Szia! Köszönöm a gratulációt! Nos, remélem, hogy rendbe jön a magánéletem, egyenlőre még nagyon rossz kedvem van. Teljesen meg voltam győződve, hogy a közös hobbi (nálunk a sziklamászás) az a minden. A barátnőim is ezzel egyetértettek, bíztattak, hogy ha van közös hobby, az már teljesen tartós siker egy párkapcsolatban. Sajnos megtapasztaltam, hogy ez nem így van. A barátom sajnos nem volt belém szerelmes, ezért szakított velem. Mászni azért néha velünk fog tartani, mert szereti ezt a sportot.

Az tény, hogy a sportban és a kutyájában sosem csalódik az ember. A kutyámmal igen sokat szoktam sétálni, futni, túrázni, volt, hogy senki nem ért rá, de ő mindig velem tartott.

Örülök, hogy rajtad maradt az aktív élet, bizony, a természetben töltött mozgás kint a jó levegőn nagyon klassz dolog. :)

Lilla, gratulálok! Nagyon nagy dolog! Remélem, a magánéleted is hamar rendbe jön!
Nekem is volt egy barátom, aki aktív életet élt és mindenhová vitt magával, vele tanultam meg síelni, sziklát mászni, görkorizni, voltunk túrázni, raftingolni, barlangászni, hegyi kerékpározni, motorozni stb. Eleinte nagyon fárasztó volt és utáltam, sokat hisztiztem. De nagyon szerettem őt és imádtam vele lenni, így vele tartottam. Másfél év után megszoktam és megszerettem a sok mozgást, elkezdtem aerobikozni, úszni, szóval olyan sportot is beiktattam az életembe teljesen magamtól, amit ő nem csinált soha. Azóta már szakítottunk pár éve, de az aktív élet rajtam ragadt. Nagyon hálás vagyok neki, hogy megtanította nekem, hogy a nyári természetben töltött órák sokkal többet érnek a szoba hűvösénél, illetve hogy a tél sem olyan hideg, mint amennyire annak látszik a szoba ablakán kifelé bámulva.

Nos, megvolt a Mt. Blanc túra. Szerencsére sikerült megmásznunk. :) Volt adrenalin bőven. Igazi aktív pihenés volt. Most sajnos adrenalin és boldogság hiányom van. A barátnőm, akivel szoktam mászni, ő most 2 hét kényszerpihenőn van. A barátom meg sajnos múlt héten szakított velem. :( Így most a futásba fojtom a bánatom. Az azért egy kicsit vígasztal, hogy feljutottam 4810 m-re, Európa tetejére. Az örömöm csak 1 hétig volt 100 %-os, majd jöttek a gondok. Remélem, minél hamarabb sikerül majd visszarázódnom régi megszokott, izgalmas, adrenalindús életembe...

Hát én szeretem az ilyen adrenalin pumpáló dolgokat-utólag:-) de sajnos én nagyon hisztis vagyok és inkább megkímélem a többi embert mert mondjuk előbb ugranának ki a segítők kötél nélkül(csak hogy megszabaduljanak tőlem), mint én gumikötéllel a lábamon...de ha megcsinálom akkor nagyon boldog vagyok hogy sikerült, és vágyom erre az érzésre újra.
Én is szeretek kirándulgatni meg városi nevezetességeket nézni, de az nem ilyen adrenalinpumpáló kicsit sem, max ha közben egy bikafuttatás közepébe csöppensz véletlenül:)

NusyP:

Azt elhiszem, hogy hiányzik. Sok sikert az újrakezdéshez!

Egy pár éve nekem sem volt lehetőségem a mászásra, ahol laktam, sajnos 100 km-eket kellett utaznom a sziklákig, a mászófalakig. 5 évet másztam úgy, hogy csak havi 1 -2 alkalom, de most már 3. éve mászom heti 2 - 3 -szor (+ a gyalogtúrák), mióta Pécsen lakom. Itt mászótársakra is könnyen találtam, a régi lakhelyemen ott nem volt senki, mivel lehetőség sem volt.

Lilla:

Mar nagyon hianyzik, csak egyreszt egy serules miatt nem nagyon tudok vivni, masreszt meg ahol most elek, nincs ra lehetoseg... De ha minden igaz, hamarosan elkezdunk a ferjemmel vivni a parkban (csak az a baj, hogy o kardozo, en meg torozo voltam, azaz kb. ket kulon dolgot muveltunk a vivason belul)... Legalabb mozgok megint, de azt hiszem, a "flash" ebbol kimarad. :D

NusyP! Köszönöm a jókivánságokat!

Jó szerencsét szoktunk egymásnak kívánni, mint a bányászoknál...:))))

Szia NusyP!

Látom, neked is megvan a kedvenc sportod, motivációd! Sok sikert hozzá a későbbiekben is! Nos, a versenyzésről még nem írtam. Néha-néha elszoktam menni mászóversenyekre, s ott a versenyzés élménye, az hogy szinte az ember csak a feladatra koncentrál, hevesebben ver a szíve, izgul kicsit, s ha minden összejön és dobogóra állhat, amikor átadják a díjakat....no, az egy leírhatatlanul nagy élmény. :)))))

Szia Kriszti!

Nagyon szép hobbytok van, várost nézni is nagyon jó dolog, sok-sok szépet lát az ember. Hatalmas élményt jelent megismerni egy idegen várost, s fotókat készíteni róla, majd azokat később visszanézni. Emlékszem, én először 14 évesen voltam művészettörténeti tanulmányúton, Rómában, Pisában, Firenzében jártunk. A suli szervezte. Sosem fogom elfelejteni, mert nagyon nagy élményt adott, még úgy is, hogy nem volt közben mászás, túra, még így is megfogott ez a kirándulás. Manapság meg ha egy hegymászótúrára megyünk, néha útközben meg-meg szoktunk állni egy városnál, falunál, s a szép templomokat, épületeket szeretem megörökíteni. Most is ha megyünk Mt. Blancra, nagyon kiváncsi vagyok Chamonix városra, majd ráveszem a többieket, hogy menjünk be, szenteljünk rá egy kis időt, nézzünk szét, továbbá a hegymászó-múzeumra vagyok még nagyon kiváncsi.

Meg mindenkinek más és más élmények adják az élményt, az "adrenalinfröccsöt", de ez a jó dolog az életben, hisz nem lehetünk egyformák. Valaki a sport megszállotja, valakit pl. a művészetek érdeklik jobban, mindenki más és más egyéniség.

Szia Lilla!

Sok sikert, es jo idot a maszashoz... Nem tudom, a hegymaszoknak mit illik vagy nem illik kivanni...

Adrenalin-ugyben nekem is megvolt a magam fuggosege, igaz, en egy relative biztonsagos modjat eltem ki... Mert annal nagyobb felporgeto erzes keves van szamomra, mint amikor 14:14-nel felallok a pastra az ellenfellel szemben... Egyetlen talalat dont mindenrol... :) Vagy ugyanigy a hosszabbitas, az elso talalat dont, de ha 1 perc alatt nem szuletik eredmeny, az elore kisorsolt kedvezmenyezett nyer... a sors donti el, hogy az ido neked vagy ellened dolgozik 60 idegtepo masodpercig...
Ha van ra lehetosegetek, nezzetek vivast, es megertitek :) Januar elso hetvegejen szokott lenni junior vilagkupa Pesten, ahol minden fegyvernem megjelenik, ill. januar vegen, februar elejen van a Gerevich-Kovacs-Karpati ferfi kard VK, ez a ket legjobban megrendezett verseny (mellette van meg egy noi tor es egy noi parbajtor VK is minden evben), eloben sokkal jobb nezni! (Jo tanacs kezdo nezoknek, koncentralj egy vivo akcioira, konnyebben atlatod). Verseny info december korul szokott lenni a www.hunfencing.hu oldalon.
Remelem, lesz majd, aki kimegy, es meg elvezi is :D

Szia Lilla
Orulok, hogy megerositettel a masik oldalrol.
Viszont mi a ferjemmel nem passzivak vagyunk, nem kanapegyurok vagyunk, hanem elvetemult varosnezok. En muveszettortenesz vagyok, o pedig ugyved...picit ducik es puhanyok, de azert fogekonyak a szepre. Jelszavunk, hogy kockas hasizmunkat puha hajreteggel vedjuk a kornyezeti artalmaktol :-))))) Irigyellek egy kicsit, mert biztosan gyonyoru dolgokat lathatsz, de nekem hianyzik ehhez a batorsagom...
Siman nyakamba veszek idegen varosokat, akar egyedul is, nem adnak el lonak sehol, de a termeszet eroivel soha nem lenne batorsagom dacolni.. Egy szo mint szaz, nekem az adrenalinfroccsot az adja, ha egy regota csodalt mutargyat, epuletet, vagy egy biztonsagosan megkozelitheto termeszeti csodat fel tudok keresni es "eloben" meg tudok nezni :-)
Ja, jogsim sincs, mert eltakarom a szemem, ha macska fut at az uton elottunk....ugy velem, hogy jobb ha az ilyen nem vezet :-))))
Kriszti

Szia Kriszti!

Teljesen egyetértek veled, egy kapcsolatban fontos, hogy hasonló gondolkodásúak legyenek a partnerek, meg a közös hobby is fontos. Ebben nekem is van tapasztalatom, nekem a volt barátom nyugis természet volt, nem jött velem se mászni, se túrázni, 6 és fél éves kapcsolatunk alatt talán egyszer-kétszer tartott velem, de nem érezte jól magát. Neki inkább a pihenés, tévézés volt a kikapcsolódás, mozogni se szeretett. Igaz nem ez miatt szakítottunk, hanem más ok miatt, de ez is kicsit közrejátszott. Viszont, most igen boldog vagyok, mert egy hónapja megismertem egy srácot, aki szintén szeret mászni, szereti az aktív pihenést, nemrég jöttünk össze, szóval örülök, hogy egymásra találtunk. Most sokkal boldogabb vagyok, mint régen, meg jó dolog a szabadidő közös eltöltése. Örülök, hogy te is rátaláltál a párodra, aki nyugis, mint te. :))

Szia Frida!

Köszönöm szépen! Remélem, szerencsénk lesz az időjárással, s sikerülni fog a csúcsmászás. Nos, én is a táj szépségét preferálom leginkább, szeretek fényképezni is. Ez lesz életem legmagasabb csúcsa, ha sikerülni fog. Nos, igyekszünk majd épségben hazatérni, tudjuk, hol a határ, ha rossz az idő, inkább nem kockáztatunk. Már nagyon várom a túrát. Kicsit megszállott vagyok, de a 8 ezres csúcsok már nem vonzzanak. Megelékszem a "kisebb" 3-4-5 ezres hegyekkel is.

Nos, az adrenalin akkor jön nálunk elő, ha pl. egy ismeretlen sziklafalat, vagy nagyobb nehézséget másznuk, mint a szintünk, nos, akkor érezzük az izgalmat, de mindig kötéllel másznuk, s ez biztonságot ad. Kötél nélkül sose mászunk nagy magasságban, s vigyázunk egymásra. Keressük az izgalmakat, de mindig tudjuk, hol a határ. A teljesítménytúrák után meg a jól eső fáradságérzés, ami előjön.

Gratulálok neked a vulkán mászáshoz, biztosan nagyon szép élmény lehetett!

egaben, en, mint korabbi hozzaszolo ugy gondolom, tokeletesen megertettem, hogy mirol van szo...nem a cikknek koszonhetoen, hanem sajat tapasztalatbol. Es teljesen ugy gondolom, ahogyan Te irtad le, mert en belattam, hogy ertelmetlen lenne azt mondani, hogy vagy En, vagy a hobbid.. szemetseg lett volna, mert a volt baratombol egy darabot kellett volna kitepnem. O most azt hiszi, hogy egy tetu vagyok, aki lelepett valaki massal (ez engem mondjuk nem zavar) viszont megszabaditottam egy ketyego hazisarkany-bombatol.. a kulonbozo karakter miatt szerintem nagyon elfajult volna a dolog. De tenyleg, en mar kimondottan rosszul voltam, elszorult a torkom es hasonlok, ha elment otthonrol "aktivkodni"...
szoval fenntartom a hasonszoru elvet es csak remenykedek abban, hogy nem jon be az asszonyveros joslatod :-D
Kriszti

A cikk írója nem érti, hogy miről is van szó meg az eddig hozzászólók sem. Szerintem a férfiakban már talán az évmilliók alatt kialakult ösztönöket kell kiélni, hszen gondoljunk csak bele amikor még nem volt iroda, gyár, bevásárlóközpont, de még földművelés sem. A természettel megküzdve kellett a napi ennvalót megszerezni a "családnak", ami ugye csak úgy lehet elviselhető (túlélhető), ha a mondjuk egy valamilyen zsákmány állat elejtése és a küzdelem (korszerű fegyverek nélkül, akár puszta kézzel) túlélése utáni endorfin jutalom örömet okozzon, hiszen, ha ez nem lenne, akkor legközelebb nem vállalkozna a férfi mégeyszer ilyesmire aztán lehet, hogy ki is halt volna az emberi faj. Talán ez az ösztön él még a férfiakban. Sajnos valamely férfinál ez agresszióban nyílvánul meg, ne adj isten, de sajnos van rá példa a családján keresztül.
A nők meg éppen ezért ösztönszerűen aggodalmaskodnak, ha nem azért hogy kitöri a nyakát a férje, akkor másért majd másért fognak. És végül egy jó tanács: ezen ösztön kiélésében ne akadályozzátok a férfiakat, mert abból biztos balhé lesz,, lehet hogy 10 év házasság után és más formában tör a felszínre, de balhé az lesz!
Még valami, a magamutogatás, ami könnyen kialakul kezdő "extrém sportot úzőknél" az nem tartozik ehez a témához. Én, aki harmincas éveimben járok, aktívan montizok, gördeszkázok, snowboardozok, két fiam és a feleségem mellett, ahasonszőrü társaimmal még soha nem kérdeztük egymástol, hogy miért is csináljuk ezt. Nincs verseny nincs magamutogatás csak kiegyensúlyozott élet. So, minden jót csajok, remélem tudtam segíteni a megértésben.

A volt baratom volt ilyen aktiv piheno...en meg otthon gorcsoltem, hogy hazajon-e egyben. Iszonyuan lelekorlo am egy ilyen kapcsolat... Ehhez szerintem hasonszoru partner kell, mert kulonben nem mukodik. En legalabbis nem birtam, szep lassan leepitettem magamban a kezdeti rajongast, mert nem akartam lelkileg belerokkanni abba, ha esetlegesen egy ilyen aktiv pihenese tragikusra fordul. Szerintem meg mindig nem ertette meg, hogy mi volt a baj, illetve miert hagytam el.
Viszont ha ertesuleseim pontosak, akkor most boldogan el egy hasonszoru aktiv lannyal :-) en meg a hasonszoru nyugis fejemmel

Én is az aktiv pihenést preferálom, de nem az ilyen nyaktörő mutatványokat.
Sosem értettem minek szánt szándékkal keresni a bajt. Aztán meg megy a siránkozás. Jajj, szegény leesett, eltörte a lábát (jobb esetben csak azt), beszorult a barlangba, ráesett a szikratörmelék, szétverte a fejét raftingolás közben, stb....
De nem baj, legalább jó sok embernek adnak munkát a meggondolatlanságukkal--hegyi mentők, sima mentők, orvosok, ápolók, .....
Rengeteg olyan sport van ami nem veszélyes, illetve nem ennyire....
Ez az adrenalin dolog meg, háááááááát nem is tudom. Régen olyan jol elvolak az emerek enelkül a feltornázott adrenalinszint nélkül, és biztos nem érazék az életüket kevésbé értékessé....
Szerintem meg csak egyszerüen divathóbort-mániáról van szó. Divat extrémnek , vagánynak, mindent bevállalósnak lenni,
SzLillanak sok szerencsét. Csak annyit fűznék hozzá, hogy én pár évvel ezelőtt végig mentem kocsival az Andokon, és többször is voltam 4800 mérter felett (kocsival), és nem volt teli a gatyám, hogy mikor fogok lepottyani, hanem egyszerűen élveztem a tájat , megálltam fényképezni, stb... Ja , és megcsináltam, a majdnem 6000 méteres El Misti vulkán megmászását. Szép "lankásan" emelkedő vulkán, és nem kellett majdnem 90fokos szögű sziklafalon kapaszkodni, hanem szép lassú ütemben a helybeli fickó után menni felfelé. És itt sem fenyegetett semmi veszély. És anélkül is életem legnagyobbélményei ezek, hogy szétlökte volna az "élvezetközpontomat" az adrenalin.

én is aktívan szeretek pihenni, de azért nem szeretem veszélyeztetni az életem. bicajtúra, kenu stb. nekem elég szokott lenni:)

Számomra is az aktív pihenés az igazi pihenés. A nyaralásaim sem a vízpartról és a pihenésrő szólnak. Nekem a hegymászás, sziklamászás az igazi pihenés, nyaralás. Vízpart mellett max. 2 napot bírok ki. Hétvégeken sem bírok "megülni", mászás, túra minden mennyiségben. Kell az izgalom, az adrenalin, na és persze a természet közelsége. Ezek nélkül létezni sem bírnék. Ha megmászok egy hegyet, már tervezem a következő kihívást. Szinte sosem állok meg. A szabijaim nagy részét is ezen hobbyjaimnak szentelem. 15 nap múlva megyek "nyaralni", a cél: a Mt. Blanc megmászása! :)))