Címkék: szabadidő, lélek, könyv, olvasás, rögeszme

Sorba szedjük a könyvbarátok rigolyáit

Bus András
2009. I június I 11.

Olvasni öröm, a könyv a legszebb ajándék - álljunk is meg, mert a vetett betű és a kötött lapok szépségeit rengeteg frázis taglalja. Kapcsolódik viszont pár - a maga módján mulatságosnak is nevezhető - rögeszme is az olvasáshoz, és mi most ezekből szemezgettünk. Mert mindenki másképp rigolyás az olvasásra.

hirdetés

Kongathatjuk a vészharangot, a könyveket akkor is sokan szeretik még mindig. Viszont mindenki másképp csinálja, és bizony sok rögeszme is tapad az olvasás szenvedélyéhez. Összegyűjtöttük a szerintünk legjellemzőbbeket, és szigorúan szubjektív alapon elméláztunk egy kicsit mindegyik kapcsán: a könyv fizikai valójával kapcsolatosaktól a szigorúan elméleti kérdésekig mindenfélét találtunk. Lássuk hát, ki milyen karóhoz köti az ebet.

hirdetés

Nem tesszük le lapjaira fordítva a nyitott könyvet

Sanyarúbb gyerekkorral megvert embertársaink nemegyszer a kezükre is kaptak egy rendeset, ha nem tartották be ezt az alapszabályt, és ebben pont az a meglepő, hogy az akkori könyvek még sokkal jobban bírták az efféle terhelést, mint néhány mai puha borítós, ragasztott saláta, amit már kinyitni se nagyon szabad, ha egyben szeretnénk látni. Az alapelvvel egyetértünk: jobb könyvjelzővel jelölni, hogy hol tartunk, de szerintünk épp elég büntetés a rendetlen elkövetőnek, ha szétesik a könyv, megtörik a gerince, vagy összegyűrődnek a lapjai - ha meg kölcsönkötöttel csinálja, hát szépen megveszi majd újra. A visszaesők védelmében pedig azt is hozzá kell tenni, hogy az oldalak sarkának behajtásánál mindenképpen elegánsabb ez a megoldás.

"Ezt a könyvet minden évben el kell olvasni"

Na és aztán minek? Ha nagy kedvenc, akkor persze tessék csak, akár hetente is, ha úgy tetszik, de ez legyen magánügy, vagy módosuljon úgy a mondat: "Én ezt a könyvet minden évben elolvasom", mert úgy még nagyobb kedvet is csinál. A fennhéjazó utasítgatást viszont jobb lenne abbahagyni, mert attól még, hogy valakinek a Búcsú a fegyverektől a világirodalom csúcsa, lehet, hogy más elalszik rajta, pedig az Utas és holdvilágot maga is időről időre újra végigolvassa.

Gyanúnk szerint egyébként az idézett mondat amúgy is csak afféle műkritikai Jolly Joker, amit azután dobnak be az esztéták, hogy a tárgyalt művet leporolták és gyorsan átforgatták, mert már maguk sem emlékeztek rá, pontosan miről is szól - és ezt feltételezik mindenki másról is.

Egy könyvet csak egyszer érdemes elolvasni

Minden lónak két oldala van, és ezen is landolnak páran. Persze aki azért vallja ezt az elvet, mert a memóriája egy számítógépével vetekszik precizitásában, és hozzá még feneketlen is, mint a Mariana-árok, azt csak irigyelni tudjuk (teszteltük, van ilyen ember), de aki pusztán azért mondja, mert úgy gondolja, hogy mindig jobb az új élményeket keresni, az talán kicsit túlzásba esik. Vagy egyszerűen még nem találkozott olyan kötettel, ami másodjára-harmadjára is élményt nyújt, de akkor meg valószínűleg nem keresi elég intenzíven azokat az új élményeket, vagy nagyon rossz helyen kutat.

A könyv mindig jobb, mint a belőle készült film

Egy nagyobb falat: vitathatatlan, hogy többször igaz, mint ahányszor nem, de sommás állításként akkor is blődség. Ahogyan egy rossz rendező bármilyen könyvből tud ócska filmet forgatni, úgy egy jó rendező is tud akármilyen vacak firkálmányból kitűnő mozit faragni - jó példa erre Polanski klasszikusa, a Rosemary gyermeke, ami nem éppen egy irodalmi Nobel-díjra érdemes kötet alapján született. Hogy mégis több a rossz adaptáció, az valószínűleg annak köszönhető, hogy hibázni a jó filmesek is tudnak, vak tyúk viszont ritkán talál szemet ebben a műfajban (talán mert a közmondások még a mozikorszak előtt születtek).

A rögeszme ezzel együtt is kitartó jelenléte valószínűleg annak köszönhető egyébként, hogy a könyvet automatikusan magasabb rendű műfajnak tartjuk, mint a filmet, pedig két, teljesen különálló, egyenrangú, csak épp egyáltalán nem átjárhatatlan dologról beszélünk. Ha az író szabadon engedheti a fantáziáját, és ugyanígy mi is, amikor magunk elé képzeljük a leírtakat, akkor hadd tegye meg ezt a rendező is, és ha nem is fogadjuk el feltétel nélkül, ami kisül a dologból, egy esélyt azért adjunk neki. Amennyiben pedig erre nem vagyunk képesek, gondoljunk szegény Boris Vian példájára, aki a Köpök a sírotokra filmváltozatának bemutatóján néhány perc után szívrohamot kapott a látottaktól - és inkább maradjunk otthon. Mondjuk egy másik könyvvel, meg a szárnyaló fantáziánkkal.

Csak a kemény borítós az igazi

És egyben az a drágább is. A puha kötésű könyveket ugyebár nem azért találták ki, hogy a fizikai súlytól ódzkodó olvasókat lekenyerezzék, hanem azért, mert olcsóbban állíthatók elő, és kevesebbért lehet adni is őket. Ennek ellenére ezt a rögeszmét meg tudjuk érteni, és bizonyos fokig osztjuk is, mert mi is szeretünk jól rámarkolni egy-egy vaskos kötetre.

Annyi kiegészítés viszont szerintünk megengedhető, sőt talán szükséges is, hogy bizonyos szerzőknek, regénytípusoknak egyszerűen nem áll jól a keménytáblás borító: Stephen King művei például úgy néznek ki vele, mint egy iskolai osztály ügyeletes rosszgyereke a tanévzárón, öltönyben. Másfelől néha egész szépen is tudnak sikerülni a puha kötéses darabok, és vannak könyvek, amik egyszerűen így nőttek a szívünkhöz: Agatha Christie műveit például akármilyen ékszerdobozszerű keménytáblás borítóba burkolják, akkor is a klasszikus, farzsebbe passzoló, puha kötéses változatban lesznek az igaziak.

A kölcsönkönyv nem könyv

Meghökkenve vettük tudomásul, hogy ezt a vesszőparipát nem ismeri mindenki, mert bizony hallottunk már olyan emberről is, aki inkább nem olvasott semmit, ha nem vehette meg magának az áhított darabot, pedig falta a könyveket, olvasójegyre is lett volna pénze, és barátai is akadtak. Furcsa önsanyargatás ez, de nekünk valahol tetszik a mélyén megbúvó makacsság, mert valahogy azt sugallja, hogy az elveket valló illető úgy szereti a könyveket, ahogy vannak, és az olvasás élménye mellett az egésznek a rituáléjára is ad, könyvespolcostul, mindenestül. A kivégzett könyv és a birtoklási vágy klasszikus kapcsolata sem elhanyagolható: amit elolvastunk, az a miénk, és jó érzés, ha nemcsak a memóriánkban hagy nyomot, hanem fizikai valójában is a mi polcunk éke lesz. Mi azért persze maradunk könyvtártagok és lelkes kéregetők, mert az első helyen nálunk mégiscsak a betűk szemmel történő felnyársalása áll, a járulékos élvezetek csak azután jönnek.

"Minek a könyv, küldd át egy doksiban"

Az iméntiek viszont nem jelentik azt, hogy ne volnának fenntartásaink a legfrissebb technokrata tendenciákkal, sőt: valahol szinte minden rigolyát meg tudunk bocsátani, mert a legtöbb mégiscsak a könyvek melletti kardoskodásról szól, ez viszont épp az ellenkező irányba mutat. Nem akarunk persze maradinak tűnni, tudjuk, hogy a számítógépben nem foglal fizikailag sok helyet a könyv, nem pusztulnak fák az előállítása során, ésatöbbi, ésatöbbi, de mi azért csak úgy vagyunk vele, hogy adjuk meg az olvasásnak a módját. És nem is csak azért, mert a villogó monitorra meredő szem hamar elfárad, hanem azért, mert az olvasáshoz szerintünk hozzátartozik a könyv, a polc, a fotel, a kislámpa, meg az összes többi kellék is. Rigolyákkal vagy azok nélkül, de mi csak így szeretjük.

Ajánljuk még:

Legolvasottabb cikkek:

65 komment

A hozzászóláshoz be kell lépned. Amennyiben regisztrálni szeretnél, megteheted itt!

Összes komment megtekintése! (65)

Az utolsó 20 komment:

Drusilla I 2009. 08. 13. 15:15

Van egy könyvsorozat. Kölcsön kaptam az egyik ismerősömtől, így olvastam el az első 11 kötetét. De megvettem magamnak a sorozatot apránként, és elolvastam megint. Teljesen más volt, más érzés volt, hogy tudtam, az enyém, és felrakhatom a kedvenc könyvespolcomra -ahelyett, hogy vissza kellene adnom.

Bolyka I 2009. 06. 25. 19:44

Aki nem tapasztalta, meg a háborút, az élményeit a fantáziája és a film hatására éli át. Aki a Második Világháború, alatt , gyerekként jó regényekhez jutott , kikapcsolódott , lélegzetvételhez jutott, May Károly az indiánjaival azt adta tudtára, hogy van más világ is. Móricz Zsigmond egyszerűn érthető. volt. Andersen meséi, Magyar népmesék. A könyvek feledtették a borzalmakat. Akkor szerettem meg az olvasást, akkor lelkesedtem először a fantáziám szárnyán.Nem volt még rádió sem. Az olvasás szeretete könnyitette meg számomra a tanulást . Szeretek olvasni.

leoparde_noir I 2009. 06. 22. 12:08

hahahaa.. Nusy, én kiégettem egy-két pokrócot, és egyszer a nyakamra is ráesett a fránya lámpa.. jól meg is égetett.. ugye ugye a sunyiban olvasás :P

mazsi01 I 2009. 06. 22. 11:57

Asztieszti, szerintem a Corelli kapitány mandolinja gyönyörű könyv, pláne jó, ha tengerparton olvasod. :) Agatha Christie minden mennyiségeben... Robert Merle: Francia história, ezzel is el lehet lenni egy darabig, sok folytatása van.

Asztieszti I 2009. 06. 22. 11:40

Harry Potter-t kedvelők (és persze más is) tudnátok nekem jó regényt ajánlani? Valami kaland regényre gondolok inkább ami hasonlít kicsit vagy hasonló élményt nyújtott?Sőt maradjunk annyiban hogy bármi lehet ami nektek tetszett.... Előre is köszi!

mazsi01 I 2009. 06. 17. 16:45

Lucgizi, lehet, azért gondolom így, mert én már eleve úgy mentem iskolába, hogy tudtam olvasni, a tesóim viszont, akik ott tanultak meg, nem is szeretnek, nem is szoktak. Mondjuk őket is ugyanazok a szülők nevelték fel, szóval ez érdekes. :/

NusyP I 2009. 06. 17. 16:42

Gizi - mennek szivesen... csak Kaliforniabol nagyon nehez :) Es most meg nincs arra keret, hogy hazamenjek (meg csak 7 honapja vagyok itt, a szuleim nem tamogatnak, munkam meg meg nincs). Az ejjeli olvasasrol most ugy eszembe jutott, hogy kiskoromban hogy takargattam az olvasolampat a paplannal (csoda, hogy ki nem gyulladt), mert ha apamnak tobbedszerre kellett kijonnie, raadasul mondjuk delutanos muszak utan, faradtan, akkor egy-egy tasli is leesett...

Lucgizi I 2009. 06. 17. 16:09

Mazsi: Vitatkozom Veled, mert úgy gondolom, hogy az alsós tanárnénin múlott legelsősorban, hogy megtanította olvasni a gyerekeimet. És nemcsak a betűket ismerik fel, hanem magát a szöveget is értik. Mondjuk a lányomnak még én olvastam az esti mesét, a fiamnak már legtöbbször a lányom :) És lehet, hogy az a \"titok\", hogy rá kell szólni a gyerekre: \"ne olvassál már, menj aludni\" :))) Aztán mikor éjfél felé felébredek még mindig azt látom, hogy világít az éjjeli lámpája...

mazsi01 I 2009. 06. 17. 16:05

Egyébkén sosem értettem a nagy kifakadásokat a HP és társai ellen, de Lucgizi, most a lányod példája megerősített, hogy jó dolog, ha ilyeneket vesz a kezébe a gyerek.

mazsi01 I 2009. 06. 17. 16:04

Lucgizi, szerintem leginkább az otthoni példán múlik, sajnos azt látom, ha otthon nem olvasnak, akkor a magyartanár nagyon nehezen tudja őket rászoktatni. Viszont a kedvet könnyen el tudja venni. :( Nálunk mindenki olvasott, apukám, anyukám, így unalmamban nekem is muszáj volt megtanulni. :DD Bár azt mondják, magamtól tanultam meg, iskolában pl. kifejezetten frusztrált, hogy a többiek nem tudnak, unatkoztam végig az általánosban. Azóta persze sajnos már nem elég, hogy jól tudok olvasni. :P

Lucgizi I 2009. 06. 17. 15:45

A lányom (most 14) is Harry Potterrel kezdte. Aztán animéket kezdett gyűjteni és olvasni. Ennek \"mellékhatásaként\" elolvasta a Rómeó és Júliát, a Hamletet... A napokban megdöbbenve láttam, hogy Krúdy Szinbádját olvassa... (Na, azt kölcsönkértem én is, mert még nem olvastam). Az, hogy szeretnek olvasni a gyerekeink: múlik egy jó könyvélményen, lehet, hogy az otthoni példán, de a magyartanárán mindenképp. Asztieszti: a kötelezőket meg én sem olvastam el rendesen... mindig kettőt-hármat lapoztam, már csak a kötelezőségük okán is :)

Asztieszti I 2009. 06. 17. 15:39

Adyt én is szeretem. :-) A sorstalanságot is elolvastam(nekem az is kötelező volt már) de az Egri csillagokat egyszerűen nem tudtam soha, csak a rövidítést olvastam ez is elég volt. Igazából nem is szeretem a történelmi regényeket, lehet hogy ez is az oka.(vagy az hogy soha nem olvastam még jót közülök vagy inkább egyet sem hihi:-) ) És szégen-nem szégyen úgy érettségiztem le hogy a sorstalanságon kívül nem olvastam el egyetlenegy kötelezőt sem-kivéve az ilyen rövideket amik 30 oldal alatt voltak....de így is jól sikerült szerencsére. Akkor még nem is gondoltam hogy így fogok imádni egy könyvet mint a HP-t :)

Lucgizi I 2009. 06. 17. 14:57

NusyP :) Pesten a Kolibri Színháznak van (általában havonta) a Kolibri pincében Ady-dalok címmel előadása. (Neten meg lehet keresni mikor van előadás) Megzenésített versek és összekötő szövegként Ady publicisztikájából, önéletrajzából részletek. Nekem annyira tetszett, hogy háromszor láttam és egyszer a lányomat is elvittem (Neki is tetszett, azóta nem kötelezőként olvas Adyt). A következő évadban majd a barátnőit is elcsalom :)

NusyP I 2009. 06. 17. 13:06

Asztieszti: engem szerencsere anyam ravett, hogy a kotelezoket sokkal hamarabb olvassam el, amikor meg nincs rajta a cimke... Igy aztam hatodikig el is voltam ezzel... Onnantol meg a tanarom nem vette komolyan a szamonkerest... ha jol emlekszem, csak a Candide-ot olvastam el (vegig is rohogtem.... na de var am a munka a kertben), es megis mindig 5-os voltam irodalombol. Viszont kiolvastam Robert Merle teljes eletmuvet, Agatha Christie majd\' minden konyvet, rakaptam Lorincz L. Laszlo / Leslie L. Lawrence konyveire, egy eletre beleszerettem Adyba, es magam sem tudom, hanyszor olvastam az Arany embert, az Uj Zrinyiaszt meg a fene se tudja, mi mindent... :) Apropo, ha valakinek vannak \"levetett\" Leslie L. Lawrence kotetei, amiket nem kivan ujraolvasni, de szivesen elkuldene oket Kaliforniaba... :D

Asztieszti I 2009. 06. 17. 10:05

Igen egyébként én sem szerettem olvasni a kötelező olvasmányok elvették a kedvem. De a Harry Potter óta imádom a könyveket, teljesen másként állok hozzájuk, amióta rájöttem milyen izgalmas lehet egy könyv és mennyivel másabb egy filmnél :)

Lucgizi I 2009. 06. 16. 15:37

A gyerekeim a filmet látták előbb... Aztán mondtam a lányomnak, hogy bár nagyon vastag a könyv, higgyen nekem: olvasva sokkal izgalmasabb. Hitt nekem és miután kiolvasta képes volt az akkor még olvasni nem tudó öccsének is felolvasni, mert annyira tetszett neki... Azóta is lelkesen elolvasnak mindent :)

Asztieszti I 2009. 06. 16. 13:33

Mármint kicsit érthetetlenül fogalmaztam: előbb olvastam a könyveket utána néztem meg a filmeket és most már elfelejtettem hogy milyennek képzeltem el a szereplőket anno és csak Emma Rupert és Daniel arca ugrik be a régi Hermione Ron és Harry helyett, a többi szereplőről nem is beszélve

Asztieszti I 2009. 06. 16. 13:26

Én is hatalmasakat csalódtam a Harry Potter filmekben amikor először láttam őket. Pl az ötödik részből kimaradt Dobby pedig fontos szerepe lesz még, kár volt kihagyni, de ezek csak apróságok, nem tudom hogy hogy tudják majd összehozni a 7. részt mert sok fontos info kimaradt, aminek a jelentősségét csak akkor látod ha az összes könyvet elolvastad. De persze megvan az összes film is és ha nagyon lusta vagyok olvasni, akkor megnézem a filmet. Már megtanultam különválasztani a filmet és a könyvet a fejemben. De azt én is sajnálom, hogy most már a filmbeli arcok vannak meg a fejemben is pedig csak a film első részből láttam fél órát(és lekapcsoltam mert hülyeségnek tartottam)és utána olvastam a könyveket, amikbe teljesen beleszerettem:-)

Princess Fiona I 2009. 06. 16. 08:44

Jut eszembe arról, amit Cicalány76 írt a könyvjelzőről: nekem most van egy nagyon jó mágneses könyvjelzőm, az Alexandrában vettem. Egy delfinpár ugrik rajta :-) - és tényleg nagyon megfelel a célnak! És hát a kölcsönzés... egy volt kolléganőmnek vigyázatlanul elpofáztam, hogy megvan nekem a Mozart, az Isten kegyeltje c. könyv. Elkérte, odaadtam. Aztán ez a kolléganőm elment szülni, és még mindig nála volt a könyvem. Vagy másfél évig. Nekem viszont nagyon fontos volt ez a könyv, úgyhogy telefonálgatni kezdtem utána, szerencsére megvolt a száma, bár nehezen tudtam elérni. És aztán sikerült egy \"randit\" megbeszélnünk, amikor is visszaadta a könyvemet. Tehát ez végül is happy enddel zárult - de nagyon kellemetlen és dühítő volt, hogy nekem kellett kuncsorognom a saját könyvemért, amit ő kért el... Rendben van, tudom én, hogy egy kismamának más gondjai vannak, nekem is van gyerekem. De azért legalább postán visszaküldhette volna... Mindegy, azért akárhogy is, ez elég furcsa...

macilány20 I 2009. 06. 15. 22:19

Nagyrészt én is myával értek egyet. :D Csak az az 1. Harry Potter. Én már úgy vártam filmen. :) Sok szereplőben csalódtam. de pl. Dumbledore és Hagrid szerintem nagyszerű lett. Sok dolgot én sem úgy képzeltem el, és az rossz volt. De nem tudom. Lehet még nagyon fiatal voltam? De akkor is nagyon tetszett filmen is. Szóval én is elképzelem a szereplőket... És Siriusnál csalódtam a legnagyobbat. :( De sok szereplő különösen tetszett. :)