Évek óta létezik szelektív hulladékgyűjtés, és bár a rendszer jól működik, a hulladékok elszállítását, feldolgozását illetően még mindig akadnak hitetlenkedők. Szerettük volna közelebbről megnézni a rendszert, ezért végigkövettük egy pillepalack útját a bolttól majdnem egészen a műszálas pulóverig. Szelektív hulladékgyűjtés a tapasztalatok fényében.

"Minek gyűjtsem szelektíven a szemetet, ha utána úgyis egyben a szeméttelepre viszik? A múltkor is látták, hogy minden egy kocsiba került" - magyarázza az oly gyakran hallott városi legendát a szelektív hulladékot gyűjtő autó vezetője, miközben behuppanok melléjük a kocsi középső ülésére. Egy üres ásványvizes palackot is hoztam magammal, amit szakszerűen összelapítok és bedobom a gyűjtőbe. Célunk, hogy közelebbről szemügyre vegyük a rendszert a hulladékok összegyűjtésétől egészen a feldolgozásig.
"Öt éve dolgozom itt, sokszor megvádoltak bennünket a lakosok ilyesmivel, de minden hitetlenkedőt ki kell ábrándítsak: egy kocsi egyszerre egyféle szelektív hulladékot szállít. Már jeleztük a főnökségnek, hogy jó lenne megkülönböztetni valahogy az autókat, akkor talán kevesebb lenne a hitetlenkedő" - folytatja a mellettünk ülő. A bizalmatlanság gyökere sokszor egyszerű figyelmetlenség, mert az emberek nem látják, hogy újabb kocsi érkezett a szeletív szigethez, ami egy másik típusú hulladékot szállít. A műanyagot minden nap, a papírt elég egy héten kétszer, a fém és üveghulladékot kéthetente szükséges üríteni. Bár kétkedők mindig akadnak, úgy tűnik, egyre magasabb a száma azoknak, akik hisznek a rendszerben, és fontosnak tartják, hogy bekapcsolódjanak a szelektív hulladékok gyűjtésébe. A számadatok nem hazudnak, és évről évre egyre nagyobb ütemben bővülő rendszerről árulkodnak.

Gyűjtögető életmód

Budapesten 2003-ban indult el a hulladék szelektív gyűjtése a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. szervezésében. A hulladékszigetek ürítését, az ott összegyűjtött hulladékok elszállítását azóta is ők végzik, de ezzel kapcsolatos tevékenységük az évek során sok tekintetben bővült.  Az első évben 3500 tonna hulladékot sikerült megmenteni az újrahasznosításnak, akkor városszerte 100 szelektív edényből, a tavalyi évben ez már 22 600 tonna volt, az edények száma pedig a kezdetek óta 900 darabra nőtt. A maximumtól ugyan még messze vagyunk, hiszen az előző évben a hasznosítható csomagolási hulladékok mennyiségének csupán 10 százalékát gyűjtötte szelektíven a fővárosi lakosság, de a szakemberek szerint ez az arány jónak mondható.


Nézd meg a pillepalack útját!

Horti Zsófia, az FKF munkatársa szerint tévedés lenne azt gondolni, hogy Nyugat-Európában pillanatok alatt épültek ki ezek a rendszerek. Hosszú évek, nem egyszer évtizedek kellettek hozzá, és ha figyelembe vesszük, hogy Budapesten hat év alatt hová jutottunk, akkor azt mondhatjuk, hogy az itt élők abszolút példamutató magatartást produkálnak, rövid idő alatt megszokták és megszerették a rendszert, annyira, hogy a hazánkban szelektíven gyűjtött hulladék egynegyede a fővárosban képződik. Szelektív gyűjtés a vidéki városokban is van, de ott a helyi önkormányzattal szerződött vállalkozó szervezi, és mivel nincs rájuk összefogó rendszer, kevés adatot tudunk a vidéki gyűjtésről.

Munkában

Hulladékgyűjtő autónk ez alkalommal műanyagot szállít, most csak a sárga gyűjtőket ürítjük, ami szigetenként nem több néhány percnél. Az autóra szerelt, darura emlékeztető szerkezet felemeli, majd egy mozdulattal kinyitja az edény alját, és kiömlik a rengeteg flakon. "Sajnos sokan összenyomás nélkül, kupakkal dobják be a palackokat, és ezért a kocsiban lévő prés sok esetben nem tudja rendesen összenyomni azokat. Így körülbelül ezer kiló fér bele, pedig a kocsi elbírná a dupláját is" - mondja az FKF szelektív gyűjtésben dolgozó munkatársa. Feltűnik, hogy a gyűjtőedények mellett egyéb hulladék is van: egy kiöregedett koffer és némi háztartási fahulladék vár arra, hogy valaki elszállítsa. A tavalyi évben 84 és félezer köbméter ilyen, a szelektív szigetek mellé elhelyezett hulladékot szállítottak el, ami 720 millió forintba került az adófizetőknek, pedig lehetett volna másra is költeni ezt az összeget.

Az emberek tévesen azt gondolják, hogy nem kerül pénzbe, de valójában mindannyian fizetünk érte. Perneczky László, a hulladékok kérdésével foglalkozó legnagyobb civil szervezet, a HuMuSz Hulladék Munkaszövetség projektvezetője szerint valóban komoly probléma a szigetek mellé helyezett illegális, oda nem illő hulladék, de legalább mutatja, hogy az embereknek lenne igénye arra, hogy ez a hulladék ne valamelyik kiserdőben landoljon. Ezekre jelenthetnek megoldást a hulladékudvarok, amelyek szervezése és működtetése szintén az FKF felügyelete alá tartozik. Jelenleg 15 hulladékgyűjtő udvar van szerte a városban, melyekhez a helyszínt minden esetben az önkormányzat biztosítja. A legutolsót a XVIII. kerületben nyitották meg, ami azért különleges, mert szárazelemen, háztartási gépeken, használt olajon, akkumulátoron kívül zöld hulladékot és a háztartásokban keletkezett építési hulladékot is átvesznek, ami részben megoldás lehet az előbbi problémára.



A felesleges kiadásokat tovább növelik a rongálások, aminek a legkártékonyabb formája a szándékos gyújtogatás. Aki felgyújt egy ilyen szigetet, közel félmilliós kárt okoz, amit szintén másra is lehetne költeni. Az ilyen jellegű károkozás sem elhanyagolható, az FKF munkatársa szerint a rendszer kiépítése óta közel 85 millió forintba kerültek a társaságnak.

Valaha pillepalack volt

Kocsink lassan megtelik, van még néhány fuvar, de mi nem folytatjuk velük az utat: saját autóba ülünk, és a következő helyszín felé vesszük az irányt: a hulladékfeldolgozóba. Szerencsénk van, éppen csak megérkezünk a telepre, máris végignézhetjük, hogyan üríti ki a hulladékszállító a műanyag palackokat, amik között lehet, hogy a miénk is ott lapul már. Felhívták a figyelmünket, hogy erről nem érdemes lemaradni, de álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ennyi palack befér az autó gyomrába, és nem is csak emiatt maradt tátva a szánk. Mintha temetőben járnánk: égig bálázott, összepréselt palackok, alumínium dobozok és műanyag zacskók emlékezetnek az eszetlen pazarlásra, még akkor is, ha tudjuk, hogy ezek legalább nem kerülnek a szeméttelepre.

A leggyakrabban felmerülő kérdések:

A műanyag gyűjtőedénybe a pillepalackokon kívül háztartási tisztítószerek flakonjai és a műanyag zacskók is bedobhatók. Ha nagyon szennyezett, ajánlatos kiöblíteni, de nem feltétlenül muszáj, ahogyan a papírt sem kell leszedni róla, mert a szín alapján történő válogatás és darálás után többlépcsős mosási folyamaton is átesik, melynek során nemcsak a szennyeződésektől, hanem a papírtól is megszabadítják. A legfontosabb, hogy összenyomva tegyük a gyűjtőbe, mert így sokkal többet el tudnak szállítani.

A papír edénybe szintén mindenféle papír kerülhet, a karton és az ún. tetra pack is, attól függetlenül, hogy többféle anyag van benne.

A fémes tartóban az alumíniumnak van helye, de a feldolgozóban a válogatás után a vasból készült konzerves dobozt is hasznosítani tudják, ezért egy öblítés után ezeket is bedobhatjuk.

A FE-Group Invest Zrt., az FKF alvállalkozója, közbeszerzési pályázat során nyerte el a lehetőséget a feldolgozásra, de a helyszínen csak a műanyag palackokat dolgozzák fel, az alumíniumot válogatás után bálázzák és értékesítik, az üveget pedig más feldolgozóba továbbítják. Balatoni Henrik, a cég ügyvezetője rögtönzött gyárlátogatást tart a műanyag feldolgozóban, ahol gépek és szortírozásra felvett emberek válogatják a palackokat, szín és alapanyag szerint, amit aprítás, majd mosás követ. A végeredmény egy tiszta darálék, amit aztán a ruhaiparban, autóiparban és műanyag palackok gyártására használnak külföldön. Innen a telepről főleg Csehországba, Németországba, Ausztriába és Romániába szállítják az újragyártásra előkészített darálékot. Ez be is igazolódik, cseh és román jelzésű kamionok parkolnak le a telepen.



A pénzügyi válság a másodlagos nyersanyagok drasztikus esését okozta, így ezeknek a műanyagoknak is csökkent a felvásárlási ára, annyira, hogy félő volt, az egész szelektív hulladékgyűjtő rendszer összeomlik, mert az anyagilag érdekelt feleknek nem éri majd meg ezzel foglalkozni. Balatoni Henrik szerint a helyzet azóta javult, és szerencsére a lakosság gyűjtőkedvét nem befolyásolták a hulladékokkal kapcsolatos rémhírek. "A lakosság ugyanolyan fegyelmezetten folytatta a hulladékok szelektív gyűjtését, ahogyan korábban tette. A beérkezett hulladékból válogatás után mindössze 15-17 százalék a felesleges szemét, ami külföldi viszonylatban is nagyon tisztességes arány. Máshol sokkal rosszabb minőségű anyaggal találkoztam" - mondja az üzembe került hulladékról.

Apadni vágyó hulladékhegyek

A szelektív hulladékgyűjtő szigetek száma az év végére eléri a maximumot, nem várható, hogy több szigetet helyeznek majd el a városban. Az FKF már néhány éve felismerte, hogy szükség van más jellegű hulladékhasznosítási módokra is, ezért kísérleti jelleggel egy kerületben házhoz menő szelektív hálózatot is beindított, ami mára annyira felfejlődött, hogy több mint 600 ház csatlakozott hozzá. A HuMuSz Hulladék Munkaszövetség szerint ezt a rendszert kellett volna először kialakítani, mert a szigetes megoldás sem kapacitásában, sem fenntarthatóságában nem elég jó, nem elég gazdaságos, másrészt a szelektív hulladékgyűjtés eleve egy "csővégi" megoldás, hisz a baj már megtörtént, a szemét már ott van. A szelektív hulladékgyűjtés nagyon hasznos, de több hangsúlyt kellene helyezni a megelőzésre. Az újrapapír minden tonnája 12 fát kímél meg a kivágástól, továbbá vizet, lerakóhelyet és kőolajat takarít meg, mégis, a hulladéktengerek csökkentése lenne a feladat.

"A tudatos terméktervezés, az újrahasználhatóság lenne a fontos, hogy ne váljon egy csomagolóanyag instant hulladékká. A megoldást a visszaváltható rendszerek, az üvegcsomagolás jelenthetnék, mert ekkor nem keletkezik minden körben felesleges hulladék. Egy visszaváltható műanyagot tízszer, egy üveget 40-60 alkalommal lehet mosás után újrahasználni, tehát sokkal gazdaságosabb" - mondja Perneczky László a HuMuSz álláspontjáról. A kiméréses vásárlással is sokat lehetne segíteni. Ilyen módszerrel Olaszországban már lehet tisztítószereket, tejterméket venni, aminek előnye, hogy nincs csomagolópapír, de már azzal is sokat tehetünk, ha saját szatyorral járunk bevásárolni, és visszautasítjuk a pénztáros ajánlotta műanyagot. Nemcsak a kormányok, gazdasági szereplők tehetnek a szemét csökkentéséért, hanem társadalmi szinten is sokat tehetünk, ha nem a tárgyak megszerzésében és birtokba vételében találjuk meg a boldogságot, hanem valami egészen másban.



A műanyag flakonunkból azóta valószínűleg darálék lett, talán egy pulóver műszálaiban tűnnek majd fel újra. Palackunk tehát újrahasznosul, mindenesetre érdemes belegondolni, hogy hány percig is használtuk a terméket. Nem volt több húsz percnél, és máris hulladék lett belőle.