akiben felébred a kíváncsiság, abból jó szakember lesz. Kell hozzá tudásvágy, kell hozzá memória, valamint empátia és emberszeretet. Röviden ennyi.

Lehet rangsorolni a különböző alternatív gyógymódokat, diagnosztikai technikákat?
- Nem. Ez nem olyan, mint egy CT meg egy MRI, hogy az egyik pontosabb a másiknál, hanem mindegyik más oldalról közelíti meg a dolgokat. Szakember kérdése, hogy mit választ, és hogyan tud bánni vele. Én a talpból olvasok, mert látás nélkül ez maradt nekem.

Jelent önnek esetleg valamilyen előnyt is a munkájában az, hogy nem lát?
- Jobbak a megérzéseim, értelemszerűen. És nem téveszt a szemem. Részletesebbek, finomabbak az első benyomásaim, ennyiben talán előnyöm van.

Nekem mindig úgy tűnt, hogy önben van egy kis irónia is az iránt, amit csinál, szokta például hókuszpókusznak is nevezni. Ez a betegnek szól, vagy saját magának is?
- Nekem nem. Én 20-25 évvel ezelőtt mosolyogtam ezen, aztán onnantól kezdve, hogy megéreztem bizonyos dolgokat, már komolyan vettem. Inkább a páciensnek szól az irónia, hogy érezze, hogy amit csinálunk, az működik, de ettől még nem szállunk el tőle. Én azt szoktam mondani, hogy nevezhetjük ezt bárminek, susmusnak, varázslatnak, a lényeg, hogy működik. Ez is egyfajta terápia, a komplex kezelés része.

Mennyire szkeptikusak az emberek, akik önhöz fordulnak?
- Nehéz megmondani. De aki eljön hozzám, az már megjárta a hadak útját, nem úgy kezd élből, hogy nem érzem jól magam, megyek a Tamáshoz. Először orvoshoz fordul, aztán jön el hozzám.

Nehezebb is emiatt a dolga?
- Igen. Nekem hitvallásom, hogy megelőzni könnyebb, mint orvosolni a bajt, és amikor egy rosszul diagnosztizált, félrekezelt beteg jön hozzám, akkor a hibás terápiának már vannak káros hatásai, amik miatt nehezebb a feladatom. De soha nem úgy kezdem, hogy "na hát az orvosok", szó sincs ilyesmiről. Az orvos is teszi a maga dolgát, végzi az előírások, a tanultak szerinti feladatait, és ha nem jön neki össze, hát nem jön össze. Vannak dolgok, amiket egzakt módon nem lehet kimutatni, mert van testünk, lelkünk és szellemünk is, amiket együtt kell vizsgálni. Hiába van egy mért adatban eltérés, az így diagnosztizált problémára alkalmazható készítmény nem feltétlenül hat, mert valami más még hiányzik mellőle. Ha ez a helyzet, a beteg eljön hozzánk, és mi már az egész embert nézzük, kikérdezzük, reagálunk, elhisszük, amit mond, mert azt valljuk, hogy neki van igaza.

Említette, de érezni is lehet, hogy ön realista ember. Hogy fér ez össze azzal, amit csinál?
- Remekül. Amire mások azt mondják, hogy csoda, arra én azt mondom, hogy csodálatosan működik, de nem csoda, mert mindennek van miértje, oka. Persze van, amire nem tudunk magyarázatot adni, de én azt mondom, hogy ha nem tudunk, akkor most még nem is kell. Majd ha elérünk egy olyan színvonalra, hogy mérni tudjuk a dolgot, akkor az se lesz csoda senkinek. De a lényeg az, hogy mindig azt nézzük, működik-e. És az is fontos, hogy ha működik, ne szálljunk el tőle. Én nem turbózom, nem misztifikálom a dolgokat, hanem otthagyom őket a helyükön, ahol vannak.

Könnyű így hozzáállni?
- Nem. Ahhoz, hogy én ide eljussak, kellett a feleségem, aki nagyon sokszor lenyomott a földre, amikor el akartam szállni. Egy pár sikeres gyógyulás után ugyanis törvényszerűen elszáll az ember. Eleinte persze ellenáll, de aztán jön egy időszak, amikor már nem megy, és akkor jönnek a kudarcok is, mert az öntömjénezés miatt nem vesz észre egy csomó mindent. Ezért kell valaki, aki visszafog. Persze az öntömjénezőket körülveszi egy fanatikus tábor, de hát előbb-utóbb kiderül, hogy mi a helyzet, mert vagy nem gyógyulnak az emberek, vagy a terapeuta omlik össze.

Annyit beszéltünk már a hitről, hadd kérdezzem meg végül, hogy miben hisz ön, a szó klasszikus értelmében.
- Nem vagyok ortodox hívő és nem vagyok UFO-mániás sem. Mindig azt mondom, hogy van valami, ami felettünk áll, bár felém soha nem bizonyított úgy, hogy megjelent. De kell lennie valaminek, ami ezt az egészet összecsavarozta. Egyszer talán majd tanúbizonyságát is teszi annak, hogy van, de ha nem, az se baj. És hiszek abban, hogy jó szóval rá lehet venni az embereket arra, hogy kilábaljanak valamiből, ami nem jó nekik.

Ajánljuk még:

Legolvasottabb cikkek:

34 komment

A hozzászóláshoz be kell lépned. Amennyiben regisztrálni szeretnél, megteheted itt!

Összes komment megtekintése! (34)

Az utolsó 20 komment:

cateyes I 2009. 11. 20. 09:11

Én nem hiszek ebben, de meg tudom érteni, hogy ha valaki beteg akkor mindent kipróbál, amitől segítséget remél.

hableány I 2009. 10. 31. 05:47

Meggyőzni nemigen lehet egy tizenhat évest. A három felnőttet viszont igen, arról hogy nekik tudniuk kell ki a szülő, kié a felelősség. Megkérdezni őket hogy elviselnék-e ha később azt kéne gondolniuk édesanyjuk nem tudott mindent megtenni húgocskájukért mert ők nem segítettek. Ha olyan gyógymódról van szó ami nem veszélyes, maximum nem hat azt érdemes megpróbálni, segítsenek rábeszélni a beteget. De azért észnél kell lenni, sokan akarnak az emberek becsapásából megélni, jól kell megválasztani a gyógyító személyét. Sok sikert hozzá és mielőbbi gyógyulást a kisnagylánynak!

nagy zsuzsa I 2009. 10. 27. 06:03

Én meg vagyok győződve róla, hogy ha a természetgyógyász az orvos és a beteg együttműködik, és főleg a beteg hisz a gyógyulásban, akkor sikerül is neki. Sajnos a csládomban " kínai nagyfalba" ütközöm ezzel az elméletemmel. Van egy nagyon beteg 16 éves lányom, aki inkább hallgat a három felnőtt testvérére, mint rám, így nehéz dolgom van. Elolvastatom vele a cikket, de nem sokat remélek. Nem tudom mivel tudnám meggyőzni. Köszönöm a figyelmet. Egy elkeseredett anya

csupaszabo I 2009. 10. 24. 16:36

Én iys hókuszpókusznak tartottam a reikit és az egyéb természetgyógyászati módszereket, amíg meg nem tapasztaltam, mennyire hatásosak! 2002-ben kivették a méhemet egy férfifej nagyságú daganat miatt. A barátnőm, aki reikis, a műtétem ideje alatt energiát küldött, és utána is. Még aznap felkeltem az ágyból, másnap már szaladgáltam a folyosón, és a doktornénim elmesélte,hogy a műtét közben meg utána egyfolytában arról karattyoltam, hogy ezután milyen jókat fogok majd hancúrozni a férjemmel. Állítólag még a pózokat is elmeséltem, a műtét így nagy röhögések közepette zajlott. 2 éve pedig a tüdőgyusziból gyógyított ki pár nap alatt. 12 napig közel 40 fokos lázam volt, semmi nem segített. Ő 1 éjszaka alatt levitte a lázamat, majd 2 nap múlva pár óra alatt elmulasztotta a tüdőgyulladásomat! Én is most végzem a reiki alaptanfolyamot. Tegnapelőtt reggel Zsolti fiam úgy belerúgott a fotelbe, hogy a kisujja teljesen bedagadt, nagyon fájlalta, alig bírt menni. Cipőt sem tudott húzni, az egyik tanárjának a papucsában sántikált haza. A rtg szerint rándulás, 4 hétig felmentve tornából. Megkérdeztem, segíthetek-e, ha tudok? Kérte a segítséget. Ma már egyáltalán nem sántít, saját maga sem találja, hogy hol fájt, csak a nagy kék folt árulkodik a balesetéről. A családomban sokszor sikerült elmulasztani fejfájást, isiászt, olyanokat is, amiket az orvosok évek óta nem tudtak kikezelni. Én tudom, hogy ezek a módszerek működnek.

SurferDude I 2009. 10. 23. 22:39

Ha minden gyógyulási folyamat hit kérdése, remélem szólni fog a cikkben szereplő bácsi, h visszament a régi, látó állásába, mert a hite meg stb jóvoltából helyreállt a látása.... vagy "nincs hite rá" ? Esetleg aszongya jobb neki így, küldetéstudat meg miszösz? Kész szüfrazsett... Vagy a Mennyei Atya szadizza ezzel merthogy ő valami próféta vagy miszösz?

tatyó I 2009. 10. 20. 18:27

Kedves Szaniszló!Mig láttam,sokat olvastam,többek között Thomas Mann-tis.Üdv tatyó.

Lucgizi I 2009. 10. 20. 08:12

Szaniszló! Cipolla nem volt sarlatán, csak az emberi érzés csírája is hiányzott belőle... Az \"emberségesség\" viszont egy jó orvos, jó gyógyító egyik alapismertetője a komoly szakmai tudás mellett!

Gyurma I 2009. 10. 20. 08:11

Az sem rossz.....Varázshegy is képbe illik ha végig gondolod.

szaniszló I 2009. 10. 20. 07:49

Cipollára asszociáltam a sarlatánokkal kapcsolatban.

Gyurma I 2009. 10. 19. 18:15

Szaniszló - ha a Varázshegyre gondolsz......szép gondolat. Igazad van, kellett volna, ha csak szójátéknak szántad akkor meg bingó!

szaniszló I 2009. 10. 19. 10:54

Mann Tamás olvas Thomas Mannt?

Lucgizi I 2009. 10. 19. 10:37

Ifjabb koromban elvégeztem néhány \"természetgyógyász\" tanfolyamot. Talpmasszázst, aromaterápiát, gyógynövényismeretet tanultam, sőt reikin is voltam. DE: a nagy igazság a következő (legalábbis én így láttam): az ilyen tanfolyamokon 10-ből 2 fő azért vesz részt, mert egy családtagja beteg, rajta akar segíteni. Van 1-2 kíváncsi és van 1-2, aki saját betegségén próbál ssegíteni. A többieket a \"világmegváltó takarítónéni\" szindrómával azonosítom. Ugyanis még csak a vesepontot tanultuk pl. a masszázson ők mégis mindenkit aki él elkaptak és úgy meggyógyítottak, hogy ihaj! És az egyik ott lévő srác észrevétele: ugyan, hogy tud bárkin is segíteni az, akin magán is látszik, hogy beteg? Ez az egész most már remek üzlet: a tanfolyamszervezőknek is és azoknak is, akik ezeket a tanfolyamokat elvégzik... Köztük is lesz egy-egy, aki tényleg TUD, de sajnos több az, akinek csak papírja van róla....

evijja I 2009. 10. 17. 09:43

A HIT csodákra képes! Többet érünk vele mint a sok-sok mellékhatással bíró gyógyszerekkel...de már az emberi szervezet hozzá van szoktatva ezekhez a gyógyszerekhez is,van olyan amit már csak a szervezet és a Hit sem képes megoldani...már kódoltak vagyunk! :( Sajnos!

gz I 2009. 10. 17. 08:34

Volt egy öreg doktor bácsink (már elhunyt), aki mindig azt mondta: Az orvos kezel, de Isten/természet (válaszd ki a Neked jobban tetszőt) gyógyít. Ha hiszel a gyógyulásban, hiszel a gyógyítóban, a gyógyszerben, orvosban, az szinte csodákat tesz. Lásd pszichés ráhatás, placébók. Közben jó esetben a gyógyszerek is kifejtik pozitív hatásukat a gyógyulás előmozdítására. Ezzel maximálisan egyetértek. De sajnos az idő előrehaladtával törvényszerűen kopik az emberi szervezet, ezt sajnos tudomásul kell venni, meg kell tanulni együtt élni vele.

mazsóci I 2009. 10. 17. 00:57

A császárom óta használom aktívan a homeopátiát. Addig csak hókuszpókusznak tartottam. Akkor Arnica golyócskákat szedtem, rögtön a mütét után és két nap múlva kutya bajom sem volt, a vérzés teljesen elmúlt, fájdalommentesen fel tudtam kelni és gyönyörüen gyógyult a sebem. Az orvos nem hitt a szemének. Azóta elkötelezett híve vagyok a kis bogyóknak és eddig mindig használt, söt a gyerekemnek is szoktam adni golyócskákat. A fogzás pl. az Osanit-nak hála, teljesen simán ment, észre sem vette, hogy kibújtak. A Bach virágterápiával és a Schüssler féle sókkal is hasonló tapasztalataim voltak. Abszolút nem vagyok \"ezoterika\", mégcsak hívö sem, de ha egyszer már használnak ezek az \"alternatív\" gyógymódok, mért ne használnám ki ezeket a lehetöségeket is? (Azt viszont valóban nem tartom okosnak, ha valaki egy súlyos betegséget kizárólag természetgyógyásszal vagy homeopatával kezeltet, de kiegészítésként nagyon jól jöhet, ha a páciens pozitívan reagál rá.) A csontkovácsok munkáját is nagyon elismerem. Egy-egy ilyen kezelés után szinte újjászületik az ember. Persze nem sarlatánokhoz kell menni, hanem egy jó ortopéd szakorvoshoz vagy ortopéd sportorvoshoz, akinek van chiropraktor szakvizsgája (mint az enyémnek) és nem rángatja gondolkodás nélkül összevissza az ember gerincét. mert azzal esetleg többert árt, mint segít. Az akupunktúrás kezelést is kipróbáltam már, amikor eszeveszettül fájt a hátam. Teleszúrkálták az egész testem, baromira fájt néhány helyen. De az eredmény fantasztikus volt: a fél órás kezelés után madarat lehetett volna velem fogatni, nem bírtam abbahagyni a vigyorgást, olyan volt, mintha high lettem volna. Sajnos csak egy-két óráig tartott a hatás, utána ugyanolyan volt, mint elötte. Ez nálam nem igazán vált be... Szerintem azért hasznos dolog kipróbálni az alternatív, természetes gyógymódokat, márcsak azért is, mert nem terhelik meg annyira a pénztárcát. Nem feltétlenül kell a nagy lobbival rendelkezö gyógyszergyártó konszernek marhadrága gyógybogyóit ész nélkül magunkba tömni, ha a bajra használ a gyógytea is, inkább azt iszom, ahogy nagyanyáim is tették.

Mother I 2009. 10. 16. 23:34

Hát a magam részéről a végzett orvosok szakértelmében kételkedek erőteljesen. Az orvosok nagyrésze hentesnek való!

Lide I 2009. 10. 16. 16:23

Kedves Moonlight! Kérlek, ha nem terhellek vele, válaszolj nekem e-mailben! A hozzászólásoddal egyet tudok érteni. Ami megijesztett,az, hogy azt írod,aki egyzser inulint kapott, az már nem tud lemondnai róla. Hogy is van ez? Nyáron -mint utóbb kiderült gerincsérv okozta- kórházba kerültem, és több órán át szteroidos infúziót adtak. Este 7 kor 180-as vérnyomást és ha jól emlékszem 20-as cukrot mértek. Amúgy is magas a cukrom, a Meforal mellett is(a diétát nem tudom tartani, van most egy új gyógyszer, a neten olvastam erről).Akkor kaptam a nyelvam alá valamit és inzulint,asszem a vállamba...Másnap a hgyógyszert szedtem,ahogy mondták. Azóta/aug-szept.) folyamatosan magas a cukrom (10-13) és a vérnyomásom is (150-180) mit tegyek? Lehet, hogy a szteroid okozta? Akkor az inzulinnal most mi van?A vérnyomásomra a Luobuma teát iszom. Köszi, hogy elolvastad! AZért kérem, hogy a címemre válaszolj,mert félek nem találok vissza erre a fórumra. Lide lide@freemail.hu

Moonlight I 2009. 10. 16. 15:03

ati888-nak még egy figyelmesség tőlem: az általad emlegett személy volt az első "természetgyógyász", hiszen mikor a vizet borrá változtatta, azzal egy járvány kitörését (is) előzte meg! Légy rá büszke!:-)

Moonlight I 2009. 10. 16. 15:00

ati 888-nak: Teljesen mindegy, hogy kitől várod a gyógyulásodat, és az adott esettben milyen névre hallgat: lehet Isten, Buddha , Krisna, Osho, stb. Az egyetlen aki nélkül semmit sem ér bármilyen és bárkiben vetett hit, - feltéve, ha megakarsz gyógyulni - az kizárólag önmagad. A "józan észről" pedig annyit, soha életedben nem láttad az általad emlegetett Jézus Krisztust és mégis hiszel benne. Ezt mindenki tiszteletben tartja, úgy hogy talán neked is ezt kellene tenned. Annál is inkább, mert annak a könyvéből, akit ilyen néven emlegetsz az derül ki..." ne ítélj, hogy ne ítéltess..." Szal gyakorold még egy kicsit az igehirdetést! Kérlek!:-)

Moonlight I 2009. 10. 16. 13:13

Én dolgozom a hagyományos és az ún. orientális gyógyításban is: sarlatánok vannak ebben is, abban is. Van olyan orvos kollégám, aki summa cum laude végezte az orvosit és egyetlen bonctani órát sem tudott fizikailag abszolválni, mert az első percben elájult. Hja és sebész lett, végül is "élesben, egy élő emberi szervezeten" majd megtanulja, avagy nem, de ez már kit érdekel, ha a neve előtt ott szerepel a dr... Van olyan kollégám, aki az anatómia tantárgyból a legmagasabb rektori engedéllyel került csak át, tekintettel az orvos dinasztiára, amelyikből származik. Hagyományos orvoslásban is számtalanszor próbáljuk kollégáimmal "helyrehozni" a az orvosi címmel büszkélkedő, de simán sarlatánnak tekinthető doktorok élő emberen való gyakorlatozásait. Felmerült itt a cukorbetegségben szenvedők inzulinos kezelése. Erről - szintén a hagyományos orvoslás kereteiben szólva - az, aki egyszer az életben inzulint adott be magának, az élete végéig le nem szokhat róla. Míg egy arra alkalmas orvos kezében, aki képes a laborleleteket olvasni és értelmezni, az pontosan tudja, hogy egy épp' csak határesetinek tekinthető cukorbeteg - feltéve, ha együttmüködik, vagy hisz önmagában és az orvosban - az inzulint simán elkerülheti. Természetgyógyászati eszközökkel is - a páciens együttmükődésével - mérsékelhetőek az inzulin egységek mennyisége, beadási gyakorisága. Ha a hagyományos orvoslásban nem müködik együtt a beteg az orvosával éppúgy nem gyógyul meg, mintha természetgyógyászhoz fordulna. Én egy olyan természetgyógyászati módszerrel dolgozom, amelyben nem mondhatok árat, kizárólag a páciens dönti el, hogy ad- e a gyógykezelésért adományt, avagy nem. És azt, aki nem ad, éppoly lelkesedéssel, empátiával látom el, mint aki ad. Végül eszem ágában sincs senkit sem meggyőzni se erről, se arról a gyógymódról, mindenki azt kezd és végez az életével, amit csak akar. Elvégre a döntés az ő kezében van.