Címkék: sajátélmény, munka, kapcsolat, szabadidő, távmunka

Sajátélmény: a távmunka sem örök vakáció

Női Lapozó
2009. I június I 20.

"Bejárós" munkahelyen dolgozva hajlamos azt hinni az ember, hogy aki otthon űzi a foglalkozását, annak végtelen szabadság a jussa. Belülről nézve azonban kicsit más a helyzet: a bezártságérzés és a társas kapcsolatok elszürkülése is velejárhat a távmunkával. Férfiolvasónk sajátélményben mesél a tapasztalatairól.

hirdetés

"A történetem egyáltalán nem különleges, igazából nem is történet, csak egy élmény, de ha egyszer ez a sorozat címe is, talán belefér - és részben pont a hétköznapisága miatt is gondoltam arra, hogy megosztom másokkal. A távmunkával kapcsolatos tapasztalataimról szól, és leginkább azért kívánkozik ki belőlem, mert sokszor, sokaktól hallottam olyan véleményt ezzel kapcsolatban, ami nem nagyon van összhangban a valósággal. Legalábbis nem azzal, amit én éltem meg.

hirdetés

Öt évet dolgoztam otthonról, és elég sok mindent kipróbáltam, bár viszonylag szűk keretek között - tollakat és gyerekjátékokat mondjuk nem szereltem össze. Csináltam viszont fordításokat, írtam cikkeket, korrektúráztam, rögzítettem adatokat, javítottam felméréseket, szerkesztettem weboldalt, de nem akarok Havas Henrik babérjaira törni, meg ez tulajdonképpen lényegtelen is a téma szempontjából, úgyhogy inkább rövidre zárom: a számítógép előtt töltöttem az időm nagy részét. Megjegyzem, távmunkásként is álltam be a dolgozó nép soraiba, még az egyetem alatt, úgyhogy "rendes" munkahelyi tapasztalatom nem nagyon volt, leszámítva némi lemezbolti eladóskodást. Meglehet, ez is közrejátszott abban, hogy nem sikerült minden úgy, ahogy azt sokan elképzelik, de szerintem azért ennél alapvetőbb a probléma.

Mert hát hogyan is él ez az egész azoknak a fejében, akik nyolckor-kilenckor blokkolnak, és négy-öt felé kiesik a toll a kezükből, vagy ha nem is, hát legalább fixen szabad hétvégékkel rendelkeznek? "Ó, de jó neked, te mindig magadnak osztod be az idődet, akkor csinálod a dolgodat, amikor akarod", satöbbi, satöbbi, satöbbi. Na persze. Bizonyos fokig mondjuk tényleg így van, ha valami halaszthatatlan dolga akad az embernek, sokszor tudja azt mondani, hogy most elugrok, aztán majd később elintézem a feladataimat - és ez lehet valami halaszthatatlan szórakozási lehetőség is akár. A határidő viszont otthoni munka esetén is határidő, úgyhogy ezzel csak maga alatt vágja a fát az ember - és alatta vágják mások is, mert arra valahogy senki nincs tekintettel, hogy ugyanúgy 168 órát oszt be a távmunkás élmunkás is, mint bárki más. Tekintve pedig, hogy egyetlen ilyen jellegű melóból általában nem él meg az ember, többfelé is teljesíteni kell, a különböző főnökök pedig nincsenek tekintettel az egymás által szabott határidőkre.

Nem is lehetnek persze, ezt az embernek magának kell beosztania. De amikor már a hetedik megbízásra mond igent (márpedig igent mond, gazdasági válságtól függetlenül is, mert ha van mit csinálni, azt ki kell használni - sokszor ugyanis nincs, és az még rosszabb, de erről majd később), elég nehéz ezt kivitelezni. Pláne úgy, hogy közben még a kedves ismerősök, rokonok, hozzátartozók is hajlamosak rálőcsölni az összes apró-cseprő ügyet a csekkfeladástól az ügyintézésig, mert ugye "ő úgyis ráér". Rövid időn belül el lehet így jutni odáig, hogy olyan dolgokat tapasztal meg az ember, mint a péntek éjszakai munka vagy a vasárnap hajnali kelés.

Apropó, kelés. Egy otthon dolgozó embernek szerintem soha nem kezdődik el istenigazából a napja. Csak úgy fölkel, belöki a számítógépet, kibotorkál a konyhába, összeüt valami reggelit, visszarogy a gép elé, elkezd körülnézni a neten, megteszi az előkészületeket a munkához, aztán addig készül, hogy azon kapja magát, már dél van. Néha azt is csak ilyenkor veszi észre, hogy még mindig pizsamában ül, mert ugye sehova nem kell menni, senki nem szól rá, pedig ez elég demoralizáló. El lehet így tolni akár egy egész napot is, ami persze papíron még akár jól is hangozhat, de meg kell jegyezni, hogy ez egyáltalán nem pihenés, mert az előkészített meló ott tornyosul az ember orra előtt, meg az agya hátsó zugában is. Részben persze gyerek voltam még, ennek a számlájára is írható sok minden, de nekem nem kis időbe tellett, mire megtanultam úgy-ahogy uralni a helyzetet, és ehhez sok nevetségesnek tűnő dolgot kellett csinálnom. Egy ideig például reggelente felöltöztem utcai ruhába, hogy érezzem, hogy most valami történik, de volt úgy is, hogy órára lebontott menetrendet írtam magamnak a teendőimről.

Azért különösen cifra ez az egész, mert ugye a távmunkát - legalábbis azt a fajtáját, amit én végeztem, de szerintem nem nagyon van kivétel - teljesítménybérben fizetik. Addig van szabadideje az embernek, amíg szeretné, csak nem kap érte egy kanyit sem, ha nem produkál. Míg egy "rendes" munkahelyen azért még a legpokolibb főnök mellett (alatt) is lehet csalni öt percet, amikor nem csinál az ember semmit, de a bérébe beleszámít az is, addig távmunkában ilyen nincs - én mindig azt éreztem, hogy pazarlom az értékes időt, lopom a napot. Még akkor is, sőt főleg akkor, amikor egyébként nem volt mit csinálnom - erről beszéltem fentebb -, mert akkor meg azon járt az eszem, hogy minden rendes ember munkában van, dolgozik a pénzéért, én meg egy semmirekellő vagyok. Nem egy önbizalomépítő tréning ez, az egyszer biztos.

Na persze ha bejött egy (vagy több) nagyobb munka, akkor meg a ló túloldalán kötöttem ki, mentek a 14-16 órák naponta, se kép, se hang, nemhogy az apró-cseprő teendőket átruházókkal nem foglalkoztam, de magammal se nagyon: gyakran még az étkezések is kimaradtak. A legjellemzőbb történet talán az, amikor egy ilyen maraton után lementem a helyi kifőzdébe ebédelni - szegről-végről törzsvendég voltam, az volt a menzám, ha így tetszik -, és a pénztáros megkérdezte, hogy csak nem elutaztam, olyan rég látott. Mondtam, hogy nem, dolgoztam, mire ő meg visszakérdezett, hogy hol, bányában? Hát amúgy néha tényleg majdnem így éreztem. Nagyon szerettem csinálni, amit csináltam, de az a bezártság azért eléggé be tud tenni az embernek, telefonon érintkezni másokkal vagy msn-ezni nem ugyanaz, mint emberek közé járni. Szerintem sokkal zárkózottabb is lettem azalatt az idő alatt.

Ha van olyan történeted, amit szívesen megosztanál másokkal, írd meg nekünk:
info@noilapozo.hu

És ha már itt tartunk, hát azt is hozzá kell tenni, hogy párkapcsolatot sem épp könnyű fenntartani emellett. Nagyban múlik ez persze a másikon is, mert volt aki tudta tolerálni (ebben nagy szerepet játszott, hogy elfogadta, hogy én laptoppal megyek át hozzá, és a gép előtt ülve fogadom), de őt is ki lehetett azért borítani, és volt olyan is, aki egyáltalán nem tudta ezt elfogadni. Maradjunk annyiban: fel tudnék idézni néhány nagyjelenetet, amik hirtelen munkák vagy elcsúszások miatt lemondott randevúk okán lettek megrendezve, és valahol meg is tudom érteni őket. Valahol meg persze nem, de most már úgyis mindegy.

Nem a távmunka ellen akartam beszélni, sőt. Nem mondom azt sem, hogy ha úgy alakulna, ne vállalnám be újra. Van alapja annak is, amit sokan gondolnak róla, mert tényleg számos előnye van. Másrészt egy nyolcórás állás is lehet pokol, ennél akár sokkal pokolibb is. Azt sem vitatom, hogy van, aki sokkal jobban tudja kezelni a helyzetet, de azt is tudom, hogy van, aki még ennyire sem - amennyi otthonról dolgozóval volt szerencsém beszélni, az alapján úgy látom, hogy én a nagy átlaghoz tartozom. De hogy még mindig sok a tévhit ezzel a műfajjal kapcsolatban, arról szentül meg vagyok győződve."

Ajánljuk még:

Legolvasottabb cikkek:

19 komment

A hozzászóláshoz be kell lépned. Amennyiben regisztrálni szeretnél, megteheted itt!

kreancsi I 2009. 07. 07. 09:10

Azért szerintem nem kéne összekeverni azt ha valaki egyéni vállalkozóként dolgozik otthon vagy távmunkát végez, vagy bedolgozó. Ezek munkajogilag nem ugyanazt jelentik és nem is ugyanazok a szabályok vonatkoznak a munkavégzésükre. A távmunkát végzőre a Munka Törvénykönyvének a szabályai vonatkoznak! Mt.szerint távmunka: 192/D. § E törvény alkalmazásában távmunkát végző munkavállaló: a munkáltató működési körébe tartozó tevékenységet rendszeresen az általa választott, a munkáltató székhelyétől, telephelyétől elkülönült helyen, információtechnológiai és informatikai eszközzel végző és a munkavégzés eredményét elektronikus eszközzel továbbító munkavállaló. A távmunkában dolgozó munkavállalónak érvényes munkaszerződése kell legyen azzal akitől a munkát kapja, vagyis aki a munkáltatója! Távmunkavégzésre vonatokozó szabályok a Munka törvénykönyvében 192/C§-tól! Munkaszerződés, ebben a munkaidő meghatározás kötetlen munkaidő, vagy munkaidőkeret (ebben az esetben a munkáltatónak kötelező munka és pihenőidő nyilvántartást vezetnie)!!

sajert I 2009. 06. 25. 00:02

Én is dolgoztam normál munkavállalóként is, meg most itthon is dolgozom vállalkozóként. Mindkettőnek van előnye, hátránya. Munkavállalóként is volt, hogy hajnalban értem haza, meg hétvégén is be kellett mennem dolgozni, mert határidő volt (természetesen pluszpénz, juttatás nélkül). Most itthon meg kisgyerek mellett meg állandóan éjszaka dolgozom. Nappal nem fér bele... Szerencsére megoldható, mert olyan területen dolgozom. Nappal van az ügyintézés ügyfelekkel, e-mailen, telefonon keresztül, éjjel meg az igazi munka. Mikor telefonon beszélet ügyféllel, a gyerek meg a kiságyból visítja, hogy Annnnyaaaaaa, mikor felébredt , akkor nem mondhatom az ügyfélnek, bocs de a gyerek is hív. Ilyen esetben mindig elgondolkodom, hogy kell ez nekem?? Mikor az éppen aktuális kormány azt mondja, hogy távmunkások számát kell növelni, akkor elcsodálkozom, tudják hogy mivel jár ez??? A távmunkánál - az én esetemben - azt jelenti, hogy nincs egy szabad estén, éjszakám, hétvégém, azért egy sima munkavállalónál ilyen nem létezik. Gyerek mellett - az én munkámat - nem lehet úgy végezni, hogy teszem közben rohangál a lakásban, vagy főzök egy kicsit közben stb.... Lehet, akinél nincs gyerek, vagy a gyerek nappali elhelyezése/felügyelete megoldott, ott könnyebb a helyzet. A kollégák meg nagyon hiányoznak. Nekem hiányoznak a pletykák is :-)), a közösségek az eddigi munkahelyeimen kiválóak voltak, össze is járunk néhanapján. Na, térek is vissza a munkámhoz, csak 50 percenként jár 10 perc szünet (munkavédelmi előírásom :-)))), mint egy munkavállalónak).

kovi43 I 2009. 06. 23. 13:04

Én is éveken keresztül vállalkozóként otthon dolgoztam. A háztartás, a gyerekek szempontjából jó volt, de a munkámat hátráltatta, mert nem értette meg az exem, hogy amikor bemegyek a dolgozó szobába, nem arról van szó, hogy nem segítek neki, hanem dolgoznom kell. Sajnos ennek a „nincs munkaidő”-nek a munkám látta a kárát. Szerencsémre én több 10-20 ügyféllel álltam kapcsolatba, így nem veszélyeztetett az elszigetelődés. Ha jó megrendelőim voltak a szakmában jellemző átlagos nettó jövedelem több mint kétszeresét is megkerestem, de máskor a felét is alig kaptam meg. Persze mindezt minimálbérre bejelentve, cafeteria és egyéb juttatások nélkül.

mimineni I 2009. 06. 22. 13:25

Nadine, nekem nagyon nem jött be a távmunka, pont ezek miatt az este kilenckor kapott sürgős feladatok miatt. Mégis hosszú évekig műveltem - egyszerűen azért, mert nem volt státusz sehol. Amióta bejelentett munkaerő vagyok egy közepes nagyságú cégnél, nagyon tudom értékelni azt, hogy igenis van szombatom meg vasárnapom. (Túlórázom itt bent is, ha szükség van rá - de a hétvége szent.)

herceg I 2009. 06. 22. 12:13

Én is nagyon szívesen kipróbálnám a távmunkát,az összesz előnyével és hátrányával együtt.A 2 éves lányom mellett nagyon szeretnék dolgozni,bölcsibe helyhiány miatt nem vették fel,így minden itthoni lehetőség érdekelne,akár boriték ragasztás is,vagy adatokat rögzíteni stb stb ,teljesen mindegy.Akinek sikerült már valami,kérem segítsen,konkrét munkát szeretnék,nem ködös hírdetésekre válaszolni és szuper dolgokat eladni.Köszönöm előre ha valaki segít!

Nadine I 2009. 06. 21. 18:41

Apu952: Én egyéni vállalkozóként dolgozom itthonról, és - összegek írása nélkül - nagyjából annyit keresek, mintha bejárnék egy szerkesztőségbe korrektorként dolgozni. Illetve amennyivell többet, azt járulékként befizetem a szokásos helyekre. Mivel a legtöbb helyen már egyébként is külsősként (számlát kell adni) foglalkoztatják az embert, akkor már inkább "lemondok" az utazás kényelmetlenségeiről (az agglomerációban lakom), viszont kétségtelen, hogy gyakran hétvégén is van munka, vagy este kilenckor is kapok mailt, "Sürgős munka" jelzéssel. Nem tudom, mások milyen feltételekkel dolgoznak, nekem bejött az itthoni munka.

Nadine I 2009. 06. 21. 17:25

Nadine I 2009. 06. 21. 16:35

apu952 I 2009. 06. 21. 10:29

Érdekes és tanulságos a cikk és a hozzászólások. Azt azért jó lenne megtudni, hogy egy napi 6-8 órás távmunkával mennyi pénzt lehet megkeresni! (Tudom, hogy ez függ a munka jellegétől, de irányszámokat talán tudnának azok mondani, akik már gyakorolták (gyakorolják) ezt a tevékenységet...)

Nadine I 2009. 06. 21. 08:56

Én korrektor/kézművesként dolgozom távmunkában évek óta. Előtte a korrektúrát szerkesztőségben végeztem, hagyományosan bejárva. Lapzártakor (hat magazin mellett szinte mindig lapzárta van) általában órákat vártam az anyagokra napközben - "menj el sétálni, majd hívunk, ha jöhetsz", télen-nyáron, hőségben-mínuszban egyaránt -, de gyakran bent kellett maradnom este tízig, illetve hétvégékre is berendeltek. Gyakorlatilag semmi mást nem tudtam csinálni az utazáson és a munkán kívül, mindezt teljesen kiszámíthatatlan időbeosztásban. Amióta online dolgozom, többek közt egy portálnak, azóta van időm a háztartásra, el tudom intézni a hivatalos ügyeimet, és gyakorlatilag a bioritmusomhoz igazodva végezhetem a munkám. A cikkíró tökéletesen írja, hogy gyakran dél van, mire elkezd ténylegesen dolgozni - de nekem ez például kifejezetten jó, amikor ingáztam, akkor sem voltam teljesítőképességem csúcsán a délelőtti órákban, ilyen az alkatom. Viszont simán tudok hibátlanul dolgozni este kilenckor is. Ha elfáradok, vagy egyszerűen nem tudok odafigyelni, fogom magam, és veszek egy hideg zuhanyt, vagy kimegyek a kertbe egy kicsit relaxálni, és utána folytatom a munkát, sokkal hatékonyabban, mint egykor a szerkesztőségben. Ha pedig várni kell az anyagokra, akkor a kézműveskedéssel foglalkozom. Engem nem zavar a vállalati fúrás-faragás-intrika hiánya, bár kétségtelen, hogy az ember eléggé be tudja zárni magát egy privát mikrokozmoszba a távmunkával. Ezzel együtt számomra sokkal-sokkal több az előnye, mint a hátránya.

NusyP I 2009. 06. 21. 00:52

Jalil - teljesen egyetertek. En nem dolgoztam meg tavmunkaban, de pont ezert nem is szeretnek. Most keresek allast, es nagyon nehezen talalok... A ferjem parszor emlegette a tavmunkat, de aztan o is rajott, hogy nekem leginkabb azert kell a munka, hogy legyen hova, miert elmennem itthonrol, amiert raadasul penzt kapok, es nem koltok... (A kornyek meg annyira nem jo, hogy csak celtalanul maszingaljak.) Most tartok majdnem 8 honapnal a nappali-haloszoba tengelyen, nagyon ritkan megyek barhova is (tomegkozlekedes kozel nulla, akar csak a parkig sem merek elsetalni, mert at kene vagnom a helyi nyocker sotetebb vegen, jogsim, kocsim nincs itt, a ferjem meg alszik nappal es dolgozik ejjel...), es szep noiesen szolva a tokom tele van a negy fallal.

nyau I 2009. 06. 20. 23:14

Engem is érdekelne a távmunka, csak sehol nem találok megbízhatót :( Ha valaki tudna ebben segíteni, nagyön örülnék.

homework I 2009. 06. 20. 19:56

Mindent egy helyen a diákmunkáról: http://www.iskolaszovetkezetek.hu/ Egyébként suli mellett jó, úgy értem a semminél minden jobb.

jalil I 2009. 06. 20. 19:54

Egyetem alatt dolgoztam távmunkában, illetve a diplomámat is otthon csináltam egyedül, és tudtam, hogy soha többé nem szeretnék távmunkát. Szerintem egyszerűen kell, hogy más környezetben is legyen az ember naponta, ne csak otthon és másokkal is találkozzon a családján kívűl. Még a munkahelyre utazás és hazautazás is kissé színesebbé teszi a napot, mintha napi 24 órát ugyanabban a térben töltenék el. Gaudi ne hidd, hogy a bejárós munkahelyen nem lehet éjjel dolgozni. Tőlem rendszeresen elvárja a főnököm beadások előtt a nonstop üzemmódot, de már olyan is volt, hogy szenteste nem engedett haza... na, akkor komolyan fontolgattam a jogi lépéseket...

hellcat I 2009. 06. 20. 18:27

Sziasztok! Nektek azért szerencsétek is van! Én évek óta keresek otthoni munkát sikertelenül! Le vagyok százalékolva a tanult szakmámban nem dolgozhatok (vendéglátó)! A nyugdíj kevés jól jönne hozzá a kiegészítés! Ha tudnátok segíteni nagyon örülnék! Van számítógépem, elég jól bánok vele, van nyomtatóm is,telefon is! Sajnos csak magyarul tudok, bizonyos okok miatt (agorafóbia) meg még más egyéb miatt tanulni sem tudok! Nagyon meg köszönném ha segítenétek, így én is hasznos tagja lehetnék a társadalomnak! Üdv

Miléna I 2009. 06. 20. 18:04

Sziasztok Mindenki! Jó volt végre személyes tapasztalatokról olvasni,én régóta keresek ilyen jellegű munkát,de csak a szép maszlagról olvasok,tényekről nem.Illúzióim eddig se voltak ezzel kapcsolatban,a cikk csak megerősített. Ennek ellenére vállalnék munkát,főleg délutánonként érnék rá (egyenlőre van főállásom,de két lábon állni jobb mint egyen),szóval ha valaki tud ilyenről ami megbízható és nem kérnek el előre pénzt, légyszi szóljon!! Előre is köszönöm.

Gaudi I 2009. 06. 20. 16:51

Távmunkában dolgozom pénzügyi elemzőként idestova két éve, nekem sem nagyon volt másmilyen jellegű munkatapasztalatom előtte. Emellett még két ovist nevelek egyedül, ami egyrészt megnehezítette a dolgokat (ők hazaértek négykor, de nekem minimum ötig gép előtt kellett lennem) másrészt viszont megkönnyítette, mert "kénytelen" voltam napi X órát velük is töltenem, akármennyire is sürgető volt az aktuális projekt, ezért legalább esténként el tudtam szakadni a géptől. Nagyjából ugyanezek a hátrányok jelentkeztek nálam is, mint amelyekre a cikkíró utalt - külső elhanyagolása, sport elhanyagolása, elfelejtettem ebédelni (vagy délután négy-ötkor jutott eszembe, ha már korgott a gyomrom), a maximalizmusom miatti rendszeres túlórázás (egy normál munkahelyre nem mehet be éjjel egykor az ember dolgozni, ha eszébe jut egy probléma megoldása, de otthon éjszaka is leülhet a gép elé), elszigetelődés (a munkahelyi üres locsogás és pletykálás nem feltétlenül hiányzik, egymás taposása sem, de a munkahelyi barátságok, jó kapcsolatok igen). Előnyök: ha valaki nem munkamániás és maximalista, akkor megspórolhat egy csomó időt, mert nem kell utaznia, idegeskedni a dugóban, vagy amiatt, hogy elkéshet, reggel nem kell készülődni, kiöltözni (bár én az elejétől kezdve azért átvedlettem reggelenként a pizsamát, máskülönben nagy lett volna a kísértés, hogy visszafeküdjek aludni), az utazás kiiktatásával nyilván pénzt is spórolhat, plusz ha elég jó a teherbírása és nem kíván egész embert a feladata, akkor egyszerre több megbízást is el tud vállalni napi 8 óra alatt (normál "A" munkahelyen csúnyán nézne a főnök, ha bevinné valaki a "B" munkahelyről hozott feladatait, még akkor is, ha mindkettőt tökéletesen ellátja négy-négy órában). Az én munkahelyem nem szokványos távmunka, mert egyelőre csak egyetlen cégnek dolgozok, minden nap minimum 9-5 online-nak kell lennem (nyilván kimehetek ebédelni, kiteregetni a ruhákat, főzni egy kávét vagy elszaladni a gyerekekért, de nem bliccelhetek el órákat anélkül, hogy szólnék a főnöknek), skype-on tartom folyamatosan a kapcsolatot a kollégákkal, beosztottakkal (igen, azok is vannak, az még egy érdekes történet, hogy hogyan menedzseljünk másokat többszáz kilométeres távolságból úgy, hogy még sosem találkozott velük az ember) és bár vannak teljesítményorientált projektidőszakok, amikor csak a végeredmény számít és nem az, hogy pontosan mikor is oldom meg a feladatot (mint pl másoknak a fordításnál), de vannak olyan jellegű munkák is, amelyeket X időn belül (akár azonnal, ha szólnak) el KELL végezni. Szép, szép a távmunka és nem bántam meg, hogy elvállaltam, abban a helyzetben nem is volt más lehetőségem (nem tudtam volna a kicst se bölcsődébe, se óvodába beadni, GYES-ből viszont még akkor se lehet megélni, ha közben apuka dolgozik, nemhogy egyedül!), de csak nagyon határozott, összeszedett, szorgalmas, erős akaratú embereknek ajánlom., akik jól be tudják osztani az idejüket és rá tudják magukat akkor is venni a munkára minden reggel, ha a főnök nem áll a hátuk mögött....

Eoween I 2009. 06. 20. 15:52

Én - hozzáteszem két kisgyerek mellett - kb. 4-5 évig dolgoztam "távmunkában", noha akkor még nem ismerték ezt a fogalmat, és internet sem volt. Gépeltem egy fordítóirodának. A munkát személyesen kellett leszállítanom, közben a gyerekek óvodába jártak, és el is kellett látnom őket. Megjegyzem, engem is teljesítményben fizettek. Ez azt is jelentette, hogy egy bizonyos mennyiséget mindenképpen teljesítenem kellett, és csak a többiért kaptam valami plusz pénzt. A távmunka csak olyanoknak való, akik képesek a saját életüket megszervezni. Nem úgy kell tenni, mintha irodába járnál, hanem ki kell alakítanod a magad napirendjét. Ha ez azt jelenti, percre pontos beosztást csinálsz, akkor úgy. A pizsama és az öltöny - utcai ruha - között azért vannak átmenetek :) sztem. Ugyanakkor a "távmunka" nem csak azt jelenti, hogy otthon, egyedül dolgozol.... végezhetsz mások számára szolgáltatást is távmunkában, ahol rendszeresen tartod a kapcsolatot egy munkáltatóval, aki megfelelő feladatokat biztosít számodra. Ha vállalkozóként, vagy "magánzóként" (megbízás alapján) vállalsz munkát, ügyelned kell arra, csak annyit vállalj, olyan határidővel, amit képes vagy teljesíteni. Ez megint csak a szevezésről szól. Tudom, nem egyszerű... Azért nem is lehetetlen jól élni a "távmunkás" életet. Üdv: Eo

chic I 2009. 06. 20. 14:09

Jézusom, mintha én írtam volna a beszámolót egy vizsgaidőszakról... kirázott még a hideg is. :)