Összes komment megtekintése! (28)

Az utolsó 20 komment:

:)) köszönöm a tanácsokat, igaziból titkon abban reménykedtem hogy miután leírtam h Törökország, majd jól megrohamoznak hozzászólásokkal, azok akik török családba csöppentek bele:P de ezek szerint ők nem olvassák a női lapozót:)
csak mert például mikor először találkoztam az anyósjelölttel picit lefagytam mikor üdvözélsképp szájonpuszilt.. mondtam is a páromnak h rendezze már le ezt anyuval, mert bár én igen kedvelem a mamát deazér mégiscsak inkább a fiacskáját csókolgatnám hamár választani lehet.. szerencsére mindketten igen jól fogadták a dolgot, nem lett belőle se sértődöttség se semmi. csak jó lett volna ha számitok ilyenre előre.. bár a párom hetekig jol elszórakozott azon h milyen fejet vágtam anyu háta mögött..:P

ui.: A kiszolgáltatottságról pedig szerintem a nők általában sokat tudnának mesélni.. elég kevés olyan példát tudok adni aki erős személyiség önmagában, férfi nélkül is, tehát ez megint csak sem nyelv, sem ország stb függő..

Kedves Mindenki! Én megdöbbenve olvastam a cikket is, és sokszor a hozzászólásokat is. Mint szinte mindenki másnak is aki kommentálásra adta a fejét, az én párom is külföldi. Hirtelen el sem tudom dönteni, hogy mire reflektáljak.

Nekem saját tapasztalatom, hogy bár a magyar nyelv valóban az egyik leggazdagabb, a legtöbb anyanyelvű szókincse szégyenteljesen alacsony, és ez nem csak az ifjúságra igaz.. sajnos. Nekem a gimnáziumi évek alatt kellett rászoknom, hogy egyszerűbben beszéljek, írjak, fogalmazzak általában, hogy mindenki megértse..pedig csak sokat olvastam nagyon kicsi koromtól..szerintem ez nem nagy elvárás..

Ami jobban a témába vág a külföldi párkapcsolat.. bár mi is 'kezdő' pár vagyunk, én most várom az első vagy első kettő babánkat (ez majd a jövő héten derül csak ki) nem is nagyon tudom elképzelni, hogy ha valaki olyan szinten beszél egy nyelvet, hogy az egymás megismerése, egy adott országban munkavállalás stb. valósággá válik, akkor mi lehet a probléma? Nekem egy pillanatnyi nyelvi problémám nem volt sem Vele, sem másokkal. Pedig mi Anglia egy olyan részén élünk ahol a legkeményebb dió megérteni a tájszólást.. hozzá kell szokni.. De pl. a nagymamám is megszoktuk anno, hogy ehhöz, minök és társai teljesen hétköznapi szavaknak számítanak, csak nem Budapesten..:)

Az, hogy ki milyen emberi kapcsolatokat teremt magának, abszolút egyénfüggő. Nekem nem nagyon vannak itt barátaim, mert nehezen barátkozom. Az három legjobb barátnőm egyike Bécsben, a másik Varsóban, a harmadik Budapesten él..Hiányoznak nagyon, és ők pótolhatatlanok az életemben. A másik tény, hogy csak egy kicsi részmunkaidős állásom van, az idő nagy részében magánvállalkozóként otthon dolgozom. De NEKEM ez nem is hiányzik, és még így is van társaság ha szeretném, csak nem olyan közeli a kapcsolatunk.

Ami viszont szerintem probléma lehet az adott esetben az étkezés.. az én gyomrom még mindig nem képes hozzászokni, hogy babot eszünk tojással, kis hurkaszerű virslivel, néha sült krumplival reggelire... és a legtöbb koszt teljesen kikészít. Viszont a Párom nem értette egy ideig a tejföl és édes-nemes fűszerpaprika gyakorlatilag határtalan használatát..én meg azt, hogy nincs minden boltban baracklé.. de sok mindent megszoktunk, Ő a múlt héten titokban megette az összes fűszerpaprikámat mert ahogy ő állítja, az én hibám, hogy függő lett.. ha Rajta múlna minden másnap töltött paprikát kéne főznöm..és ez a lista végtelen..:D

Egyébként szerintem akkor is ha probléma a nyelvhasználat, sokszor jó lehet, hiszen sok beszédnek sok az alja, ha pedig erre nincsen lehetőség akkor sokkal jobban odafigyelünk a nonverbális kommunikációs jelekre (arckifejezés, hangsúly, kézmozdulatok stb.) ami nagyon bensőséges kapcsolatot teremthet. Én a negyedik idegen nyelvem nemrég kezdtem el tanulni (az egyik hobbim a nyelvtanulás) és vannak anyanyelvű barátaim akikkel pontosan ezt tesszük.. néha igen vicces helyzetek alakulnak..:)

A kicsinyeinket úgy tervezzük nevelni, hogy mindkét kultúrából olyan mértékben kapjanak, mintha ott élnének. Gondolom ez nem lesz egykönnyen megvalósítható, ha egyáltalán képesek leszünk rá, de már a Mézga Család, a Macskafogó és minden más mese, musical, régi tv műsorok kaphatóak dvd-n... Nekem pl. az egyik legnagyobb kedvencem mindig is Mary Poppins volt! :D Egy újszülött pedig kutatások szerint 7 különböző nyelvet tudnak megkülönböztetni egymástól, így szerintem kettőt megtanulni nem lesz akadály, mellesleg zenész szülők lévén.. Közben pedig a Kedves is továbbfejlesztheti a szókincsét, ami a jelen helyzetben a "Szeretlek", néhány káromkodás és a "Kérek szépen kávét sok cukorral" szavakból áll..:D

Ami az interjú általános hangvételét illeti.. a valódi negatív magyar mentalitás egyértelműen kirívó a számomra.. Ahol akarat van, ott út is van, és ez szerintem minden esetben igaz, és inkább erre kéne koncentrálni a valós vagy akár vélt buktatók helyett..

Kedves kankalin, Neked ajánlom figyelmedbe a Kelet az Kelet című filmet (East is East).. talán segít döntést hozni! :)

Azt azért el kell ismerni, hogy nagyobb bevállalás iszlám országba költözni és ott függni valakitől, mint pl. Rómába vagy Londonba...különben az egyik legjobb anyóssal ismerkedő hely a konyha, oda nem kell nyelvtudás.

En tobb mint 10 eve elek kulfoldon, a parom olasz, es lassan 5 eve vagyunk egyutt. A nyelv az elejen volt kicsit problemas, de amint az embernek sikerul beilleszkednie az uj eletbe, baratokat szerez es dolgozni kezd, az az emberre automatikusan "ragad" es meg a szlengeket is megtanulja. A komikus helyzetek pedig tenyleg sok felejthetetlen emlekeket hoznak!! A parom szinten a szokasos szia, koszonom, egeszsegedre, szeretlek...szavakat jegyezte meg, ami reszben az en hibam is, hiszen a mindennapokban nem is probalom tanitani, de en is azt hiszem, hogy amint gyerekeink
lesznek es hallani fogja tolem a magyart, ugy fog egyre tobbet tanulni o is. Ami a honvagyat illeti nekem eleg az evi egyszeri hazalatogatas, ami tenyleg rohanassal telik, viszont gyakran elojonnek olyan dolgok, hogy azert hianyzik, hogy nem tudja a parom mit jelent nekem a Susu, vagy a Mezga Geza, vagy amikor a Neotont, vagy Eddat hallgatok miert lesz konnyes a szemem. Neki nem mondanak semmit a Petofi vagy a Radnoti nevek, nem tudja ki volt Tolnay Klari, vagy Antal Imre. Azt hogy neki ezek nem jelentenek semmit meg el is tudom viselni,de a legnagyobb felemem viszont, hogy nem tudok majd mindent atadni a
gyermekeimnek. A mai rohano vilagban remelem hogy lesz idom felolvasni a Legy jo mindhalaligot, vagy meghallgattatni az Istvan a Kiralyt!!

Hát akkor ne menj hozzá csak költözz oda, esetleg jegyezzétek el egymást. Keress magadnak munkát, ne vállalj gyereket, egyenlőre. Aztán majd kiderül, bírod-e, ha nem, hazajössz. Törökország nyitott, modern ország. Keress munkát a turizmusban, az jól fizető és európaiakkal vagy körülvéve, legalábbis az elején, hogy ne fejest ugorj a mélyvízbe. Tanuld meg a nyelvet és máris kevésbé leszel másokra utalva.

Naja, én sem csodálom, h hezitálok:P
Csak az a baj h per pillanat nem nagyon látunk más megoldást ugyanis ő el tudna tartani kettőnket kinn, még ha én nem is találok állást itthon viszont valszeg nem találna munkát, én meg nem keresek olyan jól, hogy mindkettőnket eltartsam, arról nem is beszélve, h nem nagyon birná jól a helyzetet a férfiui büszkesége..
Viszont szeretem. Nagyon. Hajjaj.

Kankalin! Nem csodálom, hogy hezitálsz.

Hát én elsősorban nem is attól félek hogy nem találnék barátokat, mert azért már igy is elég sok embert ismerek ott, főként a párom baráti köréből, szóval nem teljesen ideen helyre, tök idegen emberek közé mennék.. Inkább ahhog te is emlitetted a kultúra, mentalitás beli különbségektől tartok, főleg mert Isztanbulba mennék.. ok,tudom én hogy nagyváros, meg látom is, hogy nem olyan nagyon egetverő a különbség, de azért mégis van. És bár a párom, az ő családja meg a barátai nem vallásosak, mondhatni egyáltalán nem, de azért mégiscsak Törökország, ugye.. Szóval ezért vagyok picit bizonytalan.

Mindenhol vannak buktatók, ha itthon maradsz, akkor is. Ha valaki zárkózott, itthon is az, ha valaki ismerkedős mindenhol könnyebben talál barátokat. Nekem nagyjából 3 évbe tellett elsajátítani a másik nyelvet, előtt mi is angolul kommunikáltunk, de aztán jött a baba, akihez természetesen mindenki a saját anyanyalvén szólt, így férjem megtanult magyarul, én pedig olaszul. A nyelvi kommunikáció egy dolog, számomra eleinte sokkal furább volt a kultúra. Én igyekszem mindkét országéból a jókat összeválogatni és magamba szívni és a gyermekemet is így nevelem. Szerintem a cikkíró 'kalitkája' inkább a magyarokra jellemző depresszió...tudom, én is szenvedtem tőle egész életemben, bárhol vagyok.

Sziasztok, én még elég kezdő vagyok a témában, alig egy éve vagyok együtt nem magyar anyanyelvű párommal, és úgy néz ki hogy én leszek végül mégiscsak az aki külföldre utazik, főként anyagi okokból (neki kinn jobb állása van, mint nekem itton:P )
Őszintén szólva kicsit aggódok hogy hogy fog sikerülni a dolog, esteleg adhatnátok tanácsokat az ügyben.. buktatók, stb.
amúgy meg én sem értek egyet azzal hogy a magyar nyelv mennyivel hűde árnyaltabb a többinél, sztem minden nyelvben vannak olyan fogalmak, amire az adott nyevben jobb szó, frappánsabb megfogalmazás... van. Ami meg a legelső hozzászólást illeti "annyi árnyalt dolog van, amit nem lehet kifejezni egy másik nyelven hiába tanulod meg tökéletesen..." nanemááár.. akkkor nyilván nem beszéled tökéletesen azt a másik nyelvet.. ha ez igy lenne akkor csak a magyarok lennének képesek egymással kommunikálni rendesen, de ez ugye nem igy van.. csak el tudja mondani egymásnak két angol angolul is hogy mit érez.. Én pl a párommal angolul beszélek, ami egyikünknek sem az anyanyelve, mégsem voltak soha komolyann kommunikációs problémák.. ha valamit nem tudtunk hogy kell mondani, körbeírtuk, elmagyarátzuk. Nyilván több türelmet igényel a legelején, de abszolút megoldható. További szép napot!

Sziasztok, most regisztraltam csak azert hogy hozzaszolhassak a cikkhez. Oszinten szolva nagyon tetszett, foleg azert, mert mint a hozzaszolok tobbsege, en is kulfoldivel urfi halojaban kotottem ki. Valoban, a buktatok realisnak tunnek, en sokaig rettegtem is a kulfoldiektol, azutan bealltam idegenvezetonek es minden ilyen jellegu problemam megszunt. Hiszen sokmindenre van gyogyir, csak nem mindig tudjuk, hogy hol is keressuk. En az idegenvezeto palyafutasom alatt rajottem, hogy ha valami nem jut eszembe, azt csak en erzem rettenetesen zavaronak, a hallgatokozonseg azonnal beszall a jatekba, es indul a most mutasd meg :-) azota tul vagyok egy nyelvszakon es nehany tragikomediaba fulladt parkapcsolaton. Nekem oriasi hibam, hogy nem tudom magam kifejezni rendesen es erthetoen. Ezalatt pontosan azt ertem, hogy a "nem" vagyis a tagado-tilto iranyba celzott uzeneteim nem ernek celba. Soha. Es ez nem attol fugg, hogy magyar, vagy mas nemzetisegu emberekrol van szo, ez az en saram. Nagyon kemenyen dolgozom ennek a csorbanak a kezelesen, mert oruletes felreertesekhez es kellemetlen szituaciokhoz vezethet. Hozom is az en klasszikus peldamat: "en mondtam, hogy ne, de te nem foglalkozol velem" vagyis en ugy erzem, hogy a masik mar nem szeret, mert hiszen nem foglalkozik azzal, amit beszelek, o pedig nem erti hogy miert hidegulok el tole. (talan valakinek feltunt, hogy kisse egocentrikus vagyok...hat igen, ez is egy problema...)Attol kezdve akarmit is csinal, en mar csak a rosszat latom benne, eredmeny: "hat, azt hiszem jobb, ha en most hazamegyek". Es indul a tarskereses. Na ezt igyekszem elkerulni jelenleg es mindent elkovetek, hogy a ferfi, akit szeretek megertse, hogy mirol mit gondolok. (nyelvi problema nincs, mert ket nyelviskola minositett anyanyelvunek, es az itteniek is csak tobb ora utan jonnek ra, hogy nem vagyok anyanyelvi beszelo). Szoval most en Del Olaszorszag egy eldugott kis falucskajaban lakom, a ferjem ugyved--vagyis nagy dumas es magyarazo en pedig par munkaprobalkozas utan itthon festegetek es haziasszonykodom. Oszinte leszek, soha senki (a szuleimen kivul) nem probalt annyi mindent megtenni ertem, mint amennyit o. Felelmetes..de tenyleg. Mielott barki azt hinne, hogy milliardokbol elunk, rogton kozlom, hogy oriasit teved, mert megiscsak ket kezdo fiatalrol van szo, akik messzirol sem onfenntartoak. Viszont nagyon boldogok vagyunk, mert mindketten igyekszunk a szepet keresni mindenben. Visszaterve a nyelvi dolgokra, a ferjem nagyon edi, de nem megy az "a", "o" es az "é" kiejtese. Viszont megtevesztoen tud koszonni :-) az ember azt hinne, hogy folytani is tudja, de az altalaban egy magyar kerdesre adott olasz valasszal valamint hatalmas kacagassal vegzodik. Ami a nyelvi arnyaltsagot illeti...hmmm..ez komoly tema. Jo lenne egy nyelvesz velemenyet meghallgatni, hogy egy atlagember hany szot hasznal. Szerintem mindenki meglepodne. Es jo lenne, ha kicsit olvasgatnank a passziv es az aktiv szokincsrol is. Minden nemzetnek vannak olyan nyelvi geniuszai, akik tobb tizezer szavas aktiv szokinccsel rendelkeznek, de legyunk oszintek...ha egyaltalan vesszuk is a faradsagot, hogy beleolvassunk halhatalan muveikbe, nem mindig ertunk minden szot... Ezzel a ket gondolattal zarnam a soraimat es mindenkinek szep napot kivanok. Kriszti

Avval nekem is kivan valamim, hogy a magyar annyira árnyalt. Pár éve hallgattam rádióban egy adást, hogy a magyar milyen gazdag, mert azt, hogy "mifelénk" pl. a német "bei uns" nem tudja érzékeltetni. Ja, és csak azért, mert egy olyan bunkó került a mikrofon mögé, aki olyat még nem evett, hogy "hierzulande". Majd' 9 évet éltem Németo-ban, eleinte tanultam. Meséltem egyik társamnak a magyar nyelv szépségeiről, pl. a "Géza kék az ég"-et (tudom, van ennél bonyolultabb is). Csak mosolygott, és nem szólt semmit. Aztán botlottam én bele olyan hasonló német mondatba, hogy csak szétállt a két fülem. Nagyon szeretem én pl. a Jókait, de egy Dürrenmattot eredetiben olvasni... asse semmi.
Párommal pedig 9 éve élünk itt, aki német létére folyékonyan beszéli a magyart. Pedig nem annak született, tőlem kezdte el tanulni.

En kulfoldon ismertem meg a paromat, mindketten itt elunk es o sem innen valosi de mivel a kozos (itteni) nyelvet mindketten magas fokon beszeljuk, a nyelv szinte sosem jelentett problemat. Persze, tan eleinte fura de egy ido utan ugy megszokja az ember hogy nem magyarul kommunikal hogy eszre sem veszi mar es termeszetesse valik.

A tavolsag a szulohazatol nehez, foleg hogy szabadsag nem sok van, es a mienk altalaban leginkabb csaladlatogatassal telik el, ami bar szuper, megsem igazi szabi mert rohan az ember egyik helyrol a masikra.

Az en parom imadta a Valami Amerikat (felirattal persze :), a Turo Rudit nem szereti de a Boci csokit annal inkabb es szinte minden magyaros etelt szeret csak az akasztja ki hogy mi mennyi mindenben hasznalunk tejfolt, ez nem fer a fejebe :D

Magyarul nem beszel, persze szavakat es par kifejezest igen es a szuleimmel (plusz csaladom legnagyobb reszevel is) emiatt csak rajtam keresztul tarsalog, megis anyukammal pl orakig tud igy beszelni es nagyon jol megertik egymast.

En egy pillanatig nem merlegeltem hogy belekezdjek-e a kapcsolatba vele, mert mindegy hogy mas nyelvu/kulturaju az ember parja, az erzesek minden nyelven ugyanazok es amig hasonlo a cel/jovo kepe az embernek, hosszutavon az a legfontosabb. Kompromisszumokat meg minden kapcsolatban kell kotni, akkor is ha mindket fel magyar.

mi "halmozottan hátrányos helyzetűek" vagyunk = magyar lány + olasz fiú / Németországban x angolul :)
bár még eszünkbe sem jut a házasság, már éltünk együtt (most itthon gyúrok a diplomára :S), és igazat adok abban, hogy a nyelvi problémákat tudatosan el lehet kerülni / csökkenteni / kiküszöbölni, mégpedig azzal, hogy jobban odafigyelsz a másikra. Ezáltal az őszinteség is jobban előtérbe kerül, és nem tudom, veletek hogy van, de nekem most van először olyan érzésem, hogy az esetleges problémákat már a felbukkanásukkor megbeszéljük (mindig). nem tudom, hogy ez a személyiségünkből fakad kizárólag, vagy a nyelv miatt is, hiszen különben csak halmozódna, és akkor már régen rossz.
Ami még nálunk hihetetlenül sokat számít, az a testi kontaktus, és itt most az "ájlávjú" árnyalt kifejezésére gondolok (eddig pl. még soha senki nem csokolt nekem kezet.) vagy arra, hogy miután elmondom a nyavalyámat elég, hogy átölelem, és máris minden rendben. (ez mindennél kifejezőbb)
Egyébként pedig nagyon büszke vagyok rá, hogy magyarul több szót tud, mint németül, bár a nevemet sohasem fogja jól kiejteni :)
a Valami Amerika neki is tetszett, meg tudja a "Csokolom, finom volt a kókuszgolyó!"-t (így köszön anyukamnak :) (majdnem jól is írja le:) de ami a leginkább tetszett neki az a puszi :)

Mi 2 éve vagyunk együtt a barátommal, aki szintén külföldi, az ő hazájában élek (ami remélem azért még változni fog:)). Ha megnézem a kapcsolatomat, illetve a közös történéseinket olyan, mintha egy vígjáték lenne. Az tény, hogy ennyire vicces emberem nem volt még.:) Persze sok egyéb más dolog is van. De én mellette jöttem rá, hogy mennyire fontos és klassz ennyire "hülyének" lenni valakivel, akivel még csak nem is azonosak a gyökereink úgymond. Ha jellemeznem kellene a múltbeli kapcsolataimat, akkor a romantikus dráma lenne rá a legjobb szó, állandó kattogással vegyítve. Azoknak is megvolt a maguk helye akkor , ott, szóval nem leértékelni akarom azokat a kapcsolatokat, ő általuk lettem olyan, amilyen most vagyok.
Nagyobb (pláne az elején) energiát kellett fordítanunk a kommunikációra, ami úgy gondolom csak jó lehet. Tapasztalataim szerint anyanyelven is simán el lehet csúszni, itt viszont tudatosan jobban ügyelünk erre.
Magyarul tud már pár szót: egészségedre, sör, finom, tipi-tapi ...stb. (kedves barátaimnak köszönhetően) Apropó barátok! Szerencsés vagyok, mert ő nagyon kommunikatív, imádja az új szitukat, új emberekre abszolút nyitott, szóval így a barátaim felé is. A gond ott van, hogy ők annyira azért nem beszélik az angolt, de többen legalább próbálkoznak, aminek nagyon örülök. Remélem ez még változni fog, és ők is még jobban megismerhetik majd.

Mi most fogunk összeköltözni, drukkoljatok, hogy ne nyírjuk ki egymást!:D

gorje sabzi-nak hívják. vagy valami hasonló, nem tudom a helyes átírást. egy szilvaféle, amit még pici, zöld korában esznek, amikor olyan savanyú, hogy csak na. a Petőfi-hídnál és a Vár alatt a Szabó I. utcában is terem. :)

Szerintem is nagy marhaság, hogy nem lehet magunkat olyan árnyaltan kifejezni... Persze, aki csak "társalgási szinten" (értsük ez alatt az alapfoknál alig erősebb nyelvtudást) beszél bármilyen nyelven, az beleizzad abba, hogy lefordítson egy nehezebben érthető kifejezést (pl. ezt itt... http://www.youtube.com/watch?v=AnzEWNUZYNE bocsi, muszáj volt belinkelnem :D), aki középfoknál valamivel jobban beszél, talál rá helyileg is érthető alternatívát. Én például, mióta együtt vagyok a férjemmel (ő amerikai; Kaliforniában élünk), rászoktam az amerikai Dél hasonlóan bájos beszólásaira.... Igaz, rá is ragad a magyarból sok minden, bár főleg az, amit meg sem próbálok angolul kifejezni (a cifraságoktól a becézésen át a magyar ételekig.... mert ha valaki értelmesen elmagyarázza angolul, mi az a grízestészta, valószínűleg hülyének nézik).

A kultúraváltás, és a cikkben említett Dóri esetéhez meg annyi: ha nem mész ki az emberek közé, nem próbálsz meg beilleszkedni, ne várd, hogy bármi történik. A szomszédok nem fognak sorban toporogni az ajtód előtt, hogy "jajistenemtevagyazamagyarlányaligváromhogyösszebarátkozzukpuszipuszi". El kell menni, be kell ülni egy kávézóba, állást kell keresni (akár csak részmunkaidőben, napi 3-4 órát, akár nem is minden nap, sőt... sok helyen van heti 1-2 napon 1-2 órás önkéntesmunka, pl. vérbankban szendvicsosztás, ahol nagyon sok érdekes emberrel lehet találkozni!!!).ű


Persze ez az egész leginkább azon múlik az egész, hogy mennyi áldozatot vagyunk hajlandóak vállalni egymásért. Akinek nem inge a nyelvi, sok esetben bürokratikus bonyodalom, ne vegye magára.

frida: az én páromnak is komoly fejtörést okoz a magyar. Elhiszi nekem, hogy szép nyelv, de mondta, ő erre már képtelen vállalkozni, de akaratlanul is ragad rá, köszönni már tud, amikor a szüleimmel beszélek interneten :D:D:D:D:D:D szép lassan mindent :D

Szerintem nagyon jo a cikk! Szemelyes tapassztalatbol mondom, hogy aki irta annak jo infoi vannak ezzel az elethelyzettel kapcsolatban. Mi a parommal immar 10 eve ismerjuk egymast, amolyan izgalmas kulfoldi baratsagnak indult egy harmadik orszagban talalkoztunk egyetemi eveink alatt, majd emaileztunk, aztan Mo melle hozta ot a sors dolgozni, a szabadsagat Mo-on toltotte es a vegen ugy dontott idekoltozik. En eleinte szkeptikusan fogadtam az egeszet, mivel olyan foglalkozasunk van mind a kettonknek ami nem konvertalhato at egy masik orszagba vesztesseg nelkul (karrier) ezert o ugy dontott ide jon tanulni doktori kepzesben, en meg maradhattam almaim foglalkozasanal. Az egyuttelest egy mindkettonk szamara ismeretlen varosban kezdtuk en is uj munkahellyel, de megerte szamos, hihetetlen egyutt megelt "kalandon" vagyunk tul, amik nelkul az eletunk szegenyebb lenne (mint a penztarcajanak ellopasa a zoldsegesnel, majd miutan elkapta a tolvajt a kierkezo rendorok nem ertettek mit mond angolul, igy ot is bevittek az orsre ez a szulinapomon tortent eppen, engem tobb ora mulva a tolmacs telefonjan hivott hogy valamelyik keruleti kapitanysagon van es ha tudnek segiteni az jo lenne, de ne ijedjek meg, vagy a korhazban keztoressel....) Komikusabbnal komikusabb helyzetekbe keveredett, mivel probalta -barki barmit is mond- az en gyonyoru anyanyelvement megtanulni, hat nehezen ment mire sikerult magat megertetnie. A szuleim persze magyarul probalkoztak vele, miutan lekuzdottek az "ellenszenvuket", hiszen meg csak egyutt eltunk az anyukam attol rettegett elhagyom az en O-m miatt Magyarorszagot, az se nyugtatta meg hogy O koltozott ide Mo-ra.... (hiaba az anyak megerzesei csalhatatlanok) Mar negyedik eve eltunk Mo-on egyutt, kozben osszehazasodtunk, azonban az elet ugy hozta hogy valasztanom kellett vagy O vagy a karrierem amit eppen elkezdtem epiteni es igen jol haladtam. O kapott a szulohazajaban egy munkalehetoseget, mig itt diploma, egyebek mellett semmit, mert hat ugye ahol dolgozhatott volna x allamtitkar testvere kapta az allast, osszekottetesek hijan szegenynek eselye sem volt az allasra, hiaba volt kepzettsege, nyelvtudasa, tapasztalata. Ugy dontottem 30-evesen ok, itt hagyom a karrierem es menjunk. Termeszetesen anyukam legnagyobb banatara, hiszen legnagyobb felelme valt valora. Idokozben a parom megszerette a szamara eloszor furcsa turorudit, a B... magyar sort, a Kisvakondot is -kedvenc mesem volt- és a Vlami Amerikan is jokat nevetett.
En ekkor meg nem gondoltam tenyleg hianyozhat sok olyan aprosag amit korabban nem ertekeltem, hiszen akarmikor lathattam: Visegrad, Dunakanyar, a Margit-sziget stb. 9 ezer kilometerrel arrebb en ultem az iskolapadban, bar beszeltem mindket hivatalos nyelvet, nem volt egyszeru, mert napi szintem nem hasznaltam a kettot egyszerre, de megszoktam, mostanra fel sem tunik hogy eppen masik nyelvre valtanak, ugyanugy ertem es kommunikalok veluk. En a valtozast ugy fogtam fel, hogy az emberi termeszet ugyanolyan barhova is megyunk, igy nincs semm rosszabb semm jobb csak mert magyar vagy kulfoldi az illeto vagy a nep az orszagban ahol elek. Igen itt en vagyok az idegen, a szokasaikat tekintve nem rosszabbak, se nem jobbak mint mi magyarok csak masabbak. Nem kellet a beilleszkedessel idot vesztenem, sem mergelodnom miatta mert mar ismertem a ferjemen es a csaladjan keresztul oket, raadasul az emberi termeszet mindenhol egyforma. Neha azert szoktam magyarul karomkodni mert hiaba ismerem az angol vagy francia valtozatot nekem a magyar az "izesebb" es termeszetesen sok kifejezesnel vagyok igy. Persze azon lehet vitazni hogy a mi nyelvunk se tokeletes, meg a masik nyelven jobban lehet kifejezni azt ami szamunkra idegenebb. Velemenyem szerint, nem az szamit hol vagyunk es hogy abszolut Mo-on kelljen elnunk ahhoz hogy magyarok maradjunk. Bar nem tartom a akapcsolatott az itteni magyar kozosseggel azert mindennap elolvasom a neten a magyar ujsagok hireit, beszelek a szuleimmel telefonon, jokat nevetunk a kalandjainkon amit itt nekem kell megelnem es varom hogy megint mehessek HAZA. Bar szeretek az uj valasztott varosunkban elni, de a haza nekem akkor is Mo. marad barhol is eljek. Elfogadom oket olyannak amilyenek es ezzel probalok egyuttelni, mert szamomra az a fontos akivel egyuttelek azzal legyen meg a kulso-belso osszhang, az hogy hol vagyunk az masodlagos kerdes. Sokra ertekeltem hogy O annak idejen nyelvismeret nelkul jott Mo-ra, majd kuzdott a nyelvvel, a kozos nyelvunk az o anyanyelve volt - francia-, most en vagyok az o cipojeben':)Egyetertek azzal is hogy a gyerekeknek kedvezo ha a szulok kulon nyelvuek, hiszen konnyebb gyerekkorban nyelveket tanulni mint felnottkent, igy mar kiskorukban magukba szivhatjak a nyelvvel egyutt a kulturat is es ez fontos.
Visszagondolva az utobbi 10 evre, komolyan mondom ilyen eletthelyzetekbol isteni jo filmet lehetne kesziteni, amin sokan nevetnenek jokat velunk egyutt:))))))