Minden éremnek két oldala van, így a világban tomboló recesszióval sem járt mindenki feltétlen rosszul, sőt. A szomorkodást félretéve mi ezúttal azokra koncentrálunk, akik hasznot húztak a bajból, méghozzá a legkevésbé sem szerényen. Kik ők, és hogy csinálták?

A pénzügyi válság fájó hatásait mindannyian a bőrünkön érezzük: ez bizony most a kőkemény takarékoskodások időszaka, amikor többször mondunk nemet egy-egy vágyott dologra, mint azt megszokhattuk. Persze ahogy mindennek, úgy a recessziónak is vannak nyertesei, akik vígan kacarásznak a markukba, és a hánykolódó gazdaságok romjain trónolva számolgatják egyre gyarapodó vagyonukat. Egy őket számba vevő összeállítás alapján a részletek nyomába eredtünk, hiszen - ki gondolná - nem csak a vak szerencsének köszönhetik "nyerteseink" a busás hasznot a nehéz időkben. Íme a válság császárai.

A tőke, a bohóc és a barack

Rögtön az első helyen kell megemlítenünk a szocializmus néhai, nagy szakállú atyját, Karl Marxot, aki már sokadik fénykorát éli. A német könyvkiadók legnagyobb meglepetésére újjáéledni látszik a marxizmus kultusza, hiszen az utóbbi hónapokban 300 százalékkal növekedett meg - az először 1867-ben kiadott - A tőke című Marx-mű iránti kereslet, ráadásul a kapitalizmus fő kritikusának szülőhelyére, Trierbe is csak úgy tódulnak az emberek. Berlin egyik vezető kiadójának ügyvezetője szerint az olvasók új generációját épp az osztályharcok nagymesterének gondolatai döbbentették rá, hogy a neoliberalizmus meglehetősen rossz irányba halad.


Karl Marx szobra a németországi Chemnitzben

A sajátos versenyen dobogós helyet kaparintott meg az egyik gyorsétteremláncot képviselő figura, vagyis a híres sárga-piros bohóc. A nem éppen egészséges ételeiről híres láncot sem kell féltenünk, garantáltan nem mostanában fog Ronald McDonald a felépített hálózat romjain zokogni. A világon végigsöprő nadrágszíj-összehúzásnak köszönhetően az emberek sehol sem engedhetik meg maguknak az eddig megszokott falatokat, így sokan az egyre kedvezőbb akciókat kínáló gyorséttermekben költik el mindennapi ebédjüket. Legalábbis ezt mutatják a cég profitmutatói: a tavalyi év egy vizsgált időszakához képest két millióval több vendég éhes száját tömték be, aminek köszönhetően 4000 új munkatársra volt szükségük.

A harmadik hellyel az Amerikai Egyesült Államok nemrég beiktatott elnöke büszkélkedhet, aki tanácsadói segítségével briliáns módon lovagolta meg a választási hajrá utolsó időszakával tökéletesen egybeeső gazdasági összeomlást. Az amerikai szavazókat tulajdonképpen csak kicsit kellett unszolni arra, hogy egy röpke pillantást vessenek a tragikus képet mutató tőzsdeindexekre, és aztán a választók ezrei érezték már: a Barack Obama által vezetett demokrata zászlóshajó majd szépen rendbe rakja a republikánusoknak köszönhetően feldúlt gazdasági csatateret.

A riadt szuperhős, az igazság és az idiótaképző

Lássuk be, az utóbbi időben nem áll túl fényesen az angol miniszterelnök szénája a szigetországban kipattant képviselőiköltség-elszámolási botrány miatt, így valószínűleg Gordon Brown lefekvés előtt szorosan magához öleli a szebb időket idéző New York Times egyik példányát, amelynek egyik szalagcíme épp őt dicséri, mint a bankok egyik megmentőjét. A jól átgondolt intézkedések akkor még a népszerűségi index csúcsára repítették az azóta sokszor elátkozott politikust, úgyhogy szívből reméljük, hogy a listánkon elért negyedik hellyel sikerül némileg kárpótolnunk Mr. Brownt.


Gordon Brown

Ahogy már a listánk legelején említettük, a válság egyes embereknek igencsak megdobta a fizetési mérlegét. Jól példázza ezt a londoni székhellyel rendelkező és a világ vezető nemzetközi ügyvédi irodáit tömörítő "Bűvös kör" egyre növekvő bevételi mutatója. A világszerte ismert és elismert Clifford Chance, Linklaters és Allen & Overy irodák tanácsadóinak asztalain persze eddig sem a kishalak aktái hevertek, a recessziónak hála azonban most már ügyfeleik között tudhatják a Lehman Brotherst is, vagyis az egyik leghíresebb globális pénzpiaci céget, ami nyilván nem egy mellényzsebbe csúsztatott egydollárossal köszöni meg a hathatós jogi segítséget.

A verseny természetesen nem lenne teljes, ha az igazi pénzügyi mágusoknak nem szántunk volna szerepet. Andrew Lahde, a spekulatív befektetési alapokkal foglalkozó kaliforniai menedzser 888-1000 százalékos profitot tudhatott magának nem is olyan rég egy jól irányzott pénzügyi manőverének köszönhetően. Ennek örömére aztán tavaly szeptemberben úgy döntött a híressé vált, harmincas évei végét taposó pénzügyi szakember, hogy itt az ideje nyugdíjba vonulni. A cégét felszámolta, és a nagyközönségtől egy szenzációs levéllel búcsúzott, melyben megköszönte az elit iskolákban kitanított "idiótáknak", hogy gazdaggá tették, valamint javasolta, hogy legalizálják a marihuánát. Hatásos kilépő, az egyszer biztos.

A pofátlan, a jószívű és egy nagy kérdőjel

Ha egy kortárs rendező az üzleti élet szívtelen világát szeretné színpadra álmodni, mi mindenképpen John Paulsont, a New York-i pénzügyi szakembert ajánlanánk a főszerepre. Miután a menedzser a Wall Street teljes gárdájának eszén túljárva kétmilliárd dollárra tett szert, büszkén és az általa földönfutóvá tettek felé egy hangyányi megbánást sem mutatva nyilatkozta egy vezető üzleti szaklapnak, hogy ő bizony még sosem vett részt ennyire korlátok nélküli ügyletben, aminek ráadásul - véleménye szerint - nem igazán voltak buktatói.


John Alfred Paulson, a New York-i Paulson & Co. elnöke

Persze a pénz rideg világában is vannak valóban jószívű vezetők, akik nemcsak dagadó mellel nyilatkoznak saját sikereikről, hanem az alkalmazottaikról sem feledkeznek meg. Amerika legnagyobb befektetési bankjának, a JPMorgannek a vezetője, James L. Dimon erre a tökéletes példa, aki már eddig is mintegy 700 millió fontnyi jutalmat osztott szét dolgozóinak, de egyes nyilatkozataiból sejthető, hogy a cége alkalmazottaira nagyon baráti összeg vár majd a karácsonyfa alatt.

Listánkat egy számunkra némileg érthetetlen jelenséggel zárjuk. Tudjuk jól, hogy az ésszerű költekezés idején senki nem jár naponta étterembe, és a nagyobb pénzeket felemésztő szórakozási lehetőségeket is minimálisra korlátoztuk, de ugye a négy fal között senki sem takarít mániákusan - de legalábbis kevesen. Márpedig ha ez valóban nem csak egy általunk felállított tézis, képtelenek vagyunk megérteni, hogy vajon milyen extra pénzügyi manőver kellett ahhoz, hogy a világ egyik legnagyobb tisztítószergyártója 2008 utolsó negyedévében 373 millió fontnyi rekordnyereségre tegyen szert.