Teljesen begyűrűzött az életünkbe a válság. A gazdasági nehézségek miatt naponta hallani kisebb-nagyobb létszámleépítésekről. Már ott tartunk, hogy szinte senki sem érezheti százszázalékosan biztonságban magát a munkahelyén. A költségcsökkentés és a spórolás szempontjából azonban nem az elbocsátás az egyetlen lehetőség.

Egyes cégek a részmunkaidős foglalkoztatásban látják a gazdasági válság révén felmerülő problémák megoldását, mert így megtakaríthatják a felmondással, végkielégítéssel járó kiadásokat, ráadásul a dolgozóik sem kerülnek az utcára. A félállás mellett szól az is, hogy, ha egyszer kilábalunk a válságból (valamikor majd csak bekövetkezik ez is), vagy elindul végre egy kissé felfelé ívelő szakasz, akkor könnyedén vissza lehet állítani a régi rendszert. Nem kell munkaerőt toborozni, új alkalmazottakat betanítani, kiképezni. Cikkünkben azt tekintjük át, hogy mennyire jó megoldás a részmunkaidős foglalkoztatás a másik oldalról nézve.
Csak közösen lehet eldönteni

A teljes munkaidős, napi nyolcórás alkalmazásról csak a felek, azaz a dolgozó és a munkáltató közös megegyezésével lehet részmunkaidőre átállni. A részmunkaidő persze nem csak úgy képzelhető el, hogy hétfőtől péntekig napi négy vagy hat órában kell dolgozni. Megoldható akár úgy is, hogy nyolcórás marad a munkaidő, ellenben hetente csak 3-4 napot kell dolgozni.



Tekintettel arra, hogy a munkaszerződésben a munkaidő hosszát is meg kell jelölni, a teljes munkaidő lerövidítése kizárólag a szerződés módosítása folytán lehetséges. A legfontosabb tudnivaló tehát, hogy amennyiben a főnököd felajánlja a részmunkaidős foglalkoztatást, akkor ezt nem vagy köteles elfogadni. Persze a lehetőséget mindenképpen komolyan át kell gondolni. A felvetés akár ultimátumnak is tűnhet, mivel általában úgy hangzik el, hogy: "vagy elfogadjátok a négy-, illetve hatórás foglalkoztatást, vagy minden második-harmadik ember elveszítheti az állását." Azt kell tehát mérlegelni, hogy arányosan lecsökkentett fizetésért ugyan, de szeretnél-e a munkahelyeden maradni. Igaz, hogy a pénzed kevesebb lesz, de kevesebbet kell dolgoznod is.

Viszont több időd maradhat a családra, a gyerekekre és saját magadra is. Igaz, összébb kell majd húznod a nadrágszíjat a havi költségvetés tervezésekor, ugyanakkor ma már annak is örülni kell, hogy van egyáltalán munkád. Ha nagyon kell a pénz, akkor megpróbálhatsz keresni egy második állást vagy valami alkalmi jellegű munkát. Részmunkaidős alkalmazottként biztosítva érezheted magad a jövőre nézve is, azaz, ha megbetegednél külön járulékfizetés nélkül, nyugodt szívvel mehetsz el orvoshoz, aki szükség esetén táppénzre is kiírhat. Lehet, hogy fényévnyi távolságra van még tőled a nyugdíj, de jó, ha tudod, hogy a foglalkoztatás ideje ebben az esetben is beleszámítódik a majdani szolgálati idődbe. A felsoroltak tehát mind a részmunkaidős foglalkoztatás elfogadása mellett szólnak.

Munka nélkül nehezebb

Ha a fenti érveket átgondolva mégis úgy döntesz, hogy a napi négy- vagy hatórás foglalkoztatás neked nem felel meg, akkor számíthatsz rá, hogy létszámleépítésre való hivatkozással könnyedén az utcára kerülhetsz. Természetesen a rendes felmondás esetére járó juttatásokat (felmondási idő, amelynek a felére átlagkereset fizetése mellett mentesíteni kell a munkavégzés alól; legalább hároméves munkaviszony esetén végkielégítés; az időarányos szabadság ki nem vett részének pénzbeli megváltása) meg kell kapnod.

Ha nem találsz azonnal újabb munkahelyet, akkor - a korábbi munkaviszonyod időtartamának függvényében - legfeljebb 270 napig, azaz durván 9 hónapig a munkaügyi központtól álláskeresési járadékot igényelhetsz. Ciki vagy nem ciki, szükség esetén mégis érdemes ezt a lépést megtenned. A járadékfolyósítás időtartamára ugyanis továbbra is biztosított maradsz. Ha ez is megszűnik, és még mindig nem találtál állást magadnak, már csak a szociális ellátásokra számíthatsz, feltéve, hogy a folyósításokhoz előírt feltételeknek megfelelsz. A szociális segély ideje alatt az egészségügyi ellátásokat még ingyenesen igénybe veheted.



Fontos tudni azonban, hogy ha bejelentett állás nélkül maradsz, és nem kapsz már semmilyen állami támogatást, ellátást sem (a folyósítási ideje lejárt, illetve nem vagy jogosult rá), akkor az egészségügyi szolgáltatások igénybevételéért havi 4500 forintos járulékot kell az APEH felé magad után fizetned. Hangsúlyozni kell, hogy ez kötelező, azaz nem a saját döntésedtől függő lehetőség. Az orvos és a kórház persze azokat is ellátja, akik, bár kötelesek lennének, mégsem fizetik az egészségügyi szolgáltatási járulékot. A taj-szám alapján azonban az egészségbiztosítási pénztár rendszere "piros lámpát" jelez ilyenkor. Ez azt jelenti, hogy az úgynevezett potyautasról értesítést küldenek az adóhatóságnak, aki megvizsgálja, hogy mióta nincs biztosítási jogviszonya az érintettnek és - a közhiedelemmel ellentétben - nem az igénybe vett orvosi ellátás díját, hanem az elmaradt hónapokra eső járulékot fogja követelni.