Címkék: kapcsolat, lélek, nő, vészhelyzet, stressz
Vészhelyzetben a nőkre jobban lehet számítaniNői Lapozó
A bevett sztereotípiákkal nem egyezik, mégis tény, hogy a nők jobban reagálnak a vészhelyzetekre és a stresszre, mint a férfiak. Egész egyszerűen beállítódásunk és neveltetésünk miatt van ez így: hajlamosabbak vagyunk kibeszélni és feldolgozni a problémáink, problémás szituációban pedig ösztönösen javul a teljesítményünk. hirdetés Bár az Uma Thurman előtti időkben a hollywoodi nőhősöktől maximum egy férfivállra ájulás futotta - miközben a nyálkás-csáprágós űrlények serege porig égette a planétát -, azért mindnyájan tudjuk, hogy a hús-vér asszonyok közel sem ennyire töketlenek. García Márquez regényalakjai például a Zs-kategóriás akció-heroináknál közelebb állnak a valósághoz: míg a férfihősök egyre inkább belegabalyodnak az álmaikból szőtt világ labirintusába, addig az asszonyok realisták és tettre készek egyszerre. Merjük remélni, hogy az ő köpönyegükből bújtunk elő mindannyian! hirdetés hirdetés A válást követő első évben internetes társkeresőkön regisztrált, felvirágoztatott vállalkozást vezető, lakáshitelbe vágó feleség, és az alkoholizmus spirálján kacsázó, egy vajas kenyeret elkészíteni képtelen férj kettőse ha nem is hétköznapi, de legalábbis gyakori tapasztalat. Mintha a nők megtáltosodnának a katasztrófahelyzetektől: "Amikor gyerekkoromban kigyulladt a házunk, a hirtelen támadt rohangálásra lettem figyelmes - emlékszik vissza egy 54 éves nő. - Apám borosüveggel a kezében kezdte kihordani a ruháinkat az udvarra, közben folyamatosan égett a cigi a szájában. A nagyanyám volt az egyetlen, akinek eszébe jutott eloldani a kutyát a láncról, értesíteni a tűzoltókat, és szólni az utcabelieknek, hogy szaladjanak a vödrökkel. A férfiak szó szerint tűzoltásszerűen fogtak hozzá a teendőkhöz, az érettebb nőknél viszont megfigyelhető volt egyfajta sosem látott higgadtság és stratégia." Meglepő, de igaz A váratlan vészhelyzetekben biztonsággal mozgó nő figurája több szempontból is meglepő. Egyfelől az érzelmileg túlfűtött, hisztérikus, szőkített agyát a krémmárkák versenyeztetésén kívül másra nem használó, sztereotip nőkép köszönő viszonyban sincs mondjuk azzal az anyával, aki a félájultan zokogó férje mellől is képes összeszedetten kommunikálni az orvossal, aki a balesetet szenvedett gyermekét operálta. Másfelől azok számára, akik szerint a nők kizárólag a szappanoperák önmaguk köré vetített, szirupos díszletei között mozognak, kérdéses lehet, hogy honnan tudnak halottat öltöztetni vagy urnát rendelni az asszonyok, amikor épp arra van szükség. ![]() Való igaz, hogy a gyerekkoruk óta az emberi kapcsolatok iránti felelősségvállalásra szocializált nők otthonosabban mozognak az érzelmek vagy az emocionális helyzetek útvesztőiben, mint férfitársaik. "Valahogy így volt ez a szüleimmel is - hoz a fentiekre példát egy 21 éves lány. - Amikor a bátyám közölte, hogy Amerikában marad, mert megtért egy vallásos közösséghez, apám, aki egész életében félvállról vett mindent, és azt gondolta, hogy egy ironikus félmosollyal lazán átléphet bármin, úgy esett össze, mint a kártyavár. Durván inni kezdett, aztán mindannyiunkat meglepett a rulettadósságaival. Anyámnak viszont, aki odáig elesettebbnek és törékenyebbnek látszott, egyszerre megcsillant az ereje. Nem mondom, hogy nem láttam őrjöngve bőgni, de másnap reggel ugyanúgy megcsinálta a bundás kenyereket, aztán másodállásba is elment, csak hogy ne verjék agyon a fatert a kocsmabeli haverok. Azt mondta, mire idáig eljutott, annyi érzelmi megrázkódtatást kellett feldolgoznia, hogy rutinosabban vette életének addigi legnagyobb fájdalmát, mint apu, aki a tesóm eltűnéséig egyszerűen lepergette magáról a gondokat." Beállítottság és szocializáció kérdése A másik, tipikusan női stratégia a stresszhelyzetekkel való megküzdéskor a társas támogatás igénybe vétele. Igaz, hogy a férfiak is bandába verődve szeretnek szomorkodni, ugyanakkor ezeken a "kanbulikon" bármi szóba kerülhet a gyötrelmek őszinte megbeszélésén kívül. Lehet pocskondiázni az edzőtárssal dobbantott asszonyt, a Burmában nyaraló főnököt, helyénvaló a hajszálpontos sztorizás is, de a lélek bugyraiba való alámerülés feketelistás a hagyományos macsó etikettben. Innen nézve viszont a férfiak csupán ideig-óráig jegelik a fájdalmat ahelyett, hogy az újabb és újabb kivesézéseken keresztül feldolgoznák - kibeszélnék, átkereteznék, új szempontok közé helyeznék - azt. ![]() A másik nemmel ellentétben a nők szívesen boncolgatnak és pszichologizálnak. Az érzelmek megosztása és a tanácsadás részben segítenek a negatív érzésekkel való megbirkózásban, részben pedig létrehoznak egy olyan erős, nők közötti szövetséget, amelyben a használható ötletcserén kívül a gyakorlatban is segítik egymást a résztvevők. Kérdés persze, hogy hogyan lehetséges, hogy felfokozott emocionális állapotban, amikor a józan paraszti ész ugyancsak csökkent üzemmódba kapcsol, a nők valahogy ösztönösen tudják a "helyes megfejtést". Pszichológiai vizsgálatok kimutatták, hogy az intenzív stresszhatás gyakran javítja a teljesítményünket - de csak azokban az esetekben, amikor olyan viselkedéseket kell produkálnunk, amiket elég jól ismerünk már. Ha tegnap tanultunk meg autókereket cserélni, akkor nem valószínű, hogy az Arénában, százezres közönség előtt is képesek volnánk egy rögtönzött bemutatóra. Ugyanakkor ha kiválóan fodrászkodunk, akkor a népes baráti kör vizsla tekintetének kereszttüzében talán egy, Hajasékat megszégyenítő kontyot rittyentünk a barátnőnknek. Valahogy így áll a dolog a pánikhelyzetekben zseniálissá érő csajokkal is. Akik egész életükben emberi problémákat gabalyítanak, és kiseprűzés helyett igyekeznek minél jobban kezelni az érzelmeiket, azokat az extrém helyzetek arra ösztönözhetik, hogy a tudásuk legjavát nyújtsák - férfitársaikkal ellentétben, akiket viszont a fenti logika értelmében nemhogy serkentene, de totálisan megbéníthat a katasztrófaszitukban nyakukba szakadó felelősség, némi szokatlan érzelmi teherrel nyakon öntve.
A hozzászóláshoz be kell lépned. Amennyiben regisztrálni szeretnél, megteheted itt! Hirdetés |
Belépéshirdetés HírlevélFriss kommentekBuktató rúzsnyomok- félrelépés pasiszemmel Andersen 255, képzeld még sírt is!Lilith a mai ... Elza || 2010 || Júl || 31.Buktató rúzsnyomok- félrelépés pasiszemmel Utólag nem bánom, ha nem így történt volna, s... Elza || 2010 || Júl || 31.Buktató rúzsnyomok- félrelépés pasiszemmel yudi nem török én senki felett pálcát, csak v... lilith80 || 2010 || Júl || 31.Legforróbb témaLegfrissebb cikkekSzavazásAjánlat
Receptajánló |
![[origo] Női Lapozó címlap](http://www.noilapozo.hu/templates/imgs/nl_logo.jpg)



Összes komment megtekintése! (32)
Az utolsó 20 komment:
Ananke I 2009. 10. 16. 16:08
32
hmmm, szerintem elbeszél egymás mellett a nép, az a gond. :D nem mindegy, hogy stresszhelyzet vagy vészhelyzet. stresszelek a vizsgáimon, vagy kigyulladt a lakás. amiről te beszélsz szerintem egészen más, az az érzelmi stressz, mikor nem a gyors reakció számít. akárhogy nézzük, egy leukémiás gyerek halálakor egészen máshogy kell cselekedni, mint egy kommandós bevetésen. nem ezen múlik... viszont a mindent meg lehet szokni dologgal egyetértek, és erre a legjobb példa azt hiszem pont az orvosi pálya. :)
hmmm I 2009. 10. 16. 00:38
31
Sziasztok. E miatt acikk miatt regisztráltam. :) Ez egy nagyon jó cikk. Csak kár, hogy kevesen értik. Maga a Női Lapozó is populárisan, de jól terjeszti az információt. Ne szidjátok őket. Csináljatok jobbat! Nos, szerintem mindenki kerülhet olyan helyzetbe, hogy megfelelő, és olyan helyzetbe, hogy nem megfelelő választ adjon. Minél többször gyakorolja az adott helyzetet, annál pontosabban, és kisebb hibával teljesít. (A szakosodás is ez alapján zajlik.)Nem hiszem, hogy a nemeket összehasonlítva, vagy az egyéneket kiemelve kellene különbséget tenni. Arról nem is bezsélve, hogy igen erőteljes kulturális befolyás is lehet. Nem hiszem például, hogy egy Dubai elkényelmesedett arab sejk, aki sem katona nem volt, és nincs is túl sok iskolája, az mondjuk egy brazíliai őserdőben kirakva, jobban teljesítene, egy helyi benszülött nőnél. Ugyanakkor szerencsétlen nő egy civilizáltnak nevezett nagyvárosban, például New Yorkban be lenne betojva, ha az lenne a feladat, jusson el mondjuk a Nugati Partra. Égő ház ide vagy oda, ez csak egy példa a sok közül. Magamról: egy ici-pici faluból kerültem fel Pestre, és az első napokban csorgott a hátamról az izzadtság, amikor a Hungárián mentem időre a kocsival. Nálunk 2-3 lovasszekér megy el az utcán 1 nap. Aztán 3 hét múlva ugyanúgy, sőt talán vadabbul száguldoztam, mint a többiek. Az első injectiómat (orvos vagyok) amikor be kellett szúrni 19 évesen, remegtem, most meg olyanokat is megcsinálok, hogy hozzám jönnek rezidensek tanulni. Na igen, de letelt 15 év. Soha nem hittem volna, hogy pl egy nőnél csődöt mondok, de igen, még ilyen is volt, 1x, és most sem tudok rá épkézláb magyarázatot adni, pedig ő akart engem. Amit biztosan tudok, ha napokon át csak 2-3 órákat alszom, akkor egy bizonyos idő után olyat is elrontok, amit nem szabadna. Pl. karambol, köszöbben elbotlás, feleslegesen vagyok durva stb. Csak az írja azt, hogy ő mindig, mindenben milyen ügyes, aki még SOHA nem került igazi krízishelyzetbe. Krízis éppen az, amit nehezen vagy nem tudunk megoldani. ha megoldotta, akkor az NEM volt IGAZI krízis. Kipihenten, stabil családdal viszont a mindennapi problémákat könnyebben gyűrjük le, de ezek NEM krízishelyzetek. Krízis szerintem: totál eladósodottság, háború, munkanélküliség, mély depressziós állapot stb. Javaslom mindenkinek olvasson utána a Maslow piramisnak. Krízis az, szerintem, amikor lepottyanunk az aljára. Ez lehet hosszú idő, de lehet 1 másodperc is. És igen: ki lehet belőle mászni. Ez nem női vagy férfi kérdés. A menekülés, a Canon-féle vészreakció univerzális. De nem a kutyát és nem a házat kell menteni, hanem a saját életünket. Tehát, ha valaki inkább visszament a kutyáért, akkor az csak akkor volt higgadt döntés, ha közben önmagát nem veszélyeztette. Láttam én nagyon vagány embereket összetörve, amikor otthagyta az asszony. Láttam nagyon vagány csajokat, akiket megvert a jó Isten. Láttam kommandós rendőröket civilben a rendelőmben bőgni, pedig olyan embereket tudnak hatástalanítani, hogy azok engem egy fülessel megölnének. Pedig ezek a kommandósok számos teszten átment, igen nyugodt gyerekek. Aztán, amikor a kisgyereke leukémiában 3 évesen meghalt, azt hittem, egy éven belül felakasztja saját magát, annyira készen volt. Emberek vagyunk, és nem kell a gyengeségeinket szégyellni. Arra sem kell rátartian büszkének lenni, hogy valamit megoldottunk. Ez az élet rendje. A természetes szelekció, és Darwin működik. Ennyi. Sziasztok
alenkis I 2009. 10. 15. 21:57
30
Jaj, miért megint a férfi-női polaritásról kényszeresen szóló álcikket kapunk? Tízéves koromra kénytelen voltam megtanulni az elsősegélynyújtás alapjait, mert anyám mag nagyanyám csak pánikolva jajgatni tudtak, apám meg egyáltalán oda sem figyelt - ha életben akartam maradni, lejódoztam magam meg elmentem a dokihoz tetanuszért. Egy valódi vészhelyzetben annyira nem az számít, hogy valaki férfi-e vagy nő - csak egyetlen dolog - hogy mennyire emberből van. Példa? Bármelyik háború az emberi történelemből. De akár a Blaha Lujza tér is, ebben az időben:).
macska I 2009. 10. 15. 21:49
29
Az elsősegély -nyújtás megtanulása és alkalmazása nem lehetetlen ,de sajnos mindenki összemossa a jogosítvánnyal . Nem autóban éri az emberek többségét baleset hanem otthon a saját környezetében ! Az újraélesztés tematikája és gyakorlata sem ördöngősség és működik ha csinálod !De ilyenkor az első NÉGY perc a lényeges és ismerjük be ,hogy nincs az a hiper-szuper mentőszolgálat amelyik ennyi idő alatt kiérkezik a helyszínre ,és itt lép be a képbe a laikus elsősegély-nyújtó !Igen is csinálni kell ! A közhiedelemmel ellentétben azért nem perelhetnek be mert szövődmények lépnek fel de ha nem teszel semmit azért igen !Több civil szervezet foglalkozik oktatással ingyen vagy minimális összegért .Amiről én tudok ott az éves tagdíjat kérik el a teljes tanfolyamért ez jelenleg a felnőtt dolgozó részére 3000 ft .Szerintem hülyeségekre ennél többet költünk egy évben .Egyébként a kihelyezett defibrillátorok sem csoda tévő szentek hanem tudni kell az újraélesztés alapjait ehhez is .Ugyan ez vonatkozik a babák számára tömegével megvett légzésfigyelőkre is .Semmit sem ér ha nem tudod mit tegyél ha megszólal ,mert csak a mentőt hívni és szitkozódni ,hogy még mindig nem ért ki, az édes kevés .Minden magyar állampolgárnak kötelessége a segítség nyújtás a tőle elvárható módon .A segítségnyújtás elmulasztása pedig már jogi következményekkel jár .Létezik olyan mentőszolgálat is amelyik egészségügyi végzettséggel nem rendelkező önkéntes embereket képez mentőápolóknak .Ez kőkemény önkéntes munka itt mindenki elhivatott valamilyen szinten .Szerintem lehet kicsit tanulni tőlük ,annyit mindenképp ,hogy az elsősegély -nyújtás nem szakma függő .
Cat I 2009. 10. 15. 19:16
28
Santana3000 Arányokról van szó. Az, hogy van ellenpélda, még nem jelent semmit, nem cáfolja azt az állítást, hogy \"a nők ÁLTALÁBAN jobban helytállnak\"*. Persze az arányokat nehéz bizonyítani, a cikk sem teszi, mert erről nincs statisztika. Szóval tényleg óvatosan kell kezelni a kérdést. De könnyen lehet, hogy a pszichológia felmutathat bizonyos eredményeket a stressztűrésről. *Egyébként fontosnak tartom a vészhelyzetek megkülönböztetését. A nők stressztűrő képessége tapasztalataim szerint inkább a hosszú távú stresszhelyzetben (betegség, munkanélküliség stb.) jobb. Szóval, ha arról van szó, hogy épp most lépett le egy tolvaj a táskáddal, akkor jellemzően inkább a férfi cselekszik.
Tavi I 2009. 10. 15. 15:03
27
Ennek a cikknek nem az a célja, hogy utánajárjon, ki hogyan viselkedik vészhelyzetben. Az a célja, hogy a nők és a férfiak közötti - amúgy mélyülő - szakadékot tovább ássa. A kérdés tehát az, hogy ennek mi a célja? A szerkesztőknek teljesen egyértelműen az indulatkeltés, ami - bizonyára - olvasót hoz. De hogy ettől a gúnyolódó, igazságtalanságoktól hemzsegő, általánosító, összességében szörnyen primitív cikkecskétől nő és férfi nem fogja jobban megérteni a másikat, az biztos. A hozzászólások ékesen példázzák ezt.
810 I 2009. 10. 15. 14:52
26
Szerintem sosem tehetjük meg azt, hogy előítéleteink legyenek. A nők is képesek ugyan akkora ostobaságokra mint a férfiak és persze ez fordítva is igaz! Ismerek olyan lányt aki totális csőd, ha valamit meg kell oldani (persze szilikonos szöszi a hölgy), de olyat is, aki 24évesen, tűsarkúba, miniszoknyába cserél hátsó kerékagycsapágyat egy dobfékes autón és csak annyit vár el tőlem, hogy kerítsek egy rongyot, mert olajat és szűröket is akar cserélni a lakótelep parkolójában, hát hol máshol?!! Természetesen a hölgy a párom... XD Van másik oldala is az éremnek, pl: amikor az adventi koszorú 1méteres lángja simogatta az arcát, csak a hosszadalmas sikításra volt képes...
Banya969 I 2009. 10. 15. 14:36
25
Miért nincs az általános iskolában elsősegély oktatás? Miért csak azoknak kell, akik jogosítványt szereznek? Esetleg a területi védőnőkkel, orvosokkal egyeztetve nem lehetne oktatni?
Ananke I 2009. 10. 15. 13:24
24
Duska, Princess Fiona! amit írtok nem egészen igaz. ha az autóvezetőknek szóló elsősegély kiskönyv alapján igyekszik valaki újjáéleszteni, jó eséllyel megöli az illetőt. XD elég szomorú, de pont akkor vizsgáztunk mi is újraélesztésből, mikor egyik lány csinálta a jogsis vizsgát. na a kiskönyv elején lévő 5 képből 4 helytelen volt!!! és akkora hülyeségeket írtak benne! nemcsak fogalmazási zavar, összevisszaságok (mozdítsd meg, két oldallal odébb: nehogy mozdítsd!), hanem konkrét problémák! mi úgy tanultuk, hogy véletlen se, ott meg az volt, hogy igen, többször is! és azt mondják, hogy bármilyen segítség jobb, mint ha meghal! eltörhet a bordája közben, mert teszem azt túl erősen kompresszálják, de legalább túlélheti, nem úgy, ha csak otthagyjuk! szóval bármilyen segítség jobb, mint a semmi, de ez szigorúan az életveszélyes helyzetekre vonatkozik, eszméletlenségre, vagy súlyos vérzésre! a többi esetben a szaksegítség a legjobb, természetesen, a többi lehet, hogy inkább árt, mint használ. viszont érthető módon inkább sérülések árán, de élet, semmint halál...
Santana3000 I 2009. 10. 15. 13:12
23
igen ... az átlagnő csavarkulcsot ragad amikor folyik a vízcsap ... és kereket cserél amikor leenged a gumi :-) ... szerintem inkább azon nyavajognak , hogy hol van egy férfi :-) Azt sem tudom , hogy a múltkor miért zokogott egy nő az ÁRKÁD előtt aki éppen a MERKUR Casino-ból jött ki egy csomó pénzt elveszítve... Egy másik ismerős NŐ is szerencsejáték barlangba mászkál ha ROSSZ kedve van .... (Aki kíváncsi rá bemutatom majd az illetőt.) Osztálytalálkozón mesélték : az egyik ismerős csajszi ANYJA felvagdosta az ereit .... és az unokája találta meg. Azóta a lánya tartja el . Miféle tényekkel példálózik már ez a cikk ???
Princess Fiona I 2009. 10. 15. 11:15
22
Duska, nem úgy értettem, hogy biztosan nem tudtátok, hogy kell újraéleszteni, általában gondoltam, hogy ha az ember nem tudja, csak \"megpróbálja\", abból lehet esetleg gond, mert kiderülhet, hogy valamit nem jól csinált, és ha ezzel többet ártott, mint használt, akkor jön a régi mondás, hogy \"a pokolba vezető út is jó szándékokkal van kikövezve\". Az is igaz, hogy az ember nem tudhatja sokszor, hogy mit hoz ki belőle a vészhelyzet: lehet, hogy csak hiszem, hogy nem tudom megoldani, aztán akkor és ott, \"élesben\" mégis sikerül. Remélném, hogy így lenne - persze, azért csak az a jó, ha nincs szükség ilyesmire, még akkor is, ha gyakorlott elsősegélynyújtó, vagy netán mentőorvos az ember...
Duska I 2009. 10. 15. 10:34
21
Fionának. Tudtuk, hogy kell ujraéleszteni. . . A hangsulyt arra szerettem volna helyezni, hogy ezek megtanulható dolgok, csak egy kicsit nyitottabnak kell lenni. Okosan olvastad, hogy csak olyasmit szabad csinálni, amit jól begyakoroltál.De van olyan szituáció, amelyben az ember ösztönösen jól cselekszik.Mert a saját életét is védeni kell:ergo, biztosan tudnád, hogy egy fuldoklónak nem a csápoló kezét kell elkapni. És mert szeretsz olvasni, remélem utána nézel, mi ilyenkor a teendő.,vagy végig gondolod, mi ilyenkor a célszerű.Az ismeret bitzosítja a pániktól való mentességet.Emberek azért pánikolnak, mert nem tudják ,hogy adott helyzetben hogy viselkedjenek.És mert már tudni fogod, nem lesz pánik. PRINCESSA leszel a pánik felett.
mazsi01 I 2009. 10. 15. 10:16
20
A cikkel nagyjából egyetértek, de azért az éremnek csak az egyik oldalát mutatja. A nők pl. hajlamosabbak a tömeghisztériára, pont azért, mert szociálisabbak, jobban átveszik mások érzelmeit.
Princess Fiona I 2009. 10. 15. 09:39
19
Nagyon remélem, hogy nem kerülök olyan helyzetbe, amikor valakit pl. fulladástól kellene megmentenem. Mert nagyon nem tudnám, hogy és mint kellene ezt csinálni... Egyszer olvastam, hogy csak olyasmit szabad csinálni, amit már begyakoroltunk, mert a segíteniakarás nem pótolja a szaktudást, és esetleg többet árthatunk, mint használunk, ha úgy próbálunk valakit újjáéleszteni, hogy nem tudjuk, hogy kell... Igaz, nekem jogosítványom sincs, és nem is lesz, így persze, hogy nem jártam semmilyen vöröskeresztes tanfolyamra.
Duska I 2009. 10. 15. 09:11
18
. Lélegeztettél már valakit mesterségesen. Igen .Benne vagyok a 9% ban.2007 ben a Ráckevei HÉVen ,Dunaharasztinál lett rosszul egy nő.A vezető bemondta, hogy segítséget a hölgy számára. Hárman mentünk oda nők, ötöt nyom ,fúj. ... később jött az orvos, és még később a mentő.De addig életben kellett tartani.Életben maradt. Hol voltak a férfiak? És hol volt mindenki más,a 40-50 utas között akinek 2005-től van jogosítványa? merthogy a Vöröskeresztes tanfolyam elvégzése kötelező. Az a kis könyv eszméletlenül jó.Tanitani kellene az iskolában. Nekünk anno volt Polgárvédelem, és Katonai ismeretek óránk. (.Ezt ma Önvédelmi órának nevezném). Nem tisztem itt az oktatást minősíteni, de ilyen és ehhez hasonló oktatásokat is be kellene vezetni 8-9-10 osztályban.A gyerek lehet számgépes zseni, de bepánikol egy valós élethelyzetben.És aki még teheti:a munkavédelmi oktatást ne vegye direkt sértésnek és időpocsékolásnak. Félelmetesen jó dolgokat lehet ott megtanulni. És minden ismeret az Életet szolgálja.
molnibalage I 2009. 10. 15. 09:02
17
@csupaszabo I 2009. 10. 15. 05:16 Akkor édesanyádnak szerencséje volt, mert meg is halhatott volna a TV-s estben. A képcsöves TV-nél régen a szerelő a konnektorból való kihúzás után is várt. Számomra ismeretlen tény miatt még akkor is volt benne annyi töltés, ami képes lenne egy embert megvágni (asszem a képcső miatt). Na egy ilyen cuccra vizet önteni elég öngyilkos mutatvány. Ha kivitte a szobából, akkor inkább a lakásból kellett volna kidobni. Én sajnos azt látom, hogy a nők éppenhogy még átlag hétköznap is túlbonyolítanak sokmindent. Anyám és ikertesóm felesége is ilyen. Egy fél napos bringa túrára 1,5 órát pakoltak be. Nekem egy 1 hetes túrára kb. 10 perc összepakolni. Ezek után inkább nem akarom vészhelyzetben megtapasztalni, hogy mit tudnak... Bp-n is én cseréltem kereket egy nálam kb. kétszer idősebb nőnek, mikorr 23 éves voltam. Szegény olyan kétségbeesett szemmek nézett. Én nem, pedig soha nem cseréltem azelőtt kereket... A hirtelen vészhelyzetekben (életveszélyben) meg biológiai okokból van előnyban a férfi. Erősebb, gyorsabb, kisebb reakcióidővel, mint egy azonos kondícióban levő nő. Szerintem teljesen személyiség, tréning és korfüggő ez. Teljesen felesleges általánosítani. Nem vezet sehova. Értem én, hogy ez egy női oldal, de az ilyesfajta cikkek, max. a feministáknak jó, árokásásra.
Hyppolita I 2009. 10. 15. 09:01
16
Pontosan molnibalage. Emlékszem egyszer a fiam 3 éves mulhatott én az ikerkocsit toltam mikor előre rohant át az úton. Soha nem csinált ilyet azóta sem. Rohantam utána közben odakiáltottam a szembejövónek hogy fogja a babakocsit. nem visítottam hogy állj mert akkor megáll az ut közepén és elüti valami pedig ott volt a torkomban. átért én megvártam míg a kocsi elszáguld előttem és átrohantam én is. Szerinrem a férjem ugyanezt tette volna, nem kezd el visítozni hogy állj állj, Viszont lehet vannak nők is férfiak is akik pánikoltak volna.
molnibalage I 2009. 10. 15. 08:50
15
\"Ha tegnap tanultunk meg autókereket cserélni, akkor nem valószínű, hogy az Arénában, százezres közönség előtt is képesek volnánk egy rögtönzött bemutatóra.\" A cikk ezzel a mondattal meg is semmisít az egész mondanivalót. Vészhelyzet az, amivel az ember elvileg nem találkozott. Magyarán akkor mitől is lenne jobb egy nő, mint egy férfi? Szerintem ez megint egy bugyuta megkülönböztetés a két nem között. Semmi értelme ennek.
csupaszabo I 2009. 10. 15. 05:16
14
Hogy mennyire igaz, példa rá a régi színes tv-nk kigyulladása. Ültünk az asztalnál, vacsiztunk, bent a szobában szólt a TV. Aztán elhallgatott és sistergő hangot hallottunk. Kisvártatva füstöt éreztünk. Benéztem, 60-70 cm-es lángokkal égett a TV! Apám sóbálvánnyá vált, csak nézett ki a fejéből, Anyám berohant, közben nekem odakiáltott, hogy engedjek egy vödörnyi vizet, felkapott egy nagy paplant és beborította vele a TV-t, majd a még mindig égő TV-t felkapta a paplanon keresztül, kihozta az étkezőbe, és a vödör vízzel nyakon öntötte a készüléket. Persze szétrobbant a képernyője, de még arra is volt esze, hogy a fal felé fordítsa a képernyő részét!!!! Másik eset: mentem az utcán, egy Trabi rosszul vette a kanyart, telibe kapott egy villanyoszlopot. A sofőr feje felrepedt, az anyósülésen ülő nő viszont egy merő vér volt, csak hörögni tudott, bugyborékolva kapkodott levegő után. Teljesen higgadtan strabil oldalfekvésbe igazítottam, elővettem a kocsi elsősegélycsomagját, pár sebét elláttam, közben kihívták a mentőket. És amikor a mentő kiérkezett, akkor kezdtem el remegni, rosszul lettem, elájultam. Nem kis riadalmat keltve a sok bámészkodó között. Egyszer pedig egy idős bácsit \"rohantam le\". Ment át ész nélkül az úttesten, jött egy kamion, a kamion hiába dudált, az öreg földsüket volt. Nem tudtam mást csinálni, mint nekirontottam és fellöktem, vigyázva, hogy nehogy összetörjön, mert amolyan vékonyka csontozatú volt. Nagyon meglepődött, és alaposan leszidott, hogy miért dűtöm föl. Szerencsémre voltak szemtanúk, akik aztán nagy üvöltözések segítségével elmesélték az öregnek, hogy ha nem lököm föl, nem lesz soha többé gondja a kabátjára! Mi nők valahogy úgy vagyunk programozva, hogy vészhelyzet esetén a vészhelyzet megoldása legyen az elsődleges, akkor még a saját egyéni nyavalyáinkat is el tudjuk felejteni. Utána persze jön a vizeszokni-szindróma, hogy összeeesünk. Ami még érdekes, hogy ilyenkor az ember lánya szinte kívülről látja magát,ahogy cselekszik, szinte automatikusan, és nem agyal semmin. \"Csak\" teszi a dolgát.
Cat I 2009. 10. 15. 00:19
13
Ebben a témában nagyon igyekszem elfogult lenni és úgy vélem, nem vagyok az, de még így is azt gondolom, hogy a cikkben leírtak jórészt igazak. Persze egyéni különbségek mindig vannak. Nem egy családi válsághelyzetet láttam már, többet közt a saját családomét is (ne csak válásra és effélékre gondoljatok), és mindig egy nő (anya, nagymama stb.) volt az, aki az utolsó bástya volt a lerombolt várból. Lehet, hogy összeomlottak, de csak _azután_, miután elvonultak a viharfelhők.