Mennyi zsebpénzt kell adni a gyereknek? Mire költse az összeget? Hogyan tanítsuk meg takarékoskodni? Ahány ház, annyi szokás, így ideális megoldást találni sem egyszerű. A Női Lapozó nemcsak zsebpénzzel gazdálkodó fiatalokat és szülőket kérdezett meg, hanem a szakembert is.

A nyolcvanas években még ott volt aprópénznek a malacpersely, meg a retró házőrző kutyus, aminek piros nyelve csak úgy nyelte a forintokat. Aztán a jóléti társadalom megteremtette a zsebpénzt, és ma már a szülők is egyetértenek abban, hogy kell a kölyöknek a havi apanázs, de továbbra is fennáll a dilemma: hány éves kortól, mennyit és mire? Kamaszokat, szülőket, szakértőt kérdeztünk a témáról.
Életviteltől függ

Balázs egy fővárosi közgazdasági szakközépiskola nulladik évfolyamos diákja, és úgy érzi, élete tizenhat évének egyik legnagyobb sikere az otthoni zsebpénzjuttatási rendszer egy évvel ezelőtti reformja volt. Szépen felépítette magában a szüleivel való beszélgetést, majd nyugodt hangon elő is adta nekik a problémáját. "Tavaly az egyik osztályfőnöki órán a zsebpénzekről volt szó. Akkor szembesültem azzal, hogy kicsit röhejes az évek óta kapott havi ezerötszáz forintom, és erről beszélnem kell a szüleimmel. A témát jobban fogadták, mint gondoltam, egyből meg is állapodtunk egy jóval magasabb összegben." Azóta havi nyolcezer forintot kap, ami ugyan nagy ugrásnak tűnhet, de valójában ez négy darab McDonald's-menü, fél pár márkás tornacipő, vagy egy olcsóbb számítógépes játék ára. Balázs édesapja azt mondja, nekik még szerencséjük is van a kamaszfiúkkal, mert egyelőre nem jár klubokba vagy házibuliba, és nem érdekli a méregdrága alkohol vagy cigaretta sem. "Ebből az összegből végre van értelme gyűjteni, de a családtagjaimnak is tudtam venni a születésnapjukra valami apróságot. Ebből kell állnom a szórakozásomat is, tehát a mozijegyet, a bowlingot vagy a teniszpálya-bérlést is, ha a haverjaimmal odamegyünk. A hétköznapi ebédekre és bérletre külön kapok pénzt" - mondja Balázs.



A Szonda Ipsos tavalyi felmérése szerint a 8-14 éves magyar gyerekek átlagosan 3300 forint zsebpénzt kapnak, és az érintettek 40 százaléka félre is tesz belőle, azaz takarékoskodik. "Ismerek olyan fiút, aki tizennégy éves korától húszig spórolt, hogy használt autót tudjon venni. Ez persze nem általános jelenség" - mondja Pellach Emese, hétköznapi pénzkontroll tanácsadó, aki szerint e jó szokást érdemes már egész kicsi korban kialakítani. Meg kell beszélni a gyerekkel, hogy például a rokonoktól kapott pénzből tegyen félre a különösen vágyott játékra, azaz legyenek céljai a pénzével. "Bár a gyerekeknek 10-11 éves koruktól lesz igényük önállóan rendelkezni némi pénz felett, nincs recept arra, hogy hány éves kortól és mennyit kapjanak. Függ a család életvitelétől és attól is, hogy hol élnek. A városban, rohanó életet élő családokban általában előbb kialakítják a zsebpénz-rendszert. Probléma akkor van, ha a családok nem mérik fel megfelelően az anyagi helyzetüket, és erejükön felül akarnak adni a gyereknek" - teszi hozzá az életviteli szakértő. Azt sem rejti véka alá, hogy a magyar családok többségében ez is sokszor ad hoc jelleggel működik ahelyett, hogy minden kiadásukat és bevételüket precízen vezetnék.

Y generáció

Balázs tizenkét éves húga - aki még csak havi 2000 forintot kap - már többször élt a lehetőséggel, hogy előre elkérte a következő havi zsebpénzét. Pellach Emese szerint egy-két alkalom után be kell fagyasztani ezt a módszert, ugyanis az ilyen gyerekekből nagy eséllyel válhat hitelből élő felnőtt. Tehát a szülő effajta "megmentő-játszmája" káros. A kislány pedig hipp-hopp felnő, és a marketinges szakemberek már most úgy tekintenek a rendszeres havi összeggel rendelkező 15-24 éves fiatalokra, az úgynevezett Y generációra, mint komoly vásárlóerőre, mint a holnap fogyasztóira. Ez az a korosztály, amely már a reklámok és a média világában nőtt fel, tehát könnyebb elérni nála például a márkahűséget. Egyszóval míg a multik reklámokkal igyekeznek - sok esetben sikeresen - bekebelezni a fiatalokat, addig szüleik egyáltalán nincsenek irigylésre méltó helyzetben, hiszen serdülő gyerekeik évről-évre egyre magasabb pénzigényeket támasztanak. Kövesse a zsebpénz is az inflációt - mondják.

A gimnazista Krisztián zsebpénzét azonban épp most csökkentették szülei a válság miatt. "Nyaralni sem futja idén, ezért kényszerültünk arra, hogy Krisztián zsebpénzét heti kétezerötszáz forintról ezerötszáz forintra mérsékeljük. A gimi büféjére sem adok pénzt, a fiam inkább jöjjön haza ebédelni, mint hogy ott költsön a drága chipsre és üdítőre" - mondja Tekla, az édesanya. Az elmúlt években próbálták Krisztiánt rászoktatni a takarékoskodásra, ezért egy ideig magasabb összeget adtak neki havonta. A terv azonban, hogy a félretett forintokból a ruháit is ő vásárolja meg magának, korainak bizonyult, és dugába dőlt. A fiú képes volt hónapokig spórolni, de nem nadrágra, hanem számítógépes kütyükre. "Kevésnek tartom ezt az összeget, de tudom, hogy a szüleim minden forintot beosztanak. Azt ígérték, ha elmúlik a válság, kicsit még meg is emelik az eredeti heti kétezerötszázat, és bankszámlát nyitnak nekem" - mondja a gimis srác. A szakértő tanácsa viszont az, hogy ez a megoldás csak az érettebb fiataloknak való, akik tudják követni banki pénzfelhasználásukat, szüleik pedig tisztában vannak azzal, hogy a kisebb és gyakori pénzlehívásoknál a legdrágább a banki jutalék.   

Nem könnyű a szülőnek

A rendszerváltás előtt kamaszodó gyerekek még a rendszeres zsebpénz fogalmát sem igen ismerték, bankkártyáról meg szó sem volt. Ha visszavitték az üres üvegeket, akkor jó esetben eltehették az érte járó érméket, vagy a vásárláskor megmaradt egy-két fémpénzt, illetve létezett az iskolai takarékbélyeg-mozgalom, amely szocialista módon, de alapvető pénztudatossághoz juttatta a gyerekembert. Ma viszont vannak olyan gyerekek, akik heti (!) tízezer forintot vagy még többet is magukra költhetnek. "Ha van miből, miért ne adnék a gyerekemnek? Én is szeretek új dolgokat vásárolni, mit szólna, ha tőle megvonnám ezt az érzést? Szerintem a mai világban egyáltalán nem sok heti tízezer forint, amikor minden méregdrága!" - vélekedik Zsolt, akinek fia ezek szerint a havi létminimum több mint felét, negyvenezret költhet magára, és ebből még az iskolai ebédjét, vagy a havi bérletét sem kell állnia.

A német minta

A német Szövetségi Polgári Törvénykönyv úgynevezett zsebpénzparagrafusa rendelkezik a 7-18 éves gyerekek korlátozott üzletképességéről, Családi Minisztériumuk pedig még ajánlásokat is tett a zsebpénzek mértékére: 5 éves gyermeknek heti fél eurót javasolnak, 13 évesnek havi 13-14 eurót, míg 15 évesnek már kb. 25 eurót.

"Veszélyes tud lenni a pénz. Ezért nehezebb a jómódú szülőknek értékes pénzügyi szabályokat felállítaniuk, mint a szegényebb családoknak, ahol a gyerekek nap mint nap saját bőrükön tapasztalják a spórolás szükségességét és értelmét. Ott valahogy kevésbé jut eszükbe irreális követelésekkel előállni" - mondja Pellach Emese. De gazdag emberként is lehet ésszerű határt szabni a zsebpénznek, és jó érvekkel meggyőzni a kamaszt, hogy belássa, szülei sem szórják értelmetlenül a pénzt. Ehhez persze fontos a szülői példamutatás. És bizony előfordulhat, hogy még a leggyűlöltebb mondatot is ki kell mondania egy szülőnek: kisfiam, majd a saját keresetedből bármit megvehetsz.

"Fizetés"

Mivel a zsebpénz kérdésköre családi belügynek minősül, ezért a szülők csak óvatosan kérdezgetik egymást a zsebpénzelési szokásokról, vagy a gyerekükön keresztül próbálnak használható információkhoz jutni. Miheztartás végett ezek kiválóak lehetnek, de végül aztán minden családban akad egy kis eltérés a másiktól. Ugyan a pszichológusok rosszallják, ha házimunkáért fizetséget kapnak a gyerekek, mi is tudunk olyanról, ahol a havi zsebpénzen felül olyan pluszokkal lehet keresni, mint wc-takarítás kétszáz forintért, vagy egész fürdőszoba rendbehozása ötszáz forintért. "Károsnak tartom a porszívózásért, takarításért, a szemét kihordásáért kapott pénzt, hiszen a család jó működéséhez mindenkinek hozzá kell járulnia valamivel. De Magyarországon inkább az a jellemző, hogy egyáltalán nem fogják be a gyerekeket a házimunkába" - mondja Pellach Emese, aki a világban sokat utazva kitűnő megoldásokat látott erre nyugaton.



Ott a zsebpénz kiegészítésére a diáklányok rendszeresen vigyáznak kisbabákra, a srácok pedig ereszt tisztítanak, füvet nyírnak, vagy kutyát sétáltatnak kisebb összegekért. Egy finn családapa pedig három fiának korrekt fizetséget ajánlott fel, ha a nyári szünetben lesmirglizik, majd lefestik hatalmas családi házuk minden ablakkeretét. Egész nyáron dolgoztak. Ők persze régebb óta kezelik a zsebpénzzel járó dilemmákat, amik példáink ellenére és eszmefuttatásunk végén is fennállnak. Ezért arra biztatunk titeket, osszátok meg velünk és egymással véleményeteket: hány éves kortól van értelme az első forintoknak, milyen mértékben ildomos növelni a gyerek életkorával párhuzamosan a zsebpénzt, és vajon meg lehet-e szabni nekik, hogy mire költsék?