Összes komment megtekintése! (20)

Az utolsó 20 komment:

Üdv mindenkinek! Én csak annyit jegyeznék meg, hogy valóban lehet szexisnek kinézni soványan is és moletten is. Az az igazi sava-borsa a dolgoknak, hogy mi van belül! A tapasztalatom a másik oldalról fúj, de a lényegen nem változtat! Nekem is voltak olyan élményeim, amit akkor is - gyerekkoromban- szégyennek tanítottak, pedig nem az! Csak a korszellem, a szűkebb környezet, közösség is tett rá jó néhány lapáttal. De túléltem a problémát! És akkor következett be fontos változás, amikor az addigi családi otthont elhagytam, hogy sajátban gondolkozhassak végre! Fura, ugye, csöbörből vödörbe szindróma! Naná, hogy minden addigi negativumot megjegyeztem, hogy én annak az ellenkezőjét, azaz a pozitívumot fogom tenni! A felvilágosodottak körébe léptem, és hála Istennek, olyan társam is lett, aki mellett ez sikerült! Az empatikus készségem is kellett hozzá a más egyebek mellett! Ő a 42 kilójáról "hízott" a normális 60 kg körülire - 4 gyerek szülése után is ez a formája, és jól érzi a bőrében magát! Én nem fogytam le hozzá, sőt én is követtem példáját! Magyarul: ha a testnek hiányzik a lelki egyensúly, a sokat emlegetett szeretetben megtestesülve, akkor -emberek vagyunk és nem divatmajmok!- az egészséges szex igazán helyre tudja tenni az anorexia problémáját is. Ebből eredeztethető az a szólás is: - na ennek sem volt még dolga igazi férfival/nővel! Ugyanis az igazival - a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt - való törődés, bánásmód az, ami helyre-, egészségessé tesz dolgokat! Bármely szintű, gazdag vagy szegény emberek csoportját nézzük. Felelősen alkalmazható csak, hiszen a gyerekfejjel, tudatlanul elkövetett szex-játékoknak általában súlyos következményei szoktak keletkezni!

Szia Karina és Mindenki :-) Tökéletesen egyetértek azokkal,amiket leírtál :-) Tulajdonképpen mindegy,ki mitől gyógyul ki az épp "aktuális betegségéből",mindenkinek más lehet az útja,a gyógyulásának módja.És a szeretetlen állapot,a szeretethiány biztos,hogy nagyon erős ok arra,hogy az embernek táplálkozási zavarai legyenek... Amit a morfogenetikus mezőről írtam.....hm, talán nem fogalmaztam a legjobban :-) Bármikor kialakulhatnak olyan kapcsolódási pontok a családrendszerben az élet során,melyek a betegségeket okozhatják,nem feltétlenül a születéskor kell ennek megtörténnie. Ahogy zajlanak az események,történések egy család életében, a rendszerükben,úgy változnak a családtagok egymás iránti érzelmei is,az,ahogyan egymáshoz viszonyulnak,s a felállítás során ezt követjük figyelemmel,s ha valahol "elakad" a szeretet áramlása,akkor ott kell cselekednünk,hogy újra kialakuljon az egyensúly és ezáltal gyógyulás következzen be :-) Az egyéni felállításnak kisebb ereje van,mint a csoportosnak,de ebben az esetben is szépen fel lehet tárni a problémák gyökerét és lehet oldásokat csinálni - hiszen tényleg sok olyan ember van,akik nem szeretik a csoportos foglalkozásokat :-) Egyébként.......amikor valaki elsírja magát egy felállítás során (és ez a legtöbb esetben megtörténik! :-) ),annak hihetetlen tisztító ereje van és ahol a könnyek felszakadnak,ott biztosan jó úton járunk ...:-) Akkor ott már beindítottuk a gyógyulást - és ez fantasztikus érzés,megkönnyebbülés!....szerintem is :-) Csak hogy hozzak egy nagyon szép példát: jómagam 27 éves koromig folyamatos öngyilkossági vággyal "éltem" az életem,nem találtam a helyem ebben a világban,nem voltak céljaim,mindig elvágyódtam erről a világról,az emberek között idegennek éreztem magam és nem telt el úgy nap,hogy ne éreztem volna a lelkemben azt a megmagyarázhatatlan fájdalmat,amitől sokszor úgy éreztem,megőrülök szépen lassan....És gyerekkorom óta nagyon-nagyon durva rosszullétektől is szenvedtem,amelyek évente kétszer biztos előtörtek belőlem,egészen hirtelenül (egyszerre hányás-hasmenés,iszonyatos viszketéssel,hidegrázással,leírhatatlan emésztőrendszeri fájdalmakkal...a végén mindig azt éreztem,hogy egy hajszál választ el a haláltól) és senki nem találta az okát...Aztán eljött az idő,hogy egyszerre felismertem,itt már külső segítség kell (bár már tizenévesen is jártam párszor pszichológusnál,de sajnos nem ért semmit....) és bejelentkeztem családfelállításra. A terapeuta akkor kapta fel a fejét,amikor a rosszulléteimről meséltem,s egyből rákérdezett,hogy történt-e vmilyen tragédia a családban (gyilkosság,öngyilkosság...)...Nem akarom hosszúra nyújtani,a lényeg,hogy kiderült,hogy a családunkban még az ötvenes években megöltek egy nőt és vele azonosultam,vele vállaltam tudatalatt sorsközösséget. Elvégeztük az oldást,ahol el kellett mondanom a gyógyító mondatokat a halott nő képviselőjének,miszerint többé nem az ő sorsát élem,nem vállalhatom fel,hiszen ennek nincs értelme,a saját életemet kell élnem....A terápia után kb egy héttel vettem észre,hogy olyan érzéseim kezdenek előjönni,megmutatkozni,melyeket addig soha életemben nem tapasztaltam! Akkor vettem észre,hogy nem vagyok kevesebb,mint a többi ember,hogy ha beszélgetek egy másik emberrel,azt már nem helyezem magam fölé,hanem egyenrangú vagyok vele!!! :-) El sem tudom mondani,milyen csodálatos érzés volt!! Szó szerint azt éreztem,hogy végre ÉLEK !!! :-) Aztán szépen folyamatosan beindultak körülöttem a dolgok,az életem,azóta három suliba járok egyszerre,lezártam az akkori párkapcsolatom,melyben akkor már nem találtam a helyem egy jó ideje és....nyoma sincs rosszulléteknek,depressziós hangulatnak,halálvágynak,öngyilkossági gondolatoknak,mert szeretem az életem :-).......És akkor fogadtam meg,hogy szeretnék másoknak is segíteni ezzel a módszerrel,hogy akik szintén sokat szenvednek (bármitől),és már régóta küzdenek a problémájukkal és nem találnak megoldást,azoknak ajánlani fogom ezt a terápiát,mert nekem 180 fokos fordulatot vett az Életem ennek köszönhetően :-) Köszönöm,hogy elolvastál,jó éjszakát :-)

Suomira! köszönöm a részletes választ. :-) Bár sajnos eléggé szkeptikus fajta vagyok :-) azért érdekes, amiket írtál. Az egyértelmű, hogy mint minden szenvedélybetegségnek, az étkezési zavaroknak is a mélyben kell keresni a gyökerét, de hogy ez már a születésünkkor eldől, abban azért vannak kétségeim. Az addig rendben van, hogy mindannyian a családi mintát követjük, és ha azt látjuk gyerekként, hogy a szülő valamilyen szenvedélybe menekül a valóság elől, akkor a gyerek is ezt a példát fogja követni, csak mondjuk valamilyen más formában. Ilymódon a családunk mintáját követve ismétlődhetnek az életesemények, de az nekem már egy kicsit megfoghatatlan, hogy mindezt az az energiamező befolyásolja, amibe beleszületünk, és ami körülöttünk van. Nem abban nem hiszek, hogy létezik ez a mező, csak azt kicsit nehéz elhinni, hogy valaki pl. azért lehet bulimiás, mert mondjuk egy távoli rokona öngyilkos lett, és így akar szolidaritást vállal, hogy önmagát bünteti. Szerintem ennél sokkal "egyszerűbb" ez a betegség, és csupán a nagyon erős szeretethiány az, ami a háttérben meghúzódik. Persze mindenkinek más a története, és más okok vezetnek idáig, de, hogy a szeretet mind önmagunk felé, mind a másokkal való kapcsolatban valamilyen módon hiányzik, az biztos. És ezt lehet azzal is magyarázni, hogy az az energiamező okozza ezt, amelyben élünk, de véleményem szerint, ha ez a szeretetlen állapot helyreáll, a betegség tünetei is elmúlnak, és hogy ezt az ember azzal éri el, hogy valamilyen csoportos vagy egyéni foglalkozáson vesz részt (legyen az pszichodráma csoport, kineziológia, pszichológus, pszichiáter... bármi) az tulajdonképpen mindegy. A lényeg, hogy az ember más megvilágításban lássa az életét, és át tudja alakítani az értékrendszerét (egy étkezési zavarokkal küszködő esetében az étkezés és a külsőségek fontossága helyett az élet valódi értékeire kellene helyezni a hangsúlyt). Nem kétlem, hogy a családfelállítás is hasznos lehet a helyes út megtalálásában, de szerintem bármi az lehet, ami ezt a szeretetlen állapotot megváltoztatja. Egyébként ez a családfelállítás módszer azoknál is működik, akik nem igazán hisznek az ilyesmiben? Meg, ha jól értettem, az egyéni foglalkozás kevésbé hatékony, mint a csoportos? De miért? Mert én pl. kellemetlenül érezném magam egy ilyen csoportos "szerepjáték" szituációban, pláne, ha valaki "eljátszaná" egy meghalt családtagomat, nem biztos, hogy kibírnám sírás nélkül...

Szia Karina :-) A családfelállítás egy adott család szellemi mezejében történő rendeződés.A szellemi mező egy morfogenetikus energiamező - a forma keletkezésének mezeje. Az elnevezés azon a megfigyelésen alapul, hogy ha valami megtörtént, akkor időközönként újra és újra megismétli önmagát, mígnem formává alakul. Amikor az egyén cselekvés előtt áll, a mező emlékezik és megismételhet egy korábbi cselekvést. Ezért fordulhat elő, hogy egy családban generációról generációra ugyanazok a sorsok ismétlődnek, mert a családi mező emlékezete ugyanazokat hívja elő. Ha ezt a mezőt kívülről egy új szellemi behatás éri - egy új szellemi mozgást állítunk be - akkor ez az ismétlődés megáll és az egyén képes lesz egy új életszakaszt kezdeni. Ebben az energiamezőben ha pontként határozunk meg egy embert, akkor körülötte fodrozódik - az erő mozgásaként - az ő története; a családja és tágabban a teljes egészhez való viszonya. Az ő története vagy inkább az ő történése, mert ebben az energiamezőben jelen - múlt - jövő egybemosódik. Nincs jelentősége tehát annak sem, hogy az odatartozók élnek-e, vagy nem. A családfelállítás általában csoportos formában történik, de egyéni foglalkozással is lehetséges. A csoportos formánál az egyén két-három mondatban elmondja témáját, majd a vezető vagy az egyén a csoportból a családtagok helyett megszemélyesítőket választ. Helyüket a térben a vezető jelöli ki, vagy megkéri az egyént, hogy kezeit vállukra téve helyezze el őket úgy, ahogy abban a pillanatban érzi. Ezután magától elindul a személyek mozgása, mintegy ráérezvén az egyén és a hozzátartozó sorsok, események energiájára, kötődéseire. A mozgásban előbb utóbb megjelenítődik a "sérült pont", a kitagadott, elfelejtett, megítélt odatartozó. Ezután következik a tudattalan szeretetből fakadó kötődések feloldása, és a tudatos szeretet kialakítása: az egyén a felvállalt sorsot nagy tisztelettel „visszaadja” annak, akihez az tartozik, gondolkodásmódja ítéletmentessé válik és „elkezdheti” a saját életét. Az egyéni foglalkozásnál a vezető és az egyén együtt idézik fel az energiamezőt és keresik meg a "sérült pontot". Egy fehér lapon jelképes figurákkal megjelenítik az energiamező résztvevőit, és ugyanúgy eljuthatnak a szeretettel teljes gyógyító mondatokig, mint a csoportos foglalkozáson. Az étkezési zavarok is visszavezethetők a családrendszerünkben - tudat alatt! - működő nem megfelelő "programokra",melyek hatására a "felszínen",tehát a mindennapi életben ezt a tünetet,ezt a pótcselekvést produkáljuk...Ezzel a viselkedéssel,a nem-evéssel,vagy önhánytatással a lelkünk mélyén folyamatosan munkálkodó problémát próbáljuk megélni,a testünk és a betegség igyekszik felhívni a figyelmünket arra,hogy mélyen valami nagyon nincs rendjén...Az anorexia és a bulímia is is azért alakul ki,mert amikor leszületésünkkor belekerülünk egy családrendszerbe,igen erőteljesen érzékeljük az ott jelenlévő sorsokat,problémákat, a meg-nem-oldott érzelmi "játszmákat",a szeretetlenséget,vagy akár egy tragédia (pl. gyilkosság,öngyilkosság) súlyos érzelmi és családrendszeri következményeit ,s ilyenkor - mivel a mezőben működik a kiegyenlítődés törvénye, mint egy irracionális csoport-lelkiismeret - a csoport új tagja "szolidaritást vállal" a tragédiát elszenvedővel. Azonosul vele, tudatlan szeretetből segíteni akar neki azzal, hogy hasonlóan kezd élni. A segítség természetesen sikertelen, és az egyén sem a saját életét éli...És például étkezésii zavarok formájában éli meg ezt a "felvállalást". :-) Huh,remélem,érthető volt...próbáltam úgy összerakni ezt a kis infót :-) Ha bármi kérdésed van,nyugodtan írj nekem : suomira@gmail.com További szép napot Neked!

Kiváncsi lennék miért gondolják folyton, hogy a 40-45 kilós lányok csakis anorexiások lehetnek. Csak én érzek ki a cikkből némi pejorativitást???

Szia Suomira! Mivel évek óta küzdök mindkét betegséggel, érdekelne ez a családfelállítás, amit említettél. Miben különbözik ez a módszer egy pszichiátriai terápiától? És hogyan néz ki a gyakorlatban egy ilyen "kezelés"? Köszi a válaszodat előre is.

Ha gondoljátok,szívesen válaszolok e-mailben is : suomira@gmail.com

Sziasztok :-) Azt hiszem, nagyon sok esetben nem vezet eredményre az olyan terápia vagy kezelés, ahol nem találják meg az orvosok a tünetek (és az anorexia és bulímia is az...) valódi, kiváltó okát. A mélyen, rejtetten működő tudatalatti programot,ami folyamatosan arra kényszerít a "felszínen" (a mindennapokban), hogy hánytassa magát az ember, vagy éppen megfossza magától az ételt....A családfelállítás módszerével gyönyörűen kirajzolódhatnak azok az okok, amelyek ott dolgoznak az ember lelke mélyén és erről bizony tudomása sincs, a legtöbb esetben álmaimban sem gondolná, hogy pl. azért küzd anorexiával, mert egy korán meghalt testvér sorsával próbál azonosulni, és ezért önmagát bünteti...Így fel lehet oldani a tényleges problémát!!! És "mellékesen" helyére kerül az ember teljes élete, olyan gyógyító folyamatok indulnak be így, melyek nemcsak az étkezési zavarokat szüntetik meg, hanem a szexuális életre és a párkapcsolatra is felszabadító hatással lesznek .... :-) Csak ajánlani tudom Nektek :-) Szívesen beszélek még erről, csak kérdezzetek, ha kíváncsiak vagytok vmire :-)

sziasztok lányok! mint kigyógyult, fiatal 21 éves anorexiás( nem biztos az) lenne egy kérdésem! szakdogámhoz, ami történetesen az anorexia, keresek olyan lányokat, akik hosszú ideje fogyóznak, vagy amellett erősen sportolnak, táncolnak! 2 ingyenes, és igen hasznos vizsgálaton kéne részt venni, lehetőleg minél többen, a 12. kerületben nem messze a déli pu.-tól! nem akar ott senki bírálni titeket étkezési szokásaitok miatt, csupán olyan adatokat rögzíteni a vizsgálatok alapján, amiket én feltudok használni! Nektek is hasznos lehet, hiszen egyénre szabottan visszatudjuk következtetni, hogy működik a szervezeted, mi az amin segíthetsz, hogy hatékonyabban érd el a kívánt súlyodat, milyen az anyagcseréd, ereid állapota! részletesebb tájékoztatót tudok küldeni e-mailre, mit is takar ez a 2 rövid, és fájdalommentes vizsgálat!lécci gondoljátok át, és ha bármi kérdés felmerült írjatok a mailemre! msn-en is tudunk majd akár beszélni:) köszi a segítséget előre is!!!!! email: saorise@citromail.hu

sziasztok én most is anorexiás vagyok, ez a második évem ebben a betegségben. Nagyon keveset eszek és én is éjjel tornázok h. a szüleim ne jöjjenek rá..de persze látják mennyit fogytam..(14kg:S) nem voltam kövér sosem..egyszerűen csak jött h.nekem máshogy kell kinéznem.. most pszichológushoz járok, de nem tudom mennyit fog segíteni az önkép zavaromon..

sziasztok! akkor én is elmesélem, hogy velem hogy volt. kiskoromban duci voltam, alapvetően önértékelési problémákkal küszködtem, nem feltétlenül a duciság miatt (nem voltam kövér), hanem mert egyszerűen ilyen volt a lelki alkatom. innen már igazán rövid út vezetett a sanyargatásig...lefogytam nagyon, de én még mindig ducinak láttam magam, rengeteget tornáztam, futottam, néhány falatot ettem naponta, ha több is lecsúszott, akkor hánytattam magam....az akkoriban készült képeket elnézve tényleg csont és bőr voltam, de annyira eltorzult a testképem, hogy én akkor ezt nem láttam. volt olyan, hogy éjjel titokban tornáztam, mert a szüleim már elkezdtek piszkálni. nem voltam szakembernél, egyszerűen elmúlt, szép lassan...hogy meggyógyultam-e? igazából nem tudom....

Szervusztok! Én 4 éven keresztül voltam anorexiás és bulémiás 13-14éves koromtól kezdve. Az anorexia nervosa ugyanolyan, mint a drogfüggőség. Nincs kigyógyult drogfüggő, csak "x" ideje tiszta. Nincs kigyógyult anorexiás, csak x ideje tünetmentes. Sajnos nem találkoztam még olyan "gyógyult" sorstársammal, akinek időről-időre (ha csak lélekben is) ne lenne problémája továbbra is a testével. ÉRDEKES, amit a cikk a szexről ír. Én anorexiás voltam, amikor elvesztettem a szűzességemet. Korán. Sokszor kívántam a szexet. A MINŐSÉGI együttléteket. Kifejezetten luxuskedvelő voltam/vagyok ebben a témában is. Az anorexiások és bulimások tábora teljesítményhajhász, ahogy a cikk is írja. Óriási lelkierő és önfegyelem kell az anorexia "emberfeletti teljesítményéhez" (persze mindezt negatív értelemben véve). Kérdem én, MIÉRT VOLNA TÖRVÉNYSZERŰ, hogy az anorexiás nem kívánja, a bulémiás pedig nem élvezi, illetve nem jut el a kielégüléshez? Az én tapasztalataimon, szexhez való hozzáállásomon elcsodálkozott az orvosom, de örömtelinek tartotta, hogy ímé egy terület, ahol ez a csontsovány, örök elégedetlen, maximalista lány sikerélményhez (ne adj isten elismeréshez) jut. Mondandóm csupán annyi, hogy ahány evészavaros, annyi tünetegyüttes. Mint sehol máshol, itt sem lehet általánosítani. Ki így, ki úgy éli meg a szexualitását, anorexiája-bulémiája idején. Ezért kérek mindenkit, ne skatulyázzon be egyetlen evészavarost sem a frigidek/fehérmájúak közé.

Sziasztok ! Én is örülök hogy ezzel a problémával is foglalkozik valaki. Hisz mindig csak a fogyókúráról lehet hallani. Én például szülés után kezdtem el fogyni. Ennek már igen csak jó pár éve. Voltam már 39kg-is sajnos 10ével ezelőtt mikor édesanyám meghalt. Csupán megviselt a dolog. Sajnos a súlyom azóta is ingadozó. jelenleg 53kg vagyok ennél többet nem birok felszedni. Az étvágyammal amúgy semmi gond még a vasat is meg tudnám enni, de látszatja nincs. És igen ezzel szakemberhez kell fordulni ,

sziasztok, én 3 évvel ezelőtt anorexiás voltam, és fejben még most sem gyógyultam ki. a legfontosabb, hogy a beteg minél előbb szakemberhez menjen, pszichológushoz vagy pszichiáterhez! felnőtteknek egyértelműen dr. Túry Ferencet ajánlom, 18 év alatt pedig Pászthy Beát a Sote I. számú Gyermekklinikán! mivel a magyar egészségügy úgy működik, hogy kb. tíz orvosnak kéne ellátnia kétmillió embert, ezért úgy szokott működni, hogy van egy orvos, aki a legelején felveszi az anamnézist (adatokat), aztán továbbküldni egy kollégának. hatalmas megértés kell a páciens részéről a dokik felé, mert rohadtul nem egyszerű kb. a nyolcadik orvosnak ugyanazt elmondani... meg persze türelem kell, egyik napról a másikra nincs javulás. és a környezet részéről is tolerancia ezerrel, nagyon jól tudom, hogy nem könnyű elfogadni, látni, ahogy egy ember kb. a másik szeme előtt teszi tönkre magát!

Sziasztok! Nagyon érdekes a cikk és nagyon sok igazság van benne! Jómagam is anorexiás voltam...még idejében szakemberhez fordultunk segítségért....egy pszichológushoz. 1,5 évig hetente kétszer jártam hozzá. Az elején nagyon nehéz volt beszélni a problémáról a saját fejemben kialakult képről mind az evéssel, mind a saját testemmel kapcsolatban. A táplálkozási zavarokkal küzdők egy része ugyanis attól is undorodik ha más étkezik előtte, ettől még jobban taszítja az étel látványa is...Nehéz dolog, de meg lehet gyógyulni. Fontos, hogy a környezet idejében észrevegye a dolgot, ne csak akkor amikor már infúzióra kell kötni a gyereket!

sziasztok 20 éves vagyok, évek óta kényszerevő. eleinte a bulimiás 'csoportba' voltam besorolható: hánytattam magam. ezt rövid ideig csináltam, azóta egyszerűen 'csak eszem'. természetesen ez sajnos kihat a nemi életemre is. alapból én sokszor kívánom a szexet, nem ezzel van a baj, hanem azzal, hogy nem merek levetkőzni a párom előtt, mert szégyellem a nagy hasam, meg nem is egy kellemes érzés, ha nagyon teli gyomorral próbálkozunk, mert úgy fáj is közben. egyébként tartós, többéves és megcsalásmentes kapcsolatban élünk. a probléma amúgy valóban lelki dolgokra vezethető vissza, nekem a mostohaanyám 'segített' belepni ebbe az ördögi körbe az állandó szekálásával, parancsolgatásával- emiatt menekültem az étel adta 'örömökbe'. most talán sikerül kilépnem belőle. nagyon nagy a eltökéltségem, sajnos sok fiatalkori évet vesztettem el a betegség miatt. nem nagyon jártam sehova, nem igazán voltak barátaim. nem akarom ezt tovább csinálni, nem akarok egy újabb elrontott nyarat, amikor nem mehetek ki a strandra, mert előbb sírnám el magam, mint hogy levetkőznék. ha esetleg van itt hasonló problémával 'rendelkező' lány, no,azzal szívesen beszélgetnék akar privátban is. u.i.: elnézést az angol billentyűért, de már nagyon hozzászoktam.

sziasztok! lelki eredetű problémáról van szó, ezért mi elsősorban pszichológust, kineziológust ajánlanánk! de szívesen olvasnánk olyanok véleményét is, akiknek saját tapasztalataik vannak!

szerintem nagyon sok nő (férfi is?) van, akik ezzel a problémával küszködnek...van valakinek tapasztalata azzal kapcsolatban, hogy hová, milyen szakemberhez érdemes fordulni? köszi előre is

sziasztok! örülök, hogy foglalkoztok a témával, szerintem sok nő van, aki ezzel a problémával (anorexia, bulémia) él, és persze a következményeivel....van valakinek tapasztalata, hogy ezzel a problémával hová, milyen szakemeberhez lehet fordulni? köszi mindenkinek!

nekem volt egy olyan időszak az életemben kamaszkoromban amikor anorexiás voltam. ezt így egyik orvos sem mondta ki (43 kiló voltam), mert akkor még nem beszélt senki erről a problémáról. szerencsére úgy alakult az életem, hogy szakember nélkül kigyógyultam belőle.....szar dolog, az biztos. a háttérben legtöbbször súlyos önértékelési probléma áll