Összes komment megtekintése! (56)

Az utolsó 20 komment:

Mormyka! Igazad van, valóban létezik olyan, hogy muszáj elválni de ne legyen ez \"evidencia\" minden kicsinyes, apró problémára.

De a teve egy tök jó állat! Nagy szemei és pillái vannak, sok terhet elbír és nem süti a talpát a forró homok. Lehet meg leszek kövezve, de vannak esetek, amikor igenis el kell válni. Lássuk be, vannak dolgok amik \"mellémennek\" az életben.

Az én Nagymamám mikor férjhez mentem előtte leültetett, majd azt mondta: Nézd meg ezt az embert akit annyira szeretsz, hogy vele akarod leélni az egész életed - vizsgáld meg jól minden tulajdonságát, nézd meg nagyon ha az ellenséged lenne akkor is tudnád-e szeretni! Mert ha igen akkor le tudod vele élni az egész életed, ha nem akkor nem őt keresed. Mindenki megvizsgálta? És önvizsgálatot is tart mikor a válás gondolatával foglalkozik? Vagy az unalmat összekeverjük a rossz fogalmával? Gumibreki jól látja - minden házasságban eljön az idő mikor meg kell barátkozni a tevével - mert a régi mondás szerint is úgy van \"elválni sokkal könnyebb mint együtt maradni\". A XX.század nagy találmánya, hogy semmit nem kell megjavítani, ami rossz azt kidobjuk - veszünk másikat. Van egy hírem annak aki még nem tudja! Van amit érdemes megjavítani mert nem kapunk már olyat, nincs másik olyan - a hasonló meg nem megfelelő.

Hölgyeim és Uraim! Nagyon sokan elfelejtik, hogy a házasság olyan, mint egy sivatagi álom. Oázis, pálmafák, tevék. Aztán eltűnik az oázis, később eltűnnek a pálmafák is, és az ember kettesben marad a tevével! Na, ezen a ponton szokták feladni, ahelyett hogy megbarátkoznának a tevével.

igen,el kell dönteni,elviselhetetlen a házasságom vagy csak kicsit unatkozom benne.a kettő nem ugyan az.

Katkamanó, Ami példákat leírtál, onnan el kell menekülni, ott valóban kicsi az esély arra, hogy rendbe hozzák a házasságot. Ezért is hangsúlyoztam, hogy nem ezekről írok, mert nyilván az nem lehet a gyerek érdeke, hogy a szülők előtte ütik, alázzák egymást. De sajnos a környezetemben 2 olyan családot ismerek, ahol nem voltak ilyen kibékíthetetlen ellentétek, (persze nem látunk bele, tudom) csak egyszerűbb volt elválni. Az egyiknél konkrétan azzal a szöveggel, hogy más nem szerelmes a férjébe (épp volt egy futó kalandja a csajnak, miközben apu felépítette az életüket). Mindenki megszívta, de legfőképpen a 4 éves kisfiú, akinek egyik napról a másikra összeomlott az addigi élete. A másik esetben jött a harmadik, a férfinél, és mivel \"neki egy élete van\" (mert nyilván másnak sokkal több), lelépett, otthagyta anyut, akivel évekig küzdöttek, hogy lombikkal összejöjjön a várva várt gyerek. Sehol nem volt agresszió (utána már lett, főleg verbális, és a gyerekkel zsarolás), sehol nem volt állandósult veszekedés. Csak a kommunikációképtelenség, majd önzőség, végül pedig az önfelmentés valami maszlaggal.

bara: Ja bocs.

nem,nem értelek.rögtön értettelek,itt most veled akartam nevetni,csak rosszul fogalmaztam.

Én társfüggő vagyok a szó legeslegjobb értelmében! :))

Bara: Olvasd el még egyszer. Nem én írtam, egy cikkben bizonygatta a magát feministának mondó cikkíró. Mert szerinte ez csak egy divatszó mostanában, aminek semmi alapja. Én meg azt írtam, hogy a tapasztalatom mást mond. Érted? De nekifuthatok még egyszer. : )

bizsu-igen,rögtön a társfüggőség fogalma ugrott be,majd a köv.mondatban írtad is.nem létezik?hahaha

Nekem itt egy dolog ütötte meg a szememet. Unalmas a házasság, de a férj nem hajlandó párterápiára járni. Így akkor válás, de az anyagiak miatt mégsem. Mi van? Miért mindig külső segítségtől várjuk azoknak a dolgoknak a rendbe hozását, amit mi elrontottunk? Megint csak a döntésképtelenségig jutok el az én szűk agyammal. És persze ahhoz, amit soha nem mond ki senki, hogy általában ezek a nők attól tartanak, hogy végleg egyedül maradnak és annál még egy rémálomban eltöltött házasság is jobb szerintük. Épp a minap olvastam valahol, hogy márpedig ilyen, hogy tásfüggőség nincs. De van, én legalábbis a saját környezetemben nagyon is ezt tapasztalom.

lajosné...Nem látom világosan , mit is védesz az álláspontoddal..Ha egy házasságban minden rendben , akkor ugye szóba sem kerül a válás és az is természetes , hogy egy normális kapcsolatban a gyerek a legfontosabb...mint gyerek természetesen és ezt nem véletlenül írom így.. Ha viszont megromlik a kapcsolat , állandósulnak a veszekedések , némely családban ennél sokkal rosszabbak is történnek...akkor mi is a gyerek érdeke? Az, hogy ennek ellenére együtt maradjanak a szülei és ő láthassa nap mint nap ahogy ölik egymást és ott őrlődhet közöttük, mert a nagy kavarodásban persze rá már senkinek sem jut ideje...?? Persze, hogy optimális esetben meg kell oldani , ha lehet..., de sokan nem azért jutnak el a gyűlölködésig, mert megoldható...Vannak kibékíthetetlen ellentétek is ....Nekem ilyet nem kellett soha átélnem, de sok olyan nőt vigasztaltam aki már-már attól félt, hogy a férje megöli egy-egy ilyen családi vita alkalmával -ami persze mindennapos, sőt minden órás volt közöttük, csak nem durvult el legfeljebb kétnaponta ennyire......, vagy ahol a gyerek tanúja volt, ahogy a rendőr apuka hozzávágja a könyvelő céget vezető anyukát a konyhaszekrényhez....és itt most a felső közép osztályról beszélünk ahol azért felüti fejét az intelligencia is néha, csak ilyen esetben valahol nagyon mélyen bújik meg és szinte láthatatlan.. Nos mindebből kiindulva még mindig nem győztél meg ..Én azt látom, hogy sokan még így is évekig őrlődnek és csak akkor lépnek amikor már élhetetlenné válik az amiben a mindennapjaikat töltik...

továbbra is azt tartom,biztos vannak olyan emberek,akik meggondolatlanul szülnek ,majd meggondolatlanul válnak...de egy \"normális\" embernek valamilyen szinten a válás egy kudarc.valszeg sokat mérlegel az ember,mire elhatározásra jut.bár ezt nem tudhatjuk,mert nem hiszem,hogy konkrét adatok lennének arról,hogy a válások hány százaléka komoly,megfontolt döntés következménye. az apák láthatási jogát komoly indokkal,okkal szokták megvonni.igaz,nagyobb számban az anya neveli később a gyereket. késdobálásról kár beszélni,mert egy házasság lehet rossz fizikai erőszak nélkül is. abban is van igazság,hogy a kapcsolat megromlásához vezet egy bizonyos út,odáig el kell jutni.ez mindkét fél felelőssége.de ha már eljutottak oda,nincs mit tenni...vissza nem fordítható. az a szülő(apa/anya),aki kizárólag a saját boldogságát tartja szem előtt(egy életem van,blablabla),számára az alkalmazkodás önfeláldozás,az mások nyakán lépked a boldogság felé.nem tartom valószinűnek,hogy valaha is boldog lesz... mivel,ismert a gyrekkorom már egy biz.szinten,nálunk ez már volt téma.kösz,jól vagyunk,de soha nem lehet tudni,ugye... remélem,ha esetleg ide jutunk,felülemelkedünk a saját magunkon,a sértettségünkön,és elsősorban a gyerekeket tartjuk szem előtt.ha mindketten értük és nem egymás ellen teszünk,lehet normálisan válni.

Én pont a másik felén voltam a dolgoknak.Mindig jobban kerestem az exemnél, de nem ezért telt be a pohár, sokminden volt, meddőség, sikertelen lombikbébi programok ,aztán alkoholizálás , agresszivitás volt sokminden...én is hibáztam persze....a dühítő az volt, hogy a váláskor senkit nem érdekelt hány hónapig tartottam el, tartottam fenn egyedül a házat, fizettem a hitelt....minden feleződött.... Én jöttem el, sok vívódás után (30 leszek) , mindenki azt hitte, hű milyen jól érzem magam, aztán frészkarikát.Én is szenvedtem, otthagytam neki álmaim családi házát, és le kellett zárnom magamban az egészet, nehéz volt így is.... Én azt mondom, tanuljunk a hibáinkból próbáljunk megoldást találni, aztán ha végképp nem megy váljunk... Én is megfogadtam mindent le fogok ezután papírozni ,hogy anyagilag ne járjak újra így, kapcsolat szempontjából pedig első helyre helyeztem a kommunikáció fontosságát, én ezt tanultam ebből.....és dolgozni, dolgozni, dolgozni kell a kapcsolaton, állandóan! nehéz munka, de megéri!

Az, hogy egy házasság jó vagy rossz, az legtöbbször nem külső körülményeken múlik. Mi tesszük olyanná, amilyen (és itt most újra hangsúlyozom, hogy nem az agresszív, alkoholista stb., stb- ra gondolok). Sajnos manapság egyre több olyan indokot hallok, hogy \"egy életem van\", \"nem áldozhatom fel a boldogságomat\" stb. Az ilyen emberek többnyie a mások boldogaságát áldozzák fel a saját önzésük érdekében, Igen, a gyereket ajándékba kapjuk és tényleg csak egy rövid időre. Viszont a felelősségünk éppen azért olyan nagy, mert ebben a rövid időszakban kell olyan példát mutatni, életvezetést megtanítani nekik, hogy ne lelki defektesként éljék le az életüket. És szerintem egy jó párkapcsolatban mindkét fél egyaránt úgy érzi, hogy a legfontosabbak ebben az időszakban mégiscsak a gyermekek. Túl könnyen mondják ki manapság, hogy boldogtalan vagyok, hogy már nem vagyok szerelmes stb. Az egyéni önzésnek aztán sokszor esik úgy áldozatul a gyermek, hogy az ő érdekeire hivatkozva teszik tönkre az életét. És sajnos ebben az esetben nem érv, hogy jobb neki, ugyanis nem ő dönt arról, hogy melyik alternatívát próbálja ki. Itt nem helyénvaló a \"mi lett volna ha... \"kezdetű bizonygatás.

Kedves Katkamano, Szerinted, ha egy epeszu ferfi megtudja, hogy ennyire valasparti vagy, lesz olyan hulye, hogy minden energiajat a kozos jovotokre fogja pazarolni, mert ugye az elvaras lenne? A boldogsag pedig egy fura dolog, a nok hajlamosak ra hogy a ferfitol tegyek fuggove a boldogsagukat, masreszt viszont ha egy no nem akarja, hogy egy ferfi boldogga tegye akkor az akar fejre is allhat a no akkor sem lesz boldog. A sajat boldogsagaert elsosorban es csakis, mindenki maga felelos, a masikat felelosse tenni ezert pedig sima atveres. A ferfiak ebben sokkal jobbak, hogy onmagukban is kepesek boldogok lenni, a noknek ezt pl. el kene tanulni tolunk, amig csak masokat okolnak, vagy masoktol teszik fuggove a sajat boldogsagukat, az biziony idonkent igencsak nyug tud lenni a kornyezetuknek es ha nem is valljak be, sajat maguknak.

Kedves Bara, Hagyjuk ezt az altalanositas sztorit, az ember vagy konkret peldakat sorol fel, vagy nem es akkor altalanosit, tendenciakrol beszel stb...ez egyben feltetelezi, hogy van ellenpelda is. Nem lehet altalanossagban beszelni valamirol ugy hogy kozben meg belefulladunk az ellenpeldak sorolasaba. Ha megegyszer figyelmesen elolvasod amit irtam, sehol sem hangsulyoztam a velemenyem kizarolagos igazsagat, van egy ilyen tendencia es vannak ellenpeldak ennyi. Masreszt, azt sem allitom es allitottam, hogy az elvalt szulok gyermekevel lehetetlen egyuttelni, azt viszont allitom, hogy az igy felnott em annyira berek nehezebb helyzetben vannak mint akik egeszseges csaladban nottek fel, van aki ertelmes annyira hogy behozza ezt a hatranyt van aki sajnos a tobbseg szerintem nem. A gyerek a fejlodesenek kulonbozo szkaszaiban, mas es mas magatartasmintak elsajatitasara fogekony es bizonyos elteresek vannak ilyen szemponbol is a fiuk es lanyok kozott. Alap pszichologia tanulmanyoknal is elokerul ez a tema. A vadaskodas nem vezetne semmire, viszont ha nem oldjuk meg ezt a problemat, es tovabbra is a valasra batoritunk embereket ahelyett, hogy realisabb onertekelesre, vagy a masik job megertesere buzditanank, akkor, tetszik nem tetszik de a mai relative kenyelmes es emberseges kulturanknak harangoztak. Kioregszunk kihalunk, illetve konnyu predai leszunk a sajatunknal agresszivebb, szaporabb kulturaknak. Ezt kene megakadalyuznunk, vagy legalabbis felismerni, mik a kovetkezmenyei a tul konnyen beadott valokereseteknek, a parkapcsolatok egyre szaporodo al, vagy valos problemainak. Persze lehet haborogni hogy igy ugy altalanositas, meg politikai korrekseg szeruen minden egyenes beszedet zavaros ellenpeldakkal jelentektelenne tenni, de ez nem vezet sehova, sot inkabb eleg gyaszos kovetkezmenyei lesznek, meg a mi eletunkben. Viszont ennek a problemanak a megoldasa sokkal inkabb a nok kezeben van. A ferfiak nem tudnak szulni de meg gyereket nevelni sem, ha elveszik tolunk a gyereket, sokszor a lathatasi jogot is, vagy eleve azt latjuk, hogy egy hazassagra, valas eseten csak rafaraghatunk, es akkor most ne is emlitsem a sikertelen hazassagok szamat. Persze lehet megint mondani hogy altalanositok, meg vannak kesdobalos hazassagok ahol a valas egy aldas. Csak megint nem fogunk igy semmire jutni, ez a legjobb modja annak, hogy a fejekben ne valtozzon semi. Pedig eloszor ott kene valaminek valtozni.Mert ahogy most mennek a dolgok annak nagyon nem lesz jo vege, es ennek mar latni lehet igencsak aggaszto jeleit. Es meg valami ennek a problemanak a valasok szama, modja csak egy resze, nyilvan osszetettebb a tortenet.

Én úgy gondolom, hogy ha az én házasságom rossz lenne, akkor a gyerekek is nehezen viselnék a helyzetet...és én is .Én mindenképpen válás párti vagyok ebben az esetben, mert ha az ember boldogtalan , akkor a családi feladatait sem tudja úgy ellátni , mint ha minden rendben lenne, sőt még a gyerekekre sem tud annyi figyelmet fordítani, mint egyébként, így ők duplán sínylik meg...Optimális esetben az apa annyit foglalkozhat a gyerekével a válás után , amennyit csak akar, én legalább is így lennék vele.Nem hiszem, hogy önző dolog lenne az. ha az ember azt az egy életét viszonylag jól szeretné leélni és ebbe nem hiszem , hogy bele kellene vonni a gyerekeinket rájuk hárítani bármiben is a felelősséget..Sok esetben a nevelő apa / anya sokkal szeretet teljesebb kapcsolatot alakít ki a gyerekekkel, mint a vér szerinti, vagy legalább olyan jót... Ez megint csak természet és intelligencia kérdése..Egyértelmű, hogy a nem közös gyerek ütközési pont lehet, de aki őszinte az belátja, hogy néha még a saját is az.. Függetlenül attól, hogy a gyerekeink a vér szerintiek, a párunkat válasszuk jó esetben egy életre, a gyerekeket akár mennyire imádjuk őket csak ajándékba kapjuk egy időre és bizony elég hamar útjukra kell engednünk őket...A társat bizony nem helyettesíthetjük velük és persze ez fordítva is így van...Nálunk a családban mindkét szituációra van példa és mondhatom a gyerek csak addig várja el, hogy körülötte forogjon az életünk és esetleg feláldozzuk érte a boldogságunkat amíg valóban gyerek és éretlen a gondolkodása, később ez már neki inkább teher....Ezért pedig kár lenne pár év multán egyedül leélni az életet.. Tény, hogy olyan példát is látok ahol a válás után a gyerek csak csavarog, nem tartozik senkihez igazán....Itt sem hiszem, hogy maga a válás ténye az ok, hanem mindkét szülő hibája, hiszen amikor már elkezdődtek a konfliktusok , de még együtt voltak , a gyereknek már akkor sem nagyon akaródzott hazamenni és a szüleivel lenni...Tudni illik a nagy harc közben elfelejtettek törődni a gyerekükkel és ezt annyira megszokták, hogy válás után ez már így is maradt...Sajnálatos, de aki erre képes az nem csak azért tudja megtenni, mert gondjai vannak, hanem egyébként is hibádzik valami benne szülőként is...

Ez is attól függ, mekkora a gyerek, amikor a kisebb féltestvér érkezik. Nyilván egy kamasznak kisebb, megpróbáltatás, mint egy 4-5 évesnek látnia azt, hogy aki eddig a mi apunk volt, az most egy másik anyu és másik gyerekek mellet apu. Velük nyaral, velük Karácsonyozik. Értük megy az oviba, iskolába. Velük példálózik.