Nagyot koppanhatunk, ha könnyelműen szállást, repülőjegyet foglalunk magunknak, aztán amikor a munkahelyen elújságoljuk, mire készülünk, kiderül: a munkatársak nem támogatják a nyaralásunkat, így aztán a főnök sem enged el. Pedig megvan az esélye és a jogalapja is, hogy így történjen, szabadon ugyanis csak a szabadságunk negyedével gazdálkodunk.

"Eddig sohasem volt munkahelyi problémám a nyaralással és a síeléssel. Lefoglaltam az utazást, a főnököm lazán rábólintott a néhány napos vagy egy-két hetes távollétre. A kollégáim sóhajtoztak, bárcsak ők is elrepülhetnének. Aztán mindenki jó utat kívánt, és az ajtón kilépve már csak a tengerpart járt az eszemben. Most viszont balul sült el minden. A munkatársaim furcsán összenéztek, mikor a prospektusokat mutogattam, a főnököm pedig azt mondta, hogy idén csak augusztusban lehet majd nyaralni" - hallom a kávézó szomszédos asztalánál ülő lány panaszát. Tényleg nem tudta, vagy csak könnyelműen megfeledkezett arról, hogy a szabadságot előzetesen egyeztetni kell?
Az ilyen gyors lelépés egyébként még akkor is könnyen munkahelyi konfliktushoz vezethet, ha a felettes nem gördít akadályt a nyaralás elé. A nehéz gazdasági helyzetre hivatkozva ugyanis a legtöbb helyen átszervezéseket, leépítéseket hajtottak végre, így a megmaradt dolgozóknak általában több munkát kell elvégezniük. Éppen ezért jó előre egyeztetni kell a szabadságolásokat, hogy a többieknek még véletlenül se kelljen a cégnél megbolondulniuk, amíg a "kedves" kollégájuk valamelyik tengerparton lógatja a lábát.

Nem kivesszük, hanem kiadják

A köztudatban általában az a felfogás él, hogy a szabadságot mi vesszük ki. Ezzel ellentétben a munkajogi előírások szerint éppen ellenkező előjelű a helyzet. A szabadságot, igaz, hogy a dolgozó előzetes meghallgatása után, de mégiscsak a munkáltató, azaz a főnök adja ki. Az úgynevezett "egynegyedes" szabály garantálja ugyanakkor, hogy ne legyünk teljesen kiszolgáltatott helyzetben: az alapszabadság egynegyedével ugyanis gyakorlatilag szabadon rendelkezhetünk, a munkaviszony első három hónapjának a kivételével (tehát az ellenkező oldalról nézve a dolgot: a frissen érkezettek kérését az első három hónapban sem kötelező teljesíteni.) A távollétet azonban ilyenkor is a munkáltató engedélyezi, azaz a szabadságot változatlanul ő adja ki - más kérdés, hogy a kérésünket kötelező teljesíteni. A Munka Törvénykönyve mindezt úgy fogalmazza meg, hogy az alapszabadság egynegyedét - a munkaviszony első három hónapját kivéve - a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni.

Életkor	Szabadságnapok száma (munkanap)
25 éves kor alatt	20
25 éves kortól	21
28 éves kortól	22
31 éves kortól	23
33 éves kortól	24
35 éves kortól	25
37 éves kortól	26
39 éves kortól	27
41 éves kortól	28
43 éves kortól	29
45 éves kortól	30

Az "egynegyedes" szabállyal összefüggésben két körülményt kell kiemelni. Az egyik, hogy ez a tulajdonképpeni kedvezmény csak az életkortól függő alapszabadságra jár (lásd a keretes dobozt). Magyarul a különféle címen járó pótszabadságokat (gyermekek után járó, vak munkavállalókat, föld alatt dolgozókat megillető, vagy például a kollektív szerződés, munkaszerződés szerint a vezetői beosztásban lévőknek biztosított többletnapokat) nem lehet számításba venni. Példával illusztrálva: a 34 éves, kétgyermekes anyukának 24 nap alapszabadsága és a csemetéi után további 4 nap pótszabadsága van. Szabadon azonban csak a 24 nap egynegyedével, azaz összesen 6 nappal gazdálkodhat. A fennmaradó 18 + 4 napot pedig a főnök által megjelölt időpontban kell igénybe venni. Így ha februárban elment egy hétre síelni, és mind a 6 napját ellőtte, akkor most elméletileg csak a felettese által meghatározott időpontban mehet nyaralni. A másik előírás, amire ugyancsak figyelni kell, hogy az egynegyed kivételét a szabadság kezdete előtt legkésőbb tizenöt nappal be kell jelenteni, vagyis nem lehet egyszerűen csak berontani a céghez azzal, hogy a jövő héten utazom és szeretném kivenni a hat napomat.

További lehetőségek és esélyek

Viszonylag új előírás ugyanakkor, hogy ha valaki személyi, családi okokból nem tud munkába menni, akkor összesen három munkanapot (amely az egynegyed terhére számolandó el) a munkáltató köteles azonnal (azaz a 15 napos előzetes bejelentési határidő mellőzésével) kiadni. A keretet nem kell egybefüggően igénybe venni, azaz naponként is fel lehet használni. Jó tudni azonban, hogy a főnök felszólítására a fenti körülmény fennállását az ismételt munkába álláskor haladéktalanul igazolni kell.



Az igazsághoz persze hozzátartozik az is, hogy a főnökök többsége nem ragaszkodik a szabályok szigorú betartásához, azaz nem használja ki a törvény adta lehetőségeit, mert mindenkinek érdeke, hogy a munkahelyen jó hangulat uralkodjon, és a kollégák minél elégedettebbek legyenek. Ettől függetlenül mégis tudnunk kell, hogy milyen jogi lehetőségeink vannak, mielőtt vitába bocsátkozunk, ha éppen nem úgy alakul a helyzet. A nagyobb gyáraknál például teljesen elfogadott az évi egy-két alkalmas leállás, amikor az egész brigádot egyszerre küldik szabadságra.