Miért nem hajlandóak ábrázolni a direktorok a házasfelek közti szenvedélyt, és miért csak szinglik és tinédzserek osztályrésze a bujaság és a mámor? Tényleg ennyire prűdek lennénk, vagy csak megmutatni akkora kihívás a férj és feleség közötti vágyat? Ejnye, ejnye Hollywood…

A '90-es évek második felének legsikeresebb hollywoodi filmjeit boncolgatva arra a megállapításra jutottak néhányan, hogy annak ellenére, hogy a nyíltan erotikus jelenetek elárasztják a moziipart, a házasság és a szexualitás ábrázolásában bizony viktoriánus prüdéria mutatkozik. Míg az explicit és fantáziadús "felnőttjelenetek" 85%-ában nem házas fiatalokat láthatunk, addig az örök hűséget esküdöttek a fennmaradó 15%-nyi filmidőben is legfeljebb a heves csókolózásig jutnak el. Az Ördög ügyvédje az egyetlen olyan alkotás, amelyben a házasfelek nyíltan megvívnak a lepedőn - de tegyük gyorsan hozzá, hogy itt ifjú, gyermektelen, felső középosztálybeli szereplők állnak a történet középpontjában.



Ha figyelembe vesszük, hogy az erotika terepén is a média a legfontosabb tanítómester, nem csodálkozhatunk, amiért az ürességtől konganak a házasságkötő termek. Amíg a tizen- és huszonéves korosztályt célzó gigastúdiók képesek elhitetni, hogy a holtomiglant vállalókra - pláne, ha utódjaik is születtek már! - csupán unalmas, szexmentes hétköznapok várnak, és a vérpezsgős szenvedély csak a szólók osztályrésze, addig a legtöbben alighanem a házasság elodázását és az élet élvezetét választják. Persze a vigyázó Los Angeles-i producerszemekkel ideje volna a valóságra is vetni egy pillantást. Noha a Tágra zárt szemek orgiajelenetéhez hasonlókban kevesen vesznek részt, azért a valóságban a férjek/feleségek nemhogy gyakrabban - a nagy többség heti két-háromszor -, hanem a tinédzsereket megszégyenítő kreativitással fordulnak az erotikus játékokhoz. Elvégre az internetet, a fekete dobozkás csomagküldő szolgálatokat és a szvingerklubokat is használja valaki...