Az áldozatvédelemről és a bűncselekmények elszenvedőinek jogairól eddig jóval kevesebbet hallottunk, mint az elkövetőkről és azok büntetéséről. Szerencsére már hazánkban is van hova fordulni. Figyelj, hogy segíthess, ha úgy alakul.

Magyarországon évente 200-300 ezer embert regisztrálnak hivatalosan bűncselekmények elszenvedőiként - az Országos Kriminológiai Intézet 2003-as felmérése szerint azonban ennél jóval többen válnak áldozatokká. Az elmúlt évtizedekben a szakemberek egyre erőteljesebben hangsúlyozzák, hogy a büntető igazságszolgáltatás folyamatában nem kizárólag az elkövetők alapvető jogaival kell foglalkozni, hanem a bűncselekmény áldozatainak érdekeit szem előtt tartva kell eljárni, meg kell találni az egyensúlyt a felek jogai között.

Az áldozatsegítés fogalmának elemei a Ian W. Cohen-ügy kapcsán alakultak ki. Az angol Cohen urat egy franciaországi metró kijáratnál megtámadták, ezért a francia hatóságokhoz fordult. Ismeretlen elkövető ellen tett feljelentést, valamint kárenyhítési igényét is jelezte - kérését azonban elutasították. Cohen ezt követően keresetet indított egy francia bíróságon, mely az Európai Bírósághoz fordult tanácsért.



Az EB határozata szerint a francia hatóságok helytelenül jártak el, megszegték a diszkrimináció tilalmának követelményét - a bírósági ítéletből levezethető az áldozatsegítés nemzetközi mivolta, valamint annak két fő fogalmi eleme: a pszichológiai-szociológiai segítségnyújtás és az elszenvedett sérelem kompenzációja.

A magyar Áldozatsegítő Szolgálat

Hazánkban 2005-ben született meg a bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló törvény - 2005. évi CXXXV. tv. (Ást.) -, mely a társadalmi szolidaritás, a szubszidiaritás (= védőhálószerep) és a területi elv (= a bűncselekmény elkövetésének helyén kell az államtól kérni a kompenzációt) mentén szabályozza az áldozatvédelmet. (Az, hogy milyen bűncselekmények áldozatai fordulhatnak kompenzációért és jóvátételért az államhoz, mindig az adott ország szabályozásától függ. Az általános gyakorlat szerint a szándékos, súlyos kihatású bűncselekményeket elszenvedők számíthatnak káruk enyhítésére, de egyre kiemeltebb szerepet kapnak a nemzetközi terrorcselekmények áldozatai is.)

A magyar Ást. sem nélkülözheti az áldozat fogalmának meghatározását, mely azonban szélesen értelmezendő a gyakorlatban, hisz nemcsak a közvetett áldozatokat kell ide érteni, hanem a sebezhető áldozatokat is, akik a körülmények miatt válnak érintetté. A magyar Áldozatsegítő Szolgálathoz bárki térítésmentesen fordulhat tájékoztatásért - a szolgálat azokat is felvilágosítja, akiknek áldozattá válásáról más úton szerez tudomást.



Hazai rendszerünk a gyors segítségnyújtásra épül - az áldozat a tájékoztatáson túl segítséget kaphat érdekeinek érvényesítése céljából; az ügy indokoltsága esetén szakjogászi közreműködés kérhető; valamint azonnali pénzügyi segély (2009-ben legfeljebb 79 550 forint lehet) és rászorultsági alapon, egyösszegű vagy járadék formájában nyújtott állami kárenyhítés is igényelhető (egyösszegű maximum: 1 193 250 forint, havi járadék maximum: 79 500 forint).

Támogatásért a feljelentés után lehet folyamodni - e lehetőségről a rendőr köteles az áldozatot felvilágosítani. Sajnálatos módon a jogi segítségnyújtás kizárólag a már bíróság előtt zajló eljárások során vehető igénybe, előbb erre nincs mód. Fontos kiemelni, hogyha valaki egyszer segítséget kért az áldozatsegítőktől, az többször is fordulhat a szolgálathoz ugyanazzal a bűncselekménnyel kapcsolatban. Egyelőre itthon még nincs az orvosi ellátás és az áldozatsegítők között átcsatolás és  a kórházakban sincsenek "érzékenyített" szakemberek. A Szolgálat nem képes krízis intervenciót nyújtani, mivel a képesítési feltételek miatt nem vehetnek fel kizárólag pszichológus végzettséggel rendelkező szakembert.

Magyarországon a megyeszékhelyeken két fő (két megyében három fő), míg a fővárosban öten látják el az áldozatsegítői feladatokat - s bár a szakemberek szakmai felkészültsége megfelelő, nagyon hiányzik a szociális munkás, a pszichológus által képviselt szemlélet a munka során.