Címkék: szabadidő, otthon, kertváros, agglomeráció, ingázás

Kertvárosban is lehet nyűglődés az élet

Bus András
2009. I május I 28.

A kertvárost mindig valami idilli képpel azonosítjuk a fejünkben, és valóban sok előnye van annak, ha kivonulunk a zöldbe. A hátrányokról viszont könnyen megfeledkezünk, mielőtt meghozzuk a döntést - aztán már csak nézzük az ingázástól bágyadtan, ahogy szürkül az életünk. Az agglomeráció árnyékos oldala.

hirdetés

A sablonos rémtörténet mindenkinek ismerős, mert több százszor elolvashattuk és megnézhettük filmen is: idilli vityillóba költözik a boldog család, és kísértetkastélyban találja magát, mert vagy a szomszéd sorozatgyilkos, vagy az alagsori mosógép kezd véres leszámolásba, vagy tényleg szellemek lakják a házat. A valóság ennyire persze soha nem izgalmas, sokkal inkább nyűgös, de ettől még - illetve éppen emiatt - az alvóvárosokba való kiköltözésnek tényleg megvannak az árnyoldalai, és tulajdonképpen valószínűleg éppen ez köszön vissza ezekben a fabrikált történetekben, jócskán eltorzítva, felnagyítva és kiszínezve. Mindaz a nyugalom és elszigeteltség ugyanis, ami akkora vonzerőt ad ezeknek a városon kívüli városoknak, egy idő után vissza is üthet. A dolog persze sok mindenen múlik a kiköltöző életkorától a választott településig, így aztán a mindennapos apró csípésekre is különbözőképpen vagyunk érzékenyek: ki teljesen immúnis, ki kevésbé. Megfontolni mindenesetre nem árt a költözést, mert ez az életmód sem fenékig tejfel.

hirdetés

Első blikkre persze csalogató: vissza a természetbe, el a város zajából, le a rohanással, a villamos csengetése helyett csicseregjenek inkább a madarak, a tévé előtt való tespedés helyett dolgozzunk a kertben, legyen jó helye a kutyának, satöbbi, satöbbi. A nagy vándorlás meg is indult, és tart máig is, ahogy az megtörtént már évtizedekkel ezelőtt nyugaton, hisz ez a világ - és a városszociológia - rendje. Hazánkban viszont belép néhány olyan tényező az egyenletbe, amelytől könnyen felborul az egyenlőség, vagy legalábbis sokszor úgy tűnik, hogy a nagy teherleadás ára egy csomó áldozathozatal, és sokan - még ha ők maguk ezt be sem vallják - ott vannak, ahol a part szakad. Rosszabb nem lett a helyzetük, csak éppen jobb sem: mások az előnyei és mások a hátrányai. Utóbbiak felett viszont hajlamosak vagyunk átsiklani.

Dugótoporgó és a távolsági közlekedés dicsérete

A legnagyobb probléma, hogy nemcsak a part szakad, hanem az ember is a várostól, de az élete nagyobbik része továbbra is odaköti: a munkája (iskolája), amit nem tud magával vinni, a kedvenc helyei, amiknek nincs megfelelője az új lakhelyen, és bevásárolni se nagyon lehet máshol. Oda eljutni pedig sok esetben - ha nem is lehetetlen, de - nem gyerekjáték, és a kettő együtt már korántsem jó kombináció: napjaink nagy részét úgyis a munkában töltjük, ami marad (nagyjából a hétvége), az pedig már nem biztos, hogy mindenkinek megéri a hajnali kelést és a késő délutáni, kora esti hazaérkezést. Az agglomeráció pedig eredetileg nem erre lett "kitalálva": bár a nagyvárosba vezető úton kígyózó dugó nem ismeretlen dolog az Egyesült Államokban sem, külföldön már évtizedes tendencia, hogy a kertvárosok egymással is összeköttetést teremtenek, és egyenként is önállósodnak, míg hazánkban ilyesmiről beszélni azért még úgy is túlzás volna, hogy az agglomeráción belüli ingázás felénk sem teljesen idegen fogalom.

Az utazási nehézségekről viszont napestig lehetne mesélni. Településenként persze ezek is eltérőek: egy péceli lakos például inkább csak a hétvégi közlekedésre panaszkodott, csömöri megkérdezettünk viszont hosszan mesélt róla, hogy bár még egy kilométerre sem lakik Budapest határától, ha nem viszik be kocsival a városba, akkor bizony kénytelen távolsági buszra vagy HÉV-re szállni. Ez már reggel is épp elég macerás, de késő este még romlik is a helyzet, mert mindkét járatból egyszerre indul az utolsó, így egyben le is lehet késni az összes hazajutási lehetőséget. Mondhatnánk persze, hogy az autózás minden problémát megold, de az elpöfögött benzinnel és néhány logisztikai buktatóval is számolni kell. Egy Sződligeten született és ott saját házzal is rendelkező válaszadónk például azért bérel inkább Budapesten lakást, mert két autót nem tudnának fenntartani, eggyel pedig összehangolhatatlan lenne, hogy együtt tudjanak közlekedni a párjával munkaidejük eltérései miatt.

Aki pedig ült már dugóban a Budakesziről a fővárosba vezető sávban (útnak azért ne nevezzük), az amúgy is tudna az autó megmentő szerepével kötözködni (a forgalmi torlódást rendszeresen végigszobrozó megkérdezettünk egyébként amellett, hogy mindig ő az ügyeletes késő, azt is megemlítette, hogy ezeken az utakon meglehetősen lélekromboló élmény végigaraszolni a környezet csúfsága miatt is). Arról meg aztán nem is beszélve, hogy munkába menet még csak-csak alternatíva az autó, de ha már egy baráti találkozó a cél, akkor rögtön csukódnak a kertvárosi béklyók a csuklón, mert még egy pohár bort sem lehet meginni a többiekkel. Elviselni ezt persze nem lehetetlen, de néha azért csak elengedné magát az ember, és az sem az igazi megoldás, ha ketten vagyunk, és egyikünk fogyaszthat, mert jó lenne együtt is lazulni.

Nincs egy jó hely

Ezzel ki is kötöttünk a másik főgondnál, jelesül, hogy az agglomerációban sokfelé nehéz helyben esti programot szervezni - péceli megkérdezettünk például mindössze két beülős helyet tudott említeni, míg Csömörről azt a választ kaptuk, hogy leginkább csak otthon van lehetőség ilyesmire. A fiatalabb generációt ez különösen tudja frusztrálni, sződligeti interjúalanyunk például még mindig jól emlékszik rá, hogy hány péntek esti találkozóról kellett idő előtt távoznia az utolsó vonat miatt, ahogy arra is, hogy egy-egy nagyobb buli alkalmával vagy kénytelen volt hajnalig kitartani, vagy be kellett kéredzkednie valakihez, másképpen ugyanis nem tudta átvészelni az éjszakát. Az autós megoldás ilyenkor még a tinédzseréveiken túllévő fiataloknak is kizárt, arról pedig ne is beszéljünk, hogy hány meg hány diszkóbalesetet eredményezett már az, hogy ezt sokan közülük mégsem veszik figyelembe.

Mindez persze korántsem jelenti azt, hogy kertvárosba költözni mindenkinek rossz döntés volna, vagy hogy ne lehetne sok jót mondani ezekről a településekről, sőt - Gödöllőt például hosszan lehetne méltatni élhetősége miatt. Mérlegelni viszont mindenképpen tanácsos, mielőtt ekkora lépést tesz az ember, mert nincsen sövénykerítés tüske nélkül. Ha csak az ablakon keresztül nézzük bambán a kertet, mert olyan fáradtak vagyunk az egész hetes ingázástól, a barátainkat pedig csak nagyritkán látjuk, és akkor sem oldódunk úgy, mint régen, vagy folyton az órát nézzük, akkor nem biztos, hogy nem volt jobb dudaszóban és légkalapácsok zajában, fullasztó bűzben, de legalább aktívan élni. (Persze kinek mi számít.) Nem árt aztán azt is figyelembe venni, hogy kit mire kényszerítünk a döntéssel, mert a gyerekek például nem biztos, hogy imába foglalják majd a nevünket, és még igazuk is lehet. És hát gondoljunk arra is, hogy ennek az egész hurcolkodósdinak az okai között az a gondolat is ott van, hogy "mindenki ezt csinálja", ami könnyen úrrá lesz az emberen, de nem biztos, hogy jó tanácsadó.

Ajánljuk még:

Legolvasottabb cikkek:

9 komment

A hozzászóláshoz be kell lépned. Amennyiben regisztrálni szeretnél, megteheted itt!

Gerbil I 2009. 06. 03. 14:51

A lényeg, hogy megfelelően kell megválasztani a lakóhelyet. A mi kisvárosunk közvetlenül Pest mellett van (Budapest vége tábla, kisváros kezdete tábla egymás mögött), nagy bevásárlóközponttal (Tesco, C&A, Praktiker stb.) és óvoda meg iskola is van több és gimnázium is van. Én sem költöztem volna sok kilométerre Pesttől egy olyan kis faluba, ahol nincs semmi, csak 1-2 kis boltocska és el van vágva a világtól. Pontosan azért mert némi kényelmi szolgáltatásra nekem is szükségem van. De mindenki maga választja meg, hogy hová költözik és a saját baja, ha nem néz eléggé körül, mielőtt nekiindul....

Orsika I 2009. 05. 31. 15:52

Szerintem a város vagy kertváros kérdésre a város a helyes válasz. Faluban nőttem fel, majd Budapesten jártam főiskolára. Ott ismertem meg a férjemet is ugyancsak vidéki hallgatóként. A diplomaosztó után egy másik magyarországi nagyvárosban alapítottunk családot. Egy 15 lakásos társasházban laktunk. Élveztük a nyüzsgést, minden jónak tűnt addig, amíg meg nem született a kisfiunk. Attól a pillanattól kezdve teljesen megváltozott az életünk, a szemléletünk. A babának csendre és nyugalomra volt szüksége és ennek egy cseppet sem tett eleget a belvárosi társasház. Ez csak ekkor tűnt fel nekünk, addig észre sem vettük a zajokat. Kiköltöztünk a várostól 10 km-re lévő községbe. Egy sorházba, amihez egy kis saját kert is van. Ekkor volt másfél éves a kisfiam. Azt hittem, itt már semmi sem fogja zavarni a gyermekemet és itt majd minden jó lesz. Tévedtem! Itt nincs normális óvoda, nincsen választási lehetőséged egyáltalán, nincs egyetlen hely se ahová be lehetne ülni, és bevásárolni se éri meg, mert csak kisboltok vannak, ahol ugyebár nincsennek azok az akciók, amik a hipermarketekben, ami ugye a városban van. És hiába nincsennek annyira egybezsúfolva az emberek, mint egy bérházban, ugyanannyira nincsen magánélete az embernek itt se, mert ha kimegyek az udvarra, az összes szomszéd nézi, hogy mit csinálok. A gyereknek is unalmas egyébként, mert ha azt akarom, hogy érjék ingerek, játszon gyerekekkel, akkor is be kell menni a városba egy szép játszótérre. A csend sincs meg, mert igaz, hogy már nem lehet állandóan mentő stb. szirénázást és egyéb járművek zaját hallani, de nem is csak a madárcsicsergés van meg, mert azért itt is élnek emberek rajtunk kívül még, és sokszor lehet pl. flex, fűrész vagy betonkeverő zajára ébredni, mert az egyik szomszéd épp a kerítését csinálja szombaton reggel 8-kor, vagy a másik szomszéd betonozza a kocsifelhajtóját vasárnap reggel 7-kor stb. Minden a városban van, ahová el kell mennünk, a munkahely, az ovi, stb. úgyhogy a benzinköltség is több lett, amióta kiköltöztünk. Persze van szépsége is a dolognak, az, hogy lehet kertészkedni, és gyönyörködni a kertben, a munkánkban, a kertben grillezni, bográcsozni, a gyerek a saját homokozójában tud játszani, de ezen kívül sajnos több pozitívum nem nagyon akad. Még rokonaink sincsennek itt. Tehát, most, hogy a gyerek is nagyobb (3 éves), arra a döntésre jutottunk, hogy jobb lesz nekünk a városban. Úgyhogy most költözködünk. Ha pedig igazán a csendre, nyugalomra és madárcsicsergésre vágyik az ember, akkor egy akkora telken, olyan helyen kell laknia, ahol nincsen olyan közel a szomszéd, hogy pl. akár a hangját lehetne hallani, ha kiabál. Mi már megtapasztaltuk, hogy a kertváros se nyugis, hiába vágytunk a nyugalomra, csak cseberből vederbe estünk, úgyhogy amíg nem lesz pénzünk egy kb.4000m2-es telekre, mint egyes politikusoknak (ahol biztosan egyetlen szomszéd se zavarja őket), addig inkább lakunk a város nyüzsgésében, ahol azért van mindenre lehetőség, és a gyereknek is lehet ovit, általános sulit, gimit, egyetemet választani, és nem kell km-ek utazásával tölteni a napokat.

cristinachiara I 2009. 05. 30. 08:10

Most kertvaros, vagy agglomeracio?? En Pesten nottem fel, kertvarosban (XV.ker.). Budakeszi meg kisvaros, Budapest agglomeracios ovezeteben.. szoval a ket dolog nem pont ugyanazt jelenti, de ebbe most ne menjunk bele. 27 èv madarcsicserges, kutyaugatas, cicanyervogas es meg egyszer kecsket is hallottunk, amelyet roma gazdai meg az erkezes napjan megsutottek. Bekes elet, 10 perc alatt bent vagy a varosban, persze csucsidoben ez masfel orara valtozik. Azutan osztondijakkal voltam Europa nagyvarosaiban, hat, ha ketszer annyi ember lakik egymas hegyen hatan, az bizony meglatszik; nem flancolasbol mondom, de Parizs, Milano, Koppenhaga---na ezek a varosok iszonyuan tudnak pezsegni. Nekem kicsit sok is volt, jobb a pesti nyuzsi :-) Most a vilag vegen apro faluban lakozom, ahol a legnagyobb stresszt az okozta a multkor, hogy valamilyen allat egy ejszaka leragta a tojast tojo tyukok fejet, igy azok megszuntek mukodni. Szep haz, madarcsicserges, baranybegetes, szureti es kerti teendok, tenger, szoval van minden. Csak munka nincs. Meg kozlekedes. Es szinhaz, mozi, opera, konyvtar, boltocska, ahol mindenfele bizgeret arulnak...az sincs. Viszont cserebe senki nem taperol a villamoson, nem rabolnak ki es nem loknek a busz ala. Olyan, mint egy alom....es ha nyuzsire tamad kedvem, irany egy KISVAROS!!! szep napot, Kriszti

Gerbil I 2009. 05. 29. 11:26

Én is egy Budapest melletti kisvárosban lakom családi házban nagy kerttel és nagyon szeretem. A vonat 10 percre van tőlünk gyalog és 30 perc alatt a Nyugatiba ér, ami igazán nem sok, kocsival jóval tovább tartana. Amúgy pedig hiába lakik valaki Budapesten, ha a munkahelye a város másik végében van, többet utazik, mint aki egy jó közlekedésű agglomerációs városkából jár be.. Pl. a XVII. ker.-nek rettentő rossz a közlekedése (a külső részeknek), de említheném akármelyik külső kerületet. Én semmi pénzért nem cserélném el a kertvárosi életemet egy büdös, koszos, zajos belvárosiéval.

kommentelek I 2009. 05. 29. 08:51

Én laktam már faluban, aztán város kertvárosi részében, most pedig a város egy másik részén. Várostól távoli faluba nem költöznék, mert már megszoktam, h minden elérhető közelségben van (nincs kocsim csak úgy ide-oda menni), a számomra fontos emberek többsége itt él, illetve nem annyira \"belterjes\" (itt most arra gondolok, h egy faluban kevésbé van privát szférád, mert mindenki tud mindenről). A kertvárosi részt nagyon szerettem, mindössze 20-25 perc séta a belvárosig (és persze jó helyijáratos közlekedés); bölcsik, ovik, általános sulik közelben (persze ez a már gyerekeseknek fontos:); sok zöldfelület, csendes, nyugis utcák (max. 4 emeletes társasházak, sorházak, családi házak). A mostani lakóhelyemet nem igazán szeretem (városnak ugyancsak nem túl forgalmas része), de leginkább csak az ott élő emberek miatt. Viszont hosszútávon nem tervezek itt, ha minden jól megy családi házba szeretnék költözni a város vmely külső, nyugis részébe (ahol többek között a leendő gyerekeim majd jól érezhetik magukat a kertben :) ). Nekem az már meg se kottyan, h naponta sétálok legalább 40 percet (a helyijáratot csak szükség esetén használom), majd még utazom össz. 2 órát (másik városba járok dolgozni). Ez nem stresszes, csak fárasztó. Viszont a fővárosba nem költöznék, számomra az minden csak nem barátságos....

bio I 2009. 05. 28. 16:29

és nem költöznék ki a kertvárosba soha! akkora stressz a bejárás. egészségtelenebb, mint a szmog

Andy7 I 2009. 05. 28. 16:23

12 éve költöztünk ki a városból egy városhatártól 15 km-e lévő faluba, 5 hónapos babával. Menekültünk a panelból, a zajoktól, a részeges szomszédtól, a zöld hiányától. Tettük mindezt ősszel - azon az első télen vissza akartam költözni - rosszak voltak az utak, semmi nem volt a közelben (pl. üzletek). Aztán eljött a nyár - és minden megváltozott ... madárcsicsergésre ébredtünk, feléledt a gyönyörű kert, ahová gond nélkül kiengedhettem a cseperedő gyereket, tiszta volt a levegő, és már nem volt annyira fontos, hogy minden közel legyen. Munkahely persze csak a városban volt, 8 évig ingáztam, napi 2 órát autóztam. Szerencsénk volt, mert a párom munkája kötetlen, és így az én ingázásomat meg tudta engedni a családi időbeosztás. Az eltelt 12 év alatt a faluból város lett, éppen a hozzánk hasonló kiköltözők miatt - viszont ez a város még mindig kertváros. Fejlődésnek indult a környék, a közelben már nagyon sok a bevásárlási lehetőség. 3 éve sikerült egy olyan munkahelyet találnom, ami 5 percre van tőlünk. OK, ha moziba/színházba szeretnénk menni, akkor arra csak a városban van lehetőség, de ezt alkalomadtán megoldjuk. A mi barátaink hasonló cipőben járnak, tehát hol itt, hogy ott gyűlünk össze kerti partira, az alkoholizálás nem probléma, mert mindig meg tudjuk oldani, hogy esetleg egymásnál alszunk, vagy van olyan a társaságban, aki egyébként sem iszik, és hazafuvarozza a többieket. A gyermekemnek itt vannak a barátai, már nagylány, és szerinte egyáltalán nem lenne jó a városban élni, egyenlőre azt mondja, hogy itt sokkal jobb (igaz, a másik életet még nem próbálta...) Középiskolák, gimnáziumok vannak a környéken, viszonylag jók is, szerintem az egyetemig nem lesz gond - az pedig még odébb van. Egyáltalán nem tartom unalmasnak az életünket, folyamatosan rengeteg programunk van - sokszor már örülök is neki, ha egy-egy napot csak a házikómban meg a kertecskémben tölthetek, aktív \"semmittevéssel\". Szerintem az válassza ezt az életmódot, akinek nem az a fontos, hogy minden este bulizni menjen, hanem inkább a nyugalom. Az is fontos, hogy legyen a környéken munkalehetőség, mert az ingázás valóban idegtépő - igaz, én még mindig azt mondom, hogy nekem megérte! Meg tudom érteni, hogy sokan a várost választják inkább, viszont aki csak azért választja a kertvárosi életformát, mert ez a sikk, az meg is érdemli! Láttam én már sokakat a környékünkön, akik nem találták fel magukat itt, és elköltöztek néhány év múlva ...

lestyán I 2009. 05. 28. 14:40

három éve költöztem a fővárosba, mert majdnem megbolondultam az ingázástó. soha nem fogok innen elköltözni, legfeljebb öregkoromra. a kisváros, falu csak kezdetben izgalmas. aztán meghalsz az unalomtól....

zizi I 2009. 05. 28. 14:25

Három éve költöztünk városba. És sorházat választottunk egy külső kerületbe. Én nagyon jól érzem itt magam, reggel madár csicsergés, kakukk szól, a hátunk mögötti sorházak után ott van a jó levegőjű rét, tele fákkal. Szorosabban lakunk egymás mellett mint a falusi házunkban, de nyugodtabb vagyok, jók a szomszédok. Ahol addig éltem volt egy részeges szomszéd, aki állandóan zaklatott, hülyeségeket mondott, és egyre jobban utáltam. Itt nincs ilyen. De ezt is ki kell fogni.