Címkék: szabadidő, nyaralás, külföld, fénykép, tengerpart

Ilyen a magyar, ha nyaral

Női Lapozó
2009. I július I 02.

Nyaraláskor mindenki nagyot tud alakítani, hiszen az egész éppen arról szól, hogy elengedjük magunkat. Hogy milyen karikatúrát festünk ilyenkor magunkról, az már egy másik kérdés. Amatőr antropológiai kísérletünkben a nyaraló magyar képét próbáljuk megrajzolni.

Clark Griswold. Mond valamit a név? Ha nem, adunk egy kis segítséget: Európai vakáció. Így már biztos megvan az amerikai családfő, aki feleségével, lányával és fiával minden üdülési szezonban végigsöpört a világ valamely részén, és képes volt három perc alatt lerendezni a Louvre-t, valamint egy tolatással feldönteni az egész Stonehenge-et. Közben megállás nélkül 32 foggal vigyorgott, és a büszkeség majd szétfeszítette a mellkasát, amin ott verdesett hű Polaroid fényképezőgépe. Természetesen hülyére röhögtük magunkat rajta és családján, és még mindig felvihogunk, ha a tévét kapcsolgatva meglátjuk valamelyik nagy kalandjukat.

hirdetés

A Griswold família három legfontosabb tulajdonságából legalább kettő az, hogy amerikaiak, ennek ellenére - vagy éppen ezért? - a filmeket nyugodtan le lehetne forgatni minden egyes nációról külön-külön. Ha ugyanis nyaralni megyünk, mindannyian elvesztjük a fejünket, és - ha létezik olyan, ha nem - a néplélekbe van kódolva, hogy hogyan. Nézzünk csak végig a főváros utcáin ilyenkor nyáron, amikor a nagy népvándorlás korát is szégyenbe hozva megindul a nemzetek áramlása: harsány olaszok beszélgetnek egymással a hatos villamos kocsijainak két végében állva, távol-keleti turisták jönnek külön hátizsáknyi memóriakártyával a fényképezőgépükhöz, és így tovább.

Ne higgyük, hogy mi mások vagyunk - persze egyéne, családja, csapata válogatja, de alapvetően azért magunk is nagyon tudunk döngetni és rombolni, ha bőrönddel a kezünkben és fényképezőgéppel a nyakunkban vagy a csuklónkon érkezünk meg valahova. Éppen ezért most egy kicsit a tipikus magyar turistát vesszük szemügyre a tükörben - természetesen szigorúan azzal a szándékkal, hogy mulassunk rajta (azaz magunkon). Merthogy aki magán nem tud nevetni, az jobb, ha máson se próbál, aki viszont birtokában van ennek a képességnek, az sokkal könnyebben boldogul.

Megjelenése és táplálkozási szokásai

A tipikus/átlagos magyar turista külseje rengeteget változott az elmúlt néhány évben, évtizedben. Míg nem is olyan régen még jól felismerhető volt fehér sportcipőjéről, bőrszíjakkal borított nejlonhátizsákjáról vagy vaskos, barna bőröndjeiről, magasan a derék fölött viselt övtáskájáról és mackófelsőjéről, ma már nagyobbrészt egészen beolvad a turistamasszába. Keleti típusú gépjárműveit - amelyeknek motorházteteje fölött olajos fehér pólóban homlokot ráncolva egykor gyakran lehetett látni a hímegyedeit - lecserélte, és nem nagyon lóg már ki a repülőgépek utazóközönségéből sem. Mindezt az álcát viszont nagy sikerrel árulja el viselkedésével, de erről majd később.

Fogyasztási szokásai szintén átalakulóban vannak, de jellegzetes attribútumai közül néhányat még mindig sok példánya őriz. A szalvétába, alufóliába csomagolt téliszalámis szendvicsek, rúd kolbászok, oldal szalonnák, mackósajtok, egész paprikák és paradicsomok még mindig szervesen hozzátartoznak elemózsiakészletéhez, bár a benzinkutaknál felmarkolható mirelit szendvicsek megvásárlása és fogyasztása terén is alapos ismeretekkel rendelkezik immár. A svájci bicskát ennek ellenére a világért sem hagyná otthon, és az üveges sörökkel, szörppel magpakolt hűtőtáska is sokkal jobban mutat még mindig a kezében, mint akárki másnak. Étteremben is egyre bátrabban és magabiztosabban rendel, noha szavai csengéséből azért még mindig kiérezni a balatoni nyarak, a rántott szelet, a hekk és a lángos iránti nosztalgiát, amiért talán sokan elítélik, de szerintünk mindez nagyon is tiszteletre méltó vonás.

Felbukkanási helyek

Az NDK-Jugoszlávia tengelyről célpontjainak köre dinamikus fokozatossággal terjedt szét gyakorlatilag az egész földbolygón. Korábbi tengerpart-preferenciája enyhülni látszik, körutazásokra és városlátogatásokra is egyre inkább kapható, Horvátországtól Görög-, Olasz- és Spanyolországon át immár eljutott a tengerentúlra is. Leginkább vállalkozó kedvű egyedei már Thaiföldet és New Yorkot is ostromolják, Londonban, Egyiptomban pedig egyenesen ismert vendégnek (sőt előbbiben, bár ez nem ide tartozik, de vendégmunkásnak is) számít. Szálláshelyét a korábbinál jóval nagyobb rutinnal választja ki az interneten keresztül, otthonosan mozog anyagi helyzetétől, életkorától és ízlésétől függően a szállodák/apartmanok/hostelek/motelek/kempingek világában, és mindegyiket használja is.

A célországokon és -városokon belül szintén másképpen mozog már, mint nem is olyan régen. A szigorú múzeum-emlékház-templom diétát egyre nagyobb hajlandósággal cseréli őgyelgésre, kávéházakban vagy azok teraszán történő üldögélésre, a "hely szellemével" való barátkozásra. A homokos tengerpartot azért persze továbbra sem veti meg - miért is tenné? -, és vérmérséklettől függően a történelmi látnivalókat is sorra veszi, de érdeklődése ma már természetesebb és talán kevésbé rácsodálkozó. Semmit nem változott azonban az áruházak, bazárok és legfőképpen az akciós kiárusítások iránti ragaszkodó vonzalma: ahol százalékjelet látni, ott előbb vagy utóbb felbukkan, és intenzív turkálásba, válogatásba kezd.

Viselkedése

Ha már az áruházaknál tartunk: még mindig bármit megvesz, amit idehaza feleannyiért is megkapna, csupán azért, mert valutával fizet, és úgy nem olyan feltűnő, meg hát az így szerzett áru mégiscsak "kintről van", és ezt a kifejezést hazaérve továbbra is előszeretettel alkalmazza. Legjellegzetesebb viselkedésjegyei közé tartozik, hogy megy. A saját feje után, amerre lát, amerre szabad - és főleg amerre tilos. A szervezett csoportok legnagyobb renegátja, minden idegenvezetők rémálma, mert mindent tud(ni vél), éspedig sokkal jobban, mint az, akinek ez a dolga vagy legalábbis otthonosan mozog a helyszínen (szervesen kapcsolódik ide, hogy ahogy idehaza a turistákat nézi le, úgy külföldön a helyieket. Hiába, a felsőbbrendűség, az felsőbbrendűség.).

Gyakran faragatlan törtetése az esetek többségében eredményes is: egy idő után lemondó csodálattal mindenki ráhagyja, hadd csinálja, mert úgyis megoldja. Örökké zárt kapuk tárulnak fel előtte, leplombált helyiségekbe jut be, a leglehetetlenebb ormokon, nyílásokban és lyukakban bukkan fel, és veszélyes körülmények ide vagy oda, ő azért kiúszik/elevez addig a korallzátonyig, mert úgy hallotta, hogy, és különben is. Mindig tud egy rövidebb utat. Ehhez szervesen kapcsolódó tulajdonsága, hogy nem ismer nyelvi akadályokat sem: ha nem is beszéli az adott ország nyelvét, hangerejével, határozott fellépésével ha mást nem is, saját vágyait vagy inkább akaratát maximális hatékonysággal tolmácsolja.

Itt kell megjegyezni, hogy ha honfitársával találkozik külföldön, az decibelekben mérve ugyancsak jelentős eseménynek számít, mert vagy a "keblemre, földim" öröménél fogva, vagy az intenzív anyázás miatt ilyen jelenet halk nem nagyon maradhat. Noha bármit rá lehet sózni bármennyiért (meg van ugye győződve róla, hogy átverte a hülyéket), vitálkapacitását előszeretettel alkalmazza alkudozásra is, és nem csak az ennek kultúráját jól ismerő országokban, hanem bárhol a világon. Mégpedig többnyire eredményesen. Akaratosságát jól jelzi az is, hogy a dohányzó egyedek bárhol képesek rágyújtani, és nincs az a tűzjelző vagy biztonsági ember, ami/aki el tudná érni, hogy eloltsák a cigarettájukat.

Fényképezésben szintén nem ismer tréfát, sem kegyelmet, ha valahol kattintani óhajt (és ez általában a "mindenhol"-t jelenti), akkor ott bizony fog is, mégpedig vakuval, és csak tessék megpróbálni kicsavarni a kezéből a kamerát. Filmezési, fotózási szokásaira jellemző, hogy nem hajlandó tudomást venni arról, hogy mindenről vannak profi képek - ő bizony nem csak saját magát fotóztatja a Trafalgar Square-en vagy a Szent Márk téren, hanem az épületekről is lő pár kockát, sőt általában ezekből csinál többet. Hogy minek, azt maga sem tudja, de mivel vitatkozni úgyse lehet vele, ez egyfelől nem is nagyon zavarja, másfelől soha nem is fog kiderülni. Makacsságának másik erős sarokbástyája pedig az, hogy nem csak menni szeret és tud, hanem maradni is. Strand még az életben nem zárt be miatta, turistacsoport viszont rengeteget késett már amiatt, hogy neki még dolga akadt. Még szerencse, hogy az utazás végén a kényszerítő erők azért elegendőnek bizonyulnak hozzá, hogy hazatérjen, máskülönben ugyanis valószínűleg már világbirodalom lenne Magyarország.

Ajánljuk még:

Legolvasottabb cikkek:

22 komment

A hozzászóláshoz be kell lépned. Amennyiben regisztrálni szeretnél, megteheted itt!

Összes komment megtekintése! (22)

Az utolsó 20 komment:

niamano I 2009. 07. 10. 10:55

Legjobban különben anyukámat szeretem külföldön: abszolúte nem beszél idegen nyelveket, még sincs problémája. Mutogatással bárkivel megérti magát (alkuszik is, szőt kibeszélik a pasikat -apukámat, és az eladóét - mert nem érdekli őket a ruha/bóvlibolt! :D )
De azért egyszer ő is eljutott Görögo.-ban addig, hogy mivel nem értették lassan tagoltan előadta újra -magyarul. :) De meg is értették! Ketten voltak apuval, hát még itthon is a könnye folyt apunak, ahogy mesélte, sejthetitek mi lehetett.
Amúgy meg általános nyelve a barter: kikötőben bámészkodtak apuval, és egy halászhajón épp reggelinek sütötték a halat a matrózok, és mivel csak ketten őgyelegtek ott turisták, kaptak egy fólián ők is. Anyu meg beletúrt a táskájába, amiben minden nyaralásnál van kemény cukorka - meg ne kérdezzétek miért pont az :) - és abból adott egy marékkal nekik :)))

Bona I 2009. 07. 08. 22:39

A Spanyolországban nyaraló néni is beleesett abba a hibába, hogy azt hitte, majd ért magyarul az eladó...szánalmas. Pedig elég lett volna, ha rámutat az árura.

Tucsok I 2009. 07. 08. 20:46

Eletem egyik legkomolyabb csalodasat Mexikoban eltem at. Volt szerencsem 3 honapot Mexiko Citytol nem messze dolgozni, es hetkoznap melo hetvegente meg utazas mindenfele, hisz nem tudnek most hirtelen szebb, izgalmasabb, erdekesebb orszagot mondani. Gondoltam igyekszem kihasznalni minden szabad percet es amennyit csak lehet megismerni ebbol a csodaorszagbol. Egy mexikoi kollegam volt az idegenvezetom, igy a nyelvvel se volt gon, o beszelt spanyolul angolul, en angolul, szoval remekul megoldottuk. Szoval ugy masfel honap elteltevel eppen Taxcoban voltunk, az ezust fovarosaban, amikor is megutotte a fulemet nehany magyar szo. Egy magyar turistacsoportba botlottam. En naiv allat persze lelkesen odarohantam udvozolni oket, mert masfel honapig nem szolaltam meg az anyanyelvemen, es gondoltam adok nekik nehany tanacsot hova erdemes meg menni, meg egyutt orulunk, hogy Mexikoban vagyun. Na az elso kerdes hozzam: En voltam e szvazni a nagykovetsegen? Tessek? Mifele szavazas? Es konyorgom, kit erdekel a politika, ha epp a vilag egyik legcsodasabb orszagaban van. A masodik mondat: 2 het boven sok ebbol az orszagbol! Ok. Nekem 3 honap is boven keves volt, egy csomo helyre nem jutottam el ahova akartam. Ja es minden mexikoi nekik indian volt, meg az egyetemet vegzett kollegam is aki kisegitette oket a nyelvi nehezsegben. Ja es vegezetul. Mondanom se kell hogy neztek ram, hogy egy egyedulallo fiatal no mit is dolgozik mexikoban. Elarulom, kutato vagyok.

Zsz I 2009. 07. 08. 15:21

És említsük meg,a külföldön mindig feltűnő magyar szülőt, aki rángatja, aki kiabál, aki folyton irányítja a gyerekét, aki eldönti,hogy hidege v. melege van. De megemlíthetjük a német ordítós-napozós mellett a magyart is. Meg a nyelvet egyáltalán nem beszélőket - döbbenettel a nyelvet nem beszélő iskolás korú fiatalt. Általános iskolát végzett, nem tud kérni vizet! Milyen tanára van???

Andy7 I 2009. 07. 06. 09:38

áltt = állt (bocsi)

Andy7 I 2009. 07. 06. 09:37

Ilyen "hangerős" dolgot már én is láttam. Spanyolországban egy magyar néni képeslapot akart venni, és percekig tagoltan magyarázta a spanyol eladónak: ké-pes-lap. Igaz, hogy a képeslapok egy nagy állványon két lépéssel arrébb voltak kirakva, tehát szépen csendben integettem a néninek, hogy tessék, itt van. Nem köszönte meg, csak méltatlankodott, hogy őt bizony nem értették meg.
Korfuról jutott eszembe - mi is ott jártunk tavaly. Rengeteg angollal laktunk egy szállodában, és ha a magyar utazási szokások kaptak egy ilyen vicces cikket, az angolokéról is lehetne mit mesélni. Láttam több angol családot, akinek abból áltt a nyaralása, hogy reggel kifeküdt a szálloda medencéje mellé, estig ott volt, majd beült a bárba, és jól lerészegedett...
A másik - volt egy buszos kirándulás, ahol hallottam az angolokat méltatlankodni, hogy a görög buszvezető nem beszél angolul.

NusyP I 2009. 07. 05. 15:28

Vadcirmos, vica: koszonom szepen... :) Nemreg az egyik amszterdami kepemet (a Concert-gebouwrol keszultet) egy internetes utikonyvbe is bevalasztottak, es ha minden igaz, az osszel sikerul eljutnom San Franciscoba is... es meg talan a nyaron Monterey Bay-be, ugyhogy lesz meg sok frissites. :D

Milkacsoki: a hangerorol egy forditott eset jutott eszembe... Budapesten a Nemzeti Lovardaban rendeztek par eve egy nemzetkozi vivoversenyt, megjelent a teljes olasz es francia valogatott, a magyar csapat nagy resze is kinn volt, a verseny utan pedig gulyaspartit szerveztek a resztvevoknek... Szazszoknyas idos holgyek osztottak a retest, ket olasz lany es harom olasz fiu allt elottem a sorban, nezegettek, melyik retesben mi van. Az oreglany pedig szepen, tagoltan elmagyarazta nekik: "Az ottan maaaaaaakooooos, kedveskem, az dioooooooooos, amaz meg kaaaaaaposztaaaaas... KAAAAAAA-POSZ-TAAAAAAAAS, aranyom, KAPOSZTAS!". En meg nem mertem odamenni segiteni nekik, elmagyarazni olaszul, mert feltem, hogy kibukik belolem a rohoges. :D

milkacsoki I 2009. 07. 04. 18:31

"...nem ismer nyelvi akadályokat sem: ha nem is beszéli az adott ország nyelvét, hangerejével...akaratát maximális hatékonysággal tolmácsolja...."

LOL Mennyire igaz... sosem felejtem el, meg gyerek voltam es Nemetorszagban voltunk es lattam egy idos hazaspart egy etteremben vitatkozni a pincerrel.... nem tudom mi volt a tema, de hallvany meg a latvany magaert beszelt: az idos bacsi magyarul orditott a nemettel, toporzekolt es hevesen gesztikulalt, hogy: Nem erted??? Nem rendeltunk ilyet, mi halat kertunk!" A pincer meg csak nezett mint maki a tatura.... a ficko meg csak orditott, hol folyamatosan, hol tagoltan de magyarul! Konnyesre rohogtem magam! Vegul nagybatyam kisegitette nemetul de az egesz sztori annyira tipikus volt! :D :D

A masik meg az egesz paprika, szalonna, paradicsom szendo.... annyira jellemzo ez is....de szamomra totalisan bejon... Valahogy az otthon keszitett szendo jobban izlik, mint azok a haromszog szendvicsek, plane harapva melle a paprika, paradicsom.... nyammm:D Meg itt is ha megyunk kirandulni siman otthon elkeszitett, alufoliaba csomagolt szendvicset viszunk mert az olyan finom :) Na meg tagadhatatlanul olcsobb is....

Kbd I 2009. 07. 04. 01:00

::))
ez vicces!
még szerencse,hogy a hátizsákos világutazók között általában én vagyok az egyedüli magyar. (persze kivétel, amikor több hét indiai utazgatás után a hegyek között egy kis falu legkisebb vendégházában rajtunk kívül 3 vendég volt, és mindhárom magyar volt....na ilyenkorazért jó egymás keblére borulni :) )

leoparde_noir I 2009. 07. 03. 20:36

Lool..:) Mondjuk ehhez azért hozzátenném, hogy az angol kaja valami borzasztó..én mindig a mediterrán kajákat szerettem, nem is az otthoni zsíros gyilkosokat.. de most már az is hiányzik.. :)

niamano I 2009. 07. 03. 12:15

:) Jó kis cikk lett! Kimaradt belőle az idegenbe szakadt magyar honvágya: Korfun voltunk az egész apartmanban csak magyarok voltak, a 2. napon azt hallgatom, hogy hülyék ezek a görögök, csak gyrost esznek?! Nem tudják mi a jó! Másnap már szivárgott is át a "jókis" paprikás krumpli illat: egész délelőtt főzött a feleség, a "zura" meg a várost járta, és délben rákvörösen, gutaütötten ért vissza: nincs ebben a francos városban sehol kovászos uborka! :DD (el is döntötte egy velünk utazó srác, hogy tojik az egyetemre, lángossütőt nyit Korfun: jó idő van, egész életében nyaralhat, és meggazdagszik a sok hazavágyódó turistán! :DD )

Azt hittem megfekszem a röhögéstől... Aztán megbékültek a görögökkel, mert 1-2 nap múlva találtak egy magyar éttermet (lol!) és végre "rendesitthonit" -gulyást 40 fokban - ehettek. -persze az öreg magukkal hozott rántott hús is hazai volt egész hétre -hazaútra mami sütött frisset, komolyan! :)

Mi is csak az útra viszünk kaját, meg az első estére: másnap, az első teljes napon az ember úgyis rárepül a helyi dolgokra: zöldség-gyümölcs, helyi kaják, pékáruk. Bár mi is voltunk már úgy, hogy hazait akartunk: a párom 2 hónapot volt Angliában -és mint férfi - nem főzött, és ideje sem nagyon volt rendes főtt kajára esténként: úgyhogy első este mikor kimentem utána kacsasült volt :)

Utána meg 11 napig szinte csak kínait és japán kaját ettünk, olyan finom volt -persze a szupi saláták mellett. Éljen London!

Vadcirmos I 2009. 07. 03. 08:44

NusyP: nagyon gyönyörűek a képek. Mintha magamat ismertem volna fel benned. Ugyan ilyen vagyok, imádok fotózni és nagyon szép képeket tudok csinálni mások szerint is. Ha elmegyünk nyaralni rengeteg fényképet készítek, de mindig nálam van egy kis gép. Bármit le tudok fényképezni amiben meglátok valamit, legyen az virág, étel, táj, emberek, állatok... És nagyon máshogy látszik a fotón, mint az életben. Egy pillanatkép, egy mozzanat, az élet apró örömeit sugallják...
Imádok fényképezni!!! :):):)

vica I 2009. 07. 03. 08:10

NusyP! megnéztem a fotóidat hááát......mit is mondjak - egyenesen gyönyörűek!!! Gratulálok és üzenem, még sok ilyen szépséget örökítsél meg. :-)))!

NusyP I 2009. 07. 03. 06:42

Hajjajjj. :)
Amugy az epuletfotozast kikerem magamnak, en speciel CSAK az epuleteket, kornyezetet fotozom, leginkabb azert, mert en itt elem ki muveszi hajlamaimat (meg lehet tekinteni a flickr.com/photos/annapetersen oldalon... ez volt itt a reklam helye), meg szerintem a legtobb megveheto profi kep nagyon draga es sokszor nem is olyannak mutatja az adott helyet, mint amilyennek en lattam. Eleg annyi, hogy pl. nekem a Rijksmuseum epulete Amszterdamban nem tetszett elsore, egesz addig, amig nem lattam hatulrol (a Museumplein felol) a naplementeben - ugy viszont egy eletre megfogott, es csodalatos fotot csinaltam rola.

Szendvics: csak az utazas napjara, mert a benzinkutas/repteri-fedelzeti szendvicseket eszmeletlenul draganak tartom.

Azonban Lucywhitmore-ral egyetertek a szendvics kulfoldon vs. etterem Balatonon dologban, illetve a helyi koszt vagy torok arany kerdeskorben :)

lucywhitmore I 2009. 07. 02. 19:54

egyrészt igaz a cikk néhány állítása, és valóban sokszor megmosolyogtató a magyar turisták túlbuzgósága, viszont velem is előfordult már, hogy előkaptam egy szendvicset, mert éttermet nem állt módomban megfizetni azon a külföldi úton (egyébként tanulmányi csereprogramon)...
én nem azt tartom furának, ha valaki spúr a nyaraláson (én is inkább külföldön szendvicset eszem, mint a Balatonon éttermezek), hanem ha hülyeségek miatt teszi mindezt...
pl. megveszi a török aranyláncot, mert az "kintről van", de tömi a mackósajtot a fejébe...

leoparde_noir I 2009. 07. 02. 19:46

loool!!! :) nem tudom, hogy ez tényleg így működik-e, csak egy-két dologra ismertem rá ami a túrista csoportokban zajlik.. de azért jókat nevettem :)

cristinachiara I 2009. 07. 02. 17:31

hahaha :-)))

Edes volt ez a cikk, nem serto, nem tulzo, hanem humoros es nagyon talalo!!!!!!!
Gratulalok hozza
Kriszti

lestyán I 2009. 07. 02. 16:05

szerintem ez egy vicces cikk, kell hozzá humorérzék is:)

frakki I 2009. 07. 02. 15:45

Azért ne túlozzunk!
Igen, vannak tipikus vonások, melyek lassan olvadoznak, de a régi beidegződések eltűnőfélben vannak.
A baj az, hogy ismét csak a kiváltságosak jutnak el külföldre, és így rajtuk keresztül ítélnek meg bennünket. (Vagy mi magunkat)

lestyán I 2009. 07. 02. 15:44

áhhhh! tényleg, ez is alap:)