Összes komment megtekintése! (125)

Az utolsó 20 komment:

Sziasztok!Szintén véletlen,hogy ide kattintottam.De olyan jo társaság mutatkozik itt,hogy muszályos volt regisztrálnom.))))

sziasztok! veletlenul akadtam az oldalra es belatom nagyon orvendek.Bar soha nem hittem volna de en is hasonlo helyzetbe kerultem,annak ellenere hogy mindig eliteltem azt aki hazasemberrel szurte ossze a levet.Eszre sem vettem es megtortent,19 eves vagyok es megismertem egy munka tarsam ,akirol az nap el sem tudtam volna kebzelni ,hogy mien kapcsolatom lesz.Tudtam h felesege van es 2 eves kislanya,de o honapokon keresztul tartotta velem a kapcsolatot es en kijelentettem ,hogy sosem leszek a szeretoje o mindig azt mondta hogy az ove leszek addig nem nyugszik.Honapok teltek el es minden nap felhivott,kavezni hivott ,kitarto es turelmes volt hozzam ,meghallgatott es figyelt ram.Anak ellenere hogy mindig azt mondtam ugy sem fog megtortenni vart,mindennap elmondta hogy ha kell 1 evig is varna ,mert fontos vagyok neki ,szuksege van ram .Erre en ra is vagtam hogy ott a csaladja ,de o csak anyit mondott hogy probaljam ugy venni hogy csak 2en vagyunk ,fogadjam el ugy ahogy van ,mert szeret es kellek neki.Nem tudom hogy de bele mentem ,pedig elegge buntudatom van a felesege es a draga kicsi miatt.Tenyleg sokat torodik velem,megmutatja hogy mennyire szeret es mar az a baj hogy en is szeretem elegge ahoz hogy elfogadjam hogy neha haza kell mennie,vagy nem tud velem lenni.Megkerdeztem tole hogy mi hianyzik otthon,szereti as feleseget?Azt felelte hogy szereti a feleseget es jol megvannak de nagyon szeret engem es nem akar elvesziteni.Szerintem egyszerre 2 embert nem lehet szeretni,o azt allitja igen.Neha ugy erzem hogy nincs jogom kozejuk allni meg akkor sem ha neki fogalma sincs errol,neha pedig erzem szeret es elfelejtem hogy o nem, is az enyem.Az a keves ido a legfontosabb szamunkra amit egyutt vagyunk .Tudom hogy soha sem lesz csak az enyem es ha o akarna valni miattam nem engednem semmi esetre sem,sot elleneznem,jol megvagyunk igy,de azt nem tudom meddig.mi a velemenyetek?erdemes folytassam es amig szeretjuk egymast es varjam meg amig mar nem megy ?vagy fejezem be minel elobb?

Mindenki!! Én is voltam hasonló cipőben,bár én sajnálatomra a nős pasik rosszabbik fajtáját fogtam ki...másfél év keserédes, huzavonával, számtalan szakítással tarkított kapcsolat volt ez...senkinek nem kívánom azt,amikor az általad imádott pasi az együttlétre egy hónapban maximum 3 szor ér rád mert várja otthon az asszony és a gyerekek......mindezt úgy hogy közben a munkatársad is,és az asszony természetesen nem tud semmit...Bár erről az a véleményem,hogy minket,nőket,igen gyakran néz(nének)hülyének a pasik,mert szerintem nincs az a nő,aki-hacsak már nem szereti..-,meg ne érezné azt hogy megcsalják,hogy valami nagyon nem stimmel...de ez egy másik téma már..Szóval,az én véleményem az,hogy soha többé nős pasi...de rengeteg tapasztalatot szereztem mindez által.

Hondacat! Sok mindenben igazad van, és nagyon jól látod te is a dolgokat. Talán mert te is a saját bőrödön érzed. Kevés az olyan harmadik, vagy negyedik aki félreáll. De hát nyilván nem az ő dolguk félreállni. Egyenesebb lenne felvállalni, de ezt nem tudják, tudjuk sokan rögtön megtenni. Meg nyilván hogy felvállalj valamit ahhoz idő kell. Idő , hogy rájöjj, érdemes-e felvállalni. Nem érdemes küzdeni a "nőci férjével" sem, minek???Sem a pasi feleségével. Ha már mi vagyunk neki, (és mindegy nő vagy ffi a harmadik) akkor nincs miért küzdeni. Akkor már van valaki aki fontosabb. Ezek vagyunk mi. Ha nem lenne, akkor minek kéne szerető. Valami elromlott otthon ami miatt elsősorban keres az ember egy harmadikat. Aztán úgyis ebből lesz az a kapcsolat amiről most beszélünk. Amikor van a szerető, akkor kap már észbe a megcsalt férj vagy feleség? Akkor már sokszor késő. Esetemben biztosan. Addig miért nem akart küzdeni, vagy miért nem próbálta otthon tartani? Nem csak megszerezni kell valakit, meg is kell tartani!!

Sziszkó! Szoritok nektek. És igen, valószinű félnek a valóságtól. Az én volt élettársam is egy nála idősebb házas nőcivel csalt meg. Először nagyon kiakadtam, de aztán beletörödtem a dolgokba, mert rájottem hogy ha már ilyen sokat megér nekik az egész, hogy hosszas huzavona, hazudozás, meg veszekedések, igérgetések után sem tudták abbahagyni, akkor meg nehogy már én legyek akik az útjukban áll. Meg örülök, ha boldog a volt élettársam. És igazad van LÉPNI KELL,, és nem önzőség ha ugy gondolod a saját boldogságod a fontos. Csak egy életünk van.. És a felszarvazott oldal is hamarabb megtalálja az igazit... mert ha már megcsalt fél lett, akkor bizti nem a jelenlegi az.. nem? Sőt sztem pont azzal teszel vkit boldogtalanná, ha annak ellenére vele maradsz, hogy nem szereted, és hazugságban élsuz vele. Ha meg szeret akkor azért lesz boldog, mert boldognak lát, mégha mással is, ha nem akkor, meg azért hogy talán ő is "szabadul". Csak saját magamból indulok ki. Jobban örültem, hogy megtudtam a dolgot (konkrétan a mai napig még nem vállalták fel), annak ellenére hogy nagyon fájt. Éreztem,hogy van valakije a páromnak. Ezt érzik az emberek. De örültem, hogy boldognak látom. Bár megütköztem azon, hogy egy házas csajszi, aki nálam vagy 10évvel idősebb, igy el tudta csavarni a fejét. Én szakitottam a párommal, és pont azért hogy elég legyen megküzdeni a nőci férjével, ha igazán szeretik egymást, és ne legyen még egy felesleges negyedik szereplő... Egy darabig persze harcoltam, de minek?? Soha nem lett volna már olyan mint előtte volt. Nem is értem hogy sokan miért ragaszkodnak foggal-korommel egy már nem működő kapcsolathoz. A sors ironiája, hogy miután túltettem magam a dolgon, jött egy pasi az életembe, teljesen váratlanul..aki nagyon fontos lett nekem.. és házas.....

Mi fogunk lépni, csak a megfelelő időpontot kell kivárni. Az életemnél is jobban szeretem és ez kölcsönös. Hogy előbb utóbb úgyis kiderül? Sztem már ki van, de úgy csinál mindenki mintha nem lenne kiderülve. Miért? Biztos van oka. Mert félnek a valóságtól, vagy attól , hogy tényleg úgy történnek a háttérben a dolgok ahogy ők nem szeretnék? A miénk elég régóta tart ahhoz, hogy elmondhassam, még igazából most sem derült ki. Az ember önző, és egy idő után már csak a saját boldogsága számít, nem a másik boldogtalansága. ...

Sziszkó és Saphyre! Az én véleményem az, hogy ha valakit igazán szeretsz, akkor nem biztos, hogy jó ötlet boldogtalanul leélni más mellett az életedet. Főleg hogy ezzel a másik felet is boldogtalanná teszed, mert előbb utobb ugyis minden kiderül... Hogy lehetsz igy boldog?? MIért nem harcoltok egymásért??? Miért elégszik meg mindenki azzal, hogy nem akar a másiknak félnek "kellemetlenséget"... és inkább él boldogtalanul. Akkor nem ér annyit az egész.. Sztem merni kell tenni is, ha már mer az ember mást szeretni, vagy olyat aki épp házas.... nem csak mártirkodni. El kéne ismerni hogy hibázik is az ember.. néha rossz párt választ, és lehet ez csak később derül ki.. akkor miért nem léptek?

Bizony az élet nevű manézs tartogat meglepetéseket. Számomra is. Azt hittem elértem, amire vágytam. De a felesége bekeményített, megzsarolta a gyerekekkel. Így aztán marad a fenekén, én pedig rakhatom össze az életem újra.

Az élet produkál néha furcsaságokat. a 3. hozzászólásban arra panaszkodtam: vége. Azóta a kislány és Tamás szakítottak, mi pedig újra összejöttünk. Létezik az életben - néha - happy end! Mackó

Sziasztok! Matyi! Egy ideig nem volt lehetőségem írni, de most válaszolok: Igen, van valaki, akibe időről-időre újra és újra beleszeretek. De ez szerencsére nem zavar be nagyon az életembe, mert eddig még nem történt semmi, és szerintem nem is fog. vagy a világ legtöketlenebb, vagy a legjellemesebb pasiját néztem ki magamnak. :-) Így csak a kellemes bizsergések maradnak, az igény, hogy csinos legyek, rendesen felöltözzek és tetsszek Neki. Mert tetszem, az bizos...

Pumacicc: olyan jó hallani mástól is ilyenről. Én 3 és 1/2 év után lettem a harmadikból - negyedikből - az első. :) Ugyanis megismerkedésünkkor ő nős volt, én pedig egy 4 éves kapcsolatban voltam. Szerelem volt első pillanatra. Úgy toppant be az Életembe, mint egy villám. Először nem is mertem bevallani magamnak sem, hogy Ő az igazi és hogy nem 100%-ban olyan, mint álmaim "hercege", hanem már azon is túlszárnyaló emberi lény. Egy igazi TÖKÉLETES pasi. Teltek-múltak a hónapok, míg egyszer azt vettem észre, hogy megkérték a kezemet és én igent mondtam. Ezzel a döntésemmel azt gondoltam, hogy elfelejthetem és megúszom egy silány házassággal az életemet. Már akkor az exembe nem is voltam szerelmes és ő sem belém, dehát vettünk egy lakást - közösen-, autót, motort, stb. A társadalomnak akartam megfelelni és kilépni a szeretői státuszból. Ő is szenvedett és én is eközben. Megbeszéltük, hogy itt a vége ... ennyi volt. Ő nem válik ... neki ott a család, a gyerek, a lakás ... én elfogadtam. De az esküvőm után nem bírtam. Szenvedtem és Ő is. Nagyon! Találkozgattunk és minden alkalom olyan volt, mint egy mese. Gyönyörűszép. Aztán kiderült, hogy az én "férjem"-nek is van valaki az életében. Szerelmes lett egy lányba, aki szintén férjnél volt (van). Mikor ezt megtudtam, tudtam hogy mit kell tennem. Itt az alkalom, hogy kiszálljak ebből a házasságból. Inkább maradok egyedül, mint a társadalmi elvárásoknak megfeleljek. Ebben az időben az én DRÁGÁM mindvégigg mellettem volt és az amúgy sem silány kapcsolatunk totálisan elmélyült. Tavaly decemberig bírta ... Odaállt a felesége elé és közölte vele, hogy elköltözik. A gyerek még kicsi, így elég jól viseli a dolgokat. Lakást, autót és mindent otthagyott a gyerek miatt a nejének. Idén januárban albérletbe költöztünk. 3 és fél év!!! Nagyon sok mindent tudunk magunk mögött, de az az egymás iránti tisztelet és az a hatalmas szerelem megvéd minket a társadalom előítéleteitől. Néha még mindig meg kell magam csípni, hogy ez tényleg igaz és tényleg velem történt meg. Ezúton szeretném kívánni mindenkinek, hogy élje át a saját megírt meséjét. Élvezze az Életet, mert igenis CSAK rajtunk múlik, hogy hogyan éljük át. Az Életet nem csak élni kell, hanem megélni és átélni. Hinni kell abban, hogy valahol megvan az ember "másik" fele. Én megtaláltam és a VILÁG LEGBOLDOGABB EMBERE VAYOK :) :) :) :) Sok siekert mindenkinek a "megtaláláshoz"!!!!!

Saphyre, Sziszkó! Én is próbáltam ezt az életet, a "háttérben", egy évig is eltartott, így megértem a helyzeteteket, de nekem szerencsém volt. Az a nős férfi ma már a férjem, és van két lányunk is. Mindezt csak azért írtam le, mert néha jobbra fordul, érdemes reménykedni. Akkor még én sem tudtam, hogy így fog alakulni az életünk, eleinte nem láttam semmi értelmét, de Ti is tudjátok, az ember néha nem bír parancsolni a szívének és megtesz dolgokat. De ezt akkor is érdemes lett volna bevállalnom, ha nem így alakul végül (3szor ment vissza a feleségéhez). Ma olvastam egy idézetet: "Egy adott napon, adott körülmények között azt gondolod, korlátaid vannak. Majd eléred a határt, és azt mondod: "oké, ez a határ". Majd hirtelen egy kicsit tovább lépsz. A gondolataid hatalmával, az eltökéltségeddel, az ösztönöddel és a tapasztalatoddal nagyon magasan tudsz repülni." Kívánok Nektek BOLDOGSÁGOT Vele!

Megértem. Minden felemássága ellenére. Megértem azt a helyzetet, amit olyan elfogadhatatlannak tartottam. És azt hiszem, ezt az érti meg igazan, aki benne volt, aki átélte már, vagy most is éli ezt a boldog szenvedést. Igen. Reménykedjünk. Hogy jobbra fordul. De ha nem fordul jobbra akkor is olyan dolgot tudhatok a magaménak -tudhatsz a magadénak-amit egyik-másik ember soha életében nem él át. Itt belül bennem van. Emellett egy társadalmi elvárás felrúgása azt hiszem eltörpül. Legyél jó kislány v. jókisfiú!!! Ne legyél!!!!Legyél BOLDOG!!! Az idő nekünk dolgozik, annak aki mindezt megéli. Annak aki meg meri élni.

Saphyre! Pontosan azért tetszik mert ugyanezt élem át és érzem, és valaki legalább megérti....Vagy ha nem megérti de átéli és tudja milyen Szeretni!! Jó hogy van a világban még valaki akitől ugyanazt olvasom amit én érzek és gondolok.....Néha azt éreztem a soraidból mintha az írta volna aki nekem a másik felem, akivel én is csak titokban lehetek boldog, őrült, szenvedélyes, szerelmes....Aki mellett nem tudok ébredni, és nem mellette alszom el-és ő sem velem. De bízzunk benne hogy az idő nekünk dolgozik, annak aki mindezt megéli.

Koszonom Sziszko.Nekem annyira nem tetszik.Regebben sokat csavarogtam europaban.Baratnok mellett is.Nem ereztem olyan gaznak , nem hianyoztak annyira h otthon ucsorogjek. Soha nem gondoltam volna h valaki ennyire tud hianyozni.Megtalaltam azt akire egesz eletemben vagytam es megsem.Az eletem resze es megsem.Nem kaphatom meg es megis az enyem.Korlatok amik idonkent nem erzekelhetok.Ennyi kettosseggel meg soha nem talalkoztam.Soha nem volt ennyire eros.Amikor velem van es amikor nincs csak ebben a ket allapotban letezek.Es a ketto kozott valami hihetetlen kulonbseg van. Minden kapcsolatomba ugy mentem bele , hogy tudtam egyszer vege lesz.En akartam , hogy vege legyen. Ezt nem szeretnem lezarni , nem akarom a veget. Nem akarom elvesziteni.Es megis ha az ember tisztan gondolkodik latja ez is veget fog erni mert nincs benne az a lehetoseg mint ami egy "normalis" kapcsolatban.Nem fog velem a teraszon teat inni es beszelgetni este.Es nem fog velem ebredni es racsodalkozni a volgyben a reggeli kodos fenyvesre.Pedig ezeket ugy szeretnem ha latna.Nem tudom a vilagom megmutatni Neki.Es O sem a sajatjat.Azt hiszem ez a legrosszabb.Amikor nincs itt ezekre gondolok.De amikor atolelem es nezem azt a gyonyoru zold szemet nincs semmi aggodas bennem, csak nezem milyen gyonyoru....mosolyog... en is elmosolyodok...megsimogatom az arcat...becsukja a szemet es belebujik a melkasomba...annyira jo megerinteni ...minden pillanatra emlekszek amit eggyutt toltottunk.Es minden pillanatban olyan csodalatosnak latom.Nemsokara hetfo aztan kedd...alig birom kivarni

Kedves Saphyre! Nagyon tetszik az életed.....és hogy őszinte vagy.

Ezt most olyan jó volt elmondani valakiknek

Sziasztok! 39 éves életművész hapsi vagyok. 7 éve váltam el kihűlt házasság állandó veszekedések így szépen búcsút intettünk egymásnak. Ház gyerek asszonynál úgy voltam vele nem veszek el tőlük semmit úgyis a gyereké lesz. Egy hátizsák albérletek, aztán egy picike kis odú, ami az enyém. Éltem az életem kerestem a nagy Őt!!!Nem vagyok az a -De igenis kapcsolatban kell élni típus. Elvagyok egyedül is, ha úgy alakul. A kapcsolataim olyanok voltak, mint a tűzvész, elviharzottak aztán por és hamu. Így arra jutottam, hát akkor ha ilyennek kell lenni, legyen ilyen, több szálon is futottam és a lehetőséget minden ismeretségben benne láttam. És ha úgy adódott ki is használtam. Persze néha azért lobbant is a láng egy picit igaz, de akkor úgy éreztem szerelmes vagyok. Igaz egyszerre több nőbe is. Aztán egyszer a munkám miatt összefutottam Vele. Az életvitelben semmi extra 38éves házas egy gyerek anyja rendezett család biztos egzisztencia. Csinos gyönyörű haj szép szemek érzéki ajkak. Becsületemre legyen mondva házas nők soha nem kerültek a kezeim közé.Valahogy mindig riasztott az az érzés h pont én pont nekem kelljen ezt az érzést átadni egy hím társamnak? Vagy nem is igazan volt lehetőségem? Mindenesetre nem volt soha házas nő az agyamban, és ráadásul fennhangon hirdettem, h házassal SOHA nem kezdenék ki. A munka miatt sokat találkoztunk szinte minden hétfőn. És nem csak a munkáról beszéltünk. Mindenről. Az életünkről. Néha szinte menekültem előle. A régi beidegződés -kapcsolat csak azzal aki tud biciklizni vagy azzal aki éppen most tanul, de házassal SOHA! Mégis mint a mágnes vonzottuk egymást. Aztán egyszer feljött a téma a szexről is. Elmondta hát ez nem pont úgy alakul a házasságában ahogy egy fiatal nő álmodhatna amúgy minden ok de a szex az 2havonta kerül a középpontba náluk. Az állam leesett és jó úttörő ahol tud segít alapon -hiszen leteperem és aztán úgyis hamu és por-.egy kötetlen beszélgetésre invitáltam. Persze a fejemben már képzeletben hancúroztam Vele. Nem tudom, miért adtam fel az elveim miért rúgtam fel a saját szabályom...Tudta miről van szó. Kedden ráér mondta kb 2-3 órára. Mindig szerettem a tűzzel játszani , ez egy kosnál alaptermészet. És akkor ott abban a 3 órában a világom úgy tört össze, mint a tojáshéj. Elszabadultak az érzelmek a vágyak. Levetkőztunk mindent ami a hűségről és a házasságról alkotott kép vagy idea volt. Ketten voltunk a világ és a semmi közepén. Semmi és senki nem érdekelt bennünket. Arcul ütött a lénye. Én voltam Mars és Ő Vénusz. Éreztem ebből nem lesz egyszerű szabadulni. És minden együtt töltött kedd után kevésbé foglalkoztam evvel a gondolattal. A hétfők a munkahelyen egyre nehezebbek. Ott áll tőlem karnyujtásnyira és nem ölelhetem meg nem csókolhatom, nem bújik a karjaim köze, csak egy félszeg mosoly egy lesütött pillantás, h mások nehogy észrevegyék. És közben úgy vonzódunk egymáshoz, mint az éjjeli lepke a gyertyafényhez. Érzem az illatát tudom milyen érzés megsimogatni a hajat a melleit és nem lehet nem szabad...Lezártam minden korábbi "lehetőséget" elvártam minden korábbi szálat. Várom a keddet azt a három órát amíg az enyém lehet. Nem teszek semmit , h csak az enyém legyen nem hívom fel a férjet h kitálaljak és nem kérem meg Őt sem h hagyja ott. Túlságosan szeretem ahhoz h bármi olyan dolgot tegyek amivel kellemetlen helyzetbe hozhatom. A férje mellet biztonságban van. Azt hiszem, így érzi. Nem hozom szóba sem ha nem lenne kényelmetlen biztos beszélne róla. De abban a 3 órában csak az enyém. Amikor haza indul mindig elvisz valamit belőlem .Valami nem kézzelfoghatót. Kiszakad belőlem valami. És amikor megjön kedden visszaadja erre a rövid időre. Csapdában vagyok. És Ő is. Ha tudom, h így alakul nem biztos h bevállalom. De ha nem ezt teszem a halálom napjáig bánnám.

Szia Zazi!Szóval voltál már,akkor szerelmes másban is a férjed mellet?!Őszintén,igazam van?Ugyanis a szavaidból ez olvasható ki! Olyat ne mondj soha,hogy soha!

Sziasztok. Engem továbbra is érdekelne a feleségek véleménye, akik tudják, vagy sejtik hogy férjük megcsalja őket.