Összes komment megtekintése! (22)

Az utolsó 20 komment:

Nagyon jó szembesülni azzal, hogy vannak még gyermeküket (nem elvakultan de nagyon) szerető szülők és a szeretet segítségével megtalálják a megfelelő "eszközt" (hülye szó de most nem jut jobb az eszembe) ahhoz, hogy boldog emberkét neveljenek csemetéjükből. Ehhez kell azért elhivatott pedagógus, edző,.....és a diagnózis el is maradhat. Szeretet és kész, rajt!!!!!!! Az indigó pedig azért lenne jó, hogy minél több "másolat" készülhessen ezekből a klassz felnőttekből. BOCSI A "MÁSOLATÉRT."......

Cinimini: teljesen egyetértek, edzőként különösen a mozgással! Bár szerintem minden gyerek nagy dolgokra hivatott... Csak kinek-kinek más az a \"nagy dolog\". Mint a Muzsika hangjában: \"Lesz, aki majd ír, és lesz, aki zenél, és lesz, aki majd bátran és okosan él...\" Szerintem egy jó szülő (és vele együttműködve egy jó pedagógus, legyen az óvodai, iskolai pedagógus, edző, zenetanár, bárki) ezt kell(ene), hogy elősegítse, hogy a gyerek megtalálja, mi az, amiben ő tehetséges, amiben örömét leli. Mert lehet, hogy a kislány, akiből az anyukája balerinát szeretne faragni, annyi ritmusérzékkel rendelkezik, mint egy tuskó, talán fizikából sem a legjobb (fizikus apja bánatára), viszont mesebelien énekel, tehetséges a labdajátékokban, vagy egészen egyszerűen csak megvan benne az az emberszeretet, ami pl. egy jó orvost, ápolót, pedagógust (kellene hogy) jellemez(zen). Nehezen is értek szót az olyan szülőkkel, akik pl. azért nem engedik edzésre járni az egyébként őrületesen tehetséges gyereket, mert zongoraórára jár, amit egyébként utál, meg nem is megy neki, de anyuka szeretné. Vagy aki teljességel tehetségtelen, nem is szeret vívni, de kell jönni, mert apuci vívott. A gyerek meg szíve szerint hosszútávúszna, korcsolyázna, vagy bármi mást csinálna.

Azt kifelejtettem, hogy ettől persze lehetnek nagy dolgokra hivatottak a gyerekeink, de elég, ha boldogok lesznek.

Ez az egész egy nagy marhaság. A szülők - én is - szívesebben hallgatják azt, hogy a gyerekük különleges, nagy feladatokra hivatott valaki, mint azt, hogy dislexiás,discalculiás vagy egyéb. Pedig mind a kettő csak arra jó, hogy megbélyegezze a gyereket, hogy azt, aki kicsit több energiát igényel a szülőtől, pedagógustól ezzel a bélyeggel el lehessen távolítani a többitől, pl. \"ne zavarja\" az osztályt, ne kelljen vele foglalkozni. Nagyon nagy gond, hogy a mai gyerekeknek alig van lehetősége a mozgásra, amit igényelnek ( és ami az agyukat is fejleszti), nincs lehetőségük nagyokat sétálgatni és beszélgetni a szüleikkel, akiknek folyton rohanni kell, és néha otthon is a munkán vagy a munkahelyi gondokon jár az eszük. Csak egy kis nyugalom (beleértve az önfeledt szaladgálást) és odafigyelés kell a gyerekeknek, de ehhez nyugodtabb életritmus kellene a felnőtteknek.

Gaiaista. Szuper a válaszod, pedig csak egy pár mondatban ecsetelted a dolgok lényegét. Ezt nevezem!!!!

Ismét egy olyasmi, amit áltudományos marhaságnak illenék titulálnom.... És kb. annak is látom, elnézést is kérek azoktól, akik hisznek az auraszínekben és miegyebekben. De. Szerintem vannak hiperaktív gyerekek, hiperkinetikus-túlmozgásos gyerekek, ilyen-olyan-amolyan koncentrációs készséggel, meg vannak olyanok, akikre szimplán nem figyelnek. Edzőként szinte mindhez volt szerencsém. Volt hiperaktív tanítványom, az első 2-3 hónapban vért izzadtunk mindketten, aztán megtaláltam a kulcsát, és ahhoz képest, hogy mekkora \"hátránnyal\" indult, teljesen korrekt technikai színvonalat ért el. Ja, és miért találtam meg a kulcsot? Mert kerestem, csókolom! Mert bökte a csőröm, hogy nem megyek vele semmire, és erre nem az volt a reakcióm, hogy áhhh, akkor buta és ennyi, pláne, hogy indigó/kristály/csiszolt rózsakvarc -é az a gyerek, hanem hogy akkor máshogy, de foglalkoznom kell vele. Puff. A \"problémás\" (idézőjelben problémás!!! Mert csak a megszokott, begyöpösödött normáktól eltér, így nem lehet egy kalap alá venni másokkal) gyerek szerintem se nem alacsonyabb-, se nem magasabbrendű, mint a többiek, nem is szabad vele ezt éreztetni, sőt! Én kimondottan figyeltem rá (és ha megint edzőként tudok dolgozni, figyelni is fogok), hogy azért, mert az egyéni iskolában máshogy foglalkozom velük, se ők, se a csoport többi tagja ne érezze őket/magát megkülönböztetve. Endru - benne vagyok! :)

1000 boccs, hogy of leszek. Írtatok az auráról. Nem kétlem, hogy létezik aura, csak azt nem hiszem hogy vannak akik látják. Azért írtam ezt, mert szeretnék egy kísérletet elvégezni. Egy auralátó számolja meg, hogy hányan vannak egy sötét szobában, azaz hány aurát lát.

Anna Nem állítottam, hogy az indigó, kristály és gyémántgyerekek alacsonyabb IQ-juak, mert vannak szuper kiválóak és harmatgyengék, legalább is akikről tudok. Te is azt írod, hogy nehezebb nevelni őket. De semmi esetre sem szabad a fejükbe beszélni a magasabbrendűséget. Állítom, hogy sokszor orvosi segítség kell, de az anyának is. 6 éves unokám partra tesz csillagászati ismereteivel, és sok mással, egyszerűen egy érdeklődő, jó felfogású emberke, és nem indigó. Fontos, hogy mit hoz a családból. Nem mindegy, hogy a fejére lexikon esik vagy pálinkás üveg.

Az aura nem fix, az aura a pillanatnyi érzelmi állapotunkat mutatja. Egy túlingerelt, teljesítménykövetelményekkel stresszelt gyerek aurája kék. Ha megnyugszik zöld lesz. Ha éppen a béke és szeretet állapotában van, akkor rózsaszín lesz az aura. Egy tudatos ember aurája fehér színű. Ha egy békés zöld aurájú embert/gyereket frusztrálnak, kék lesz az aurája. Kiegyensúlyozott embernek szivárvány színű is lehet az aurája. Bizonyos típusú biorezonanciás készüléken percről percre is lehet követni az aura változását. Az idegrendszeri problémákkal küzdők aurája nem véletlenül kék.

Minden gyerek különleges, és egyben csodálatos. Teljesen mindegy, hogy hogyan nevezzük őket, vagy milyen cimkét ragasztunk rájuk. Én egyik megoldást sem szeretem. A fiamra is aggatták már hol az egyik, hol a másik jelzőt. Semmi más feladatunk nincs mint szeretni őket, figyelni őket, megtanulni tőlük, hogy hogyan bánjunk velük és ezt minden nap sokszorosan hálálják meg. A fiam már 16 éves és minden nap elbűvöl azzal, hogy olyan dolgokat is észrevesz a világból, ami mellett mi elmegyünk. Olyan gondolatai vannak, melyek tanítanak mindannyiunkat. Számomra ez a legfontosabb.

Nem ellentmondás különlegesnek tartani őket, mikor a cikk szerint m inden ötödik gyerek ilyen, és egyre gyakoribb a jelenség? Lassan akkor nem az lesz a különleges, aki nem indigó? : ) (No nem mintha elhinném ezt az egészet.)

Még a nevelésről: a hyperkinetikus zavarral küzdő gyermekeknek is van szabálytudata, csak a szabályok betartása okoz nekik (többnyire) nem kis nehézséget.

DAnna: Valóban egyes élelmiszer allergiák kísérőtünete is lehet a túlzott aktivitás, de nem szabad a körtúnetet kizárólag a fennáló életkörülmények tükrében vizsgálni. Az anamnézis felvétele, vizsgálata is fontos, emellett, vagy ezután lehet a táplálkozási szokások, környezeti hatások elemzését elvégezni, majd kiválasztani a megfelelő terápiát.

Endru: szó sincs róla, hogy alacsony lenne az IQjuk. Aki nem illik be a többi közé, és nem hajlandó a mókuskerékben röhangálni körbe-körbe, az nem feltétlenül hülye. Kata: de lehet őket is így nevelni, csak sokkla nehezebb. A figyelemezavar és túlmozgékonyság mögött angyon gyakran étkezési problémák állnak. Túl sok finomított cukor, től sok mesterséges adalékú élelmiszer. Ha ezeket elhagyva is még megvan a figyelemzavar, akkor kell kezelni a gyereket!

Iloyd! Ez mind helyes, szerintem is így kell nevelni. Sajnos a hyperaktív gyermeket nem lehet.

Az én gyerekeim is normális illemtudó kölykök (7 1/2, ill. 5 1/2 évesek). Egyre inkább azon 'imádkozom', hogy ne legyenek zsenik, hupililák, akármik, hanem találják meg a saját hejüket a világban !!!! Mindketten okosak, szépek és mindenre képesek!!!! Lehet hogy rossz szülő vagyok, de korlátok közé szorítom őket!!! Elvárom hogy ne csak a jogaikat tudják de legyenek kötelességeik is! Jogokat akkor lehet érvényesíteni, ha a kötelességek rendben vannak! Játék elpakolás, terítés, büdös zoknik összeszedése ez mind mind kötelesség! Joguk van beleszólni a hétvégi programba, a vacsorába, a nyaralásba. Lehet hogy rosszul emlékszem, de Hammurapi néhány ezer éve megalkotta az első törvényeket nekünk felnőtteknek! Miért gondoljuk, hogy ezek nem vonatkoznak a következő nemzedékre!?

Alapjában a hyperaktivitás fogalmát kellene tisztázni. Ugyanis manapság nagyon könnyen mondják a nagyon mozékony, vagy kissé neveletlen, korlátokat rosszul tűrő gyerekekre, hogy hyperaktív. Nos a hyperkinetikus zavar a magazati korban, az idegrendszer fejlődése közben, a magzatot ért valamilyen ártalomra vezethető vissza. 2-3 éves korban (néha már előbb) jelentkeznek olyan tünetcsoportok: túlmozgások, figyelemzavar, a környezethez való alkalmazkodás nehézségei, vagy teljes hiánya, amelyek egyébként gyakran társulnak kiemelkedő értelmi képességekkel, mint például a kitűnő memória, nagyon jó megfigyelőképesség, logikai készség. A diagnózist szakember (pszichológus) állapítja meg. Szüséges a speciális fejlesztés. Ezek a gyerekek fenőtt korukig sok nehézséggel kell, hogy megküzdjenek, köztük a társadalmi előítéletekkel is, mint amilyenre a cikk is épül. Hogy az aurájuk milyen????? Hát azt én is szeretném tudni.

Minden gyerek eljárja a kállai kettőst. Én lány létemre olyan hiperaktív voltam, és olyan csintalan kis fruska, de persze csak a játszópajtásaim között az otthoni környezetemben. Az iskolában midig meghúztam magam, tulajdonképpen csak azt jegyeztem meg a tanórákon, ami igazán érdekelt. Nem voltam kitűnő tanuló, de annyi tanulással, amit én produkáltam szerintem nagyon jó volt az átlagom. Én talán saját magamat abban tartom így utólag indigókéknek, hogy csekély tanulással is megtudtam valósítani, hogy később azzá váltam, aki szerettem volna lenni, szakmámat illetően. Szerintem az indigógyerek egy trendi elnevezés. A gyermek aktvitása, fogékonysága, az örökölt génektől is sokban függ. Nem mindig a közvetlen szülőktől öröklődnek a különböző adottságai, hanem még az ükjétől is örökölhet olyan tulajdonságot, például festészetet, orvosi gyógyítást, vagy akár repülő pilóta is lehet belőle, amire a szülő nem is gondol. Tehát indigó, ide vagy oda, én magyarra fordítanám ezt a trendi elnevezést. Egyszerűen valamiben, csak tehetségesebbek, ami teljesen természetes dolog.

Minden gyerek más és más. Különbözőek tudásban, viselkedésben. De ha egy gyerek alacsony IQ-ju, beilleszkedési nehézségei vannak, nem tud huzamosan koncentrálni, akkor az nem a jövő masabbrendü embere, hanem pszihiáteri kezelést igényel az anyjával együtt. Gyerekkorban különlegesnek kezelik, felnőtt korban fog rájönni, hogy nem indigó vagy kristálygyerek, hanem ólomember.

Lassan szégyellnem kéne, hogy normális és illedelmes gyerekeim vannak??? :p