Összes komment megtekintése! (38)

Az utolsó 20 komment:

Asztieszti! Engem akkor kezdett zavarni a saját túlsúlyom, amikor a hasam már nagyobb volt, mint a mellem (pedig az se kicsi, még most is 118 a mellbőségem). Szülés után (2 gyerek) kezdtem hízni igen intenzíven. És amikor a mérleg nyelve alig valamivel 100 kg alatt állt meg, akkor megrémültem magamtól és belevágtam. Mivel nem vagyok fiatal, a hirtelen fogyástól lógni kezdett a bőröm... ezért inkább maradtam annál, hogy lassan, de biztosan tüntessem el a felesleget. Egyébként nagyon megértem azt is, aki nem tud fogyni. Túl sok odafigyelést igényel hosszú távon. Mennyivel egyszerűbb (és olcsóbb, kiadósabb) egy tésztát megfőzni... Mennyivel olcsóbb a fehérkenyér, mint a teljeskiőrlésű; sokkal olcsóbb a szójával felturbózott párizsi, mint a gépsonka... Ez is egyik \"adaléka\" annak - szerintem - hogy ennyi manapság a kövér ember. Egy konditerem-bérlet ára is elég borsos. Én sem engedhetem meg magamnak (sajnos). De: egy tornacipő nem egy nagy befektetés és egy-egy súlyzóval a kézben elgyalogolni a játszótérre a gyerekekkel még szórakoztató is (nekik is, nekem is... meg a bámészkodó környékbelieknek is :p). És köszönöm a gratulációdat, jól esett!

Lucgizi! Ki más tehetné meg lelkiismeret-furdalás nélkül azt hogy szurkáljon valakit aki kövér mint aki az volt de tett ellene! Nem beszélve arról hogy ő téged piszkált és a végén ő is felszedett pár kilót. Szóval gratula, mert így (túlsúly nélkül) is nehéz figyelni az étkezésre, mozgásra. És büszke lehetsz magadra amiért tettél magadért és az egészségedért!!

Szia Nanemár:). Valóban látom azt hogy a méretek nem egyformák, az én párom ahogy te fogalmaztál gyúrós és neki is sokszor nehézséget jelent hogy a boltban a 3XL-es kabát nem ér be és feszül rajta stb... pedig nem is az újságok címlapjairól feszítős fajta, de tud rendes boltban vásárolni és nem kell duciboltba mennie. Szóval én ilyen értelemben gondoltam, hogy azért az már gáz ha valaki nem tud rendes boltban vásárolni. És azt a cikizést sem olyan cikizésnek értettem, hanem úgy hogy az alkoholistákat meg a drogosokat is terápiás módszerekre küldik ha akarnak tenni a bajuk ellen. Mert azért valljuk be vannak olyan emberek akik a lépcsőn nem tudnak kövérségükben felmenni nem tudják bekötni a cipőjüket, vagy csak szimplán nem tudnak maguknak egy boltban sem ruhát venni, akkor ez nem nehezíti meg az életüket? Nem lenne könnyebb kicsit kevesebbet enni és mozogni? És minden nap úgy lefeküdni hogy tettem magamért, az egészségemért és lehet hogy így hosszabb életem lesz? Ahogy az alkoholizmusnál és a drogoknál itt is az egészség a tét, ezt ne felejtsük el. És tényleg nem azokat akarom bántani akiken van szülés után meg 40-50 évesen plussz 10 kg, hanem azokat ítélem el akik 90-ről kezdik már fiatalon és nem tudják abbahagyni a zabálást, 30 évesen már 150-160-kgosak és folyamatos segítségre szorulnak hol itt hol ott, hol ebben hol abban de a végén már nem önállóak, folyamatosan betegek lesznek, holott tehettek volna ellene. Szóval értem én hogy te a \"nem tökéletes\" alakúak táborát gyarapítod és azt az oldalt látod én meg a vékonyak közé tartozom és ezért ezt az oldalt látom normálisnak, és belegondolni sem tudok milyen lehet kövérnek lenni és úgy élni hogy nem sportolok semmit, hogy nem tudok ruhát venni magamnak a boltban, vagy hogy állandóan úgy nézzek tükörbe hogy hát ez nem az igazi.

Engem egyik rokonom \"cikizett\", még kövér koromban: ha együtt mentünk vásárolni, mindig volt egy \"kedves\" megjegyzése. Ha nem személyesen nekem, akkor az eladónak jegyezte meg, hogy milyen kövér vagyok, lehet nem is találunk megfelelő méretet... A bosszú hidegen jó... Már akkor is \"fogyóztam\" (Kalóriaszámolás és gyaloglás módszerrel) csak ugye egy majd 100 kilós nő, ha lead 2 kilót még akkor is 98 kg... Egy ideig nem is látszik a fogyás... Szóval: azóta lefogytam. még van rajtam némi túlsúly (164 cm és 70 kg vagyok), de: minap vissza tudtam szúrni kedves rokonomnak, mert már kövérebb, mint én :p Lehet, hogy kicsinyes dolog, de jólesett a lelkemnek, hogy megjegyezhettem: sokat felszedett a hasára...

Haha látsz xxl-es ruhákat a boltokban! Az, hogy XXL van ráírva az még nem jelenti, hogy az valóban nagy méretű is... némely boltban egyszerűen nem tudok vásárolni nem vagyok gyúrós, se pedig kórosan elhízott (van rajtam túlsúly ez igaz...) de volt olyan XXL-es kabát ami a karomra se ment fel. Nem hogy a vállamra nem beszélve az olyan XXL ingről amit összegombolni se bírtam magamon. Ellenben van még itt valahol egy szimpla XL-es pulcsim is, ami tökéletesen jó rám... szóval hagyjuk ezt az "én még XXL-es méretet látok" az a baj, hogy szerintem te nem is tudod megítélni, hogy milyen ruha milyen emberekre megy rá. Engem nem szoktak lekövérezni, mégis nehézséget jelent a ruhavásárlás bizonyos boltokban... "Ha valaki látta a Super Size Me című filmet és emlékszik ott mondja az egyik orvos hogy jó lenne ha a kövérséget is épp úgy "cikiznék"és megszólnák mint az alkoholizmust vagy a drogfüggőséget, hiszen egy duci ember is épp úgy tehet a fogyásért mint egy alkoholista a leszokásért, és mondjuk már ki hogy KÁROS ha valaki kövér" erről meg csak annyit, hogy én meg annak örülnék, ha senkit nem cikiznének... tudod ez az egész nem elsősorban orvosi, hanem pszichés kérdés persze le lehet fogyni, de ehhez egy teljes lélekállapot váltásnak kell bekövetkeznie, és ebben a cikizésnek inkább csak demoralizáló mintsem, lélekemelő szerepe van. Tehát szerintem inkább csak ne cikizzünk senkit mert amúgy 3 dolog lehet a kimenetele egy túlsúlyos ember énkép fejlődésének. 1. elfogadja magát kövéren és úgy ahogy egész boldogan leéli az életét. 2. lefogy, mert nem bírja elviselni önmagát úgy ahogy kinéz, és leéli az életét úgy ahogy egész boldogan. 3. nem fogy le és szenved a "borzalmas" külseje miatt és egész életében boldogtalan lesz... és neki elég büntetés ez, nem kell még mellé cikizni is. ennyi béke

A cikket olvasva megsajnáltam az íróját, szörnyű lehet így élni. Szerintem az emberek nagy részét csúfolják valamivel az iskolában csak van akiről lepereg, van aki magára-veszi és hát akin látszik hogy bántja a dolog azt jobb csúfolni mint azt aki csak nevet rajta. Engem is csúfoltak régen mert ekcémám volt és kiütéseim voltak....a kezemet sem akarták megfogni, de támogattak a szüleim és a barátaim tehát így sokkal könnyebb volt mint amilyen neked lehetett. Én kitartást kívánok neked és azt hogy hamar rágyere ugyan az a lelked lesz akkor is ha sovány leszel, és nem azon múlik hogy szép legyen az életed hogy hány kiló van rajtad.Csak az egészséged múlik ezen és csak rajtad áll hogy változtass rajta. Biztos nem lesz népszerű amit most leírok(a cikk olvasása előtt soha nem sajnáltam a kövéreket) és hozzáteszem hogy a családomban is vannak kis túlsúllyal rendelkezők, de ez egy olyan állapot amin lehet változtatni, és nem kell hozzá semmilyen csodaszer. Ha valaki látta a Super Size Me című filmet és emlékszik ott mondja az egyik orvos hogy jó lenne ha a kövérséget is épp úgy \"cikiznék\"és megszólnák mint az alkoholizmust vagy a drogfüggőséget, hiszen egy duci ember is épp úgy tehet a fogyásért mint egy alkoholista a leszokásért, és mondjuk már ki hogy KÁROS ha valaki kövér(és most itt nem a plusz 5-6 vagy 10 kg ra gondolok de hányan élnek 100 kg felett....? És ha már valaki nem talál magának ruhát egy átlag boltban akkor az már szerintem borzalmas(mert XXL eseket is látok). Szóval ahogy nem tudok sajnálni egy olyan embert aki egész életében dohányzott és tüdőrákos lett úgy azokat az embereket sem sajnálom akik a kövérség miatt betegednek meg, vagy pl alig vánszorognak fel a lépcsőn. Itt hallottam hogy a dohányosok saját környezetüket is mérgezik ezért az elítélendőbb, és a kórosan elhízottak...? Nem úgy hordja ki a gyereket hogy közben zsíros ételeket eszik magas a koleszterinje stb...és nem ugyan azt fogja etetni a férjével, gyerekével amit ő is eszik? Szóval ilyen értelemben azért káros a környezetére. Mert nekem nem mondhatja senki hogy valaki egészségesen étkezik és emellett masszívan tartja a súlyát. Itt tudom javasolni amit korábban megtettem az egyik (S jelű)tv csatorna műsorán az életmódváltásos műsort ahol az emberek úgy fogynak hónapok alatt 10-20 kgot hogy csak az étkezésükön változtatnak. Szóval mindig van lehetőség a fogyásra, senki nem kéri hogy nádszálvékonyak legyünk de egy normál szint alatt egészséges csak. Még egy történet a végére: egy ismerős család férfi és női tagja is 100 kg felett volt született egy gyerekük és láss csodát 5 évesen 50 kg volt!!!! Lógott a háj még a szemöldöke alatt is és az anyukája büszkén mesélte hogy vacsorára megevett egy kiló kenyeret meg egy pár kolbászt a szentem de hát nem baj, fejlődésben lévő szervezet...azután meg hangosan panaszkodott, hogy felnőtt méretű ruhákat kell vennie neki(abból sem a legkissebbet) és szabónál megvarrattatni, mert ezek a mai gyerekruhák milyenek... Szóval ducik, ne értsetek félre én nem azt ítélem el akin van egy pár kiló többlet, vagy szülés utáni kilóktól valaki nehezen szabadul meg, de azért egy életen át kórosan elhízott embert nem tudok sajnálni mert ő is tehet érte hogy jobb legyen az élete, ma már a háziorvos is a segítségünkre lehet akár. Szóval nem csak panaszkodni lehet hanem ahogy sokan írtátok kitartással fogyni is.

Hogy mennyire vannak olyan pasik, akik a kifejezetten husi lányokra buknak: http://zsircsajok.blog.hu/ Ajánlom mindenkinek!

Orulok, hogy vegre kimondjak a ferfiak, hogy vannak, akik kedvelik a ducikat. Ebben a kulsosegeket eloterbe helyezo vilagban sajnos, jogos a lanyok massagtol valo felelme. Szoval koszi Nektek a biztatast! Ahogy a lenti hozzaszolasokbol latszik, hogy szuksegunk van ra.

...csak csatlakozni tudok az előttem kommentelőhöz, nagyon jól megfogalmazta, nem nagyon lehet többet hozzátenni. Mikor hiszik már el végre a duci nők, hogy nem sajnáljuk őket, hanem tényleg tetszenek?

Én a magam részéről odavagyok a duci lányokért, legalábbis nálam ez semmiképpen sem bélyegez meg senkit. Egyedüli problémám, hogy képtelenség velük párkapcsolatba keveredni. A bókokról azt hiszik hazugság és alapvetően úgy gondolkoznak, hogy ló helyett szamárként tekint rájuk egy férfi. Pedig - legalábbis nálam - szó sincs, és mennyiszer utasítottak vissza annak ellenére, hogy kimondottan sokat udvaroltam nekik... na mindegy remélem azért majd egyszer elfogadja magát a cikk írója is, vagy az esettanulmány főszereplője, mert ha valaki szeret téged, nyugodtan levetkőzhetsz előtte, ne legyél megszeppenve, egyáltalán nem lesz kellemetlen élmény:)

Kedves Mindenkinek, aki erdekloik vagy hozzaszol a temahoz, de legfokeppen a cikk irojanak! (Bocs az ekezetek hianya miatt!) Lehet, hogy en vagyok a kivetel, aki erositi a szabalyt. Magam is tulsulyos vagyok s voltam mindig, gyermekkorom ota, de ilyen mely fajdalmat sosem eltem at, mint ami a cikkben le van irva. Alltalaban boldog volt az eletem kislanykent a szuleim es a testvereim nagyon sok szeretetet adtak. Igaz, a suliban en is elszenvedtem neha, kis szegyent a tesiorakon es utaltam is magam miattuk, de voltak barataim es sokminden masban sikeres voltam. Rajztudasom, jo iroi venam miatt kaptam sok pozitiv visszajelzest. Kesobb, amikor mar serdulo, majd kamasz lettem, eleg dominans szerepet kaptam az osztalykozossegben, a mindig aktiv szervezo, jo jatekokat, szorakozast kifundalo, alapvetoen vidam es pozitiv jellemem miatt. Tehat mondhatom, hogy klassz gyermekkorom volt. Igaz, amikor eljott a korunk, hogy fiukra terelodott a figyelmunk, kicsit hatterbe szorultam a "Barbyk" mogott, mindig nekem jutott a jobarat szerep, a fiuknal, akivel meg lehetett beszelni a fajdalmakat, szivuk szerelme miatt. Nem nagyon bantam, mert annyi minden mas foglat le akkoriban. Az elso munkahelyemen sem mondhatnam, hogy nem bantak velem nokent, minden ferfi kollegem udvarias es kedves volt hozzam. Eltem az emancipalt nok eletet, buliztam, utaztam, verbeli single voltam. Persze alkalmi partnerek akadtak, de valojaban en nem vettem oket komolyan, ezert nem fajt, hogy ok sem. Kesobb harmincas eveimhez kozeledve, volt nehany szorosabb kapcsolatom, amik eleg rovid ido allatt megszakadtak, s meg mindig azt mondtam, en akartam igy. Lehet, hogy ez onmagyarazat volt, emoge bujva tartottam magam tavol a csalodasoktok? Talan. A lenyeg, hogy hamar tul tettem magam rajtuk. Aztan harmincon tul mar kezdett hianyozni egy tars, de meg mindig azt mondtam, hogy nem teszek sem, erte sem ellene, ha feljemre esik valaki nem banom, de ha nem azt sem. De jott, a jelenlegi ferjem, akivel minden olyan egyszeru es egyertelmu volt, elfogadott testestol, lelkestol, sot imad es felnez ram, igy osszekotottem vele az eletem, es nem bantam meg, a mai napig boldog vagyok vele. En azt mondom, minden belul dol el, attol valik pokolla, vagy oromme, hogy mi magunk mit gondolunk rola. Viccesen mondhatnam," mindenki jo valamire, ha masra nem hat rossz peldanak", de komolyabban szolva, mindenki kap valami kulonleges tulajdonsagot az eletetol, van aki hegedumuvesz lesz, van aki nagyon jo anya, sovany vagy duci stb, minden attol fugg hogyan tud vele elni, miben tudja kamatoztatni. En testi hatranyomat kiegyensulyozva, mindig igyekeztem sokoldalu, szines egyeniseg lenni, hogy ezzel eltessem az emberi kapcsolataim, es sikerult. Lehet, hogy ez igazsagtalan a szepekkel szemben, hogy nekunk kicsit tobbet kell pedalozni, de engem nem zavar, Boldog vagyok, ez a fontos. Osszegezven, uzenem a cikk irojanak, hogy ha valaki vegre udvarol erte, a sok rossz utan, amit elszenvedett, oldodjon fel a szereteteben es henperegjen vele meztelenul a franciaagyon onfeledtem, hisz ez volt, amire egesz eleteben vagyott, vagy nem? Boldogsagot kivanok neki es hosszu eletet, hogy a rossz idoszak kitorlodhessen az emlekeibol! Irtam ezt mindenkinek nagy-nagy szeretettel, aki megtisztelt azzal, hogy elolvasta!

DarkBlue: hidd el vannak olyan emberek akik nagyon soványak, szeretnének hízni, de nem megy, vagy nagyon nehezen. Tudok ilyet. A túl soványaknak sem jó mindig, azokat is megszólják, azok is nehezen kapnak ruhát. Nem a plázás XS-s méretekről beszélek, amik csak a 150 centis lányokra jók. Volt egy nagyon sovány tanárnőm, hidd el, folyton csúfolták a háta mögött, annyira soványvolt, hogy minden csontja kint volt, hidd el az is tud fájni.

nagyon megértem a cikket. a vékonyak ezt sosem fogják megérteni.

A cikk írójának üzenem: valahol valami mégis zavar. Ha van vőlegény, és hónapokig udvarolt, és szeret, most nem akarok a lelkedbe beletiporni, de: - ok, megértem miken mentél keresztül, de addig sosem fogsz teljesen rendbe jönni, amíg nem fogadod el magad, pedig csak a vőlegényedre kéne gondolni. Nincs meztelenül hempergés az ágyban, akkor könyörgöm, miben szeretkeztek? Tőle elvárod, hogy meztelenkedjen előtte, de te nem teszed meg? Meg a párod előtt mesztelennek lenni, tudod milyen? Bizalom, elfogadás, megmutatom: ilyen vagyok, tudom, hogy ilyennek szeretsz. Közös zuhanyzás? Tudod mitől fosztod meg magad? Biztos, hogy szerelmes vagy, vagy csak elhiteted magaddal, hogy örülsz, valaki akar téged? Kielégülést, szerelmet kell érezned szex után, nem hálát. Ha veled van, nem érdekli hogy nézel ki, téged szeret, ezért tenned is kéne, adni neki, ha képes leszel vele zuhanyozni, meztelenül hemperegni, és önzetlenül kiélvezni a pillanatot, akkor hidd el, teljesen rendbe fogsz jönni. Vetkőzz le előtte, még akkor is, ha kényelmetlennek érzed, add meg neki ezt, szerintem megérdemli, ha már ilyen kitartóan udvarolt, és feleségül is fog téged venni.

Kátya: azt hiszem a cikk írója már megbékült magával. És szereti a vőlegényét, csak még mindig feszélyezi a teste... Legalábbis nekem így jött le az írásából. Egyébként kövérnek lenni tényleg nem az élet szép oldala... Sokkal inkább elítélik azt, aki dagadt, mint pl. egy dohányost... pedig a kövér ember csak a saját egészségét rombolja....

Kövérség és mellőzöttség! Békélj meg magaddal, mint: Liptai Claudia és Szulák Andrea. A vége= lapos és érthetetlen a történetednek.. Minek a vőlegény, ha nem szereted?? Miért gondolod, hogy kijöttél a gödörből, ha csak úgy árad Belőled a negatív sugárzás???? Magad csapod be, vagy mást? Tudom, nem könnyű! Gondolod, én, és más nem vívjuk a magunk harcát??? De azt is tudom, ez Téged,:NEM vigasztal. S hogy akkor miért is írtál?? Hol a konklúzió??? Mi a megoldás??? Kátya.

zizi: nem rossz módszer, van benne igazság! De ha már a \"primitív módszereknél\" tartunk, valjuk be: mozogni kell! Nem diétázni görcsösen, meg mindenféle tablettát szedni, nekem is a mozgás vitte le! Ha csak a barátnőmre gondolok, én képtelen lennék hetekig sima levest enni, semmi szilárdat, vagy akármi mást. Van még egy segítő módszer. Egyszer egy doktornő mondta nekem, hogy ha fogyni akarok, elég ha mindig kevesebbet eszek picivel, mint amit kívánok. Eszek rendesen, de pl. ha húst sütök ki, párom kapja a nagyobb szeletet (ő most úgy is sokat lefogyott a stressz miatt és hízókúrára fogtam az esküvőre), ergo az én tányéromra mindig kevesebb kerül, de persze ha éhes vagyok, nem sajnálom azt a szalámis kenyeret, vagy a maradék Bolognait :D Múltkor lángost sütöttem, annyi tésztát sikerült \"összehozni\", hogy napokra maradt belőle. Itt nem ismerik a lángost, hát én akkor napokig lángosoztam, azt az örömet! Mint a régi időkben, amikor bolt után a lángososhoz mentünk, és a kezemben alig fért el a jó kis tejfölös-fokhagymás-sajtos lángos :D

Sübe! Én saját tapasztalatomat írom, le lánykoromban hogyan szabadultam meg 10 kiló súlyfeleslegtől. Akkor még nem voltak ezek a modern fogyókúrás eszközök, és saját magamtól jöttem rá,mit is kellene tennem. Mivel nekem bejött, másoknak is ajánlottam, és aki kitartó volt nekik is sikerült. Jelzem 70 kilóról indultam! Esténként körbetekertem magam, akkor még nylon zacskókkal, azt szigetelőszalaggal rögzítettem, majd felé vastag sálat tekertem, majd a melegítő alsómat ráhúztam, így az egész jól rögzült. Zenére tornásztam, és addig végeztem a gyakorlatokat, amíg nem éreztem, hogy a zacsi alatt csurog rólam a verejték. Kb. fél óra volt ez gyakorlat. Fokozatosan mentek le rólam a kilók, úgy két hónap múlva oda lett 10 kiló rólam. Ezt csak azért írtam le, mert nekem bevált, igaz primitívnek tűnik ez a módszer, de nekem bevált. És még rajtam kívül 4 embernek, akik kitartóak voltak.

ziz: hát igen, no comment. Én anno a tekercselést próbáltam ki, drága volt (az é pénztárcámnak), le is ment jó pár centi de mivel nem vigyáztam, vissza is jött minden. Mióta kirepültem otthonról, már majdnem két éve azóta lassan, de megy le minden, 48-as méret helyett 40-est hordani, isteni érzés, és jobban is érzem magam. Azóta futni is járok, már nem fáj a térdem. De a diétákkal kapcsolatban. Van egy nagyon jó barátnőm. Nagyon csinos lány, tényleg egy szépség. De mit ad Isten, alacsony és dundi. Nincs párja, hol mondja, hol tagadja, hogy jó lenne már férjhez menni. Folyton diétázik, hol lemennek a kilók, hol nem. Legutóbb alkalmi ruhát kerestünk neki az interneten, hol ez, hol az nem volt jó. Ez túl rövid, az túl ilyen, az túl olyan, mert hogy ebben nem nézne ki jól, meg abban sem. Ezt minden egyes alkalommal eljátszuk, amikor rajtam volt az a a25 kiló, persze nekem is voltak ilyen gondjaim, de telt nőn is állhat szépen egy ruha, nem?! Ezt nem hiszi el nekem. Mindig nyűzstölöm, hogy jöjjön el velem futni, vagy akármi. Nem, ő ehhez túl fáradt, inkább diétázik. Múltkor több hétig csinálta ezt a csak sima üres leves diétát, le is adott pár kilót, de fel is adta, és vissza is jöttek a kilók. A diétákról meg az a véleményem, hogy inkább árthatnak, minthogy segítenek.

Figyelj Nyanya! Ez így igaz, valóban vannak akik állandóan a testsúlyukkal, vannak elfoglalva. A Jó Isten áldja meg őket. Van, aki majd el szárad, és arra panaszkodik, hízott egy kilót. Hát az már borzalmas. Én nem azt mondom, ha már az egészség rovására megy a túlsúly, ne vigyázzon magára az ember. De ha bemegyek a fodrászatba, vagy néha a kozmetikushoz, másról sem hallok, csak a fogyókúrás módszerekről. A test körüli zacskózásról, a káposztalevesről. Egyik másik majdnem elhányja magát tőle, mert olyan rossz, de azért issza. Na nem beszélve az egyik fajta anyagcsere serkentő teáról, ami az egész napos rohangászásról szól, na persze ha valaki nem éri el idejében a WC-ét, akkor van ám nagy katasztrófa. Hallottam többek között valami bélmosásról is, meg féregírtásról, amitől fogyni lehet. Nem is sorolom tovább. Inkább mindenkinek jó egészséget kívánok!